Artillery interjú

A zenekar neve sokaknak mond valamit, akinek nem, az se baj, itt a nagy lehetőség az ismerkedésre, avagy a dán thrash metál szúrós villái. Søren-nel, a kultikus csapat újdonsült énekesét faggattam mi is a helyzet az Artillery háza táján, az interjú magyarra fordítását pedig Imi (godfucked) barátomnak-kollégámnak köszönhetitek, hiszen nekem manapság semmire sincs időm, ahogy beindult a szezon. De talán nem is rabolnám a sorokat, beszéljenek helyettem a kérdések, no meg a válaszok.

Üdvözöllek Søren innen Magyarországról és nagyon örülök az interjú lehetőségnek! Kezdjük azzal hogy kérlek mutassad be az Artillery-t, kinek hány éves és mi a posztja a bandán belül!

Üdv ember, örülök a találkozásnak. Hát, a késői teenager korszakát élő öt srác vagyunk. Peter a bőgős, Michael és Morten a gitárosok, Carsten a dobos, én énekelek és sikítozom.

Mit kell – illik tudni az új lemezről azon kívül, hogy ugyanaz a borító koncepció érvényesül a külsőségekben, mint a One Foot in the Grave, The Other One in the Trash koncert lemezen és DVD-én?

Azt, hogy kurva jó lett!

Anno miért is oszlott fel a csapat, és most így ennyi idő távlatából hogy éled meg a múltat? Képesek vagytok felvenni a „harcot” az egykori kultikus lemezekkel (gondolok itt a Terror Squad-ra vagy a Fear of Tomorrow-ra – vagy személyes kedvencemre a By Inheritance-re)?

Igen, úgy érzem, képesek vagyunk. 2009 van, a régi albumok a 80-as évek végén készültek, így aztán a hangzásban elég sok a különbség és persze új az énekes is. Én úgy érzem, sikerült átültetnünk a régi vonalas thrash metal riffeket modern napjainkba. Semmi értelme nincs olyan albumot készíteni, ami teljes egészében oldschool és úgy is szól, mintha a 80-as években készült volna. Szóval ez természetes fejlődés.
Az Artillery anno a tagok közötti személyes ellentétek miatt oszlott fel.

Anno az 1999-es B.A.C.K. is egyfajta visszatérés volt, most rá 10 évvel újból a nagy megmérettetés tanúi lehetünk. Mi változott meg, vagy miért döntöttek úgy, hogy egy teljesen új lemezzel álltok elő (a koncert lényegében nem tekintem visszatérésnek, csak aktivitásnak, hiszen régi dalokat játszatok rajta)?

Azt hiszem, ez megint ugyanaz a téma, személyes ellentét volt a tagok között és belső káosz. Tudod, sokszor elég nehéz egyben tartani a bandát öt egyéniség mellett.
Amikor én beszálltam az Artillery-be csapatba kb. egy éve, akkoriban kezdett el éledezni. Volt néhány bulink Európában. Úgy tűnt, még mindig van érdeklődés a banda iránt, szóval számunkra természetes volt, hogy írjunk új dalokat is, és számomra persze az is fontos volt, hogy legyen egy album, amin én énekelek és az én ének ötleteimet halljátok.

Már az imént pedzegetett koncert lemezt is a lengyel Metal Mind Records adta ki, hogy jött a kiadóval az ismerettség és mennyire vagytok megelégedve az Európában egyre több remek bandát istállójába vezénylő kiadóval?

A Metal Mind szervez néhány fesztivált Európában. Felkértek, hogy játsszunk a 2008-as Metal Mania Festival-on a Megadeth, The Dillinger Escape Plan, Overkill stb. társaságában, és érdeklődést mutattak az album irányába is, számunkra innentől természetes volt, hogy leszerződjünk velük. Jófejek voltak velünk a kezdetektől fogva, úgy tűnik tényleg érdekli őket az Artillery meg ami vele kapcsolatos. Úgyhogy nagyon elégedettek vagyunk.

A When Death Comes megjelenik limitáltan digi-pack kiadásban is, melyen ilyen formátumban két másik dal is helyet kap, mit kell tudni erről a két szerzeményről, illetve japánok is kiadják, amelyre megint csak egy másik dal kerül.

13 dalt vettünk fel, és úgy alakult, hogy csak 10 lesz rajta a lemezen. Elég nehezen döntöttük el, melyek legyenek azok és melyek jussanak bónusz dal sorsra. Szerintem a két dal a digipak verzión simán van olyan jó, mint az összes többi. Gyakorlatilag én arra is szavaztam, hogy legyenek rajta a sima albumon is.
A három bónusz dal címe: Refusing to live – part 2, Warhead és a Chaos ride.

El kell hogy meséljem, a távoli barátaink elég profi munkát végeznek, a borítók színei sokkal erősebbek és élőbbek, a lemez is vastagabb (maga a disc) és ha hiszed, ha nem jobban is szól. Láttad már japán kiadásban a lemezetek?

Állat! Nem, nem láttam még a japán verziót.

Rengeteg egykori nagy thrash csapat jön vissza most hirtelen, ez a retro sajnos jelenleg egyfajta divat, és nem egy kultikus banda mokcsolja be a nevét, gondolok itt az igencsak balfasz koronggal előrukkoló német Assassin-ra (a The Club nagyon borzalmas a két remekmű után) vagy pl. a szintén német Accu§er-re, aminek most hallottam az új dalait, és szégyen ide vagy oda, borzalmas thrashcore-t jászanak, amolyan nagyon paraszt metalcore-t. Te hogy éled ezt az egész divat dolgot meg úgy hogy ti is visszatértek (igaz igyekeztek ragaszkodni a gyökereitekhez) és mit gondolsz a mai HC és metalcore csapatokról, amelyek divatosak, s nem egyszer csak a pénzért és a sikerért alakulnak?

Thrashcore, metalcore, hardcore, engem nem igazán érdekelnek a megnevezések. Egyszerűen nézz rá, ha a csapatnak van valami releváns mondanivalója a zenében, akkor adjanak ki lemezeket meg koncertezzenek. Mindegy mit játszanak, úgyis a közönségnek kell eldöntenie, hogy támogatják-e a zenekart vagy sem.
Én személy szerint nem kategorizálom a zenét. Ha tetszik, tetszik. Felőlem nevezhetik metalcorenak, hardcorenak, thrashcorenak, ratyicorenak vagy akármilyen kórságnak!!!
Afelől viszont biztosíthatlak, hogy az Artillery nem a pénz miatt zenél, egyszerűen megélni sem tudnánk belőle. Azért csináljuk, mert szeretjük csinálni és azért, mert jól érezzük magunkat.

Mi a foglalkozásod a zenélés mellett és hogy éli meg a családod, hogy újra aktív thrasherek vagytok?

Én tanárként dolgozom. A családom teljes mértékben támogat. Mindig is zenélni akartam, szerves részemet képezi. Ezt nem vehetik el tőlem.

Kikéred magadnak a Thrash fater jelzőt? Haha

Neeem! Ez állat. Nem vagyunk túl sértődősek.

Tudsz mondani olyan bandákat és lemezeket melyek nagy hatással voltak rád és kitudnál emelni pár német thrash csapatot, amikre a múltban vagy ma is érdemes odafigyelni?

Hmmmm… Nagyon sok jó zenekar van. Sabbath, Kiss, Maiden, Priest, Motörhead, Slayer, Pantera, Metallica. Ezekbe a bandákba futottam bele először, amikor gyerek voltam. Néhány újabb banda, amit bírok: Slipknot, In Flames, Social Distortion, Soilworks
Ahh, dán bandákat nem nagyon tudok most mondani… de a DAD elég jó volt. Ők az egyetlenek, akik most eszembe jutnak.

A 10.000 Devils című nótátokhoz készítettek klipet is, miről is szól pontosan ez és mennyire személyes hangvételű dal?

Minden szöveg személyes számomra.
A 10.000 devils arról szól, hogyan nézz szembe a saját személyiséged jó és gonosz aspektusaival. Arról is, hogyan juss dűlőre a sötét oldaladdal, hiszem azt, hogy minden embernek van ilyen része. Szeretek vallási képeket használni a szövegekben, mert szerintem a vallás egy fontos társadalmi probléma és tökéletesen passzol a heavy metalhoz 🙂

Ez a kérdés egy kicsit elvonatkoztató, de azt hiszem a világvége és szenvedés szövegvilágotoktól nem esik messze, illetve kíváncsi vagyok te hogy látod ezt az egészet. Szóval, nálatok mennyire érzékelhető a mindennapokban a válság? Hiszed, hogy jönnek jobb idők vagy csak reméled? Te miben látod az egész helyzetnek az okát és mi lehetne a megoldás? Obama megválasztása új reményekkel kecsegtet, megvalósulhat az áhított világbéke és mit véleményed a bankokról, melyek eljátszották a pénzünk, most pedig lassan csődbe mennek?

Teljesen igazad van! Valóban szeretek az élet sötétebb oldalairól írni.
Szerintem a jó és a gonosz folyamatos harcban áll minden emberi lényben. Teljesen egyén függő, hogy ki mit érez helyesnek. Nem papolok senkinek, nem ismerem a helyes válaszokat. Csak arra törekszem, hogy az általam helyesnek ítélt utat járjam. Ezt mindenki megteheti.
Általánosságban, úgy vélem, rossz irányba tart ez a világ. Elég nagy a harc a nyugati világ és néhány arab állam között, és nem hinném, hogy befejeződik az én életem során. Extrém különbségekről van szó. Senki nem fog belenyugodni. Úgy tűnik, a háború és az erőszak a válasz az országok/népek közötti problémákra. Nem számít, hány terroristát ölsz meg, mindig lesznek újak és újak… ez egy soha véget nem érő harc. Másik oldalról meg igenis a sarkunkra kell állnunk, mert néhány eltérő vallási nézettel rendelkező csoport úgy gondolja, hogy nincs semmi gond azzal, ha embereket fejeznek le. Vagy vegyük például a nők halálra kövezését, erre is találnak ideológiát. És ez nincs rendjén és ezt nem szabad tolerálnunk…
A világbéke… sajnos nem hinném, hogy megvalósul az én életem során.
Obama megválasztása szerintem nagyon jót fog tenni Amerikának és a világ többi részének is, egy lépés a helyes irányba. De lesz számottevő eredménye? Fogalmam sincs.

Kicsit tereljük kellemesebbre a témát, sör vagy bor? Haha

Sööööööööööööööör!!! Megveszekedett sör fanatikus vagyok.

Üzensz valamit a Fémforgács olvasóinak avagy utolsó szó jogán?

Remélem találkozunk valamelyik koncertünkön.

október 18.,
október 19.,
október 21.,