– Mi az oka annak, hogy fennállásotok első 15+ évében csak demokat adtatok ki?
Teemu: Hát elég lusták vagyunk ám… meg akkoriban az emberek nagyon fel se fogták, hogy milyen zenét játszunk.
Jussi: tippelj, szerinted hányszor hallottuk már ezt a kérdést? 🙂 Nos, lassú zene, lassú biznisz, hehe. Amikor kezdtünk, nem volt túl nagy metal élet Finnországban (és ez gondolom, meglepi a világ minden metal rajongóját). Mindenki csak lesett, hogy „hát ezek meg mit művelnek, ez a zene tök lassú és brutális, az Iron Maiden nagyon nem ilyet játszik.”. Mostanra viszont eljött a SM ideje (O tempora! O mores!). A modern kor vívmányai, mint az internet meg az email, elég sokat segítettek ebben.
Teemu: Az elején a Rigor Mortis nevet használtuk, de volt belőlük egy tucat akkoriban. Mikor valaki összekevert bennünket az amcsi Rigor Mortis-szal, a váltás mellett döntöttünk. Az elején ellene voltam, mint ahogy minden jó ötletnek 🙂 – de végülis ez egy remek név, keveréke a piának hangzó Spiritus Fortis-nak és a Rigor Mortis-nak, nyers fordításban annyit tesz, hogy spirit of death (ami szintén szójáték, a halál szelleme vagy a halál felese – szerk).
Jussi: Először csak egy jól csengő névnek tűnt, de ha most gondolkodom rajta, látom, hogy több oldalról is meg lehet közelíteni. Jól hangzik, doom bandához illő és nem idióta, valamint spirituális dolgokat is kapcsolhatsz hozzá (élet, halál, isten, jó és a rossz). Basszus, kínlódás lenne még egy ilyen jó nevet találni.
– Emlékeztek a 2003-as Vaasa beli Club25 bulira? Ott játszott egy magyar doom banda is, a Stereochrist. Állítólag 5 fizető vendég volt 🙂
Teemo: Igen, remek bulit toltunk a Stereochrist-tal és emlékszem, hat jegyet adtunk el 🙂
A Club25 remek hely, de Vaasa egy halott város. Ekkora város és ilyen kevés koncert meg helyszín a rock bandáknak…
Jussi: szerencsétlen vaasai nyomoroncok fel sem fogták, mit hagynak ki. Helsinki, Turku, talán Tampere na meg az édes szülővárosunk, Alavus, itt vannak a legjobb SM-bulik!
– Hol játszottatok eddig Finnországon kívül a Spiritus Mortis-szal? Egy német bulit számolok összesen…
Teemu: Csak egyszer a Doom Shall Rise II-n, remek kaland volt. De csak ez az egy koncert volt…
Jussi: A Spiritus Mortis The God Behind The God 2009 – turné (www.spiritusmortis.com/tour/) az első igazi turnénk Finnországon kívül. Lehet jobb is így, az emberek a csúcson láthatják a zenekart.
– Hogy kerültetek kapcsolatba a Wall of Sleep-pel? Az idei turnén velük játszottatok volna, ha nem jön közbe az énekes-csere…
Teemu: Úgy volt, hogy a The Fall of The Idols-szal közösen turnézunk, Vesa Karppinen (a basszusgitárosuk – a szerk) volt kapcsolatban velük.
– Ők miért mondták le?
Teemu: Időhiány a suli meg munka miatt…
Jussi: na meg paráztak a turné miatt, mert akkoriban kb. 5 állomás hiányzott. Most október 12-25-ig minden nap le van kötve, kivéve a 23-ai pénteket. De nem nyugszunk, szóval még folyik az egyezkedés egy német vagy lengyel bulival kapcsolatban.
– Mit szól a családotok hozzá, hogy eltűntök két hétre a turné miatt?
Teemu: hehe, semmit. Örülnek, hogy végre eltűnünk 🙂
Sami: Nekem nincs saját családom és olyan elszigetelt életet élek, hogy lehet, még a hozzám közel állóknak se fog feltűnni, hogy leléptem.
Jussi: sokkal neccesebb volt a munkahelyi részét összehozni a dolognak.
– Számos alkalommal játszottatok már a Reverend Bizarre-ral közösen, így gondolom adta magát a dolog, hogy Sami Hynninen-t kérjétek fel új énekesnek. Hogy zajlott ez pontosan?
Teemu: Miután az előző énekesünk, Vesa Lampi kiadója, a Black Lotus Records befuccsolt, egy az egyben elvesztette az érdeklődését a zeneipar felé, szóval útjára engedtük. Tomi Murtomäki ugrott be a 20-years of SM turnéra kisegíteni, és remekül ment neki! Kérdeztük is, hogy van-e kedve a folytatáshoz, de nem volt. Ezután néhány helyi arccal próbálkoztunk, mert azt hittük, hogy Sami-val a távolság közöttünk probléma lenne. Aztán végül csak kapcsolatba léptünk vele, meg tudod, dumáltunk már erről részegen néhány RevBiz-ral közös koncerten: „A következő lemezünkön úgyis te énekelsz.”.
Sami: Számomra ez elég egyszerűen ment. Mikor hallottam a demó verzióját a harmadik lemeznek, úgy éreztem, ha más énekel, lehet, hogy elcseszi majd ezt a remek anyagot a túl közvetlen énekkel, na meg azt is, hogy lehet hozzá tudok tenni valamit úgy, hogy a végeredmény egy kicsit még jobb legyen! Bár a kihívás, hogy egy olyan csapathoz csatlakozhatom, mint a Spiritus Mortis, hatalmas feladat nekem meg az idegeimnek, de tudtam, hogy ezért az albumért muszáj vállalnom! Részese akartam lenni ennek a lemeznek! Ennek és Finnország legrégebbi doom bandájának!
Jussi: na meg felmerül a kérdés: ki más lehetne még? Legjobbat a legjobbnak.
– Mit jelent ez a félmondat, amit olvasni lehet, hogy „talán az utolsó alkalom Witchfinder-rel”?
Teemu: Sami nem szeret koncertezni, vagyis, a koncertek rendben vannak, de a járulékos témák, mint az utazás, ücsörgés a buszban, az, hogy nincs zuhany, nincs normális hely aludni, na az a gond. De remélem ez a turné olyan jól megy majd, hogy megváltozik a véleménye 🙂
Sami: sose szerettem nagyon koncertezni, és az egészségügyi problémáimmal ez csak még nehezebbé vált. Most boldog vagyok a turné miatt, hogy láthatom ezeket a helyeket még egyszer, vagy néhány esetben először, de olyan napokról is álmodozom, amikor nem kell majd olyan helyekre mennem, ami tele van egy rakás zsivalygó, fontoskodó emberrel és egyúttal mindenféle kísértéssel.
Könnyen ellennék én koncertek nélkül is, de legalábbis turnék nélkül. Azt hiszem, az a félmondatom a turnéval kapcsolatban inkább csak álmodozás volt, mert tudom, hogy előbb vagy utóbb, úgyis változtatnom kell a hozzáállásomon. Elég kicsapongó életet éltem. Az utazás erre még rátehet egy lapáttal.
Jussi: olyan profira szerveztük ezt a turnét, amennyire csak lehetséges volt, szóval remélem, hogy minden gördülékenyen fog menni. És azok után a teltházas és tökéletes győri és budapesti koncertek után Sami is meggondolja majd magát, így fogjátok még látni a SM-t játszani, hehe.
– Soha nem akartatok egy hivatalos videóklipet? Várható esetleg a jövőben a The God Behind the God-hoz?
Teemu: volt valami fél-komoly beszélgetésünk egy klipről. De mivel nincs Finnországban olyan TV csatorna, amelyik klipeket vetít, így nincs értelme a dolognak, senki nem látná. Oké, ott van a Youtube, de egy nagy költségvetéses klipet forgatni csak a Youtube miatt…
Jussi: a klip most már jó ötlet, így hogy a SM tökéletes formában van zeneileg és amúgy is. Ahogy a testvérem mondja, aki finanszírozni fogja, hasznos lehet. De talán még hasznosabb lenne, ha jobb koncerteket csinálnánk fényekkel, meg ilyesmi.
– Úgy tudom, Finnországban aránylag kevés hajléktalan él, a Heavy Drinker című dalotok mégis ezzel foglalkozik. Vannak ilyen ismerőseitek? Nem féltek, hogy a turné titeket is heavy drinkerré változtat? 😉
Sami: nem a hajléktalanságról szól, hanem az élményeimről. Van otthonom, de voltak idők, amikor nem láttam egy darabig, mindenféle helyeken kötöttem ki. És de, nagyon is félek tőle, hogy visszaesek. Most már több, mint egy hónapja józan vagyok és minden tiszta reggel ajándék a számomra. Tudom, hogy nem leszek tiszta a turnén, legalábbis nem végig, de abban biztos vagyok, hogy nem leszek folyamatosan részeg, mint az összes korábbi turnémon!
Teemu: Én a piálást a részemről könnyen veszem. Nem mutatok tiszteletet olyan emberek irányába, akik annyira leisszák magukat, hogy nem tudnak magukról és emiatt foglalkozni kell velük.
És a fentinek nincs köze a hajléktalansághoz, persze, vannak alkoholisták közöttük, de néhányuk azért van abban a helyzetben, mert először elvesztették a munkájukat, aztán az otthonukat, stb…
Alavusban nincsenek hajléktalanok, ez inkább lent a déli részen probléma, mint pl. Helsinkiben.
Jussi: Az emberek mindig azt hiszik, hogy a Heavy Drinker élteti a piálást, pedig ez inkább egy piálás ellenes dal, mindenféle szar történik veled, ha be vagy nyomva. Részemről nem pálya, hogy kisbaba-szerű értelmi szintig igyam magam, hogy másoknak kelljen hazavinni, gyerekesnek tartom.
Ugyanakkor, hallottam, vannak finom borok Magyarországon, valószínű kipróbálok majd párat.
– Miben látjátok a finn doom szcéna előnyeit és hátrányait? Változtatnátok valamin, ha lenne rá lehetőség?
Sami: A színtér, ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről, akkor született, amikor a Reverend Bizarre, a Spiritus Mortis és a Minotauri megismerte egymást és néhány ember is megszerette ezt a fajta zenét. Ez 2000 körül történt, azt hiszem. A Reverend Bizarre-nak és a Minotauri-nak annyi, de a SM él és virul. A RB-os Peter Vicar-nak is van most egy remek bandája és van néhány új, fiatal csapat is.
Sokkal több az ilyen zenék iránt rajongó is mostanában, sőt még kapni is lehet a kiadványainkat a lemezboltokban. Ez nem így volt, mikor a doom metal zenész „karrierem” indult. Persze, jó volna, ha még több minőségi bandánk lenne, de változtatni nem változtatnék semmin. Nagyon kedves emlékeim vannak a RB utolsó napjairól és arról, hogy a koncertjeink teltházasak voltak, de most már a SM-szal gyűjtöm az emlékeket. Nagyra értékelném, ha a fiatalok alaposan utánanéznének a keményebb rock zenéknek… Mindig boldogsággal tölt el, ha látok valakit, aki megismeri a Cream, Blue Cheer, Witchfinder General vagy a Trouble zenéjét és rájön mennyire frankó.
Teemu: Hát nem tudom… az előnye mindenképp az, hogy Finnországban csomó remek banda van/volt, a Reverend Bizarre-ral az élen természetesen.
Hogy mit változtatnék? Visszatekintve, többet koncerteztem volna a RevBiz-ral és a Minotauri-val.
Jussi: Általában nem ütöm bele az orromat más dolgába. Néhány irányelv, hogyan csinálj jó doom zenét:
– írj jó dallamokat és riffeket, ne csak úgy összeszórd a dolgokat, amit aztán mindenféle szedett-vedett és vicces cuccon játszol el
– tisztelni a gyökereidet egy jó dolog, de próbálj eredeti, jó zenét játszani. Ez mindig beválik.
– keverj össze mindenféle jó zenét, ahogy az SM is teszi 🙂
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.