Icethunder interjú

– Először is pár szóban kérlek, mutasd be a zenekart!

– A zenekar 2005 végén alakult pécsi fiatalokból, leginkább gimnazistákból. Sok tagváltáson mentünk keresztül, mire 2010 nyarán elértük a jelenlegi felállást: Jenák Ildikó (gitár, ének)Jenák András (dob), Nagy Bence (basszusgitár) és Schroth Roland (billentyű).


– A zenekar nevében ki volt az ötletadó? Milyen műfajban utaztok?


– Egy barátunk ötlete volt a név, mikor még meg sem alakultunk igazán :), Egy vonatút során lettünk Icethunder. A műfajt nehéz meghatározni, sok stílus elemei felfedezhetőek a zenénkben. Ha muszáj volna választani, azt mondanám, melodic metalt játszunk.

– Hogyan jutottatok el ehhez a stílushoz? Ki inspirált titeket?

– A stílusunk menet közben alakult ki, a kezdetekkor nem döntöttünk el semmit. Sok fajta zenét hallgatunk, sok stílust, de a rock és metal zene a leginkább meghatározó, így a zenénk is ebbe az irányba tolódik. A legerősebb hatást az északi metal (pl. Nightwish), a power metal és a modern pop-rock tette a műfajunkra, hiszen Ildikó kedvenc zenéi ezek, és ő írja számokat. Az érdekessége a dolognak az, hogy mind a négyen más irányzatot kedvelünk leginkább, így mindenki hozza a saját világát a játékán keresztül. Így lesznek igazán színesek és “thunder-ösök” a dalaink.

– Az alapító tagok közül már csak ketten vagytok a zenekarban. Hogyan változott a felállás az évek során és mi volt ennek az oka?

– Valóban már csak két alapító tag van a bandában, Roli és Ildikó. Induláskor hat lány és egy fiú alkotta az együttest, de a kezdeti szárnypróbálgatások és a folyamatosan változó célkitűzések után nem mindenki tudott velünk maradni. Néha személyi ellentétek, néha egyéb okok miatt távoztak a tagok. Mielőtt Andris a bandába került (3 éve), két másik dobosunk is volt. Bencének csak egy elődje volt. Rá, Sághy Évire nagyon szívesen emlékezünk. Ő az egyetemi tanulmányai miatt nem tudott elég időt szakítani a zenélésre. Évi húga, Kata volt sokáig az énekesünk, de neki hangszálproblémái miatt kellett távoznia. Vele is tartjuk azóta is a kapcsolatot. Katát követően két énekessel próbálkoztunk, de emberileg egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ekkor döntöttünk úgy, hogy Ildikó veszi át az énekesi posztot, a gitár mellé.

– Játszzátok a Somebody put something in my drink című Ramones számot és egy dalt az Iced Earth-től, honnan jött ez az ötlet?

– Mindenképpen be akartunk venni pár feldolgozást a repertoárba, hogy színesítsük a műsorunkat. Volt egy hosszú listánk a “jelöltekről”, végül addig szűkítettük, míg végül öt dal versenyzett. Erre a kettőre esett a választásunk. A Ramones feldolgozást inkább a buli kedvéért játsszuk, jól esik az embereknek, ha egy számukra ismeretlen zenekartól ismerős dallamot hallanak. Viszont az Iced Earth több szempontból kihívást jelentett. A Melancholy című dal ugyanis lassú, mégis erős dinamikával rendelkezik, valamint ez a dal két gitárra íródott, amit nekünk gitár-szintire kellett áthangszerelni.

http://www.youtube.com/watch?v=Nys21zPByqw&


– Nemrég jelent meg az első lemezetek Haláltánc címmel. Milyen hangulatban telt a lemezfelvétel?

– Nagyon jóban 🙂 Sokáig vettük fel a dalokat, és az utómunkálatok is több időt vettek igénybe, mégis megérte, másrészt nagyon élveztük. A Fidónál készült az egész anyag, azt hiszem, aki ismeri őt, annak nem kell tovább ragoznom, hogy vidultunk munka közben, milyen röhögőgörcsök tarkították a napjainkat. Sokszor elég kemény meló volt, többször előfordult, hogy megakadtunk, vagy már nagyon fáradtak voltunk, de akkor sem adtuk fel. Ilyenkor vagy aludni mentünk, pizzáztunk, teáztunk, vagy a Margitkát simogattuk (Fidó cicája), de elsősorban nevettünk. A legjobb módszer a dolgok megkönnyítésére. Nálunk tökéletesen bevált, és szép emlékekkel (na meg persze egy kötetnyi aranyköpéssel) lettünk gazdagabbak.



– Kérlek, pár szóban mutasd be a számokat!

– A dalaink változatosak, mind témában, mind hangzásban. A dühről, fájdalomról, reményről, reménytelenségről és szerelemről szólnak. Érzésekről, történésekről, a lelkünk mozzanatairól és gondolatokról. Természetesen, az érzést és a pillanatot a megfelelő harmóniákkal próbáljuk egyesíteni, hogy annak, aki a zenénket hallgatja, pontosan le tudjuk festeni a mondandónkat. Így vannak energikusabb, vadabb, lassabb, intimebb és sötétebb dalaink is. Nincsenek a szövegekben eget rengető dolgok, de olyanok igen, amik talán mindenkinek az életében előfordulnak.

– Esetleg valamelyik számhoz fog készülni videoklip?

– Tervezzük, de ez egyelőre csak terv, a megvalósítás még egy ideig várat magára. De pssszt, nem mondom el, melyikből készül 😉

– Legközelebb hol láthatunk titeket koncertezni?

– Március 31-én Budapesten a Baross Étteremben, április 14-én pedig a Dürer Kertben játszunk. Legközelebb májusban lépünk fel újra Pécsett, 21-én az IH Billentyűben, az Emergenza Fesztivál második fordulóján, ahova ezúton is sok szeretettel invitálnék mindenkit, aki kíváncsi ránk, szeretne segíteni nekünk abban, hogy továbbjussunk az A38-ra, a magyar döntőre, vagy csak szeretne egy jót bulizni. És nagyon büszkék vagyunk rá, hogy idén teljesülhet egy álmunk, a Pannónia Fesztiválon fogunk játszani júniusban.

– Mindegyikőtök tanul, hogy sikerül összeegyeztetni a sulit és a zenélést?

– Néha nagyon nehezen. Ha túl sokat gyakorlunk, az iskolai teljesítményünk romlik, ha a suliban húzunk bele, nem jut elég idő gyakorolni. Ez egy elég kényes egyensúly, nagyon ügyesen kell beállítani a megfelelő határvonalat. Jelenleg mindannyiunknál az iskola élvez prioritást, habár komolyan vesszük a zenélést.

– Így végezetül említenél meg valamit, ami esetleg kimaradt, de fontosnak tartasz elmondani?

– Évek óta lépünk fel a Rockmaratonon, egyéb fesztiválokon, klubokban, az ország majdnem minden táján megfordultunk már. De most – a lemez megjelenésével – már kezd beérni munkánk gyümölcse. Bemutatkozhattunk egy kétórás riport keretében a Neo FM Lali Király Audienciája című műsorban, ami egy nagyon komoly reklám volt, és ez egy kezdő együttesnek nagyon fontos. Ezzel egy időben, az Emergenza első fordulója után máris olyan meghívást kaptunk, hogy nyertesekkel, igazi profi zenekarokkal léphetünk fel. Ezzel igen nagyot léphet előre az Icethunder, és ígérjük, hogy ezt a lehetőséget ki is fogjuk használni. Reméljük, sokat hallotok még rólunk, és hogy nektek legalább annyira fog tetszeni a zenénk, mint amilyen szívesen mi játszunk nektek.

szeptember 17.,
szeptember 18.,
szeptember 20.,