The Idoru interjú

– 2009 nyarán a Face The Light lemez kapcsán interjúztunk utoljára. Akkor már kész tény volt a banda tagságának változása. Mikorra és hogyan alakult ki az új, jelenleg aktuális felállás?

– Csá! A Face The Light óta sokminden megváltozott, borzasztóan felgyorsultak az események.
Új tagok „kiképzése” – turné – lemez /Pop?/ – turné – fesztivál szezon – turné – lemez /Time/ – turné, és most jönnek újra a fesztiválok. 1000 bocs, de már unok az „új” tagokról beszélni, 2 éves ez a sztori, viszont ha felmentek az Idoru Facebook-ra, egyből a randa pofánkba ütköztök! :)))


– Valószínűleg ez számotokra már nem annyira érdekes, de nézzük ki honnan jött, mit csinált korábban az új tagok közül!

Józsi /mikrofon/ Veresegyházáról jött, Balázs /5 húr/ a budai hegyekből, Máté /dobverő/ pedig Nyíregyházáról érkezett közénk.


- A Face The Light lemezért Fonogram-díjat kaptatok. Volt ennek valami hozadéka? Tudtatok belőle valamit profitálni?

– A Fonogram díj némi anyagi vonzattal jár, de amire te gondolsz, arra a válasz nemleges. Viszont jól mutat a bióban, és lehet vele vagizni a család előtt…

 – Az album kvázi felvezetőjeként volt egy split kiadványotok a Velvet Stab-bel és a My Small Community-vel. Miért épp velük? Elérte a célját?


– Mert borzasztó jó haverarcok, és mivel csak az „ostoba”, illetve a nagyon menő ad ki önköltségen lemezt, ezért költségkímélés szemnpontjából ideálisnak tűnt az akkoriban megjelent kislemezeink fúzionálása egyazon hanghordozón. Meghát, nem megszokott jelenség az ilyen, emellett meg poén.
Olyan nagy célja azért nem volt, de azt biztos elérte..:) /egymást promótálhattunk a biliben/

- Miért épp az a négy dal került fel rá?

– Haha, mert éppen ennyink volt, és erre már rá lehetett fogni, hogy nem demó, hanem kislemez.

- Hogy érzitek, reális képet adott, jól mutatta hová tart az újjászerveződött The Idoru?

– Hogyne! Azokat a számokat toljuk koncerteken is, nagyon jól üzemelnek.


- Most jön néhány úgymond “sztenderd” kérdés. Ér őket passzolni! Az új tagság hogyan folyt bele dalszerzésbe?


– Mindenki azt teszi, ami a dolga, remekül üzemel a gépezet és jó a stájsz! Megvannak a szerepek, le vannak osztva a lapok, mindenki elégedett. Több részletet csak pénzért…

– Mennyi idő alatt állt össze a lemezanyag?

– Viszonylag gyorsan, kábé 2 hónap.

– Ha stúdió, akkor Varga Zoli, ugye?

– Aha, még mindig. Mi vagyunk a legrégebbi, leghűségesebb „páciensei”. Az első nagylemezünk maszterelése is ott történt már 2004-ben a Bakery stúdióban, és azóta tart a Love! Jól kijárt olyan útról nincs értelme letérni, amely utat vigigjárván évről évre bölcsebbek, okosabbak és jobbak leszünk, ráadásul a végeredmény magáért beszél. Meghát a Törökbálinti Supersize Recordings/ex-Bakery/ figyelemreméltó „kis” hely akár felszereltség, akár bulihely tekintetében! :))

– Olvastam egy interjúban, hogyan látjátok az angol/magyar nyelvű dalok helyzetét, illetve a külföldi esélyeket. Nagyon egyetértünk. Valahogyan mindhárom magyar nyelvű dalotokat jól eltaláltnak érzem. Nálam a Félig szép a kedvenc. Nálatok, illetve a közönség részéről?

– Nem lőttünk mellé velük. A közönség bírja őket, náluk is a Félig Szép a kedvenc. Hamarosan lesznek még anyanyelvű dalok, de most egyelőre inkább nem beszélnék erről. Mindenesetre, szerintem csodás dolog 1 banda folyamatosságában a változatosság, és tökéletesen szemlélteti ezt, mikor átváltunk angolról magyarra, vagy fordítva, vagy akár az akusztikus dalaink a zúzda mellett.


– Mekkora esélyt láttok annak, hogy valamikor egy teljes magyar nyelvű album készüljön?


– Majd ha elénk áll a multi és belerak a zsebünkbe egyszázmillió dollárt! 🙂

– A szövegírás melyik nyelven egyszerűbb?

– Jó szöveget írni nem egyszerű feladat, akármilyen nyelven történjék, és mondjuk valószínűleg ennek okán nem is tudok különbséget tenni a nehézségi szinteket illetően.

– A friss lemez szerzői kiadásban jelenik meg. Ennek köszönhető a nagyon barátinak nevezhető, mondhatni jelképes ár?


– Ez leginkább annak köszönhető, hogy a fogyasztók nem szeretik az ilyen termékeket fogyasztani, és megpróbáljuk ezzel is ösztönözni őket, de persze a borítót se vittük túlzásba, pont ezért! Hiába az eszmei érték és az a tény, hogy a zenekarokat támogatni kell, sokszor még 1 ropit sem ér meg valakinek 1 új lemez, még akkor sem, ha adott esetben az egyik kedvenc banda új alkotásáról beszélünk. Inkább elisszák, meg elbasszák a pénzt az emberek. Én megértem ezt, de nagyon nem értek vele egyet, mert látom, érzem a következményeket!!! Sokszor még arra sem veszik a fáradtságot, hogy letöltsék az anyagot és tisztességgel végighallgassák. Természetesen, akinek nem inge, ne vegye fel, hisz vannak kivételek, de sajna tényleg kivétel számba megy a téma.

– A Hurricane Records hogy jön a képbe?

– Fogalmam sincs, kaptam 1 mailt a sráctól. Ne gondolj nagy dolgokra, hisz sub underground ügyről beszélünk, de a semminél ugyebár még ez is sokkal jobb.


– A Facebookotokon olvastam: “a cdk újra lesznek nyomatva, beletelhet pár hétbe, most egyeztetünk a céggel”. Mi volt a gond a CD-kkel, miért van/volt szükség az újra nyomásra?

– A német nyomó cég Magyarországon nem igen ismert fájl formátumot kért és valami a konvertálásnál elbaszódhatott, ezért a track-ek kattanással indultak. Aztán utánajártunk a dolgoknak, a végén minden ok lett és már rendelhető is tőlünk a cuccos!

– Korábban minden designnal kapcsolatos feladatot Andris intézett, most ez hogyan áll?


Most meg más intézi, ahogy az lenni szokott… Az illető Tóth Ricsi, 1 zenekar közeli kazincbarcikai fiatalember, sokat köszönhetünk neki, ezúton is köszi Rihu! Törekszünk az egyszerűségre, az átláthatóságra, ami olykor-olykor még sikerül is, hehe…


– Két klip is készült már a lemezhez. Terveztek még újabbat?

Igen, hisz a klipekért felelős májsztrók ár-érték arányban perfect munkát végeztek, óó yeah!
Jó poén a klipforgatás, emellett roppant kemény meló. De a klipek mellett más képi megjelenés is szóba jöhet, pl. slideshow, mert annak is ugyanúgy van hírértéke, sőt, ha meztelen vagy, akkor meg pláne, vagy ha Fonogram-díjat törsz kamura…



– Elég sűrű a koncertnaptáratok eddig is, az év további időszakára mi látszik?

– Fesztiválok, aztán egy 22 állomásos őszi-téli hazai turné a Leander zenekarral.

– További tervek?

– Egy unplugged lemez megírása, előadása, külföldi bulik itt-ott-amott.

- Anno Japánban is jelent meg lemezetek, s koncerteztetek is ott. Nyilván a kapcsolat ma is megvan, így számotokra mit jelentett az őket sújtó természeti csapás?

– Mint minden természeti csapás, ez is borzasztó. Tudod, sokszor belegondolok, hogy itt élünk szinte reménytelenül ebben az elbaszott országban, de legalább itthon /a szarban/ nem kell megélnünk testközelben ilyen és ehhez hasonló traumákat. Amúgy a történtek után az első dolgom volt, hogy írtam Daikinak, a japán vonalunknak. Mikor már kezdtem izgulni, adott magáról életjelet és azzal a lendülettel rendelt is szép számmal az új lemezünkből! 🙂 Pusszantás!

november 20.,
november 21.,