Unexpect interjú

Gf: Zenétek eklektikus, mondhatni már kaotikus, ötvözi a black/death/symphonic/melodic metal; progressive, classical, electro, folk, jazz, operatic, mathcore, ambient, noise, stílusokat, na meg ami csak eszetekbe jut még. Heten vagytok, milyen bandák voltak rátok (külön-külön) legnagyobb hatással?

Syriak: Úgy gondolom, hogy a zenénk sokszínűségének legfőbb oka az, hogy mindannyian extrém módon nyitottak és érdeklődőek vagyunk a zene iránt. Mind különböző háttérből jövünk és az extrémebb zenék kedvelése köt össze minket. Ha fel kéne sorolnom az összes előadót, amik hatással voltak ránk az évek során, a lista elég kimerítő lenne. És hatások alatt nem a másolást értem, a hatás többé kevésbé egy érzés, ami a fejedben marad, miután meghallgattad az adott zenét… nyomot hagy benned és örökké benned marad, részeddé válik.
Mondjuk úgy, hogy a zenei ízlésünk eléggé széles, Aphex Twin-től a Portishead-ig, a Death-en és a Primus-on keresztül, egy kis Emperor-ral és Tom Waits-szel fűszerezve, nos most már jobban összeáll a kép 😉

– Kanadából, azon belül is Quebec-ből származtok, ez elég távol van mi tőlünk. Ajánljatok néhány jó helyi bandát… a Gris-t és a tagjait ismeritek?

– Én speciel soha nem is hallottam a Gris-ről. A város méreteiből adódóan rengeteg zenekar van Montrealban, a szcéna extrémen aktív, elég nehéz lépést tartani minden zenekarral.
Természetesen ott vannak a jól ismert metal bandák, mint pl. a Kataklysm, Cryptopsy, Augury, Despised Icon, Martyr, Gorguts, Blackguard, Neuraxis, Priestess vagy az Ion Dissonance, csak hogy néhányat említsek. Vannak fiatal ígéretes zenekarok is, úgy mint: Unbeing, Beyond Creation, Kälter, Aeternam, stb… Ami pedig nem kapcsolódik a metalhoz, de személyes kedvencem, az a “Godspeed You Black Emperor”…ha olvasod ezt és nem hallottál még erről a nemzetközileg ismert mítikus bandáról… akkor erősen ajánlom, hogy hallgasd meg őket!
Néhány másik nem metal zenekar Montrealból: Music for Money, Amon Tobin

Felétek milyen hatása van a gazdasági válságnak?

– Szerintem Kanadát egy fokkal kevésbé rázta meg a válság, mint egy csomó másik országot, de összességében az olyan dolgok, mint élelmiszer vagy az üzemanyag, drágábbak, mint korábban. Nem mondhatnám, hogy engem különösebben érint az egész, mert amúgy is elég visszafogottan élek. Zenésznek lenni Észak-Amerikában elég húzós, főleg ha a saját zenédet akarod játszani, a saját kreativitásodnak megfelelően. Itt Quebec-ben ha nem férsz bele a zeneipar által szabályzott eladható rétegbe, akkor magadra maradtál. A metalt itt nem tisztelik annyira, mint Európában, kevesebb a lehetőség. A dolgok lassan javulnak, de azért még van hova fejlődni.

– Mi a véleményed az Insite további támogatásáról?

– Nos, a kérdés gondolom a legális belövőszobára vonatkozik… nem a zenekarra, ugye? 😉
Először is leszögezném: teljesen ellenzek bárminemű, addiktív anyagot. Bármit, ami az egyén szabad akaratának elvesztéséhez vezethet. Árnyaltabban megfogalmazva, nem ítélem el egy az egyben a drog használatot, szerintem értelmes emberek számára lehetséges, hogy felelősségteljesen használja némelyiket szórakozási, spirituális, kutatási vagy kreatív céllal. A probléma mindig ott kezdődik, amikor az emberek túlzásokba esnek… mint ahogy az élet legtöbb területén.
Visszatérve az Insite-hoz… szerintem jó dolog segíteni a rossz útra tévedt embereknek. Elnyomással nem oldhatóak meg a problémák, az csak ront az egész szituáción… nő a bűnözés és több halott lesz az egészségügyi problémák miatt. Ezeknek a függőknek tényleg szükségük van arra a támogatásra, amit az Insite nyújt… segítségre van szükségük és nem arra, hogy börtönbe csukják őket, az nem old meg semmit. Az Insite-ban legalább vannak steril eszközök, meghallgathatják a pszichológus tanácsait és egészségügyi szakemberek vizsgálják meg őket, erre valószínű nem lenne máshol lehetőségük. Igen, ezek a függők destruktívak és elrettentőek… de léteznek és nem szüntethetjük meg a jelenséget erőszakkal. Az Insite a probléma sokkal békésebb megközelítése és majd az idő eldönti, hogy jó ötlet volt-e.

– A 2006-os lemezeteken az Another Dissonant Chord című dalnak magyar szövege van. Azt olvastam, hogy egy bizonyos Hegyesy család fordította, akik az énekesnőtöknek, Leïlindel-nek a rokonai. Van esetleg egyéb magyar kapcsolat is?

– Így van. Leïlindel félig magyar, és néhány szövegrészt a rokonai fordítottak le. Itt született Quebec-ben, és amikor most nyáron Budapesten léptünk fel, az volt az első alkalom az életében, hogy láthatott valamit Magyarországból!

– Nemrégiben Magyarországon léptetek fel az A38 hajó tetőteraszán. Milyen tapasztalatokkal és érzésekkel gazdagodtatok?

– Összességében jól éreztük magunkat, de az egész nap egy nagy rohanás volt, szóval nem igazán volt időnk élvezni az ottlétet. Megérkeztünk, ettünk, kipakoltuk a cuccot, beállás, felkészültünk a fellépésre, játszottunk, aztán sebtiben pakoltuk is vissza a felszereléseket a buszba, egész éjszaka vezettünk, hogy elérjünk Prágáig és ne késsünk le a repülőről. Összességében, ahogy jöttünk, úgy mentünk is. Sajnos semmi időnk nem volt semmire, a rajongókkal sem tudtunk beszélgetni, pedig mindig szoktunk a fellépések után és Budapestből sem láttunk semmit, kivéve a rakpartot. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy egyszer még vissza kell néznünk, amikor több időnk lesz! 🙂

– Tisztában vagyok vele, hogy valószínű jobban jártatok így anyagilag (legalábbis őszintén remélem), mintha főbandaként „önálló” koncertet adtatok volna, de nekem akkor is bántja a csőrömet, hogy végülis előzenekar lett belőletek. Ti mit gondoltok erről?

– Nem neheztelünk senkire 😉 Igazából, úgy emlékszem, hogy pár nappal a koncert előtt lettünk csak lekötve, szóval azt hiszem az utolsó pillanatban kerültünk be a line-upba. Semmilyen részletet nem tudtunk erről, amíg oda nem értünk. Nem mi foglalkoztunk a bookinggal és mindent úgy csináltunk, ahogy a szervezők mondták. Persze jó lett volna, ha többet játszhatunk a rajongóknak, hiszen jó régóta várhattak már erre, de megértem, hogy egy ilyen last-minute szervezésnél elég udvariatlan dolog lett volna átvenni az eredeti főbanda helyét.

– A közelmúltban lépett ki a billentyűsötök, ExoD. Keresitek helyére a megfelelő embert, vagy más terveitek vannak?

– Jelenleg nem tervezünk cserét. Mivel Leïlindel és én mindketten tudunk játszani szintin, szerintem majd mi megoldjuk ezt a következő lemezen. És a zenekaron belül is mindenki tud szinti témákat írni (ahogy tették is már a múltban), szóval a felállás valószínű ez marad. Sőt még az is lehet, hogy újra együtt dolgozunk Exod-dal a jövőben, ki tudja?

– Nem túl sok zenekarban használnak kilenc húros basszusgitárt, az Unexpect közéjük tartozik. Kérlek beszélj erről a vonalról, hogyan jött az ötlet hogy ez kell nektek és mióta nyúzza ezt a hangszert ChaotH?

– Szerintem Chaoth kb. 5 éve kapta a 9 húrosát, pont az In a Flesh Aquarium felvételei után. Úgy volt, hogy még ez előtt megkapja, de csúszott a készítés (egyedi darab, tudod), szóval az In a Flesh Aquarium egy 7 húrossal lett felvéve aztán a koncertes dalokat átdolgozta, hogy a 9 húros kis szörnyecskéjével tudja előadni. Szóval elég régóta játszik sokhúroson! Amikor először találkoztam vele egy buliban 2000 körül, teljesen padlót fogott az állam a képességeitől, amikor Zircon, az akkori basszerosunk kilépett, Chaoth volt az első, akit hívtam, mert tudtam, hogy ez a fajta basszusjáték a legeredetibb számunkra, egyszerűen hozzánk van szabva!

– Mike Portnoy pár éve igencsak elismerő szavakkal illette a zenekart, amit aztán közös turné, meg közös dobolós performansz is követett. Gondolom nem ismertétek őt korábban, úgyhogy titeket is meglepett a dolog. Jó barátság alakult ki? 

– Amikor az első személyes emailt kaptuk Mike Portnoy-tól, amiben azt írta, hogy nagyon tetszik neki a zenénk és hogy elismerően beszélt rólunk a személyes fórumán, tök meg voltunk lepődve! Hát még Landryx, mondhatom, nagyon sokat jelentett neki, hiszen Portnoy az egyik legnagyobb példaképe, amióta csak dobol! Pár hónappal később Portnoy jött az ötlettel, hogy vegyünk részt a Progressive Nation Tour európai részén, vissza sem lehetett volna utasítani a szívélyes ajánlatot!
Az élmény mélyen megmaradt és továbbra is nagyon hálásak vagyunk érte, csomó kaput nyitott meg számunkra Európában!

– Mit szóltok a Dream Theater-ös fejleményekhez?

– Nem követtem nyomon a teljes sztorit, nem tudom a pontos részleteket, úgyhogy ebbe nem mennék bele. Csak a legjobbat kívánom mindkét oldalnak.

– Nem mehetünk el szó nélkül a grafikai dolgok mellett sem, nekem speciel mindig is tetszettek a borítóitok. A Fables of the Sleepless Empire-t pl. Mario Sanchez Nevado készítette, kérlek beszélj a közös munkáról…

– Már régóta agyaltunk a borítón, aztán találkoztunk Mario Sanchez Nevado-val. Pontos kép nélkül annyi elvárásunk volt, hogy legyen eredeti, felfrissítő és nem tipikus. Egy album borítója örökké a zenéhez kötődik majd és a színeit és az érzéseit a dalokhoz köti. Szeretem azt a fura hidegséget, ami beragyogja ezt a borítót… ez egy szirén, és érzed azt a szerves egységet, ami próbálja megtartani az egyensúlyt… szabályozza a belső felfordulást azáltal, hogy lépdel a két oldalon.

– Az utolsó szó joga téged illet, mit üzensz a magyar rajongóknak?

– Mivel nem volt túl sok időnk a múltkor, megpróbálunk mihamarabb visszatérni, kaptok még egy nagy adag zenei őrületet! Szeretünk benneteket és alig várjuk, hogy ismét magyar földön lépjünk fel (pontosabban az előbbi víz volt, de mindegy 😉 !

november 20.,
november 21.,