Dragonforce kérdés-felelet

– Először is köszönöm, hogy megosztod velem a sűrű napjaitok kevés szabadidejét.
Javában tart a decemberig tartó világturné, aminek egyik állomása szerencsére hazánkban lesz. Milyen eddig a fogadtatásotok? A dél-amerikai közönség tényleg aktívabb, energikusabb a többinél?

– A turné eddig kiválóan zajlik, én sokat züllöttem, de ez az én hibám… Igen, a dél-amerikai rajongók igen hangosak, szeretnek velünk énekelni, s ez nagy hatást gyakorol ránk ott fönn a színpadon.

– A koncertek vázát gondolom a legutolsó lemezetek, a nagyon jól sikerült The Power Within adja. Milyen a dalok sikere a régi slágereitekhez képest?
– Igen, valahogyan úgy tűnik, hogy még népszerűbbek is. Ami egy nagyon jó jel! Imádom nézni, ahogy az emberek velünk éneklik a Seasons-t vagy a Cry Thundert, ez nagyszerű!


– A zenehallgatási szokások változásának és az internetes letöltéseknek köszönhetően ma leginkább talán a koncertezésből lehet zenészként megélni. Észrevehető a fellépéseiteken, hogy manapság egyre több zenekar kényszerül egyre több helyre eljutni, miközben az emberek egyre kevesebbet tudnak szórakozásra költeni?
– Turnézni szükségszerű, most meg inkább, mint valaha, természetesen. A recesszió jelei mindenhol láthatóak, de a legszembetűnőbbek – az én meglátásom szerint, miután ezt átbeszéltük néhány zenész barátunkkal a koncertek után – az USA-ban.

– Őszinte leszek, az új lemezeteken a legnagyobb meglepetést a Seasons akusztikus verziója jelentette. Szerintem élőben előadva, amikor már lépni is alig tud a közönség, nagyon ütős lenne. Tervezitek, hogy belekerül a repertoárba?
– Nagyon szépen köszönöm! Ez a dal sokat jelent nekem, s boldog vagyok ha ez másoknak is tetszik. Amióta elkészítettük a videót a metálos változatra, úgy gondolom, hogy így jó ezt előadni a színpadon. Bár ki tudja, lehet, hogy egy nap elkészítjük az akusztikus változatot is. Én szeretném. S a lányoknak is tetszene. Hölgyeim, a dalt én írtam. Csak nektek. Hahaha!

– A mostani turnétok meglehetősen sok állomást tartalmaz, nem sok idő juthat másra. Hogy éli ezt meg a családod és hogyan viseled te ezt a rendkívül fárasztó ténykedést?
– Egyedülálló vagyok. Hogy ezt hogy bírom? Jól. Így könnyebb, mint amikor bent voltam egy kapcsolatban, akkor hiányoltuk egymást, s nem tudtuk élvezni az életet. Mindig az után vágyódsz, amid épp nincs… szóval most ez így épp jó nekem. Asszem.


 – Ha a világon minden fellépőre szerelnénk lépésszámlálót, ti bizony az élbolyban végeznétek; a koncertek alatt rendkívül aktívak vagytok. Honnan ez az energia? Sportoltok, vagy sárkányvért isztok a koncertek előtt? 🙂
 – Kösz! Nem, én egyáltalán nem sportolok. A színpadon elég az adrenalin, ami a rajongóktól jön. Amikor eszeveszettek és energetikusak, az feldob. De azért néha iszok egy kis “sárkányvért”, alkoholt vagy Redbull-t… Hehe!

– Vannak bandák, akik az előzenekaraikkal szoros barátságot kötnek egy-egy turné alatt, míg mások meg sem hallgatják az előttük zenélőket. Ti mennyire tudtok/akartok megismerkedni a veletek fellépőkkel?
Elliot az Alestormból éppen mellettem ül (Kölnben vagyunk); múlt éjjel együtt ittunk a fiúkkal a Huntresból és a Kissin` Dynamite-ból; sok időt töltök az Egyesült Királyságban a The Defiled and Cavorts társaságában. Azt hiszem, ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet. Mi együtt lógunk az előzenekarainkkal. Amikor turnézol, az olyan, mintha mindenki tagja lenne egy nagy családnak. 🙂
 
– A ti mentalitásotok, lelkesedésetek, profizmusotok a videoklipeken nagyon látványosan jelenik meg. Ez sokakat megfog, a képernyő elé szögez és arra késztet, hogy meglessen titeket élőben is. Nem gondolkoztok még egy-két dal megfilmesítésén? Esetleg a következő lemezt jobban megkarózni ezzel a módszerrel?

– Egy fim? Az érdekes lenne! De mint ahogy azt sem tudnám most megmondani, hogy hány dal lesz a következő albumon, így egy kicsit túl korai volna klipekről beszélni.

– Vannak már terveitek 2013-ra, természetesen a már lekötött koncertek megélése mellett?
– Dolgozni a következő albumon. Kitalálni, hogy hány dal legyen rajta. Haha!
De ja, turnézni, turnézni, turnézni, turnézni, írni, írni, turnézni és… élve maradni!

– Ha volna olyan olvasónk, aki nem ismer még téged, hogyan mutatnád be magadat és a zenéteket?
– Hello, én Fred vagyok, basszuson játszom a Dragonforce-ban, próbálj ki minket, érdemes minket élőben is hallgatni, heavy metal-t játszunk, fülbemászó a zenénk, többnyire gyors, de könnyű velünk énekelni, s én nagyon cuki vagyok! Hahaha!
Na, az utolsót inkább felejtsd el…
 
– A dalaitok szövegei miről szólnak? Ki érte a felelős?
– Az attól függ… a dalszöveget a Seasonshoz én írtam. S ez elég személyes. Arról szól, hogy hogyan ér véget egy kapcsolat… de úgy gondolom, hogy ehhez mindenkinek van “lövése”. Továbbá társszerzője vagyok a Give me the night című számnak, ami a függőségről szól… merthogy ez a két dal, úgymond kapcsolódik. Az album alapgondolata az, hogy az erő benned van ahhoz, hogy a dolgokat jobbá tegyed, akkor is, amikor ez nem egyszerű. Az album címe is az en ötletem volt. 2010-ben eléggé lent voltam…

– Milyen zenéket hallgatsz a legszívesebben?
– Sokmindent, nemcsak metalt! Yellow Magic Orchestra, Perry Blake, Satyricon, Morbid Angel, Scorpions, Vixen, Bartók, Goblin… nézz utána!

 
ZP Theart új bandájának, az I Am I-nak első lemezét hallottad már? Mi a véleményed róla?
– Igen és tetszik is nekem! A legjobbakat kívánom neki, nem is olyan régen telefonon is beszéltünk!

– Egy személyes élményemet hadd osszam meg veletek. 2011. augusztus elején Székesfehérváron, a 15. FEZEN fesztiválon megismerhettük Marcot, a koncert előtt pedig személyes találkozásra, dedikálásra is nyílt lehetőség. Csodás lehetőségnek ígérkezett. Én órákig álltam a dedikáló stand elején, várva a veletek való nagy találkozást, ám elég szép késés után sem érkeztetek még meg. A nagyszínpadon már javában játszott a hazánkban szintén nagyon népszerű Rhapsody, akiket mi egyre fogyó türelemmel hallgattunk. Ám később a Dragonforce rajongók legnagyobb része – köztük én is – a Holy Thunderforce dalra egy emberként futott a dühöngőbe. Fellépéseteket követően azonban hallottam, hogy a kitartóbbak mérhetetlen kedvességgel találkozhattak és fényképezkedéssel, beszélgetéssel tölthették el veletek közösen az időt. Ekkor talán a kis számú rajongó miatt belül csalódást is érezhettetek. A színpadra lépéskor viszont mintha meglepődtetek volna dugig megtelt sátor látványától. És egy fergeteges bulit adtatok. Így utólag is köszönöm a lendületeteket, kedvességeteket, ami áradt le felénk és persze gratulálok Marcnak, aki megmutatta, hogy van tovább Dragonforce! Te hogyan emlékszel minderre?
 – Köszönöm! Emlékeim: berúgtam már a próbák alatt, sok mindenkivel kezet fogtam meg sokat fényképezkedtem, baromi jó bulit csaptunk, de nagyon be voltam nyomva, megragadva egy üveg vodkát a fűben ülve beszélgettem pár rajongóval, elvesztettem a csajt, akivel dumáltam, s majd fölébredtem a következő nap orbitálisan másnaposan. Hehe!

– Decemberben remélem találkozunk! Köszönöm az interjút!
És a végén, az utolsó szó joga a tiétek, mit üzensz a magyar rajongóknak?

– Én is remélem!
A rajongóknak: „Puszi és Szeretlek!” Abban nem vagyok biztos, hogy ezt jól írtam hehe… Köszönöm a támogatást, nemsokára találkozunk, igyunk majd a koncert után! Egészségedre!
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.