Interjú a Todtgelichter tagjaival

Sziasztok!
A Fémforgács legtöbb olvasója a Todtgelichtert az Angst 2010-es megjelenésekor ismerte meg. Ez azonban már debüt-lemez volt, úgyhogy meséljetek kicsit a régebbi időkről!

FREDERIC: Hello. Többé-kevésbé klasszikus Black Metal zenekarként kezdtük, de a sátánista kontextus nélkül. Számunkra akkor is, most is fontos az érzéseink és benyomásaink zenei formába öntése.
A Fluch/Sog in den Wahnsinn demonk és a Was Bleibt melankolikus Black Metal volt durva hangzással.
A Schemen, az Angst-ot megelőző album volt az, ami szövegileg és zeneileg is már az érett oldalunkat mutatta – durva Black Metal stílusidegen elemekkel megfűszerezve. Ez a lemez tette lehetővé aztán az Angst létrehozását.

Az Angst talán még nevezhető extrém metálnak, de az Apnoe esetén ez már nem volna igaz. Ez egy tudatos tendencia?
FREDERIC: Az Apnoe esetén a válasz egyértelműen igen.
A további kiadványoknál újabb változás várható. Nem tudjuk, és nem is akarjuk magunkat elkötelezni és ragaszkodni bármihez, tehát még megeshet, hogy újra bekeményítünk.
TOBIAS: Bizonyos értelemben az Apnoe is „extrém”. Leginkább, mivel ezen a lemezen a stílusunk számos sarkalatos pontjából kitörtünk, kvázi az összes határunkat túlléptük. Ez fontos volt számunkra és még mindig jó érzés, noha semmiképp sem jelent egy merev irányvonalat a következő kiadványokra nézve.

Mit jelent az Apnoe szó?
TOBIAS: Az Apnoe az élettelenség állapotát, a lélegzés leállását jelenti. Ezt a szót a lemez zenei, de főleg szövegi alapvetése miatt használtuk. Élettelenség társadalmi, orvosi és egyáltalán minden értelemben, ami bennünk felmerült és minket inspirált.

Van a zenéteknek filozófiája?
TOBIAS: Persze. Mindennek, amit az ember egy bizonyos céllal cselekszik, van valami filozófiája. Egyáltalán nem szeretnék túl messzire kalandozni (noha a kérdés kétségtelenül erre buzdít). Végülis a zenénk elsősorban igazán egoista, mivel egyikünk se tudja igazán a maga békéjét zenélés nélkül megtalálni. Ezért elsősorban olyan zenét csinálunk, ami nekünk tetszik. Aztán persze annál jobb, ha az ember azt veszi észre, hogy azzal, amit csinál, más embereket is fellelkesít.
Ha viszont a kérdés egy a szöveg és minden mögött húzódó „spirituális” háttérre vonatkozott, akkor a válasz nem.

Láttam nemrég a hirdetéseteket hogy gitárost kerestek részben az ötödik album megírásához. Mikor várható egy új lemez?
FREDERIC: Most az új évben kezdjük meg a dalírást és reméljük, hogy év végére készen leszünk. Mindazonáltal a mindenféle business dolgok és a felvétel miatt a Nr. 5. albumra szerintem csak 2015 közepén-végén lehet számítani. Reméljük persze, hogy előbb meglesz, de nem akarunk emiatt nyomás alá kerülni, mint az összes korábbi lemeznél.
TOBIAS: Ami még fontos, hogy élőben is tovább szeretnénk fejlődni. Ebből egy zenekar rendkívül jól megismeri és megérti saját magát. Ezt a tapasztalatot aztán a zeneszerzésbe is beépítenénk. Ehhez ugyan van egy durva időterv, de nem akarjuk, hogy az időbeli kényszer a kreativitás rovására menjen.

Gyorsan boldogultok a tagcserék után? Ilyen tapasztalatotok ugye már van.
FREDERIC: Alapvetően nagy kár lenne, ha erre valamelyikünk igennel válaszolna. Minden távozás egy hiányt hagy maga után, zeneileg, de elsősorban a barátság terén. Ezt kell valahogy túllépni.
Másrészt az új jövevényeinkkel, Tobiasszal (ének) és Chrisszel (basszus) nagy szerencsénk volt és jó társaság alakult ki.
Néha-néha össze kell törni és újra felépülni. Úgy érzem, most a legerősebb a felállásunk és már előre örülök az Album Nummero 5-nek.
TOBIAS: Azt hiszem, mindennek megvan a maga ideje. Ha az ember észreveszi, hogy egy társaságban, legyen az zenekar, lakóközösség vagy akár munkáscsapat, az érdeklődés eltér, akkor muszáj megoldást találni. Ez nem mindig egyszerű és sok idő kellhet a feldolgozásához. Végül azonban megerősödve lehet ebből is kijönni.

Léptetek már fel Magyarországon? És ami még fontosabb: terveztek ilyesmit nálunk?
FREDERIC: Eddig sajnos még nem volt lehetőségünk nálatok fellépni. De kedvünk tényleg lenne, szóval ha ezt egy szervező olvassa.. készen állunk 🙂

A megjelenésetek rendkívül hatásos a promo-képeken és a színpadon is. Mit fejez ki a sminketek és a ez a ruházat?
Frederic: Köszi. Mi ugye a Black Metal felől jüvünk, Corpse Paint, stb. Amikor ráéreztünk, hogy zeneileg elmozdultunk a Black Metaltól, egyértelmű volt, hogy ezt vizuálisan is meg kell lépnünk. Így valami hatásos alternatívát kellett keresni a Corpse Paint helyett, ami illik is hozzánk és a zenekar új irányvonalára is reflektál. Ez az outfit sokféleképp magyarézható. A fehér szín Japánban gyászszín.
És a fehér felületek alkalmasak mindenféle vetítésre.
TOBIAS: És a fehér egyfajta közösséget is teremt, kihangsúlyozva minket. Ez persze tűnhet banális, de fontos részletnek is. Végülis őrült sok tehetséges zenekar van, és érdemes optikailag is mérlegelni, hogyan tud az ember kitűnni a tömegből.

A Metal Archives a Todtgelichtert Avant-garde Black Metalként jegyzi. Egyet értetek? Mit gondoltok erről a stílusról úgy egyáltalán?
TOBIAS: Tőlem, haha. Őszintén szólva azt gondolom, hogy ez egy gyűjtőfogalom olyan zenekarokra, amiket az ember nem igazán tud besorolni, így meg kell próbálni rájuk a stílushatárokat valahogy kiterjeszteni. Ettől még ezekről a stílus-skatulyákról nem tartok valami sokat, végülis az „Avantgarde” is csak egy próbálkozás a kategorizálással, ami alól az ilyennek titulált zenekarok szívesen kivonják magukat, haha.

Vannak zenészek/zenekarok, amik a zenétekre hatnak? Példaképek?
Frederic: Nem tudnék néven nevezni ilyet. Mindent szívesen fogadok, aminek a szememben van valamilyen melankolikus kisugárzása és zeneileg igényesen van összerakva. Hogy néhányat említsek, amik ennek megfelelnek: Massive Attack; Antimatter; EF; Jimi Hendrix; Richie Havens; die neueste Satyricon; Hanne Hukkelberg; Mono etc….

Hivatásos zenészek vagytok?
Frederic: Ha a hivatásos azt jelenti, hogy ebből élünk, sajnos nem. Minden más tekintetben természetesen igen, hahahaha.
Mindünknek megvan a maga „normális” munkája, amiből él. A mai zenei piacon az már siker, ha az embernek egy hivatásos produkció összejön.
.
Ki készíti a borítókat?
Frederic: Az Angst és az Apnoe borítója, és a teljes Artwork Y munkája, ő egy hamburgi ismerős művész, aki a továbbiakban is anonim kíván maradni.
Ránk extrém nagy hatással vannak a munkái és hálásak vagyunk, hogy mindkét CD-t vele csináltathattuk. Mindkettő borító telitalálat a tartalom és a zene szempontjából.

Vannak német és angol nyelvű számaitok is. Ki írja a szövegeket, és mitől függ, milyen nyelven?
TOBIAS: Az Apnoe szövegeit Marta, Tentakel és én írtuk. Az Angston és azelőtt még volt pár szöveg Frederictől is. A nyelvet nem tudatosan választjuk, egyszerűen adja magát a szám hangulata miatt. Én személy szerint csak angolul írok, mert tetszik a nyelv flexibilitása és hangzása.

Gyakran mondom, hogy két kedvenc zenekarom is van Hamburgban, a Todtgelichter, és egy egész más zenekar, konkrétan a Collapse Under The Empire, ami egy post-rock duo. Ismeritek őket? 🙂
TOBIAS: Oh, köszi. Nem, nem ismerem a Collapse Under The Empire-t. A hamburgi zenei szintér rendkívül nagy és csak itt annyi zenekar van már, amit érdemes hallgatni, hogy az ember sosem érne a végére. A kérdésed a legjobb példa erre.

Ugyanebben az összefüggésben: Hamburg inspiráló város?
TOBIAS: Abszolút! Hamburg a második legnagyobb és a szememben a legszebb német város egy hatalmas zenei szcénával és élő undergrounddal. Számos zene- és koncerthelyszín van, ahol az ember az estéit töltheti. És emellett mindenki megtalálhatja a neki megfelelő helyet. A part, az Elba és sok-sok más hely. Nincs messze a tengertől se, és ha az ember vidékre vágyik, akkor sem kell messzire utazni. Tökéletes!

Véleményetek szerint előny egy zenekar számára, hogy Németországban van? Nem lennének jobb esélyeitek pl. az USA-ban? Van ennek a fajta zenének egy közönsége itt?
TOBIAS: Mint mondtam: Hamburg az a hely, amire a leginkább elmondható Berlin mellett Németországban, hogy az ilyen alternatív zenének van tere. Egyébként a Beatles karrierje is itt kezdődött a Star Club-ban. Sőt, azt hiszem, itt egy bizonyos szintig még egyszerűbb is eljutni, mint az Egyesült Államokban, ahol minden nagyobb és széttagoltabb, és igazi zenei színtér csak a nagyobb városokban van. Hogy ott van-e tere a miénkhez hasonló zenének, az igazat megvallva nem tudom.

Gondoltátok, hogy hallgatnak titeket Magyarországon is?
TOBIAS: Tényleg mindig meglep, hogy mennyi helyen felfedeztek már minket. Az Apnoe kiadásához volt egy Skype-interjúnk egy amerikai bloggerrel, és az Államokban a „Gun-Shy-Assassin.com” sugározta a lemezünket. Lengyelország és Franciaország mellett rendszeresek a Facebook-oldalunkon az ausztráliai és mexikói rajongók bejegyzései. Jó hallani, hogy Magyarországon is vannak emberek, akik a mi zenénket hallgatják!

Köszi az interjút és további sok sikert!

február 26.,
február 27.,