Burning Full Throttle

– Kezdjük a banda történetével! 2005-ben alakultatok, ennek ellenére csak most jelent meg az első lemezetek, amit csak egy demo(?) előzött meg. Vegyük végig, mi történt a megalakulástól napjainkig!

Molnár Feri: Sok minden történt, de legfőképpen semmi. 🙂 Hol léteztünk, hol szétestünk. Az állandó jövésmenés mellett nem tudtunk hosszú távon működni, pedig lett volna potenciál már akkor is a zenekarban, hiszen Németországban is játszottunk, és a Kultiban Wall Of Sleep előtti adott koncertünkről is jók voltak a szélesebb nézőközönség visszajelzései. De természetesen nyomtuk kis pince klubokban is, amikor csak tudtuk.
2010 óta megint folyamatosan működünk. 

Kill’r Mill’r: Ez így igaz, olyanok voltuk, mint „elődeink”, hun itt voltunk, hun ott :), de legfőképpen dolgoztunk (hiszen meg kell élni valamiből). Aztán ötleteltünk és új tagokat kerestünk.


Vincze András
: Maradjunk annyiban, hogy jöttem valamikor (2008? 2009?) és elég hamar összecsiszolódtam a Molnár tesókkal, majd jött az énekes kereséses játék, aminek kis idő múlva én lettem a nyertese (pedig én csak vokálozni akartam, nem szólót énekelni). Aztán jött a másodgitáros keresés (Béla visszajött, Béla elment, Csaba jött). Most stabilnak tűnik a felállás.
Mundi Csab: Én körülbelül másféléve vagyok a Burning-ben, így a csak az ebben az időszakban történtekről tudok beszélni. De az eddig nagyon jó telt. 2012 szeptemberében volt az első bulim Tündérgyárban még „prospect”-ként 🙂 , de azóta már nagyon sok helyen játszottuk.
Voltunk Debrecenben, Szolnokon, Szegeden, a Tősrock fesztiválon, játszottunk a Let The Cigar Die-ékkal, Apey & The Pea-vel, Grizzly-vel a svéd Molior Superum-mal, barátainkkal a Spacedust-al, a Head for The Sun-nal, csak hogy a közeliket említsem. Ráadásul pont
belecsöppentem az első BFT lemez kiadásba, ami ugye szintén nem fogta vissza a tempót.

– A “nyilvánvaló” hatások mellett kiket neveznétek még meg, mint általatok kedvelt és nagyra becsült zenekart?

MF: A nem nyílván való hatások Fu Manchu, C.O.C. 🙂 a többiek nevében is mondhatom, hogy mindent meghallgatunk, amit jónak ítélünk néha még azt is amit nem, mert valamelyik tag üvölteti a haza vezető úton a cd-jét. 🙂

MCS: Hehe, ez igaz, Bandira rá szokott jönni a haza fele az úton pár dolog, és akkor jön Whitesnake, Dire Straits, Scorpions, stb… amikkel persze semmi baj nincs. 🙂 
Részemről is a Pepper Keenan-es C.O.C. nagy kedvenc, de ott van még a Monster Magnet, a Karma To Burn, régebbi Spiritual Beggars meg még rengeteg. De néha a régi nagyokhoz is visszatérek, mit a Zeppelin, Sabbath, Deep. De ami nagy koncert élményem volt mostanában, és egyből betalált az a Honky volt. Amiben az a Bobby Landgraf játszik, aki most Kirk helyett van a Down-ban. Zseni!

VA: Akkor sem fogok elnézést kérni, hogy a zenei műveltségem nem csak és kizárólag a stoner rockra koncentrál, hanem elég széles skálán mozog. Szerintem már páran úgyis tudják rólam, hogy nem vagyok egy tipikus stoner arc (zenei téren legalábbis), de a Burning muzsikája ettől szerintem nem lesz rosszabb. És igen, a kocsimban állandóan van Dire Straits, Whitesnake, Iron Maiden, Tesla, Slayer és Black Sabbath. Ha rádiót hallgatok, akkor meg csakis a Jazzy.
KM: Hát igen, nekem még a C.O.C Pepper-rel és Bower-rel (pl.: Live Volume), Down, de nagy kedvenc a Clutch, Audioslave, Five Horse Johnson, QOTSA, de „mindenevő” vagyok hangulattól függően (még jazz-t is hallgatok).

MF: Tényleg, a Honky-tól magunk alá csináltunk rendesen! 🙂



– A lemezre került dalok a közelmúlt termései vagy egész koraiak is felkerültek a No Man’s Land lemezre?

MF: A Downtown Paradise-on kívül, minden dal az utóbbi idők termése, amit a lemezre felvettünk.

KM: Igen, de az is átment egy-két változtatáson nem a legelső változat, de – szerintem – jó a végeredmény, ami igazi közös munka terméke, mint az összes többi szám is.

– A felvételen még Badarász Béla játszik, de a megjelenés előtt kivált és Mundi Csaba érkezett a helyére. Mesélnétek erről?

MF: A zenekar életében volt egy nehéz pillanat, ami Bécit jobban érintette és emiatt kicsit csömöre lett az egészből, mi meg nem akartuk félbe vágni a dolgokat, közben Csabinak megszűnt a zenekara (Dűne) és mivel mindig jóban voltunk velük nem volt kérdés, hogy vele megpróbálunk együtt dolgozni.
KM: Azt hiszem, azt a helyzetet nem szeretném átélni mégegyszer, akkor rendesen szétestünk, de talpra álltunk. Bevállaltunk egy koncertet három taggal, de az egész (zene, hangzás, feeling stb.) nem volt ugyanaz. Akkor került képbe Csab, azóta dübörgünk tovább.

MCS: Rengeteget léptünk fel együtt, még Dűnével és nagyon jó összebandáztuk, mondhatni, hogy rajongóból lehettem a BFT tagja. Majdnem, hogy napra pontosan szűnt meg az én bandám is így örültem, bár fos.tam is felkéréstől. 🙂 Utána nemsokára, érkezett a Tündérgyáros felkérés, így pár hetem volt csak, hogy a műsort megtanuljam. Az, hogy ez összejött, nagy segítségemre volt Béci, aki annak ellenére, hogy elment, egy teljes napon át mutogatta és íratta fel velem a számokat sorban, mit hogyan is kell játszani.
Ezért örök hála neki, szerintem mindegyikőnk részéről!
És persze, hogy most van miről beszélgetni – és itt most az albumra gondolok – attól, hogy ilyen erős lett az, ő érdeme is.

– Honnan az (amerikai) autómániátok, amit nem nehéz észrevenni?

MF: A vonzalom mindig is megvolt, engem egy ismerősöm és a FU MANCHU fertőzött meg teljesen.

KM: Ez gyerekkori vonzalom, meg – más érzés egy amerikai V8-ast vezetni – a zenei környezethez meg kifejezetten passzol. Nekem egyébként a régi dolgok egy fokkal jobban bejönnek (biztos egyszerű vagyok, mint egy kocka, de sokoldalú 🙂 ).

MCS: Én is már gyerekromban rabja lettem, a sok Starsky & Hutch, meg Hazárd Megye Lordaji sorozatoknak, amiben csak az autókat figyeltem, meg az üldözéssel voltam elfoglalva a sztori helyett. Aztán jött a Konvoy, Vanishing Point , Duel, Bullit és a többiek. De azért,
nagyon tetszenek a 1500-ös Kocka Ladák, a Bogarak, Trabik. Ezeknek még volt stílusa, a mostaniak nekem nagyon egyformák már. 🙂
VA: Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy addig nem akarok megdögleni, amíg nincs a nevemen egy El Camino (tök mindegy, hogy melyik széria). Egyszerűen bele vagyok zúgva!

– Hogyan születik egy BFT dal? Mi a munkamegosztás a csapaton belül?

MF: Szerencsére ötletekben nincs hiány, inkább csak az idővel lehetnénk bővebben ellátva. Főleg az én kreálmányaim adják az alapot (azért ritkán másé is :)), amit a próbák alkalmával rakunk össze fő zenei szerkesztőnk jóváhagyásával, akit Bandi személyesít meg. A szöveg ötletekbe természetesen mindenki belepofázik, de végül Bandi írja meg.

KM: Lényegében így van, Főnix hozza az ötletet – esetleg más – azután mindenki hozza az ötletét a hangszerén, illetve hozzáadódhat, ha valakinek van ötlete, hogy a másik mit játszon, de ez ritkább. Amikor jól fekszik, elég feelinges az alapötlet szinte minden magától megy, aztán a próbákon már csak gyúrni kell és összeáll.

MCS: Igen, általában Molnár „Főnök” Ferenc szokta hozni a kész ötletei, amit megmutogat, hogy szerinte mit jászak én, meg hogy milyen énekre gondol, vagy dobilag.
Van úgy, hogy úgy marad, csiszolunk rajta, teszünk, elveszünk de volt már, hogy teljesen más lett belőle, hehe… Mostanában azért, már az én ötleteim is átmennek a hármas szűrön, de persze úgy is Bandi dönt. 🙂 Semmi nagy recept. Nagy tapasztalatom nincs benne, de szerintem, könnyen és gyorsan össze tudunk rakni egy számot.
VA: Muszáj beleszólnom, különben a Feri miatt akár egy Fu Manchu tribute is lehetnénk, a Csaba meg QOTSA riffeket hoz.


– Ti is, – mint oly sokan manapság – letölthetővé tettétek az albumot. Ezek szerint nem hisztek a korábbi “zeneipari modellben”?

MF: Szerintem most ilyen időket élünk, amúgy sem sok pénze van manapság az embereknek, nem is vagyunk gigák, hogy kapkodjanak a lemezünkért az emberek, így legalább több helyre el tudjuk juttatni az anyagot.

MCS: Nem ringatunk nagy álmokat, a lemez tényleg arra jó, hogy sokkal több helyre eljusson, hogy vagyunk, mit amennyi helyre el tudunk menni játszani. Ha meg pár ember lejön a helyre, ahol játszunk, a sörével a kezében elénk áll, meghallgat minket, közben meg kikiabálja magából az egész heti hülyeséget ránk, már megérte. 🙂

– Engem többek között a No Sleep Til Mexico-hoz készült klip fogott meg először. Kinek az elvetemült ötlete volt ez? 🙂

MF: Bécivel mai napig jó maradt a kapcsolatunk, sokat segített a lemeznél is. Az ő ötlete volt, hogy a No Sleep Till Mexico képi háttere a Rango legyen. Mivel nagy kedvencünk a rajzfilm, természetesen egyből rábólintottunk. Amint elkészült a lemez neki álltam megszerkeszteni hozzá a videót.

KM: Számomra is meglepetés volt, de nagyon tetszett elsőre is. Szerintem jól sikerült az biztos, ha kívülállóként nézem, akkor is.



– Mennyi az átfedés a kedvencek terén a csapatban?

MF: Mondhatni sok, de nem okoz egyáltalán gondot, mert nem a szerint formáljuk a számokat. Nagyon egyszerű szűrőnk van, ha összeáll a téma egy számmá, és mindenkinek tetszik, akkor átment.

MCS: Mondjuk az tényleg jó, hogy mindenki egyből tudja, mire gondol a másik zeneileg, vagy mire, hasonlít, amit játszunk stb. Nem kell nagyon magyarázni, jó az összhang, és időt is spórolunk hehe…

VA: Hát szerintem itt egyedül én lógok ki a sorból. Nem is tudom, mit keresek itt?!

– Nemrég szerepeltetek egy magyar stoner válogatáson. Mesélnétek erről?

MCS: Kaptunk egy felkérést, egy teljesen jó kezdeményezésre, amibe rengeteg banda beszállt egy-egy számmal, áttekintést adva a magyar színtérről, persze ebben a műfajban. Ez az ötlet Armandnak, a Hands of Doom oldal szerkesztőjének a fejéből pattant ki, ami annyira nagy tetszést keltett, hogy kikerült a HammerWorld oldalára is. Örültünk is neki, mert jó kis bandákkal vagyunk együtt rajta.



– Milyen a hazai színtér véleményetek szerint?

MF: Természetesen az ember mindig jobbat akar, attól függetlenül, hogy mi a helyzet vagy, hogy milyen szinten áll. Lássuk be, az emberek nem járnak tömegekben szórakozni, de ettől függetlenül nem panaszkodunk, mert van egy kisebb közösség a hasonló stílusokon belül.

MCS: Nem hemzsegünk benne, de van egy pár magyar zenekar, akikre én is szívesen járok, ilyen például a Turbo, az Apey & The Pea, a Grand Mexican Warlock, a régebbi Óriás is bejött, az Uzipov, és van egy nagy közös magyar kedvencünk ők a tiszacsege rémei a Let The Cigar Die, vagy „Löttyedt Szivar Zsák”, ahogy tetszik. Sokat játszunk velük, nagyon jó fejek, és szemtelenül tehetségesek, hogy kap.. be. 🙂

VA: Nekem a Let the Cigar Die az abszolút favorit.
 

– Játszottatok már külföldön, ha jól emlékszem. Vannak most terveitek a nemzetközi ismertté válás felé?


MCS: Miután kész lett a lemez, összeállítottunk egy külföldi sajtóanyagot is amit elküldünk jó pár helyre, volt, ahonnan válaszoltak, volt hogy nem, és volt pár jó kritika is.
Készítetünk egy pofás kis fizikai lemezt, az is elküldtük pár helyre, szóval alakul a dolog, dolgozunk rajta.

– Mik a közelebbi és távolabbi terveitek?

KM: Új számok, új lemez – Ep, esetleg LP -, koncertek itthon, de lehet külföldön is.

MCS: Vannak koncert tervek, tavaszra, már nyárra is, megyünk, ahova csak lehet. És ha időnk engedi, összerakunk egy kislemezt, mert anyag már van rá, még sok is.
Van pár újabb klip ötlet is szóval lehet, még hallatok felőlünk! 🙂

– Vannak már olyan új dalaitok, amik majd egy következő kiadványon fognak megjelenni?

KM: Az biztos, elég időigényes munka mellett önerőből összehozni egy LP-t. Valószínű, hogy hamarabb elkészülünk, ha EP-ben gondolkodunk, de majd meglátjuk…

MCS: Ja, mint a terveknél írtam is, van már szerzemény, ami már késznek mondható, és talán még másmilyenek is, mint az eddigi Burning számok. Kíváncsiak is vagyunk, mit szólnak majd hozzá azok, akik ismerik az eddigi számokat. Annyit azért elárulok róluk, a fuzz maradt!

VA: Már van 5-6 dalunk, és komolyan alig várom, hogy megmutathassuk őket, mert van dög bennük!

– Ha a koncertezést nézzük, milyennek találjátok a honi lehetőségeket? Főképp annak fényében érdekel ez, hogy van nemzetközi tapasztalatotok is.

MF: Mondjuk, nem nevezném tapasztalatnak, hogy már a németekhez is eljutottunk, sok magyar zenekar van, aki jóval jártasabb ebben a kérdésben nálunk. Ha az ember csinálja, vannak lehetőségek, de ettől függetlenül lehetne jobb is a helyzet. Egy zenész, ha jól érzi magát a színpadon és van, aki meghallgatja és tombol a zenéjére, az már maga a Kánaán. Nyilván van, hogy a zenészt jobb helyre sodorja a szél és csodálkozik, amikor segítőkész a technikus, és mindent úgy kap, ahogy szeretné, de sajnos
az „undergroundban” ritkán van így.

MCS: Egyre kevesebb helyszín van, ahol kisebb bulikat lehet csinálni, ezt sajnáljuk de azért, ahogy Feri is mondta, meglehet találni a módját.

– Végül itt lehetőség, hogy ha valamit kifelejtettem, de szívesen megosztanátok az olvasókkal, megtegyétek.

MCS: Hallgassatok számotokra jó zenéket, és sokat járjatok élőzenei bulikra. Ja, a drog, az rossz, dobjátok ki a tévét, használjatok gumit, meg papucsot otthon, mosogassatok el magatok után, és vigyétek ki a szemetet.
És persze köszönjük a lehetőséget!
február 26.,
február 27.,