RealPimp interjú

– Üdvözlünk a Fémforgács oldalán! Eddig elsősorban a zenekari oldalt szólítottuk meg az interjúinkban, illetve néhány disztrós fanatikussal is beszélgettünk, most te leszel az első, aki a manapság is alakulóban lévő zeneipar egyik fontos szeletét, a merchandise részt képviseled.
Mutasd be kérlek a RealPimp­et! Egyedül vagy, esetleg vannak munkatársaid?

– A Realpimp egy pici szitaműhely Budapesten, főleg zenekaros merchandise cuccok gyártásával/nyomásával foglalkozunk. Családi vállalkozás, a feleségem mellett két barátom segít a munkában.

– Hogyan kerültél át a másik oldalra is, honnan jött az ötlet?

– Amikor a “túloldalon” voltam, aktív zenészként és a Hammer Music munkatársaként folyamatosan találkoztam a pólógyártás ügyes-­bajos dolgaival. Néhányszor volt alkalmam tapasztalni, hogy mindez 1000 kilométerrel “arrébb” hogy működik. Mondanom sem kell, óriási volt a különbség.
Azt hiszem egy német fesztiválon jött az ötlet. Hazajöttem, néztem egy sulit, ami ezzel foglalkozik, beiratkoztam, mire végeztem, már a gépek nagy része meg is volt.

– Miért pont a zenekaros ruházat irányába specializálódtál?

– Ez a téma érdekelt igazán. A zenekaros cuccok terén mindig van fejlődési lehetőség. Grafikai szempontból és nyomás terén is naponta találkozunk újabb kihívásokkal. Az emblémázás talán jobban fizet, nagyobb a piac, de azzal hova fejlődjünk? Legközelebb Arial betűkkel nyomjuk azt, hogy Tesco? Nekem nagyon fontos, hogy a “művészet” valamilyen formában megmaradjon az életemben.

– Önállóan tervezed a mintákat vagy együttműködsz valakivel?

– A pólóminta tervezés egy SZAKMA. Mostanában egyre többször keresnek meg minket, hogy szeretnének nálunk gyártatni, illetve látták a facebook oldalunkon ezt vagy azt a munkát és szeretnék felvenni a grafikussal a kapcsolatot. Ez egy nagyon jó dolog, mert így borítékolva van a jó végeredmény. Mindig öröm Kollár Szabi, Borbás Robi vagy Kókai Barnabás mintáit nyomni.

Nagyon büszkék vagyunk azokra a fiatal zenekarokra, akik profi mintával jelentkeznek, előrendeltetik a pólóikat, előre mindent leegyeztetnek, figyelnek az alapanyagok minőségére. Ez egy jó nagy közhely, de „a számok nem hazudnak” és egy jó mintából háromszor, ­négyszer annyit gyártunk egy átlagos előrendeléshez. Ezzel együtt sok zenekar költ iszonyatos összegeket hangszerre, aztán óriási összeget kifizet egy profi stúdiónak a lemez felvételért, ami egyébként kb. a megjelenés napján fent van az interneten, majd eszébe jut, hogy kéne neki póló is a koncertekre és összetákoltatnak a haverjukkal egy mintát, amit még Ők maguk sem vennének fel, majd megkeresnek, hogy gyártsam le.
Ha a merchandise az egyetlen értékelhető bevételi forrás egy zenekarnak, akkor miért azon akarnak spórolni?
Ha van egy jól eltalált minta egy jó minőségű pólón, akkor azt a gazdája örömmel, büszkén és sűrűn viseli és biztos, hogy legközelebb is ellátogat a merch pulthoz az újabb minta reményében.

– Hogyan zajlik egy zenekari póló legyártása a megkereséstől az átadásig? Avass be a technikai részletekbe, ha lehet!

– A tapasztalt zenekarok egy e-mailben elküldik a nyomdakész mintát, az alapanyag igényüket, a hozzá tartozó méretsort, illetve egy látványtervet. Ilyenkor az emailt két felé másolom, a méretsor megy a raktárnak, a minta pedig a grafikusunknak. A grafikai feldolgozás után kezdődik a szita előkészítése, fotózása, a színkeverés, illetve maga a nyomás. Ha ezzel is megvagyunk, egy email megy a megrendelőnek, hogy a csomag átvehető. Ennyi. A fiatal zenekarok persze sokkal többet kérdeznek, hosszabb idő az egyeztetés, izgulnak, mert sokszor az első pólójuk készül.

– Nyilván itt is fontos a minőség. Mennyire kell odafigyelni az alapanyagokra? Könnyű ezeket beszerezni?

– Nézzük sorban… A pólókat, pulcsikat nem nehéz beszerezni, Magyarországon szinte minden világmárkának van forgalmazója. Sőt, az elején nehéz is volt eldönteni, hogy melyik céggel szerződjünk.
A Gildanra esett a választás, nagyon jó anyagú és szabású ruhák és a külföldi zenekarok is szinte kivétel nélkül ezt kérik.
A nyomáshoz használt anyagoknál már nem ennyire egyszerű a helyzet, mert ezeket kettő magyar boltból és három külföldi webshopból szerezzük be.

– Kikkel dolgoztál eddig? Ha jól tudom vannak visszajáró kuncsaftok, de voltak már külföldi megrendelők is, ugye?

– A legjobb reklám az elégedett és visszajáró ügyfél. Nem kezdem el sorolni, mert valakit biztos kihagynék, de a facebook oldalunkon a képek közt szét lehet nézni.
A külföldi megrendelésekben általában van valami magyar vonatkozás. Magyar ügynök, magyar manager, stb. Így jutott el hozzánk az Alestorm, az Arkona és így esett be a Tesseract, a Bane, a Protest The Hero is.
Van két fix zenekarunk Franciaországban is, nagyon jó a viszony, nem kizárt, hogy meg is látogatjuk Őket hamarosan.

– Hogyan érhetnek el, ha valaki gyártatni szeretne?

– Fent vagyunk a közösségi portálokon, üzenetben, e-mailben bármikor elérhetőek vagyunk.

– Szoktak egyedi ­ úgy értem, nem kizárólag a szokásos póló, pulcsi, stb. ­elképzelésekkel megkeresni?

– Egyszer Kollár Szabi barátom kért meg, hogy hangszóróselyemre nyomjunk, vicces volt, szerettük, de ezek nem jellemzőek.

– Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

– Inkább a zenekarokra vagyok büszke, akik nálunk gyártatnak. Nagyon jó a viszony mindnyájukkal. Ami egy óriási dolog, hogy az összes valamire való underground ruhamárka nálunk van, október óta a Grindrise, december óta pedig a Fvneral Apparel is. Ez egy elég nagy elismerés, mert ők tényleg a legmagasabb minőséget képviselik!

– Nézzük a terveket! Van terved a vállalkozás továbbfejlesztésre, esetleg a kínálat bővítésére?

– Ami fontos, hogy én az első pillanatban egy kis manufaktúra jelleggel működő, kizárólag kézi nyomással dolgozó műhelyt álmodtam meg. Folyamatosan bővítjük az eszközparkunkat, de ez a koncepció nem változhat, ehhez ragaszkodom.

– Saját webshop beindításában nem gondolkodtál?

– Van egy saját tervezésű kollekciónk, de ezeknek az árusítását a Rocketrider webshopra bíztam.


– Mekkora a hazai piac? Mekkora a konkurencia, ha van?

– A hazai piac kicsi, sajnos csak egy ilyesmivel foglalkozó céget ismerek, Tóth Balázsékat, velük az elején egyeztettük a dolgokat. Nem lépünk egymás “lábujjára”.
Hallomásból tudom, hogy a nagy cégek általában lekezelőek voltak a zenekarokkal, nem igazán szakították meg magukat, hogy a végeredmény jó legyen. Mi mindig időben kész vagyunk, felvesszük a telefont, egyeztetünk, ajánljuk az új termékeket, a lehető legjobbra feljavítjuk a grafikákat, a legmagasabb minőségű festékekkel nyomunk.
A próbanyomatról minden esetben fénykép készül, csak akkor kezdünk gyártani, amikor ezt jóváhagyták. A megrendelők elégedettek, és ezt elmesélik az ismerőseiknek is. Pont.

– Mi az a piaci rés, amibe be tudtál férkőzni?

– Nem piaci résnek nevezném ezt. 8 évet töltöttem el a Hammer Music munkatársaként, láttam, hogy a zenekarok milyen problémákkal küzdenek.
Számtalan magyar és külföldi koncerten dolgoztam, megtapasztaltam, hogy a közönség melyik pólót vásárolja meg azonnal és melyik mellett megy el, mintha ott sem lenne. Ezt a szakmai tapasztalatot próbálom kamatoztatni a RealPimp­nél. Nem csak gyártunk, hanem a tanácsainkkal igyekszünk segíteni a zenekaroknak.

– A végére kicsit evezzünk személyes vizekre, ha nem bánod! Ha jól tudom jelenleg nem zenélsz? Miért nem? Változhat ez a közeljövőben?

– Nem dobolok egy ideje… Húsz évig zenéltem aktívan, volt olyan év, amikor 6-­7 zenekarral koncerteztem egyszerre, tényleg az arcmázolós black metaltól a punkon, a blueson át a reggae­-ig minden stílusban.
Kicsit elegem lett mindenből és mindenkiből, mostanában inkább dobtechnikuskodok, azt nagyon szeretem csinálni. Egy jó hiphop zenekarba elmennék játszani, ha Szarvas Dávid és Jakab András csörgetné a telómat, akkor azonnal pakolnék és mennék, de másokkal nem hiszem, hogy tudnék tiszta szívből játszani. Úgy meg mi értelme lenne…?

– Mesélj kicsit a személyes kedvenceidről, kérlek!

– Valahogy mindig a szélsőséges zenéket kedveltem, metalból csak a zsigerből jövő pusztítást, rap­ből meg a legpofátlanabb előadókat. Imádom a Vader-­t, a Deicide­-ot, az Entombed-­ot, a Fleshgod Apocalypse-­t, a Behemoth-­ot, a Watain-­t, de odáig vagyok a hazai rap királyaiért a Killakikitt­-ért, a Realpimp logoban szereplő balta és az ujjakkal mutatott 13 is a Killakikitt iránti rajongásomat mutatja. Nagyon sokszor Tkyd, NKS és Barbárfivérek lemez forog meló közben és a kocsiban is. Nagyon bírom Mykee Mykanic­-et is, Ő igazán egyedi módon használja a magyar nyelvet.

– Van valami egyéb kreatív tevékenységed, hobbid, amiről szívesen mesélnél?

– A kedvenc hobbim, hogy meló után hazamegyek és aki aznap “leJanizott” annak kinyomtatom a facebook profilképét és tomahawkokat dobálok a homlokába. Nagyon szeretem.

február 26.,
február 27.,