Téglás Zoli interjú

Téglás Zolit talán nem kell bemutatni. A kaliforniai Ignite és Zoli Band frontemberével egy novemberi péntek délután sikerült realizálni a hosszú ideje szervezett interjút a az Akváriumban. Ahol aztán igyekeztem kifaggatni Zolit az életének aktualitásairól, a gondolatairól.

– Először az Ignite-ról kérdeznélek. Nekem úgy tűnt, mintha az utóbbi időben kissé eltűntetek volna a színről, legalábbis, ami a lemezkészítést illeti. Mesélj ennek okáról, kérlek!


– A Pennywise-ben énekeltem, de lebénultam. Hátsérülést szenvedtem egy koncerten és ez már nem az első volt. Kb. egy évig tartott a felépülés, nagyon sok küzdelem árán, de rendbejöttem és most már majdnem kész a lemez.


– Utolsó kézzelfogható anyagotok a koncert DVD volt. Miért pont a lipcsei koncertet rögzítettétek?


– Akkor volt ott a stáb. 😀 Ennyi a megfejtés.

– Beszéljünk kicsit a Faluról (az idén “megjelent” új magyar nyelvű Ignite nóta demo verziója – a szerk)! Nem meglepő, sőt akár azt is mondhatom, hogy várható volt tőled egy magyar nyelven előadott dal. De miért pont most jött el az ideje?

– Voltam egy buliban Budán. Ez egy ilyen sznob buli volt, ahol beszélgettem egy nagyon szép lánnyal, aki kérdezte honnan származom. Mondtam neki, hogy Veresegyházról. Fogalma sem volt róla merre van, még akkor sem ,amikor mondtam, hogy Gödöllő mellett. Azt mondta, hogy ő soha nem teszi ki a lábát Budáról.
Kérdezte azt is, hogy ez egy falu, ráadásul elég lekezelően.
Erre elmeséltem, hogy az, és hogy akkor volt a legjobb, amikor falu volt. Ő meg jött azzal, hogy még életében nem volt falun.
Mondom is neki, “Kicsikém, Budán laksz, itt mennyien laknak? Egész Magyarországon tízmillió ember lakik. Los Angelesben, csak a városban tizenhét-húszmillió ember él, onnan nézve az egész Magyarország is egy falu, nem?” Kinek játsza az eszét?
A falu, a falusi emberek számomra az ország gerincét jelentik. Imádom őket! Faluból származni a legjobb, ott mindenki segít a másiknak, köszönnek, együtt építik a házat.
Sokan lenézik a falusiakat pedig ők igazán talpraesett emberek, megtanulták, hogyan lehet megélni télen-nyáron. A városban, ha leáll az internet mindenki éhen fog halni. Én nagyon sokra tartom a falusi paraszt embereket.
Persze a városokban a legtöbb a lehetőség, de gyerekként felnőni falun a legjobb.



– Amerikában mi a helyzet, mennyire ismerik a magyar, vagy akár csak a kelet-európai zenei életet?
– Nem is tudják hol van Magyarország a térképen. Azt se tudják hol van Amerika a térképen. 🙂
Az a baj, hogy az ő fülüknek durva, amikor egy magyar énekel angolul, az nekik nagyon tájszólás. Még a németek is csak néhány zenekarral tudtak betörni az ottani zenei piacra.
Szerintem csak a nyelvi hiányosságok okozzák, mert rengeteg tehetséges hazai csapat van. És az is, hogy a magyar nyelvű dalokat nem lehet akárhogy énekelni. Angolul könnyebb ráilleszteni az énekdallamra a szöveget. Ott és úgy hajlítom, ahol és ahogy akarom, míg magyarul ezt nem nagyon lehet megtenni, mert a magyar fülnek ez sértő.
Most írtam egy új dalt, amiben Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsmáját dolgoztam fel. A nagynénémről írtam, aki kocsmáros volt Veresen. Itt is beleütköztem ebbe, mert nem szabad úgy énekelni, mint egy amerikai tenné, ezt úgy kell, hogy ne erőszakoljuk meg a magyar nyelvet, a hangzását.
A Falunál is ez volt a probléma, hogy rossz helyen húztam meg a szavakat. Őrület!
Szóval ezért is esélytelen, hogy a magyar zenéket megszeressék, mert nekik az éles.


– Ez mondjuk lehetne különlegesség is, de ezek szerint ebből a szempontból nem túl nyitottak?

– Egyáltalán nem azok.

– Mit szólsz, hogy Robb Flynn-ék feldolgozták a dalaitokat a Record Store Day alkalmából kiadott anyagukon?
– Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egy ekkora banda feldolgozta a dalainkat. Ráadásul élőben fel is léptem velük és előadtuk. Köszönjük Robbéknak!



– Vissza az Ignite-hoz! Tehát készül a lemez. Mikorra várható a megjelenés?
– Az a baj, hogy már nagyon régen adtunk ki lemezt. Kicsit elfelejtettük, hogyan kell elengedni egy számot. Mindenki rágja még. Elég jó, nem elég jó…
Ráadásul az Ignite-ban demokrácia van, mindenkinek ugyanannyi a joga. Képzeld el, mintha lenne öt feleséged, vennétek egy házat és elkezdenétek kifesteni. Milyen lenne? Na, kábé ilyen a lemezkészítés. :-/
A Pennywise-nál is ez volt. Hozok egy dalt, megmutatom, akkor jönnek azzal, hogy jó, de nem értem… Á, jobb szülni egy gyereket, mint írni egy lemezt. 🙂

– Ha megjelenik a lemez, akkor lesz turné is nyilván. Lesz itthon is koncert, ugye?
– Januárban játszunk Magyarországon. (két koncert is lesz – lásd ITT és ITT), de nagyon szeretnék Erdélybe is eljutni!

– Ezek szerint szeretnétek az egykori “Nagy Magyarország” területén bárhol játszani?
– Igen, természetesen.

– Nemrég játszottatok a FeZen fesztiválon. Hogy sikerült?
– Klassz volt nagyon. Ott már játszottuk a Falut. Nagy sikere volt.
Sokan mondják egyébként, hogy milyen könnyű itt játszani, pedig nem egyszerű a helyzet az Ignite esetében. A zenekar amerikai, a lemeztársaság német, én vagyok az egyetlen magyar. Nem túl kifizetődő idehozni a bandát.
Kicsit nehéz amúgy azért is, mert a lemeztársaság nem akarja, hogy magyar nyelvű dal is legyen a lemezeken. Mindig húzzák emiatt a szájukat egy kicsit, de nekem nagyon fontos, hogy legyen magyar nyelvű dal, hogy itthon játszunk.

– Ráadásul ezt várja is a közönség! A Falu megjelenésekor is szinte csak lelekendező kommenteket lehetett olvasni…
– Így van, csak egy negatív hozzászólás volt. De sajnos én olyan vagyok, hogy arra fókuszálok, nem arra a százra, ami dícsér.

– Említetted, hogy nem egyszerű idehozni a csapatot, de kb. egy éve olvastam egy interjúban, hogy tervezed, hogy hazaköltözöl. Ez megvalósult?
– Igen, megvan a lakcímkártyám is. 🙂 Véglegesen letelepedtem itthon. A srácok turné után elmennek lazulni Mexikóba, Spanyolországba, Hawaii-ra, Franciaországba. Én meg jövök Magyarországra kerítést javítani, gyomlálni. Nagyon szeretek itt lenni Veresegyházon.

– A srácok hogy vannak a magyarországi koncertekkel?
– Nagyon szeretik, hálásak a közönségnek. Mindig más érzés itt jánszani. Tudják, hogy nagyon sokat jelent ez.

– Beszéljünk a szólócsapatodról, a Zoli Band-ről is!
– Lemezt készítünk. És ahogy említettem, van egy új (a nemrég debütált akusztikus) is, a Kocsmárosné. Az is jó lesz. Remélem szeretni fogják! Most keresek a zenészeket a Zoli Band-be.

http://www.youtube.com/watch?v=ceVeeLldHQs&


– Ezek szerint nincs állandó tagság?
– Szeretném, ha lenne, de nem egyszerű. Szeretném magyar tagokkal megcsinálni, de vannak problémák. Más a mentalitás, így még nem találtam meg azokat a zenészeket, akik a lehetőséget látják ebben, nem csak a gyors pénzt még mielőtt teljesítenének. Hat gitárost próbáltam, de nem sikerült nekik megtanulni egy számot. Odaadtam a dalt és egy hét múlva nem tudták. :-/ Itt lenne a lehetőség, hogy turnézzanak Európában, vagy akár Amerikában. Nem nagyképűségből mondom, de szereztem már némi nevet a színtéren.
A lényeg, hogy nem találtam gitárost, így most New York-ból repült ide egy srác, hogy felvegyünk egy dalt. Őrület!

Annak idején amikor a Misfits-szel turnéztunk. Az énekesük sosem akart ott lenni a beálláson. Én meg mindig felmentem a színpadra segíteni nekik. Tudtam, hogy jól megoldom ezt a feladatot, hogy jobban el tudom énekelni a számokat, mint ő. Mondhatni, betettem a lábam az ajtórésbe. Nem azért, hogy kitúrjam, hanem azt szerettem volna, ha látják, hogy én is el tudom énekelni. Amikor aztán hat hónap múlva kilépett az énekes engem hívtak énekelni.
Azt mondták itt van negyvenkét szám, két heted van megtanulni. Megtanultam. Igaz, hogy 8-10 órát ültem a számok előtt. Néztem a régi videókat, kikapcsoltam a telefont, csak erre koncentráltam.

– Ismert, hogy állatvédő vagy. Mesélj erről a Pelican Rescue Team-ről, légy szíves!
– Amerikában a tengerben nincs hal. Mi etetjük a pelikánokat. Úgy veszünk halat más országoktól (Chile, stb.), hogy etetni tudjuk őket. Mivel éheznek, közel mennek az emberekhez, akik közül sokan aztán megölik őket, bántalmazzák, letörik a csőrüket. Nagyon rossz ez. De ez van Magyarországon is. Irtják a fákat, az erdőket. A múltkor is Veresegyházon ki akarták vágni az utcánkban a fákat csak azért, mert öregek. Nem engedtük. Mondtam a favágónak, hogy máshol, például Németországban ezt a fát inkább kivilágítanák és büszkék lennének arra, hogy ilyen kort megért.