Interjú a KSP gitárok gyártójával Kovács Sándorral


Vannak nagy nevű hangszermárkák, vannak kis nevűek. Vannak drága és olcsó hangszerek. Ezek ártól függően – függetlenül lehetnek jók vagy rosszak. Viszont létezik egy másik mezőny, egy másik porond, ahol ezek a kategóriák erősen átértelmezendőek. A Papkeszin élő Kovács Sándor mintegy harmincöt éve gyárt gitárokat és basszusgitárokat. A nyolcvanas évek elejétől erre rendezkedett be, és azóta mindenféle hirdetőfelület nélkül, pusztán az ügyfelek egymásnak való elbeszélése alapján terjed a híre a KSP gitároknak.
Hogy mi az interjúm apropója? Itt kénytelen vagyok egy rövid személyes kitérőt tegyek. Tavaly csináltattam meg magamnak életem első KSP-jét. Addig egy Ibanez RG 370-et nyúztam, ami jó kis hangszer volt, kényelmes, meleg hangú, csak meguntam azt, hogy hülye vagyok a satu és a floyd-rose babrálásához, ha például elszakadt egy húrom. Mellesleg ki szerettem volna próbálni a szimpla hangszedőket, ugyanis punk bandák előszeretettel alkalmazzák őket. Így találtam ki, hogy egy Fender Telecaster kópiát gyártatok a mesterrel (minimális változtatásokkal). Mikor átvettem, és kipróbáltam, egyből tudtam, hogy a végállomáshoz értem, mert bár ahogy korábban említettem, az Ibanezem is jópofa kis hangszer volt, a különbség azonnal tapintható, érezhető, hallható volt a KSPnél.
A hang azonnal támad, az érzékenység hihetetlen, lehet rajta finoman játszani, de zúzni is. A szimpla hangszedő ellenére a dörgése is megvan, ha a hátsó hangszedőt használjuk, és megfelelően tekerjük rá a torzítót és az EQt. Mondom ezeket úgy, hogy egyáltalán nem vagyok a gitárok szakértője.
Sanyi bácsiról tudni kell, hogy tíz ember energiáját hordozza, erősen szuggesztív, hiperaktív jelenség, a mestersége mellett zenész és énekes is. A társalgást erősen irányítja, kézben tartja, de megvan az a jó tulajdonsága, hogy nem locsog, hanem tartalmas információkat közöl, még ha néha el is kalandozik kicsit.
Az interjúnál viszont mintha a sors esküdött volna össze ellenem, kezdődött a dolog azzal, hogy a laptopom nem akart hangot rögzíteni. Na, nem jöttem zavarba, előkaptam az mp3 lejátszómat. Azon viszont bedöglött a diktafon… Akkor C terv. Elővettem a fényképezőt, és beállítottam felvételre. Visszajátszva nem volt hang… Hmmm… (aztán kiderült, hogy mégis van)
Leültem, és Miközben Sanyi bácsi mesélt, egy gépírónőt megszégyenítő sebességgel vertem be a mondatokat a gépbe.
Erre elment az áram az épület egyik fázisáról. Egyedül ott maradt meg, ahová a laptop volt dugva. Azonban hála a gyártók idiotizmusának a fehér billentyűzet már nem divat, így amint elkezdett besötétedni, egyre nehezebben láttam, hogy milyén batút ötük le.



Hogy tanultad meg ezt a mesterséget tulajdonképpen?

Kazánfűtőként nagyon sok időm volt a két műszakos váltásokban. 12 óráztunk. Egy hétig így, egy hétig úgy. 8000 forintot kerestem a Honvéd Üdülőben vezető kazánfűtőként. Igazából ott kezdődött a gitárkészítés…
Nem álltam le azzal, hogy szétszedtem egy gitárt, és megnéztem, hogy néz ki belül. Nem így csináltam. Mindig lehetőségem volt viszont a színpadon a gitárjaimat kipróbálni. A gyári hangszerek nem hozzák azt a spiritualitást, amit elvárok egy hangszertől. Hogy nyívogjon, hogy sírjon.
Géplakatos vagyok, nem is akármilyen. Persze nem vagyok tökéletes. Szerettem csavarogni, kihasználni a lehetőségeket abban az időben. Lóbecoltam, meg lebegtem. Szerettem a kihívásokat. Most mutatok itt a gitárokra, de nem csak abban.


Hogy épült fel a szerszámparkod?

Hát ezzel kapcsolatban… Nem volt otthon szerszámom. Nyár volt… augusztus. Megkérdeztem a munkahelyemen: kinek van egy kis kabátja? Adott valaki. A kabát ide volt hajtva a karomra. A kabátban benne volt a fémfűrész keret. Így hoztam ki a portán…

A KSP rövidítésben a P az Papkeszi vagy Pro?

Mindkettő… vagy Production? Akkor három.

Nagyon régi fákat használsz mesélj róluk!

Kétféle fa van. Az egyik, amit megölnek hőmérséklettel, mosással, és a másik, amelyik természetes úton szárad, és a természetes jóindulatát adja a hangszernek. A megfőzött fáknál megölik a belső feszültséget. Ma a hangszeripar kilúgozott, nagy hőmérsékleten szárított anyagokat használ.

A tieid nagyon régiek, ugye?

Vannak olyan fáim, amik 92-ben kerültek ide. Vannak régen gőzölt fáim. Vettem őket Zircen.


És milyen típusú fák a fáid?

Én csak néhány gitárt tudok csinálni mahagóniból. Égerből sokat. De van juharom is. A megrendelő mindig meghatározza a következő megrendelőt. Anyagiakban is.
Volt egy időszak, amikor engem a zúzdások hoztak fel. és akkor a mahagóni jött képbe.
Nagyon kevés extrém fám is van. De nem jön extrém készíttető hozzám. Elmegy máshoz, ahol háromszor ennyiért csinálnak neki gitárt.

Csinálsz javítást is. Mesélnél erről?

Most javítottam egy távol keleti Gibsok SG-t. Nincs benne az a fajta Gibson hangzás, aminek kéne. A nyakban a rúd szörnyű. Erősen kell meghúzni, hogy kiegyenesedjen a nyak. A gitár meg eveszti a fényét. Az sem mindegy, miből van a feszítője. Alumíniumot tesznek a nyakba. És itt jön a Fender. 4,8 mm-es acélrúd. Nagyon fontos, hogy hogy marják ki a nyak profilt. Egyszerre, kétszerre stb…
Hoztam vissza a sírból olyan Rickenbackert, hogy mindkét pálcát ki tudtam venni a nyakból, és betettem helyette a saját jól működő pálcámat. Kimartam a fejet és kihúztam a megszakadt pálcát. Megcsiszoltam a fejet, visszapótoltam a fát, visszafújtam pirosra. Féláron csináltam meg a Kiss Lacinak.
Jött, hogy van egy Rickenbacker, és át kéne bundozni. Hatalmas munka volt.

Ha egy gyári gitár hamis, szar is a hang, ez már sok egy vájt fülűnek. És még szarul is játszanak rajta. Nagyon sok gitáros járt nálam, ellenőriztem a gitárjait, és olyan szar volt, mint az állat. Csináltam egy Stratót. Elmentem meghallgatni. Azok a szép hangok, mikor az ingyom-bingyomokat játssza… Mikor még a simli is szép… No, mi kell még?
És akkor jött a zúzdás. Az én gitárjaim lehangolva vastagon is tisztán szólnak.

Ezért is szeretnek téged a zúzdások…

Igen… Idejött hozzám a Levente, aki a Neck Sprainben játszik. Öt húros Stringray gitárral. Ajándékba kapta. Azt mondja: „semmivel sem jobb gitár, mint a tiéd Sanyi.”


Mi volt a legextrémebb kérés?

Öt húros tremolós basszusgitár. És a tremolót is magam csináltam. Bronzból marattam. Az én terveim alapján csinálták. Úgy műkodik a basszus, hogy van két baba a fában. Négy golyóscsapágy fogja magát a tremolót hozzá. Ugyanaz a rendszer, mint a floyd-rose, csak jobb, mivel az elmozdulási pont illetve a forgástengely maga a golyóscsapágy. Szinte nulla a súrlódás

Hány gitár készült eddig a műhelyben?

Több, mint 300 a 20 év alatt.

És mennyi ideig készül egy?

Több hónap.

Ezek szerint van egy minimum időtartam, amit előírsz, ha annál rövdebb idő alatt kérik, nem vállalod?

Úgy nem szoktak jönni, hogy ne tudnák, hogy erre várni kell. Mindig kapcsolatokon keresztül jöttek.


Mit javasolnál azoknak, akik hangszert szeretnének?

Nincs ötletem.
Aki idejön hozzám, azok speciálisan jönnek hozzám.
Az ne jöjjön hozzám, aki nem tudja, hogy mit szeretne egy KSPvel megvalóssíttatni.
Velem meg lehet beszélni a dolgot, a gyártóval nem.
A jótállás a gyári gitároknál nem arra szól, hogy tetszeni fog, hanem, hogy hibás-e a hangszer.

Most hány munkád van jelenleg?

Három basszusgitár.











Az alábbi mondatok az interjú során hangoztak el, de fontosnak tartom, hogy szerepeljenek itt:

…Játszottunk a Zotyával Almádiban… Jött egy kis csapat, és meghallgatott bennünket. Mondja az Ottó, hogy voltunk itt is ott is, amott is. A Zotya nekiállt zongorázni. Meg én játszottam valamit. Jöttek a zenész kollégák és kiderült, hogy a Gáll Ottó volt ott. Shadows-t játszotunk. Gitár boogie volt. Azt mondja nekem, ugye ez most méregből volt? Mert ki tudtam magam fejezni a gitáromon. Ezt csak úgy tudom megcsinálni, ha úgy szól a hangszer. A gitár sokszor csak nyögött. Megmondtam neki, hogy azok a gitárok, amiket nagy cégek gyártanak, sterilek…

…A Gellért szállóban játszottunk egy esküvőn. Én csak négy számot játszottam. Kettőt énekeltem, kettőben meg szólóztam is. Amikor az én számomat játszottuk, abban volt a szóló betét. Amikor ezt a betétet hoztam, a wampet… Tudod mi az? Előjáték… Mikor azt hoztam, mindenki így megfordul. De még Fenyő Miklósék is meg a Bogdán Csabi is. A Csabi meg is tapogatta a gitárjaimat, hogy ezt hogy csinálod meg?…

…Hallgasd a cigányzenéket. Hétköznapi füllel nem lehet meghallani, de ha már képzett zenész vagy, és spirituálisan is ott vagy, ott olyan csoda dolgok vannak, hogy gyönyörködöm… Teljesen más roma az, aki elnyomja neked a Monty csárdást, és aki ellopja a tyúkodat…

…Én nem akarok hangszert koppintani. Az amerikai Fenderek úgy készültek, hogy a biznisz felé mentek el. Én meg finomítottam, állítgattam. Kell nekem más munka?
Ugyan!
Mikor visszajön valaki hozzám, és hallom a zenéjét, amit a hangszeremmel csinált…
Nekem tökéletesen jó hülyének lenni.
Majd nézd meg a nyulaimat!
Azok legalább olyan tündöklőek, szépek. Beszélek nekik, ficánkolnak, futnak… Mert vidámak. Szedek nekik zöldet. Kimegyek a Skodával ilyenkor is… Nem a benzin számít. És én ilyent eszek. Nem bélelt kosztot. Boldog állatot eszek…

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.