Szinte senki nem vásárol CD-t…

Két év után ismét hazánkba látogatott a finn Amoral zenekar. Akkor az Ensiferum előtt és a Profane Omen után léptek színpadra a Club 202-ben. Ezúttal pedig a Dark Tranquillityt kísérték el európai turnéjukra, ami jó alkalom volt arra is, hogy a lassan egy éve megjelent Fallen Leaves & Dead Sparrows albumukba élőben is belehallgathassunk. A turné és az album kapcsán a Fémforgács kérdéseire az énekes Ari Koivunen és a gitáros Ben Varon válaszolt a budapesti koncertjük előtt a Dürer Kerben.

GreenWitch: Sziasztok srácok, üdvözöllek benneteket újra Magyarországon!

Ben Varon: Köszönjük, örülünk, hogy újra itt lehetünk.

GreenWitch: Két évvel ezelőtt voltatok itt nálunk, akkor az Ensiferummal és a Profane Omennel, mondanátok néhány szót erről a turnéról?

Ben Varon: Kissé rövid ez a turné, általában öt vagy hat hét alatt végzünk egy turnéval, ez pedig most csak három hetes, és már lassan vége is lesz. A srácok a Dark Tranquillityből jófejek velünk, és a csapat is király. Nagyon megkedveltük a srácokat az Acylból is, ők az új barátaink. Eddig minden jól ment, jó a közönség, és jók a visszajelzések is. Egy ötven perces showt csinálunk, ami megfelelő jók a visszajelzések.

GreenWitch:
Az előző turnéra gondoltam, bocsánat.

Ben Varon: Az előző is nagyszerű volt, mert tudod csak finn zenekarok voltak, akiket mindaz Ensiferumot, mind a Profane Oment ismertük korábbról, így könnyű volt. Mindannyian jól kijöttünk a másikkal, az összes finn csapattal. Nagyon vicces, mert előzőleg mindenki finn volt most pedig kilenc különböző nyelv és nemzetiség keveredik a zenekarokban. Vannak franciák, magyarok, finnek, svédek, portugálok, németek, oroszok, lengyelek sőt még olaszok is, szóval ez egy nagy nemzetiségi keverék. De ez poén, és jó.

GreenWitch:
Mondanátok néhány vicces sztorit az előző turnéról? Megnéztem a Profane Omen Facebook oldalát, akik rengeteg fura képet osztottak meg az előző turnéról. Például akadt egy kis problémátok Szlovéniában az autópályán…

Ari Koivunen:
Lerobbant az utánfutó, mi pedig mögötte voltunk és láttunk néhány szikrát is.

Ben Varon:
Erre én nem is emlékszem. Mi volt az előző turnén?

GreenWitch:
Láttam Voltatok a Sir Lancelot Étteremben, itt Magyarországon.

Ari Koivunen:
Igen, elmentünk kajálni egy középkori étterembe.

Ben Varon:
Én ott voltam?

Ari Koivunen:
Igen, mindenki ott volt! Nem emlékszik ám az ehhez hasonló szarságokra a turnékról, bezzeg én mindenre emlékszem!

Ben Varon:
Még csak nem is ittam sokat, és nekem van a legrosszabb memóriám! Milyen középkori hely? Miről beszéltek?

Ari Koivunen:
Tudod az az étterem! Arra emlékszem, hogy a kaja finom volt, de kaptunk néhány margaritát, ami borzalmas volt. Nem bírtam meginni. De igen, ez két éve volt és most is hasonló a turné szóval…

Ben Varon:
Elég nehéz visszaemlékezni. A koncertek keverednek a fejedben. Legtöbbször csak a backstage-ben ülünk így az összes nap ugyan olyan számunkra, sajnos.

GreenWitch: Hogy tetszett nektek előző alkalommal a magyar közönség?


Ben Varon:
Az előbb már említettem, hogy az egyik legjobb hely a számunkra. Úgy néz ki, hogy az itteniek bírják az Amoralt, ezért mindig jó Budapestre jönni.

GreenWitch: És ez a turné hogy tetszik? Ahogy láttam elég sűrű a programotok.


Ben Varon:
Igen, volt két szabadnapunk, de az még a turné elején. Most pedig koncertek az egymást követő napokon, de ezt jobban szeretem.

GreenWitch: Nem fárasztó?


Ari Koivunen:
Nem igazán. Jól alszunk a buszon minden nap, szóval elfogadható.

Ben Varon:
Nem olyan nehéz ez, pedig mindenki azt hiszi, hogy Jaj, milyen nehéz lehet nektek állandóan turnézni, de amikor belegondolsz, hogy nem csinálunk mást, csak ülünk, egész nap várunk és addig alszunk, ameddig akarunk.

Ari Koivunen:
És körülbelül egy nap kétszer van az, hogy sok minden történik, például gyorsan készen kell lenni, de egyébként meg várunk.

GreenWitch: Akkor most térjünk rá a legutóbbi albumotokra, a Fallen Leaves and Dead Sparrows-ra. Már majdnem egy éve, hogy kijött, de azért beszélnétek róla?


Ben Varon:
Most már lassan több, mint egy éves, de nagyon büszkék vagyunk rá. Szerintem ez a legjobb dolog, amit valaha csináltunk.

GreenWitch: Miért érzed ezt?


Ben Varon:
Csak az zene… Szerintem a hangzás, a zene az egész koncepció, a grafika meg minden. Tényleg nagy sikerünk volt vele. Nem is tudom, így érzek. Talán mindenki a legújabb albumát szereti a legjobban, mert értékes. Mit is mondhatnék még róla? Ez egy koncepciós album mind zeneileg, mind szövegileg. Egy történet az elejétől a végéig, amit egyben kell meghallgatni. Egy prog-rock rengeteg más elemmel – minden a zongora balladáktól a death metal részeken át a black metal riffekig és a szimfonikus lírikusságig. Szerintem nagyon király.

GreenWitch:
Ezen az albumon Masi zongorajátékát is hallgatjuk. Számíthatunk rá, hogy a jövőben is megcsillogtatja ezt az oldalát is?

Ben Varon:
Igen, mindenképpen. Ez az egyik, amiről eddig beszéltünk, és van még egy pár másik meglepetésünk is a következő évben megjelenő albumunkon. Szerintem az emberek nagyon élvezni fogják! De igen, Masi mindenképpen többet fog zongorázni a jövőben.

GreenWitch:
Most a színpadon láthatjuk őt ezen a poszton is?

Ben Varon:
Nem, csak gitározni fog, mert ma csak előzenekarként vagyunk itt, így nincs elég időnk a hangpróbára meg minden másra például a felszerelés előkészítésére. Ezért könnyebb összerakni egy olyan setlistet, ahol nincsenek zongora részek sajnos. Ha rajtunk múlna, akkor tennénk bele akusztikus gitárt, zongorát és ukulelét is!

Ari Koivunen:
(nevet) Bizony!

GreenWitch: Miért kértétek Marco Hietala [Nightwish] segítségét Ari vokáljának felvételéhez?


Ben Varon:
Arinak kellett a segítség az énekhez.

Ari Koivunen:
Igen.

Ben Varon:
Szerettünk volna valami újat kipróbálni, eddig mi készítettük el az albumainkat, de most legalább egy új elemet szerettünk volna, hogy lássuk, hogy működik, és szerintem kiválóan! Nagyszerű volt! Marco remek segítség volt!

Ari Koivunen:
Igen, Marco jófej. Ő az egyik legjobban szeretett barátunk, hatalmas forma! Könnyű volt vele együtt dolgozni.

Ben Varon:
Igen, egy hetet töltöttünk Marconál az otthoni stúdiójában. Ari és én elmentünk hozzá egy hétre. Szerintem fantasztikus lett az eredmény!

GreenWitch:
A közönség hogy fogadta az albumot?

Ben Varon:
Tulajdonképpen nagyon jól, jobban, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy néhány embert zavarni fognak a hosszú számok – nem azok a négyperces tipikus rock dalok. Minden dal több részből áll, de az embereknek tetszett és nagyon jó összefoglalókat olvastunk. Remélhetőleg ma is, mert az eddigi közönség nagyon jó és tetszett nekik.

Ari Koivunen:
Nem igazán parti zene, de eddig tetszett nekik.

Ben Varon:
Nem arra számítunk, hogy az emberek megőrülnek majd, inkább olyasmire, hogy hallgatják és élvezik.

GreenWitch:
Melyik dalokat szeretitek a legjobban játszani?

Ari Koivunen:
Nem is tudom, talán az Onthe Other Side Pt. II-t, és a Prolong a Stay-t is szeretem vagy az If Not Here, Where?, és még egy csomó másik jó dalt. Szeretem mindegyiket!

Ben Varon:
Prolong a Stay talán. Nem tudom, ahogy Ari mondja nehéz választani. Ezen a turnén túlnyomórészt az új számainkat játsszuk és jó ezeket játszani.

GreenWitch: Milyen instrukciókat kapott Aki Sitala a Fallen Leaves… borítójával kapcsolatban?


Ben Varon:
Nos… Találkoztunk Akival… Illetve felhívtam, hogy „Szia, van egy új projektünk számodra: meg kell csinálnod az új albumunk borítóját!” Szóval elmentünk sörözni, leültünk és elkezdtünk az albumról beszélgetni. Elmondtam az albumhoz kapcsolódó történetet, és néhány elemét, amit a borítón szerettem volna látni, aztán elkezdtünk ötleteket feldobálni. Ott ültünk néhány órán át, aztán ebből lett az, amit most az album borítóján látsz. Ez Aki és az én együttműködésem következménye, és nagyon boldog vagyok ettől, ami végül megvalósult. Remek munkát végzett.

GreenWitch: Elképzelhető, hogy korán teszem fel ezt a kérdést, de számíthatunk a Fallen Leaves… folytatására a következő albumon?


Ben Varon:
Nem, mert az a történet befejeződött, de szerintem zeneileg ott folytatódik majd, ahol abbamaradt. Ezt látva a következő lépés a Fallen Leavestől annak ellenére, hogy ez egy külön történet lesz. De nagy meglepetések is lesznek az új lemezen, amire az emberek nem számítanak, és talán egy kicsit keményebb is lesz. Több lesz benne a riff. Majd meglátjuk. Érdekes lesz az biztos!

GreenWitch:
Terveztek koncert DVD-t csinálni valamikor a jövőben? Van ezzel kapcsolatban valami elképzelésetek például a dalok, a hely?

Ben Varon:
Nem tudom.

Ari Koivunen:
Nem hiszem.

Ben Varon:
Imádom azon zenekarok DVD-it, akiket szeretek, de nem adnak el belőle túl sokat és nagyon drága egy ilyen felvétel meg a hozzá tartozó stúdiómunkálatok. Aztán persze mindenki megnézi a Youtube-on, szóval mi értelme?

Ari Koivunen:
Szóval a legjobb dolog, hogy feltettük a teljes Nosturiban készült koncertet. Ehhez hasonlót fogunk csinálni minden alkalommal.

Ben Varon:
Esetleg egy bónusz DVD egy albummal. De egy aktuális koncert DVD-nek nem hiszem, hogy értelme lenne most, 2014-ben.


GreenWitch:
Megosztanátok néhány zenekarral kapcsolatos jó élményeteket?

Ben Varon:
Wao, rengeteg van! Már több, mint tíz éve dolgozunk együtt, és rengeteg helyen jártunk már. Az egyik kedvencem néhány éve volt, amikor Manilában játszottunk, a Fülöp-szigeteken. Az volt a legkirályabb színpad, ahol valaha játszottunk! Olyan volt, mint a Metallica színpada, nagy rámpákkal, amik benyúltak a közönségbe. Ez olyan volt, amilyet még soha nem csináltunk azelőtt. Elképesztő volt!

Ari Koivunen:
Igen, ez és aztán Peking.

Ben Varon:
Tudod ez volt a legnagyobb közönség, akiknek valaha is játszottunk.

Ari Koivunen:
Nekem még van néhány vicces sztorim, azelőttről, mielőtt csatlakoztam volna a zenekarhoz. Én csak ittam a srácokkal a próbatermükben, aztán elaludtam…

Ben Varon:
A dobszerkó alatt… (nevet)

Ari Koivunen:
Igen! (nevet)

Ben Varon:
De ez a legszebb dolog egy bandában. Rengeteg jó emléked van, miket csináltál, milyen helyeken jártál, és kikkel találkoztál. Erre egyébként nem lenne lehetőséged, ha nem játszanál és turnéznál együtt egy zenekarral. Például Japán először, vagy másodszor…

Ari Koivunen:
Igen, Tokyo az egyik kedvenc helyem, ha nem a legkedvesebb városom a világon. Imádom Japánt. Manila pedig valami teljesen más volt, és igen, Kína, különösen a pekingi Midi Fesztivál, az elképesztően jó volt.

Ben Varon:
De nem csak a koncertek, hanem van pár stúdióban ülős emlékünk is, például, amikor befejeztük a dobok felvételét én és Juffi [= Juhana Karlsson]. A srácok már nem voltak ott, aztán elkezdtünk sörözni a munka után és visszahallgattuk a dobokat, igazán különleges érzés volt, hogy „Basszus, ez jól hangzik, alig várom, hogy a gitár is rákerüljön!” Nagyon jó zenélni, és az ezzel kapcsolatos dolgok.

GreenWitch:
Mit gondoltok, mi a legnagyobb kihívás a zenekar számára?

Ben Varon:
Nos nem csak a miénknek, de bármely másik zenekarnak is nagy kihívás az üzlet, mert az emberek letöltögetik az albumokat. Szinte senki nem vásárol CD-t vagy bakelitet, mindenki a Spotify-on vagy a Youtube-on hallgatja, így az ebből való pénzszerzés elég nehézkessé válik.

Ari Koivunen:
Ha nincs elég pénzed, akkor nem tudsz zenélni.

Ben Varon:
De, csak azt úgy hívják, hogy hobby, akkor csak magadnak játszol, és ennyi. De ez tényleg nagy kihívás, kell valami bevétel, hogy folytathasd tovább. És tudod a hosszú turnék is stresszesek tudnak lenni, hogy hosszú időn át távol vagy az otthonodtól. De ez csekélység, ahhoz képest, hogy milyen tapasztalatokat szerezhetsz olyan helyeken, mint ez is.

GreenWitch:
Szólnátok néhány szót a jövőbeni terveitekről?

Ben Varon:
A következő album lesz az elsődleges. Az év további részében pihenünk, Arinak lesz néhány fellépése, és szerintem Masinak is. Aztán belefogunk az új anyagba, ami már majdnem készen van. Remélhetőleg következő év elején beülünk a stúdióba és elkezdjük felvenni az új lemezt.

GreenWitch:
Ki írja a dalokat?

Ben Varon:
Masi és én, de mostanában inkább én. A Fallen Leaves and Dead Sparrows-nál Masi vállalt inkább nagyobb részt, de most nem tudom valahogy elvan máshol, így én írtam meg az új dalok nagyját.

GreenWitch:
Ha valakinek van egy jó ötlete, például Arinak, akkor elutasítjátok?

Ben Varon:
Nos, mostanában Ari elég csendben van az ötleteivel.

Ari Koivunen:
Igen, szerintem én nem vagyok olyan jó zeneszerző, mint a többiek, mert én csak szórakozásból gitározom…

Ben Varon:
Néha az emberek meglepnek, például Pexi [= Pekka Johansson]. A legutóbbi albumon mutatott nekem egy akusztikus részt, hogy „Idenézz, van valamim a számodra, ha szeretnéd, használd fel.” és tökéletes volt, amit aztán az If Not Here, Where? elejéhez is felhasználtunk. Ez volt Pexi első hozzájárulása az Amoralhoz. Nagyon jó, hogy ez nem úgy működik, hogy kényszeríteni kell valakit, hogy mindenki írjon, vagy hogy csak én írok. Minden megtörténhet.

Ari Koivunen:
Általában csak az éneklést csinálom, szerintem ez az én részem. (nevet)

GreenWitch: Köszönöm szépen az interjút, és jó koncertet nektek!


Ben Varon:
Köszi szépen!