whitebacon interjú

– Kezdjük a zenekar nevével! Miért pont whitebacon?

– Semmi különös…nem szerettünk volna olyan nevet magunkak, amiben a klasszikus: „death”, „blood” szavak szerepelnek, de tükrözi amit szeretünk. Ez például a fehérszalonna…paradicsommal. 🙂 Így sikerült a saját humorunkat is becsempészni a névbe.
Ja és a nevünk egybe és csupa kisbetűvel írandó…aminek Nemecsek Ernő annyira nem örülne, de nekünk így jó. 🙂


– 2013-ban már röviden bemutatkoztatok a Metal Forever fesztiválos kérdezz-felelek kapcsán. Most itt az alkalom, hogy bővebben is meséljetek a banda megalakulásáról. Hogyan találtatok egymásra, kinek az ötlete nyomán állt össze a csapat, stb?


– Elöljáróban röviden annyit, hogy egyenként…:)
A zenekar azzal kezdődött, hogy az egyik gitáros, Vass Zoli évekkel ezelőtt ráébredt, hogy ő marhára unja már a dobolást, és gitárosként játszaná egy zenekarban a saját zenéjét. Vett egy gitárt, és egy haverjával szóban zenekart alapított. Azóta a másik illető nincs sehol, de rajta
keresztül ismerte meg a jelenlegi énekest, az igazi „sertés-torkú” Takács Atit. Így ketten szálltak be a korábban Sinful Pit nevű formációba,
ami kb. 2 hónapig működött, de mégis innen maradt egy kitartó arc…a másik gitáros, Apagyi Viktor. Így hárman léteztünk nagyjából egy évig amikor meguntuk, hogy nem találunk dobost, és elkezdtünk egy fizetős próbaterembe lejárni zajongani, mert a számok nagy része már akkor is kész volt. Soha nem gondoltuk volna, de ez a szikra kellett, hogy beinduljon a zenekar, mert röviddel ezután Zolit felhívta egy régi ismerőse… innen saját szavakkal: „Ülök a kocsiban, éppen gitártanártól tartok hazafele…csörög a telefon, ismeretlen szám. Mondom ki a tököm lehet ez? De azért csak felkapom: Ki az? 🙂 Bemutatkozik, hogy Éles Tibi vagyok. 1000 éve nem találkoztunk, de pont feloszlott az eddigi zenekara, és hallotta nekünk kéne egy dobos…hmmm gondolkoztam…régen a Tibi lekalapálta a Slayereket, talán jó lesz…mondtam, hogy csütörtökön gyere le”. Na szóval Tibi leérkezett a próbaterembe, és úgy lepirította a fejünket, hogy csak pislogtunk. 🙂
Az utolsó láncszem a basszusgitáros volt, Csécsei Szabi… egy igazi lelkes metal figura, aki lejött megnézni egy próbát. Ott lelkendezett, hogy
„húú, de állat”, erre Zoli megkérdezte, „van-e kedved itt basszusgitározni? Még mi is csak most kezdtünk el tanárhoz járni” Igent mondott, így Szabi lett nálunk a bőgős…és a lelkendező forma. 🙂

– Jól látom, hogy tudatosan építettétek fel a bandát? Értem ezalatt, hogy lépésről lépésre haladva mutattátok meg magatokat, már egy összeszokott csapat benyomását keltve az első koncerteken is, egy-két dalt csepegtetve.

– Nem volt ebben sok tudatosság, korábban kezdtünk elkoncertezni jóval, mint ahogy a lemez kijött… Az az igazság, hogy jól eltököltünk a felvételekkel. És persze mi is mindent saját magunk finanszírozunk, ezért ez sem segíti, hogy atomvillanásként (jobbról :)) tűnjünk fel a
színtéren.

– Nem vagytok kezdő zenészek. Beavatnátok, korábbanmilyen csapatokban fordultatok meg?

Zoli dobosként szerepelt a Vale of Tears és Stardrive zenekarokban. Ati a csepeli hardcore bandában, a Don’t Say A Word-ben és a jelenleg is aktív dallamos metalcoreban utazó Sorrow Is A Sage-ban eresztette/ereszti ki a hangját.
Tibi a Nameless Fear-ben verte a bőröket korábban. Viktor a már említett Sinful Pit-ben játszott, Szabi pedig eleinte a hangját próbálgatta az
Xtigmatic-ban, majd a Preta Fakto-ban gitározott.

– Van esetleg valamelyikőtöknek másik zenekara is?

– Huhh… Így meló mellett ez az egy is elég, bár Zoli és az Ati egyszer félkészen megalapították az Internátus nevű klasszik, 2 fős black metal alakulatot (Aszály és Gyász művésznevekkel), továbbá gondolkozunk még egy ’90-es évek típusú 5 fős fiúbanda életre hívásán pusztán
megélhetési célzattal. 🙂
Egyébként egyedül Ati habzsolja az élvezeteket, ő az előző kérdés válaszában is említett SIAS-ban is szerepel.

– 2013-ban már nagyjából volt egy lemezre való dalotok. Akkor arról volt szó, hogy nyár végén/ősszel megkezdődnek a felvételek. Jól elhúzódott. Mi hátráltatta a megjelenést?

– Ahogy fentebb említettem saját magunkat hátráltattuk… de mentségünkre legyen mondva, hogy a munka és szabadidős elfoglaltságokat nem könnyű nem mindig összeegyeztetni.

– Kimaradt nálatok a klasszikus demófelvétel, viszont néhány dalt viszonylag hamar közzétettetek az internetes felületeken (Youtube, stb). Milyen tapasztalatokat hozott ez, illetve milyen visszajelzések érkeztek?

– Igen… már korábban felvettünk 2 nótát, amelyek a lemezen is szerepelnek. Persze égett bennünk a tettvágy, mert nekünk azért nagyon tetszik, amit csinálunk, és szerettük volna megmutatni, de egy teljes lemezre még akkor nem álltunk készen.
A visszajelzések pedig abszolút pozitívak voltak…, aki szereti a régebbi metal vonalat, de az újabb dolgoktól ezért még nem zárkózik el… és érti a humorunkat, annak nagyon bejött. 🙂



– Meséljetek a dalok kialakulásáról, formába öntéséről, legyetek szívesek! Ki a fő ötletgazda?

– A gitártémák és a számszerkezet Zoli agyszüleménye. Lehozta a dalokat próbaterembe és amolyan régimódiban elkezdtük betanulni a témákat. Na,  ez elég korán megbukott…:)
Senkinek nem volt arra energiája, meg idegrendszere, hogy a heti 2 órás próbát egy témával pöcsöljük el. Így beírta GuitarPro-ba és otthon mindenki a maga csendességében kiképezhette magát, aztán a próbateremben már csak csiszolgattuk.
A szövegek nagy részéért Viktor a felelős, az ő szeszélyes lelkivilágát tükrözik…, de persze ezekhez is csak olyan komolysággal forduljunk, mint a zenekarnévhez. 🙂


– Rögtön egy teljes lemeznyi dallal jöttetek ki. Felhasználtátok az összes megírt szerzeményt, netán maradt a fiókban ez-az vagy született azóta új dal?


– Nem…, maradt még a tarsolyban. Azokat is elkezdtük betanulni, megcsinálni, illetve 1-2 feldolgozással szoktuk még magunkat szórakoztatni, amelyek közül mindig berakunk a koncertek végére egyet-egyet.

– Nem koncerteztek ugyan sokat, de azért nem is stúdiós projekt a whitebacon. Milyen tapasztalataitok vannak koncertek terén?

– Aki ma ebben az országban underground zenét csinál saját erőforrásból, az azzal fog szembesülni legelőször, hogy eltűnt a közönség. Főleg a fővárosban játszottunk eddig, de az első koncertünket leszámítva ahol voltak vagy 200-an (az összes barát-ismerős-haver eljött,
köszönjük nekik!!!) az átlag nézőszám 20 fő…, de lehet még sokat is mondtunk. Szerencsések vagyunk még így is, mert az a tapasztaltunk, hogy az a pár ember, aki viszont megnéz minket, az élvezi és tetszik neki, így jó hangulatú bulikat csinálunk. Ja,  meg persze már összehaverkodtunk a hasonszőrű zenekarokkal és egymás koncertjein megtöltjük a táncteret. 🙂

– A szerzői kiadásban hoztátok ki a lemezt. Kerestetek kiadót vagy a csináld magad módszerben hisztek?

– Most van az a fázis, hogy küldözgetjük a kész anyagot, aztán majd kiderül. A „csináld magad” már szerintem mindenkinél megbukott. Már vagy 15 éve metálkodunk ilyen-olyan zenekarokban, tudjuk, hogy ez magunktól nem megy. Bízunk a zenénkben, hogy minőségi produkciót tettünk az asztalra…, de a szintlépéshez menedzser kell, vagy valaki aki felkarolja a zenekart, ez csak így működhet.

– A mai trenddel ellentétben még nem tettétek meghallgathatóvá/letölthetővé az it’s all in your head lemezt. Nem is tervezitek?

– De…közben már ez is megtörtént. Ha valaki amúgy nem szertné megvenni, kifizetni a CD-t (mert manapság mindenki digitális formában hallgat), de azért támogatna minket, az a whitebacon.bandcamp.com oldalunkon megteheti. Persze letölthető ingyen is, a lényeg, hogy hallgassák és terjedjen! Bár már mondtuk a Tibinek, hogy ne dolgozzon többet, mert a 3 gyereknek a lemezzel már biztosítottak az egyetemi költségek. 🙂

<a href=”http://whitebacon.bandcamp.com/album/its-all-in-your-head”>It's All In Your Head by whitebacon</a>
– A Blessed Scars-hoz szöveges videót készítettetek, igazi klipet is terveztek?

– Igen tervezünk…, a helyszín már kinézve, az ötlet is meg van… csak össze kellene szervezni a dolgokat. Reményeink szerint szeptember környékén előállunk a videóval is.



– Végül a közeli és távolabbi terveitekről kérdeznélek?

– A közelebbi tervek között a már említett videó, és egy EP szerepel két saját számmal és egy feldolgozással. Most szeretnénk egy kicsit jobban tartani magunkat a terveinkhez, reméljük, erre nem kell majd 3 évet várnunk! 🙂
A távolabbi tervek sem igazán világrengetőek. Jövő nyáron szeretnénk játszani az összes olyan fesztiválon, ahova befér a zenekar stílusa, mert nekünk is – mint zenehallgatóknak – hiánycikk ez a stílus a palettáról. Szóval már idén ősszel szeretnénk minél többet klubozni, hogy kellően megismerjenek minket hallgatói és szervezői oldalról egyaránt.
november 23.,