Evergrey Interjú (2006.08.13.)

 

 

A leginkább dark prog/power metalnak titulálható Evergreyt hazánkban még viszonylag szűk körben ismerik, de összetéveszthetetlen hangulatú zenéjüket a stílus kedvelőinek talán már nem kell bemutatni. A svédek idén jelentették meg hatodik nagylemezüket, valamint ezúttal a Sziget fesztivál HammerWorld színpadának fellépői között is megtalálhatóak voltak. A koncertet követően a zenekar körüli aktuális történésekről beszélgettünk Henrik Danhage gitáros, Jonas Ekdahl dobos, és Rikard Zander billentyűssel.

 

Ez az első alkalom, hogy felléptek a Sziget fesztiválon, de Magyarországon már kétszer is jártatok ezelőtt. Milyenek a benyomásaitok az országról és különösen a fesztiválról?

Henrik: – Nagyon-nagyon jó, nagyon kellemes. Ugyanakkor most csak közvetlenül a koncert előtt érkeztünk meg, így nem maradt időnk megnézni a fesztivált. De korábban…

Ha jól tudom, az első budapesti bulin még csak te voltál közületek tagja a zenekarnak.

Henrik: – Igen, igen… Én még az öreg fiúk közül való vagyok.(nevet) Szóval, az előző két alkalommal volt rá lehetőségünk, hogy körbejárjuk a várost és hozzászokjunk a légkörhöz, de most csak idejöttünk, beállítottuk a hangosítást, aztán lepihentünk…

Tehát nem láttatok sokat a fesztiválból, igaz?

Henrik: – Így van.

Ez igazán kár, akkor ugorjunk a következő kérdésre. Néhány héttel ezelőtt Michael [Michael Håkansson, basszusgitár] kilépett a zenekarból. Mi volt ennek az oka?

Jonas: – Úgy érzem, már nem lelte örömét abban, hogy velünk játsszon. Azt mondta, már hét éve a zenekar tagja, és tényleg élvezte, de végül belefáradt, ezért most itt az ideje, hogy továbblépjen. Azt hiszem, valami mást akar csinálni, visszatérni az old-school metalhoz.


Az új basszusgitáros Fredrik Larsson lett. Mostantól ő is kiveszi majd a részét a dalszerzésből?

Jonas: – Az attól függ… Úgy értem, Michaelnek sem volt határozott szerepe a dalírásban, de végül is igen.

Henrik: – Ez nem is igazán számít. Tudod, néha Rikard hoz 20 riffet, Jonas egyet, én meg egyet sem, legközelebb nekem van 5, neki pedig semmi.

Jonas: – Mindig sok ötletünk van, megpróbáljuk kihozni magunkból a legtöbbet és írni 10 vagy 11 kimagasló nótát, de nem számít, kitől származott az elképzelés. Ez tényleg nem fontos. Az viszont annál inkább, hogy azok olyan riffek legyenek, amiket senki nem felejt el egykönnyen.

Egyébként szoktatok rendszeresen próbálni, vagy csak lemezfelvételek, turnék előtt?

Henrik: – Nagyon, nagyon lusták vagyunk, ha próbákról van szó. Rendszerint mindegyikünk egyénileg próbál.

És azt milyen gyakran?

Rikard: – Talán egyszer minden koncert előtt. És ha nincs túl nagy kihagyás két fellépés között, lehet, el is hagyjuk köztük a próbát.

Henrik: – De úgy hiszem, mivel néhányunk már meglehetősen öreg (nevet), és már nagyon hosszú ideje zenélünk, így nincs is túlzottan szükségünk rá. Persze biztosan nem ártana, azonban ha rá lennénk kényszerítve, hogy bemenjünk a próbaterembe és gyakoroljunk, nem lenne semmi ihletünk. Nem valószínű, hogy ez bármi jót eredményezne számunkra, hiszen csak mindig átvennénk a dalokat, tudod…mint egy unalmas házi feladatot. Szerintem sokkal jobb, ha a bulik után azt mondhatjuk egymásnak, „Hé, ezt itt elcseszted, kicsit még gyakorolnod kéne a következő koncertig.”.

Rikard: – Tizenéves korodban, amikor még valahol az alagsorban gyakorolsz, és csak két koncerted van egész évben a hátsó udvaron vagy valami, akkor kötelességed próbálni. De mi ezen már túl vagyunk. (nevet) Ám ha véletlenül mégis próbálunk, úgyis mindig dumálás lesz a vége.

Henrik: – Ez hasonló ahhoz, amikor régi barátok találkoznak. Mindig jó szórakozás, de… Nem igazán akarom a szabadidőmet a próbateremben tölteni ezekkel a srácokkal, hiszen amúgy is mindig velük lógok. (nevet)

Térjünk át az új lemezetekre, ami márciusban jelent meg Monday Morning Apocalypse címmel. Milyen volt a fogadtatása? Elégedettek vagytok a visszajelzésekkel?

Rikard: – Nem szoktunk sokat foglalkozni a visszajelzésekkel. Jó érzés pozitív kritikákat kapni, de fontosabb eleget tenni a rajongók igényeinek és új hallgatókat szerezni. Ez nekünk többet számít, mint az, hogy hány pontot adnak rá a kritikusok. Tudod, ez tényleg lényegtelen. Ameddig elégedettek vagyunk az új albummal, nem törődünk az eladásokkal – ez a lemezkiadó cég feladata. Nekünk egyedül az a célunk, hogy minél többet koncertezzünk, és ezáltal új rajongókat szerezzünk.

Hogyan tudnátok jellemezni az új albumot valakinek, aki még nem hallotta?

Jonas: (itt némi gondolkodással eltöltött hatásszünet következett) – Nagyon effektív, lényegretörő. Korábban mindig hosszú zenei megoldásokban és szólókban gondolkodtunk, de most tényleg igazán jó számokat akartunk írni, így ha a dal nem feltétlenül igényelt félperces szólókat, nem is raktunk bele.

Sajnos úgy tűnik, nemsokára lejár az időnk, úgyhogy ugorjunk az utolsó kérdésre; mik a terveitek a zenekarral a közeljövőben?

Henrik: – Még mindig sok fesztivál hátravan a nyár folyamán, ősztől pedig turnézni indulunk Európában.

Van már valami elképzelés a következő albummal kapcsolatban?

Henrik: – Nem, még semmi.

Rendben, köszönöm az interjút és örülök, hogy találkoztunk.

 
Koncertfotó: sweetanddeadly

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.