Patak „Pixi” Sándor neve talán nem cseng ismeretlenül azok számára, akik az elmúlt években követték a hazai true metal underground kiváló, mégis teljes mértékben mellőzött csapatát, a SpiritBell-t. Azt viszont már sokkal kevesebben tudják, hogy Pixinek létezik egy másik zenekara is, a MoonRiver. Az alábbi interjúban főként erről a másik zenekarról esik szó, de egy kérdés erejéig a SpiritBell-t is érintjük.

– Szevasz Pixi! Üdvözöllek a Fémforgácson! A legtöbben minden bizonnyal a SpiritBell éléről ismernek, de egy ideje a MoonRiver zenekar frontembereként vagy inkább aktív. Minden bizonnyal sokan nem hallottak még erről a formációdról. Kérlek, mutasd be a duót az olvasóknak!

– Szia Zoli! Üdvözlöm az olvasókat! Nos, a MoonRiver 2013 nyarán indult, mint „egydalos kaland”. Ahogy most is, a kezdet kezdetén is ketten alkottuk a zenekart Sovány András gitáros barátommal. Miután kiderült, hogy a SpiritBell sztori megfáradt, megbeszéltük, hogy összepróbálunk egy koncertnyi nótát akusztikusan, szigorúan a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek rock és heavy metal klasszikusaiból válogatva, lesz ami lesz alapon. 2013 novemberében volt az első koncertünk egy presszóban, és mivel elég nagy tetszést arattunk ezekkel az itthon élőben ritkán hallható dalokkal, elkezdtünk feldolgozásokat rögzíteni. Ekkor született a Dio, Judas Priest, Manowar és Kiss coverünk, de közben saját dalokat is írtunk már. Tulajdonképpen már akkor bevállaltuk,hogy a felvételek bizonyos része olyan spanyol nyelvű dalok magyar átdolgozása lesz, amelyeket valamiért itthon nem nagyon ismernek széles körben, de spanyol nyelvterületen irgalmatlanul népszerűek. Így került a bemutatkozó „Áttörni a csendet” című bemutatkozó akusztikus EP-re 3 saját dal mellé két Leo Jiménez és egy Angeles Del Infierno feldolgozás.
 

Hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy összegyűlt annyi dal, hogy érdemes nagylemezben gondolkodni. De elsőként kiadtunk egy háromnyelvű kislemezt, amin az „Üvöltő láng” dalunk volt magyarul, angolul és spanyolul. Le lehetett tölteni, semmi extra, csak amolyan időhúzó kiadványnak szántuk, ha-ha! A felvételek kellős közepén, mondhatni, bevettük harmadik tagnak Kásádácz József ’Kási’ barátunkat, aki egy kiváló szólógitáros és egy amolyan „pécsi híresség”. A felvételek elkészülte után nem sokkal azonban – nincs mit szépíteni – kitettük a bandából, jórészt nekem köszönhetően, hiszen úgy éreztem, egyéb elfoglaltságai miatt lassítja a munkánkat, és a felállás sem volt túl stabil, hiszen nem tudott mindig eljönni a koncertekre. Elég szarul oldottam meg amúgy ezt a kirúgás dolgot, de azóta túl vagyunk a nagy beszélgetésen, és minden rendben köztünk. Tulajdonképpen mindketten rohadtul stresszes időszakot éltünk akkoriban, nálam meg elszakadt a cérna, és elég idióta módon, facebook-on közöltem vele, hogy nélküle folytatjuk. A helyében én is megsértődtem volna, belátom… De mondom, azóta túl vagyunk a nagy összeboruláson, hála az Égnek! Na szóval, a ’Lángoló álmok’ című első nagylemezünk már úgy jelent meg saját kiadásban, hogy ismét duóként funkcionáltunk. Ezen is vannak „magunkévá tett”, eredetileg spanyol ajkú dalok (egy Beethoven R., és egy újabb Leo Jiménez), de van egy „kakukktojás” is, mert az „Utazás” című nóta egy régi jugoszláv sláger átirata, ami a Prljavo Kazaliste zenekar szerzeménye, a címe pedig „Moj bijeli labude”. A többi totál saját szerzemény, esküszöm mindenre, ami szent! Ha-ha! Mondjuk ezek a feldolgozások is úgy készültek, hogy nem szövegfordítás történt, hanem írtam rájuk teljesen új dalszöveget. Lenyúltuk őket, mint a szart! Ha-ha! Na jó, ez nem igaz, megkérdeztem előtte az eredeti előadókat, és nem volt ellenvetés.

– Talán sokaknak segít majd meghatározni a hangzásotokat, hogyha beszélsz egy kicsit azokról a bandákról, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a MoonRiver zenéjére!

– Mivel Bandi barátom a zeneszerző, először róla beszélnék. Ő majdnem 15 évvel érettebb nálam (Ha-ha!), szóval neki tudomásom szerint a blues meg a régi hard rock dolgok a fő hatásai, de mivel rendesen bombáztam és bombázom számára addig ismeretlen, vagy kevésbé ismert zenékkel, alakul a srác…Én meg…Nos, nem szégyellem megmondani, az első komoly rockzenei hatásom az első két Edda volt, még kazettáról szarrá hallgattam őket. Aztán jött a Moby Dick, Akela, Pokolgép, Ossian, Omen, majd haverok útján szépen megismertem a külföldi bandákat is szép sorjában. Suttyó koromban éppen dúlt a black metal láz, de mi páran le voltunk maradva, nyomtuk a Judas Priest-et meg a Maident, de rám szakadt egy szatyor másolt kazi olyan ’96 körül, azóta vagyok szerintem totál zenebuzi, ha-ha! Ilyenek voltak a pakkban, hogy Rainbow, Rush, Krokus, gondolhatod, mekkora királyság volt! Aztán jött a Stratovarius „Destiny” albuma, ami véglegesen kikészített. Szerencsére azóta koncerten is volt hozzájuk szerencsém, szóval minden oké, ha-ha! Összességében akik talán valamilyen szinten hatással vannak a MoonRiverre konkrétan, azok az általunk feldolgozott bandák, mint a már említettek, de a következő anyagon megint bővül a kör, lesz például Rata Blanca feldolgozás. Ha valaki nem ismeri őket, gyorsan tömje be ezt a tátongó űrt az életében, az egy kegyetlen jó argentin banda!

– Úgy fest, hogy a tavalyi év elég pörgős volt a zenekar számára, két kislemez és egy nagylemez is napvilágot látott. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ennyire kreatívak, ennyire termékenyek vagytok? Van esetleg saját stúdiótok, ami megkönnyíti az új dalok születését?

– Igen, elég jó évünk volt, bár 2014-ben 27 koncertet adtunk, míg tavaly „csak” 17-et, de hát közben készült a lemez is. Bandinak van egy nagyon jó számítógépe, meg egy nagyon jó stúdióprogramja és sok hangszere. Meg állatira türelmes családja és szomszédai, akik még sosem akartak szétpofozni, amiért visítozok a panellakásban, ha-ha! Komolyra fordítva, Bandi úgy döntött, megtanulja a hangmérnökséget, és hát, ahogy látom nem is vicceli el a dolgot, folyamatosan fejlődik. Hangszeres tudásban is, hozzáteszem. De én is sokat tanultam és tanulok az éneklésről a MoonRiver kezdete óta. Ebben nagyon sokat segít Bandi is az éles füleivel, de a másik zenekarából, a BMG-ből (BandiMegaGiga) Freilits Gábor „Giga” barátunk is komolyan húz felfelé, amiért ezer köszönet ezúton is! Amúgy a BMG a MoonRiver-nél populárisabb dalokat játszik, jobbára Giga régebbi zenekaraitól, de ott is van egyre több saját dal. Ahol néha besegítek, mint szövegíró. Mint egy nagy család! Ha-ha!
 

http://www.youtube.com/watch?v=P4gv3UJKb2s&

– Hogyan működik nálatok a dalszerzés? Van valami bevált receptetek vagy inkább spontán ihletés alapján dolgoztok? Ki írja a zenét, illetve a szövegeket?

– Az eddig mindössze egyszer fordult elő, hogy egy zenei alapban benne volt a kezem, ez volt a „Tűzvihar” dal. Amúgy a zenét mindig Bandi hozza, a szövegeket meg én. Érdekes egyébként, mert sokszor úgy indul, hogy Bandi akusztikus gitáron kitalál valami egyszerű alapot, aztán mivel van nála egy csomó régi versem, felénekli a felvett demót valami szöveggel, átküldi nekem, én meg kidolgozom a ritmikát, meg átírom ahol kell, hogy énekelhetőbb legyen a szöveg. Nem akarok úgy járni, mint a Pokolgép a legutóbbi lemezen. Nem akarom persze bántani ezzel őket, imádom és tisztelem a bandát, csak ezt a szöveg dolgot jobban átgondolhatták volna szerintem. Mert egy jó vers nem feltétlenül lesz jó dalszöveg. Véleményem szubjektív, ha-ha! Még a zenére visszatérve: a hangszerelésbe, hangzásba azért sokszor belepofázok, de a merő jóindulat vezérel mindig! Eleinte volt emiatt sértődés Bandi részéről, de aztán megszokta már a hülyeségeimet, és biztosan tudja, hogy jót akarok. Csak néha a megfogalmazásommal volt baj, de ma már ezt is elnézi, vagy talán amikor nem hallom, jól elküld melegebb éghajlatra, ha-ha!

– Ugyebár nem csak a lemezek miatt voltatok aktívak, de több koncertet is sikerült tartanotok. Sikerült már Baranya megyén kívül is játszanotok, vagy egyelőre még a környéketekről érkezik a legtöbb meghívás?

– Jobbára Baranya a fő terepünk, de jártunk már Dunaföldváron is, ami azért nem a szomszédban van. Főleg amúgy Pécsen vannak koncertek, Sellyén, Komlón, Bólyban. Sok helyen és módon játszottunk már, kocsmában, étteremben, motoros találkozón, fesztiválokon, de úgy tűnik lesz idén horvát buli is, a többi meg majd időközben jön, vagy nem jön. De utóbbit nem fogadhatjuk el lehetséges verzióként, ha-ha!

– Kikkel volt eddig lehetőségetek fellépni? Amennyire tudom, Rudán Joeval rendszeresen megosztjátok a színpadot.

– Nos, a „felhozatal” igen színes… Akikkel játszottunk már közös rendezvényen: Rudán Joe Akusztik (többször is, mint említetted), Tres Hombres, BMG, Irigy Hónaljmirigy, 100 Folk Celsius, aztán a „nagyobb sztárok”, mint pl. Kaczor Feri, Tolvai Reni, de a kedvencem az volt, amikor Koós János volt az „előzenekarunk” egy majálison, ha-ha! Komolyra fordítva, idén azért már lesz fesztiválos fellépés, ahol egy napon játszunk az Ismerős Arcok és a Hollywood Rose zenekarokkal is, többek között, lesz motoros rendezvény is ahova hívtak, de körvonalazódnak folyamatosan az önálló bulik is. Azokat amúgy jobban is szeretem,mert adott esetben akár 4 órás műsort is tolunk, és ott aztán rendesen el tud gurulni a gyógyszer mind a zenekar, mind a közönség részéről, ha-ha!

– Ami a koncerteket illeti, duó vagytok, tehát a lemezeiteken hallható teljes zenekari felállás élőben nem megvalósítható. Mi az oka annak, hogy nem sikerült további zenésztársakat találnotok? Vagy ez inkább tudatos döntés volt a részetekről?

– Igaziból a Kási-féle történet óta nem nagyon gondolkodunk a zenekar létszámbővítésén, bár néha lenne rá igény, meg hát az is lenne az igazi, csak fellépési lehetőség nem nagyon lenne úgy. Nem nagyon vannak már errefelé rock klubok (néhány azért akad), a fesztiválokra is jobbára a csókosok jutnak be, na meg az is probléma, hogy sok helyen akkor lehetne csak játszani, ha ingyen elmegyünk. Megállapodtunk, hogy azt úgy nem vállaljuk. Nem a pénzéhség miatt, mert azért nem kapunk százezreket a koncertekért, de igen is legyen útiköltség, némi kis pénz ezen felül is, meg némi ital. Ketten vagyunk, nem viszünk csődbe senkit, érted… De muszáj valamennyi lóvét zsebre tenni, mert nekünk sem adnak ingyen semmit a boltban, sem húrt, sem kábeleket, semmit. De ha már 3-4-5 tagból áll egy zenekar, ugyan az a kis pénz több felé oszlik. Ugyanis tudom, hogy ritka az a zenekar, akinél a gázsiosztáskor figyelembe vennék a létszámot. Viszont azt is kibaszásnak tartom, amikor bandák fizetnek azért, hogy felléphessenek valahol, de ugyan így utálom a „tehetségtelenkutatósdit” is, csak lehúzás az egész, a győztesnek megveregetik a vállát, aztán húzhat a gennybe, miután megfizette, hogy ott lehetett. Szerintem ezért van ez a széthúzás is a magyar rock/metalon belül, átment az egész egy rohadt versengésbe. De mi ebben nem veszünk részt! Azoknak meg, akik az előbb leírtakban magukra ismertek, azt üzenem, hogy ÉBRESZTŐ!
 

– Ezeken a koncerteken a lemezeiteket is áruljátok. Manapság sokan már egyből inkább letölthetővé teszik az anyagaikat. Mennyire fontos nektek az, hogy a zenétek valódi, fizikai formában is utat találjon a közönséghez?

– Ahogy észrevettük, a fizikai formátumnak még mindig megvan a varázsa, a bája. Keresték, keresik rajtunk a CD-ket, szerencsére el is ment az EP is, meg a nagylemez is. Részint pénzért, részint promóként, tehát ingyen. Anyagilag kb. úgy jöttünk ki belőle, hogy nagyjából visszajött, amit befektettünk az anyagokba, vagy talán egy kicsit kevesebb. Nem panaszkodunk. Amúgy személy szerint a nagylemezek pártján állok, szerintem úgy komolyabban vesznek egy bandát, ha van albuma, esetleg több is. Szóval igen, volt és lesz is CD formátum, ha összejön, akkor talán más is.

– Az elmúlt időszakban megosztottak egy hírt egy új, húzósabb, heavy metalosabb dallal kapcsolatban, amin éppen dolgoztok. Ismét új album van a láthatáron? Mennyiben lesz ez más, mint a korábbi kiadványaitok?

– Állíthatom, hogy folyamatosan születnek dalaink, csak mostanában lassabban jutunk el a felvételek elkészítéséig, Bandinak is van az említett másik csapata, de én is csinálok egy csomó más, zenével kapcsolatos dolgot. Úgy gondolom az őszi időszak az, amikorra reálisan nézve összeállhat a második nagylemez anyaga. Ha nem kellene „civilben” dolgoznunk, csak a zenekarral foglalkoznánk, nyilván gyorsabb lenne ez a folyamat, de nem érdemes erről ábrándozni, hiszen ez Magyarország. Hiába vannak „slágeresebb” dalaink is, esélytelenek vagyunk a komolyabb áttörésre, mint amilyet Sláger Tibó és a hasonló kiváló zenészek vittek véghez, ha-ha! A dalokról, amik már nagyjából összeálltak, annyi mondható el, hogy kevesebb most a ballada, picit mérgesebb témák kerültek előtérbe, úgy értem súlyosabb zenei alapok és súlyosabb dalszövegek. De mivel még kellenek további dalok, valószínűleg „becsúszik” 1-2 ballada is. Szeretjük az ilyeneket, de a reakciók alapján azt mondom, talán az első albumon túl lassú volt a tempó. De ez most megváltozik. Ami biztosan marad, az a magyar nyelv használata. Mondjuk, ha lenne ránk „kapás” valami külföldi kiadó részéről, megfontolás tárgyává tennénk az angol nyelv használatát is…

– Beszéljünk egy kicsit másról is! A SpiritBell már nagyon rég hallatott magáról, mégis, néhány hete megosztottatok egy új dalt. Mi a helyzet most a zenekar háza táján? Készültök egy visszatérésre esetleg?

– Említettem, hogy bajok vannak itthon a koncertezéssel. A koncertek szinte teljes hiányába bukott bele anno a SpiritBell is. Három év alatt volt kettő koncertünk… Viszont maradtak a fiókban demók, végleges szerkezettel és szövegekkel. Márkó Zoli gitáros barátom jó egy éve, vagy tán régebben kitett egy hírt a SpiritBell facebook oldalára, miszerint jobb hangzással majd megjelenik egy lemez „Raven Requiem” címmel, de nem talált azóta sem énekest hozzá. Én meg gondoltam egyet, és felvetettem, hogy ha lesz rá módom, újra felénekelném a dalokat, amiknek megvannak a kikevert alapjai. Ezeket amúgy az eredeti tagság játszotta fel, tehát Márkó Zoli gitárja, Golyák Csabi bőgője és Heil Ákos dobolása hallható rajtuk. Illetve azt hiszem, háromban dobgép… Ha meg senki más nem volt hajlandó újra felénekelni, hát majd feléneklem én, jobb híján, ha-ha! De hogy mikor, arról halvány gőzöm sincs, nyilván a rangsorban előrébb helyezkedik el a MoonRiver.
 

– Talán kevesen tudják rólad, de más előadóknak és zenekaroknak is írsz dalszövegeket. Honnan jött ez a szövegíró dolog nálad? Melyik volt az első másnak írt, megjelent szöveged?

– Gyerekkorom óta írtam, írok verseket, több ezer is lehet, bár sose számoltam össze, a nagyon korai bénaságaimat meg kötegszámra kidobáltam. Amik megvannak, azokból (is) épülnek fel a MoonRiver szövegek vázai, de ezek alapján jött az első lemezes megjelenés is. A pécsi Armageddon nevű heavy metal banda egyetlen nagylemezének introjában hallható monológról van szó. Talán páran emlékeznek még, ebben a csapatban énekelt Nachladal Pisti a Wisdom előtt. Jó kis banda volt, máig reménykedem, hogy egyszer újra összeállnak. De írtam dalszövegeket Kovács Nóri (ex-Balkan Fanatik, ma Motiva), a Fall Attack, az Unseen Dreams, a Djed, a BandiMegaGiga zenekarok számára, de electro, valamint pop csapatok számára is, meg pár „ismertebb pofának” , de őket nem szeretném megnevezni, hiszen az ember nem reklámoz olyanokat, akik rútul átkúrták, érted…. Amúgy az én hibám is, hogy sokszor pórul jártam, elég naiv fiatalember voltam. De ma már céltudatos fiatalember vagyok, és kemény, mint a kád széle, ha-ha!

– Rendben van Pixi! Köszönöm szépen, hogy megválaszoltad a kérdéseim! Sok sikert a továbbiakban! Szeretnél még mást is hozzátenni ehhez a beszélgetéshez?

– A MoonRiver és a SpiritBell tagjai nevében én köszönöm, hogy érdeklődtél felőlünk! Mi is sok sikert kívánunk a céljaid eléréséhez! Köszönet mindazoknak, akik elolvasták ezt az interjút, illetve kedvelik a zenénket, és támogatják a rock/metal színteret, akár „csak” a puszta érdeklődésükkel is! Végezetül még a Dutyi dili című filmből idéznék: „Aki itt nem vagány, azzal kibasznak!” Szóval ne hagyjátok magatokat, de soha ne felejtsetek el nevetni! Ha-ha!