Ádám: Érdekes helyzet volt ez. A Vian voltaképpen nem oszlott fel, sőt, a huszadik születésnapját együtt töltöttük, egy házi stúdiózással egybekötve. Ennek eredménye nemsokára publikussá válik. De tény, hogy aktívan nem dolgozunk együtt így négyen vianilag. A jó kapcsolat megmaradt mindenkivel, és mivel Amandzzsal Budapesten lakunk, adta magát, hogy legyen közösködés. Az idő csak annyiban volt érdekes, hogy sokáig érlelődtek a dolgok bennem, mire oda kerültünk, hogy egyáltalán megmutassam valakinek a zenéket, amiket írkálok. Az, hogy Ami lett a szerzőtárs, elég logikus döntés volt.
Amandzs: A Vian kvázi „anya-zenekar” funkcióként van jelen az életünkben, amely mostani formájában nem aktív, de mindenképpen egy létező entitás. Egyértelmű. hogy a „vianos életérzés” úgy emberileg, mint művészileg meghatározta a személyiségfejlődésünket, amely ez által természetes kiindulópontjaként fejti ki hatását akár a KarmaNorára is.
– Mennyiben változott – ha változott – a koncepció, mert az elég erős, ha nem tévedek? A banda nevéről is szeretném, ha nyilatkoznátok!
A.: Az első KarmaNora zenei alapot, azaz komplett dalt, – hiszen Ádám az összes számot egyedül írta és játszotta fel otthon – 2014. novemberében kaptam, hogy írhatnék rá valamit, aztán ennek az lett a vége, hogy 2015. februárjában érkezett egy két hetes ultimátum, hogy írjak rá dalszöveget és egy független helyen énekeljem is fel, nézzük meg mi sül ki belőle, vagy ha nincs hozzá kedvem, akkor meg szóljak. Ekkor indult tehát ez a távkapcsos adok-kapok, tanulmányutas, demóverziós dalszerzés, ami így is ment kb. egy éven át… Csináltunk is vagy 16 számot!
Á.: Természetesen eltér a Vian stílusától a KarmaNoráé. Ennek oka egyszerűen az, hogy itt én vagyok egyelőre az egyedüli dalszerző, a Vian pedig, főleg az utóbbi években közös munkán alapult. Nyilván nem bújunk ki a bőrünkből, de a KarmaNorában megjelennek olyan árnyalatok, amik a Vianban nem voltak meg. Ami a szövegvilágot illeti, itt pedig Ami dolgozik szinte teljes alkotói szabadságban, így az ő elképzelései is szabadon érvényesülhetnek.
Hogy konkrétan beszéljünk a koncepcióról magáról is, szövegileg és zeneileg egyaránt egy művészi szempontból értékes, egyedi produktum a célkitűzés. Zeneileg bátran használunk minden műfajból elemeket a funkos dolgoktól a világzenén át a metálig, szövegileg pedig a lélek őszinte, kendőzetlen boncolása éppúgy lehet téma, mint a társadalomkritika, vagy éppen közéleti piszkosságok. A cél az, hogy az eszközhasználattól függetlenül kialakuljon egy saját hang, amit az ember azonnal be tud azonosítani.
A.: A KarmaNora, mint név esetében már volt koncepció, nevezetesen az, hogy a ’karma’ szót társítsuk valamilyen „internacionális” női névhez. Függetlenül attól, hogy igencsak divatosak manapság a női névvel megtűzdelt zenekarnevek, ráadásul az ilyen meg olyan „karmikus-dolgoknak” is igenis, hogy van divathullámos vetülete a nyugati társadalmak vonatkozásában, számunkra természetes, magától értetődő könnyedséggel ütött be ez a szóösszetétel, hogy KarmaNora. A Karma önmagáért beszél, a Nora mint olasz származású női név (jelentése: „Isten az én világosságom”) úgyszintén, a szókapcsolatban rejlő összefüggések jelentéstartalma többsíkú. Hogy kinek mi jön le belőle, az személyre szabott és szubjektív. Mindezt a zenekar logója még pluszban meg is támogatja.
– A stílusotokat souldiving rockként írtátok le a Facebook oldalatokon. Mit is jelent ez?
Á.: Á, kamu, csak írni kellett valamit… 😀 Amúgy akkor épp egy lelkimélyásós periódust éltünk át, azért jött a dolog.
A.: Mozduljon valami belül. Őszintén. A zene és a mondanivaló üzenete által. Nincsen hatásvadászat. Szimplán váltson ki valamit, legyen az pozitív, vagy épp negatív. Nem lélekvájkálósan, hanem lelkiséggel, tükörképnyi mélységekből.
– Csikós Péter lett a gitáros, őt honnan lehet ismerni?
Á.: Petit én csábítottam a zenekarba. Több közös szálon is futunk mostanában, így a kvalitásai felől semmilyen aggály nem merült fel, emberileg meg pláne nem. Vicces történet, hogy hosszas keresgélés után sem „mertem” felhívni őt ezügyben, pedig a barátságunkba belefért volna. Attól tartottam, hogy neki kellemetlen, ha nemet kell mondania nekem, a zene pedig nagyon unortodox lesz neki ahhoz, hogy igent mondjon. Aztán a sokadik gitáros visszautasítása után végső elkeseredésemben csak rászántam magam, erre ő meg rábólintott. Aztán azóta meg ugyanolyan lelkesen segít a zenekar dolgaiban, mint ahogy mi végezzük.
Szóval ez nagy öröm mindannyiunknak. Nekem dalszerzőként azért is, mert ő képes tökéletesen interpretálni azokat a dolgokat, amiket én megálmodok, de csak ilyen fakezű Cecey módjára demozok fel.
– A KarmaNora jelenleg trióban dolgozik session dobossal. Ennyire nehéz dobost találni?
Á.: Sajnos igen, legalábbis az én zenekaraimnak mindig ez volt a keresztje. Az okát nem tudom, hiszen mindenki pénzből él, mi is, de valahogy a szakmai kihívás és az alkotás szabadsága nem motiválta az eddig képbe került dobos kollégákat annyira, hogy teljes értékű tagként felvállalják a KarmaNorát.
Szerencsére hármunk közt nagyon az a mentalitás uralkodik, hogy mindegy mi jön szembe, a kitűzött célokat meg kell valósítani. Erre nem sajnáljuk sem az időt, sem az energiát. Úgyhogy erre a helyzetre is van kényszermegoldás, de nyilván nem egészséges így hosszú távon. Úgyhogy várjuk az érdeklődő ütősöket továbbra is! 🙂
– Hogyan fogtok koncertezni? Tervezitek egyáltalán az élő bemutatkozást vagy stúdiós projekt a KarmaNora?
Á.: Mindenképpen lesznek koncertjeink a jövőben. Nekem ez az otthonülős dalszerzés még viszonylag új élmény. Nagyon élvezem, meg energiahatékonyan lehet így dolgozni, de azért az igazi világom, világunk a színes-szagos élő koncert.
– Ádám, ide kapcsolódik, hogy a Flúg-nál is hasonló gondjaitok voltak és egy jól sikerült lemez után most nem túl aktív a banda. Várható ott valami változás?
Á.: Hát igen, a Flúgnál is ugyanezekbe a bajokba botlottunk. Amikor a Rendezői változat című lemezt készítettük, már évek óta húzódott a dobosfiaskó. Bele is pistultunk eléggé, hiszen a betanulás, összeszokás mind idő, amit a haladásra is lehetett volna fordítani. Az utolsó felvételeknél már egymással is olyan szinten konfrontálódtunk, hogy jobbnak láttuk egy időre elaltatni a zenekart. A feszültségeket azóta már feloldottuk, de mivel azóta mindenki a családalapítás útjára lépett, ami egy örömteli és embert próbáló feladat, nem feszegetjük az újrakezdést.
– Visszatérve a KarmaNora-hoz, egy videóval mutatkoztatok be, ami egy háromrészes sorozat első darabja. Kialakult koncepcióval kezdtetek neki ennek a klipfolyamnak vagy menet közben alakul?
Á.: Volt egy előre eltervezett koncepcióm a Világtükör trilógiára, de változtatgatunk rajta, mert jönnek az építő vélemények a srácoktól, meg volt olyan is, hogy élőben másik nóta szólt királyul, így inkább amellett döntöttünk. De nincs ezzel baj, hiszen a mondanivaló adott. Ha jobban működik egy másik eszköz, ami továbbítja, az csak jó.
Meg kell itt említenem az iMAGICORE csapatot, akik a klipek megálmodásában és kivitelezésében állandó partnereink. A rendezővel, Németh Kobe Dániellel nagyon produktívan tudunk együtt dolgozni, megérti a célkitűzéseket és segít a földön maradni úgy, hogy azért működjön a művészet is.
– A klipben feltűnik Török-Zselenszky Tamás is. Ő hogyan került képbe?
Á.: Ami már régen is nagyon szerette az Eleven Holdat, azóta járt Zselenszky önálló estjeire is. Aztán elvitt engem is és Tamás karaktere rögtön megfogott. Mivel eleve az volt a tervem, hogy a Világtükör mindhárom epizódjában legyen érdemi szerepe egy mások által is ismert és általunk nagyra tartott muzsikusnak, rögtön beindult az agyam.
A klipben Tamás, egyfajta marokkói tanítóként (a karakterét, jelmezestül ő álmodta meg, Csontváry híres képét véve alapul) jelenik meg és egyfajta istenképként kapcsolódik be a történetbe. Aki egy picit is ismeri Tamás világát, az tudja, hogy ez a szerep megtalálta őt. Nagyon szívesen vállalta is, amit persze ezúton köszönünk neki, nagy élmény volt a közös munka, jó visszanézni és emlékezni.
– Mik a tervek? EP vagy album? Digitális vagy materiális megjelenés?
Á.: Értéket teremteni – ez a mi célunk. Az embereknek nem érték a kézzel fogható hangzóanyag, ezt tudjuk. Az, hogy pályakezdő zenekarként fizessünk egy kiadónak, hogy egy szükségtelen tárgyat sokszorosítson, majd lehetőleg próbálja eladni, nem biztos, hogy megéri.
Itt már nincs közös kockázatvállalás se, amit persze egy cég szemszögéből nézve értek. Nem invesztálnak, csak ha valami biztos visszahozza a belefeccölt tőkét. A hallgatók meg szeretik ingyen megkapni a zenét, erről már nagyon sokat beszéltek nálam okosabb emberek is, sok helyen. Szeretnénk kedvezni a közönségünknek, de csak úgy, hogy értelme is legyen.
Szóval egyelőre felvesszük a Világtükör dalait és megcsináljuk a videóklipeket szépen. Meglátjuk, hogy sikerül, aztán ennek tükrében döntünk a folytatásról.
– Mik a realitások egy a ti szinteteken lévő zenekar számára, meddig lehet szerintetek eljutni ilyen zenével, ahol a szövegek kulcsfontosságú részét képezik a daloknak?
Á.: Nem gondolnám, hogy a gondolkodtatós szöveg elrettentő lehet, hiszen populáris „terméket” is találni, ami nagyon kapós, és jó szövegek röpködnek. Akárki is szeretné ezt elhitetni, nem mindenki hülye itt minálunk, van értelme az agyas szövegeknek. Közhely, hogy napjainkban nem áll a zászló a rock/metal produkcióknak, de mi nem annyira becsvágyból, hanem a létrehozás oldaláról közelítjük meg a dolgokat. Nagyon jól esik, ha valaki megszereti és értékeli, amit csinálunk, de semmit sem csinálnánk másképp csak azért, hogy többen szeressék.
– Egyáltalán kiknek szól a KarmaNora?
A.: Azoknak, akik mernek vagy szándékoznak tükörbe nézni. És az önmagunk megismerésének egy életen át tartó folyamatában belső igényük van arra, hogy a különböző megközelítésekből eredő tükörvillanásokra is érzékeny figyelemmel nyitottak legyenek.
Á.: Amikor elkezdtem a dalokon dolgozni, az volt a vezérelvem, hogy szeretnék olyat csinálni, amilyet máshol nem hallottam még. Nem minősítek senkit, hiszen lehet itt keseregni azon, hogy pl. a huszon-harminc éve pályán levők elszívják a levegőt a friss erők elől, de mi értelme lenne? Az emberek azt szeretik, amit. Botorság őket hülyének nézni, ezt egy zenész nem engedheti meg magának.
Ha viszont valaki nyitott a nem szokványos megoldások felé, vagy akár hajlandó akár kétszer is meghallgatni egy dalt egészen a végéig, mert ad neki esélyt, hogy a finomságok beüssenek, annak szívesen ajánlom a KarmaNorát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.