The Thirteenth Sun interjú


A brassói The Thirteenth Sun idén jelentette meg első nagylemezét, és ha már ők is ott voltak az idei Rockstadt Extreme Fest fellépői között, elcsíptük Barna Radu frontembert, hogy kifaggassuk a zenekar dolgairól.



Eőször is engedd meg, hogy gratuláljak a Stardust című lemezetekhez, amelyet nagyszerűnek tartok, valamint az olvasók és munkatársak tetszését is elnyerte, hiszen első helyen végzett a hangpróba rovatunkban.

Oh, köszönjük szépen!

A zenekart 2011-ben indítottátok útjára, az első nagylemez azonban csak idén jelent meg, ezért megkérnélek, hogy röviden mutasd be a zenekart. Tudom, hogy korábban mindannyian játszottatok más bandákban.

Valóban, a zenekar története 2011-re vezethető vissza, amikor még az Indian Fall tagja voltam, azonban késztetést éreztem, hogy másba is belekezdjek, amolyan mellékprojektként. Nem feltétlenül akartunk egy újabb teljes munkaidős bandát. Ebben az időszakban kezdtünk el összeállítani néhány számot Muntean Marius billentyűssel, és idővel világossá vált, hogy megérné komolyabban foglalkozni a projekttel. Kezdetben két-három dalt próbálgattunk a garázsomban, és lassan elkezdett fejlődni a dolog. Időközben elhagytam az Indian Fall sorait, és nekikezdtünk az első anyag összeállításának. Valahogy magától értetődő volt, hogy összeüljünk megosztani egymással az ötleteinket, hiszen már korábban is játszottunk együtt. A zenekar neve már néhány éve a fejemben volt, mivel meglehetősen foglalkoztatnak a kozmosszal kapcsolatos témák, az univerzum, így a The Thirteenth Sun jól hangzó bandanévnek tűnt. Később fedeztem csak fel, hogy érdekesebb dolgokat is rejt ez a kifejezés. Az első kislemezünkön szerepel is egy Epsilon Eridani című dal, ami a Naptól számított tizenharmadik csillagra tesz utalást. Valahogy úgy éreztem, hogy nagyon sok minden egybevág, több szempontból is illeszkedtek egymáshoz a dolgok, anélkül hogy ezt szándékosan akartam volna, ezért miután megszületett négy-öt dal, úgy döntöttünk, hogy kiadjuk az első anyagunkat. Szerettük volna látni, hogyan szólunk, mire vagyunk képesek. Megkerestük Septimiu-t, utána érkezett Licu Marius, és Temesváron a Dordeduh-os Edmond segítségével rögzítettük az első kislemezünket. Akkor nem volt stabil bőgősünk, de Flavius Misarăș (Dordeduh) épp a stúdióban volt, és beleegyezett, hogy feljátssza a basszus témákat.


Tehát kezdetben csak mellékprojektként indult a zenekar, nem feltétlenül akartatok változást a zenei karrieretekben.

Igen, de mindenképp ki akartam próbálni magam más közegben is, egy projektben, amiben kibontakoztathatom az ötleteimet. Akkor még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy a jelenlegi formájára fog fejlődni a projekt, de végül így sikerült.

A harmadik kérdés Septimiu Hărșan dobossal kapcsolatos. Ő tavaly óta a Pestilence sorait is erősíti. Mivel ebből a régióból kevés példa van arra, hogy valaki egy ilyen legendás bandában játsszon, el tudnád mondani, hogy hogyan sikerült bekerüljön egy ilyen patinás zenekarba?

Nála egy videóval kezdődött, amit ha jól tudom 2010-2011 körül rögzített, és emlékeim szerint megjelent a Sick Drummer magazinban. Onnantól kezdve felfigyeltek rá, kezdték felvenni vele a kapcsolatot. Ő amúgy is nagyon aktív a világhálón, de ennek a megjelenésnek köszönhetően valahogy már maguktól működtek a dolgok.

Tekintettel arra, hogy a múltbéli és/vagy jelenlegi bandáitok stílusban meglehetősen nagy tartományt ölelnek fel, mit gondolsz, a The Thirteenth Sun zenéje milyen mértékben képvisel titeket?

Engem személy szerint mindenképp. A zenei gyökereim kétségkívül a metalhoz köthetők, de zenéltem például egy funk bandában is. Igazából mindig tetszett bármi, ami számomra jól szólt, ami így vagy úgy megmozgatott bennem valamit. Nem kell valami black metal legyen ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ha egy adott pillanatban beindít bennem valamit, akkor meg is találom benne magam, és igazából minden egyes stílusban vannak ilyen elemek. Nyilván mindenki hallgat olyan zenéket, amelyek nem feltétlenül illenek bele abba a stílusba, amely iránt általában érdeklődik, ami valami teljesen más világban mozog. Számomra ilyen például a Dead Can Dance, aminek semmi köze nincs a metalhoz, mégis megérint. A zenében pedig szeretem kombinálni ezeket a hatásokat, vagyis nem akarok leragadni egyetlen dolognál. Például ha megírok egy témát, ami folyamatosan csak ugyanabban a zónában mozog (ami nem azt jelenti, hogy repetitív, hanem egyszerűen nem lép át bizonyos korlátokat), akkor érzem, hogy önmagamat is untatom, ezért szeretek máshonnan is meríteni. Ezért kijelenthetem, hogy engem a The Thirteenth Sun zenéje nagyon jól képvisel.

Tehát a zenekar megadja számotokra a szabadságot, hogy bármit belevigyetek a zenétekbe.

Ez teljes mértékben így van, bármit beleszőhetünk a zenénkbe, természetesen olyan keretek között, hogy a saját személyisége azért megmaradjon, vagyis ne legyen egy lecsó, amiből már mi sem értünk semmit.

Kanyarodjunk vissza egy pillanatra a zenekar nevéhez. A 13-as egy misztikus szám. Annak idején volt bármilyen oka annak, hogy ezt választottad? Kifejezi ez esetleg a misztikum, a rejtély iránti vonzalmadat?

Kezdetben csak egy ötlet volt, nem igazán bírt különösebb jelentéssel ez a szám. Utólag fedeztem fel a mögöttes tartalmát, ezért büszkeséggel töltött el, hogy ezt a nevet választottam. Én valahogy úgy látom, hogy az életben sokszor szembesülünk olyan dolgokkal, amelyekről nem is tudjuk, hogy keressük őket, miután azonban megtaláltuk, miután összeáll a kép, már minden magától értetődőnek tűnik. Ez valószínűleg mindenkinél másképp történik. Előfordulhat, hogy egyesek túl sokat keresik az összefüggéseket, de soha nem találják meg. Nem mondhatom, hogy én nem keresem, de nem is erőltetem. Mikor nem találok rá ezekre, akkor türelmesen várok tovább.

Térjünk most át az idei albumra. Sokak, többek között az oldalunk olvasóinak véleménye szerint teljesen nyilvánvaló az Arcturus, Opeth és Tiamat hatása. Nektek mi erről a véleményetek, esetleg milyen más hatásokat tudnál felsorolni?

Először is kétségtelen, hogy bármelyik zenekar, legyen az ismert vagy kevésbé népszerű, elindult valahonnan. Mindenki hallgatott valamit, ami hatással volt rá. Személy szerint rám nagy hatással voltak az említett zenekarok, és nem feltétlenül csak a zenéjük által tolmácsolt lelkiállapot, hanem a dalok megalkotásának tekintetében. Az általad felsorolt zenekarok mind nagyszerű anyagokat tettek le az asztalra, amelyek meg is érintettek. De ahogy már mondtam, minden olyan ember számára, aki hangszert vesz a kezébe, lesznek követendő példák. Elképzelhető, hogy a jövőben egy másik banda fog olyan lemezzel előrukkolni, ami kihat a zenénkre. Továbbra is szeretek újdonságokat hallgatni, szeretek felfedezni új zenéket, és nem hinném, hogy az embereknek távol kellene tartaniuk magukat az ihletforrásoktól. Valamilyen módon mindannyiak inspiráljuk egymást. Ezt biztosan mindenki másképp látja, én személy szerint jó dolognak tartom. A mások által megalkotott zene szélesítheti a látókörünket, hatással lehet a játékunkra, kísérletezésre késztethet. Véleményem szerint napjainkban már egyetlen banda sem mondhatja el magáról, hogy valami újat fedezett fel, egy ilyen kijelentés aberráció lenne. Viszont mindenki megteremtheti a saját identitását.

Általánosságban milyen fogadtatása volt az albumnak az országban és nemzetközi szinten? Meg lennék lepve, de kaptatok esetleg negatív visszajelzést?

Mostanáig minden visszajelzés meglepően jó volt. Őszintén szólva, nem igazán számítottunk arra, hogy ennyire elismerő kritikákat fogunk kapni, de mindenképp örülünk, hogy mindaz, amit csinálunk, másoknak is tetszik, másokban is megmozgat valamit.

Az előzőekben már szó volt róla, hogy az album központi tematikája az univerzum. Már a múltban is foglalkoztatott benneteket ez a téma vagy ez egy új keletű érdeklődés?

Engem személy szerint már nagyon régóta foglalkoztat. Már kissrác koromban rajongtam az olyan sci-fi filmekért mint a Star Wars, Star Trek és így tovább. A későbbiekben pedig, amikor elkezdtem hallgatni olyan bandákat, köztük az Arcturus-t, amelyek ezt a kérdéskört dolgozzák fel, egyszerűen le voltam nyűgözve. Emellett nagyon szívesen követek az univerzummal foglalkozó tudományos műsorokat. Függetlenül attól, hogy egy tudós vagy egy művész szemszögéből nézzük, ez egy olyan kérdés, ami mindannyiunkban egy közös pont, hiszen arról az univerzumról beszélünk, amiben élünk. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ez ne érdekeljen valakit. A szövegekben egyébként nem törekszem arra, hogy a hallgató szájába rágjak egy üzenetet. Véleményem szerint a körülöttünk lévő világ megfigyelésekor egy sor kérdés merül fel bennünk. Hagynunk kell, hogy ezek a kérdések átáramoljanak rajtunk, és saját magunknak kell megtalálnunk a válaszokat. A szövegeinkben tehát csak a körülöttünk lévő világgal kapcsolatos észrevételek, kérdések fogalmazódnak meg. Ez a legfontosabb, amit a zenénkkel át akarok adni. Semmiképp nem akarok magyarázatokkal szolgálni. Olyan ez, mint amikor éjszaka nézed a csillagokat. Ilyenkor különböző lelkiállapotokat él át az ember, különböző kérdések fogalmazódnak meg benne. Tettek már fel olyan kérdést, hogy szeretnék-e űrhajóra szállni. Persze, hogy szeretnék! Nagyszerű dolog lenne! De itt nem ez a lényeg, hanem hogy mi történhet. Ha pedig egy vagy több ember kérdései, netalán az általuk talált válaszok megegyeznek, az egy nagyszerű dolog. Kb. erről szólnak a szövegeink, az egyik dalunkban el is hangzik, hogy „On the pathway to the stars We have to learn to come as one ”.

Milyen körülmények között született meg a Stardust album? Itt elsősorban az alkotási folyamatra gondolok.

Mindkét anyag esetében hasonló volt a folyamat. Általában én hozom a gitártémákat, majd a billentyűkkel megtámogatva megalkotjuk a dalok vázát. Utána mindenki hozzáteszi a magáét. Mivel mindannyian egyéb, különböző stílusú zenekarokban is zenéltünk vagy zenélünk, mindenki hozzá tud tenni valamit, ami teljessé teszi az összképet. Én ennek nagyon örülök. Csodálatos érzés például, amikor hozok egy ritmust, és Marius egyből egy olyan éteri szinti témával egészíti ki, ami azonnal elvarázsol. Valahogy úgy működik ez nálunk mint egy szimbiózis.

A borítót Costin Chioreanu készítette. Az ő stílusa nagyon karakterisztikus, nagyon könnyen felismerhető. Ő egy nyilvánvaló választás volt a számotokra, az ő világa tökéletesen beleillik a tietekbe?

Costin-nal nagyon jól megértjük egymást. Már az első anyagunknál is vele dolgoztunk, és amit nagyon szeretünk benne, hogy ő meghallgatja a zenét mielőtt nekikezd a borító elkészítésének. Elküldjük neki a szövegeket is, amelyek megírásakor megpróbálok odafigyelni arra, hogy az univerzummal és a realitással egyaránt meglegyen a kapcsolat, és ő mindezekre odafigyelve alkot meg egy olyan borítót, ami átadja mindazt, amit a zenénkkel közvetíteni akarunk. Éppen ezért remélem, hogy még sok kiadványon együtt fogunk dolgozni vele. Egyébként ő alkotta meg a zenekar logóját is, illetve az Universus klipje is az ő munkáját dicséri. Amúgy tőlem szinte teljesen szabad kezet kap, mivel még nem állt elő olyan munkával, ami ne felelt volna meg az elképzeléseimnek. Emellett sokszor beszélgetek vele mindenféléről, felhívjuk egymást, és megbeszéljük az élet dolgait vagy bármi mást, tehát nagyon jól ismerjük egymást. Éppen ezért teljesen kézenfekvő volt, hogy őt választjuk.



Mit gondolsz, a zenétek egyszer lehetővé fogja tenni, hogy olyan hírnévre tegyetek szert, mint a Negură Bunget, ami a mai napig Románia nemzetközileg egyik legismertebb metal zenekara?

Őszintén szólva ez a gondolat távol áll tőlem, egyáltalán nem is merek ilyesmire gondolni. Azt hiszem, a világon senki nem érezné magát rosszul attól, hogy az emberek ismerik és szeretik a zenéjét. Idiótának kellene lennie, hogy valaki ilyesmit mondjon. Természetesen örömmel tölti el az embert, ha az emberek eljárnak a koncertjeire. Szeretném, ha lehetőségünk lenne több helyen fellépni, ha az emberek megismerhetnék a zenénket, és tetszene is nekik, mert untatni azért senkit nem akarunk. Igen, szeretnénk eljutni egy szélesebb réteghez, de ez nem feltétlenül egy terv.

Tervezitek esetleg megturnéztatni az új lemezt? Elképzelhető, hogy magyarországi helyszínekre is eljuttok?

A lemezbemutató Brassóban volt még valamikor májusban. Most ugye fellépünk az Extreme Fest-en, ami olyan mintha otthon lennénk, következik Temesvár és Kolozsvár, valamint néhány egyéb belföldi helyszín. Külföldi bulikkal kapcsolatban még semmi nincs rögzítve, viszont folynak az egyeztetések, úgyhogy remélem, hogy minél hamarabb sikerül összehoznunk valamit.

Általánosságban milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Elkezdtetek esetleg új dalokat írni? A következő album a Stardust által megkezdett utat fogja folytatni vagy nem tűztők ki ilyen jellegű célokat?

Mindenképp lesz új album, de azt még nem tudom, hogy mikor. Jelenleg a koncertekkel vagyunk inkább elfoglalva, de ahogy az időm engedi, próbálok összeállítani új dalokat. A megjelenés attól is függ, hogy mennyi időbe fog telni, hogy a dalok elnyerjék végleges formájukat. Az előző anyagok tapasztalatából kiindulva ez rendkívül változó, de előreláthatólag ősszel nekiülünk új dalokat írni.


Végezetül lenne bármilyen más üzeneted a magyarországi közönség számára?

Remélem, hogy az album el fogja nyerni a tetszéseteket, és el is jutunk hozzátok egyszer, hogy kapcsolatba kerüljünk veletek. Meg szeretnénk köszönni mindenkinek, aki hallgatja és értékeli a zenénket.

Köszönöm az interjút és sok sikert a továbbiakban!

Én köszönöm.

The Thirteenth Sun interjú (1 komment)

  • nascence nascence szerint:

    Romániából egyre több figyelemre méltó banda kerül elő, közülük is legemlékezetesebb számomra a The Thirteenth Sun. Ezzel az albumukkal most elintézték, hogy kiváncsian várjam a következő lemezt.