Először is arra kérnélek légy szíves, mutasd be a csapatot a magyar metal zene kedvelőinek.

Nos, mi vagyunk a dán Mercenary, és röviden azt lehet mondani, hogy egy hibrid ötvözetét játszuk a modern progressziv melodikus-death metalnak, heavymetal énekkel. Deaththrash bandaként kezdtük a 90-es években, de időközben lett egy második énekesünk, aki tisztán énekkel és egy billentyűsünk is. Pillanatnyilag négy nagylemezünk van, a legújabb címe „The Hours that Remain”, és ez már a második kiadványunk a Century Media Recordsnál.

Henrik „Kral” Andersen basszusgitáros 14 év után hagyta el a csapatot, elmondanád miért vált el Kral és a zenekar útjai?

Annak ellenére, hogy ő volt az eredeti énekes és egy meghatározó tag éveken keresztül, úgy döntött kilép a bandából, hogy több idő tölthessen a családjával. Mikor egy banda eljut egy bizonyos szintre, igazi kötelezettséggé tud válni, és nem mindenki tudja ezt vállalni sok éven keresztül.

Kral helyére Rene Pedersent érkezet, Őt honnan ismertétek, és mennyire tudott részt vállalni az új nóták megírásánál?

Ismertük már, mert egy helyi bandában, amit egyébként mindannyian kedveltünk, a Transparent-ben énekelt. De csak azután lépett be hozzánk, hogy felvettük a lemezt, szóval jelenleg csak az élő fellépéseken volt aktív, studió munkákban nem. Biztosak vagyunk benne, hogy a következő albumot már ő is fogja ízesíteni, és a koncerteken is remekül teljesített eddig.

Augusztusban jelent meg új negyedik lemezetek The Hours That Remain címmel, mesélnél a dalokról és a stúdió munkáról?

Az előző lemezekhez képest, úgy vélem az új lemez sokkal fókuszáltabb és közvetlenebb. Elég sok van a dalokban, ugyanakkor nincsenek túlcifrázva sem. Három hónap alatt írtuk az összeset, ami eléggé új volt számunkra, mivel a régebbi albumok mindegyike több időt vett igénybe. Egy kis nyomást gyakorolva magunkra, gyakorlatilag csak könnyebbé váltak a dolgok. Az album felvétele nem igazán különbözik a korábbiaktól, talán csak annyiban, hogy kicsit jobban fel voltunk rá készülve, mert először demo felvételt csináltunk minden anyagról. Új volt az énekesünk, Mikkel is ugye, minden éneket vele kellett felvennünk, mert Kral lelépett mielőtt studióba vonultunk. De jól sikerült neki.

2004-ben megjelent 11 Dreams című lemezetek sikere mennyire nyomta rá bélyegét a dalírásra? Egyáltalán rányomta? Vagy nem is vettétek figyelembe és ösztönből jöttek az új nóták?

Nem úgy írtuk az új lemezt, hogy egy „11 Dreams Part II” –t csináljunk, hanem úgy, hogy elkészítsük a legjobb lemezünket a saját értelmében. Néhány gyorsabb részt akartunk, és úgy általánosságban olyan dalokat, amik jól ütnek koncerten, és úgy gondolom ez sikerült is.

Már nem először dolgoztatok Jacob Hansen producerrel, honnan ismeritek őt és miért épp vele dolgoztok?

Mindent ő producált, amit a Mercenary valaha felvett, kivéve a legeslegelső demókat, majdnem olyan ő, mint egy extra tag. Tökéletesen tudja, hogy hozza ki a legjobb hangzást belőlünk, tehát elég természetes volt, hogy ismét vele dolgoztunk.

A borítót Travis Smith (DEATH, NEVERMORE, OPETH,, stb.) készítette, miért pont őt választottátok, mennyire vagytok elégedetek a munkájával?

Igen, mérhetetlenül elégedettek vagyunk az új borítóval. Úgy vélem, megvan benne a természetes nagyszerűség, az egyszerűség és az erő is, amelyek egészként fedik le a zenét és az albumot. Természetesen, tudtuk, hogy Travis valami ilyesmit fog kihozni, mivel dolgoztunk már együtt vele az Everblack borítója kapcsán, és azzal is tökéletesen meg vagyunk elégedve.

Az új lemezhez egy DVD-t is megjelentettetek, mesélnél a tartalmáról és, hogy miért nem inkább egy különálló kiadványt dobtatok piacra?

Egy dokumentumfilm van rajta az új album készítésről és felvételeiről, mi magunk vettük fel és vágtuk meg, valamint kettő élő fellépés. Az első a 2005-os Dynamo Open Air-ről van, egy nagy kamerás stáb rögzítette, és a vágás is nagyon frankóra sikerült. A másik sokkal inkább egy bootleg felvétel, egy szem kamerával a keverőpult mögül. Azért nem külön termékként adtuk ki, mert úgy érezzük, jóval több tartalmat és munkát kéne beletennünk, és erre nem volt időnk, amikor kellett volna. De bónuszként szerintem tök jó, a rajongók betekintést nyerhetnek a banda életébe.

Az új korong dalairól milyenek a visszajelzések a médiától és a rajongóktól?

Nyomasztóan pozitívak. Számos remek kritika és interjú, valamint remek reakciók a rajongóktól is – még a kiadónk is boldog, ami szintén nem elhanyagolható. Természetesen vannak néhányan, akik hiányolják a régi énekstílust, de erre most nem volt lehetőség. Meg ilyen reakciókra mindig számítani kell, amikor a banda változik azáltal, hogy elveszíti az énekesét, vagy valami hasonló fontosságú dologgal, tehát nem zavar, hogy néhányan a régi hangzást preferálták. De talán, Rene-vel a bandában, a következő albumon megint lesznek sikítós ének részek is – neki megvan hozzá a tüdeje és az ereje, hogy kitolja a hangokat. Meglátjuk.

A csapat zenéje eléggé összetett rengeteg stílus keveredik a dalokban, ki a fő dalszerző a zenekarban? Egyáltalán hogyan születnek ezek a remek szerzemények?

Együtt írjuk a dalokat. Alapvetőleg, én (Jakob/gitár), Martin (fő gitár) és Mike (dobok) gyúrjuk össze a riffeket és az ötleteket, és valami alap struktúrába öntjük a dalokat. Aztán felvesszük a próbatermi demokat, amit Mikkel (ének) és Morten (billentyűk) alapként használnak a saját részük kitalálásához. Véleményezzük egymás munkáját, és a végén ismét rögzítünk egy demót nulláról, minden számmal, hogy ezután már csak a részletekre figyelhessünk. Tehát, mindenki beleadja a saját magát, és szerintem ez az oka, amiért annyi különböző hatást és stílust érezhetsz az eredményben.

Mesélnél a szövegekről, ki írja őket és miről szólnak?

Mikkel írta a szövegek javarészét, amiben testvére, Morten nyújt egy kis segítséget. Többnyire a saját személyes véleményén alapulnak, a valós életbeli döntéseink és azok következményeinek a fontosságáról. Sokkal befelé fordultabbak, mint a mi szövegeink voltak, és ezáltal még személyesebbek is.

A csapat jelenleg Európát járja, szeretek koncertezni? Kész koncepcióval léptek színpadra vagy mindenki azt csinál, ami éppen jól esik neki?

Igen, én személy szerint szeretek koncertezni. Nem csak király szórakozás előadni az anyagainkat élőben a legtisztább és nyersebb formájában és megnyerni néhány új rajongót is, de új emberekkel és helyekkel is megismerkedik az ember. A színpadon alapvetőleg mindannyiunk belead apait anyait, erre tényleg nincsenek szabályaink.

Láthatunk benneteket Magyarországon is a közeljövőben?

Jelenleg nem úgy tűnik. Van egy április/májusi európa turnénk, de nem jutunk el odáig. Talán egy másik turné keretében, ha lesz rá alkalmunk jövőre, eljutunk Magyarországra is.

A csapat a dán Metal Awards 2006 szavazáson több kategóriában is jelölt, mit jelent ez nektek, kellő elismerése a munkátoknak?

Nos, nyilvánvalóan nagyon jól esik egy kis elismerést kapni szülőhazánktól, pláne hogy a metál zene elég kevés figyelmet kap az itteni médiában. Egy profi díjkiosztó show mint ez is, sokat segített hogy felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy egy csomó nagyon jó dán banda tevékenykedik mostanában, és ez remek. Természetesen, az hogy mi nyertük az év legjobb metál albuma címet, nagy megtiszteltetés és nagyon boldogok vagyunk miatta, mert elég sok harc volt az új lemez körül.

Milyen zenéket hallgatok,  van közös kedvencetek?

Mindannyian elég különböző zenét hallgatunk, nem csak metált, mindenfajta rockot és poppot, néhányunk pedig jazz-t is. Gyakorlatilag nincs túl sok közös kedvencünk, de a Soilwork és a Nevermore két olyan metál banda, amit mindannyian kedvelünk.

A Century Media Records bandája vagytok, elégedetek vagytok a kiadó munkájával?

Igen, nagyon elégedettek vagyunk az együttműködéssel, mindkét lemezzel, ami náluk jelent meg. Az emberek, akikkel együtt dolgozunk, király arcok de ugyanakkor profik is, tehát a legjobb kezekben vagyunk.

Mik a csapat tervei a közeljövőt illetően?

Ahogy fentebb említettem, első európa turnénk lesz főbandaként a tavasszal, ez nagy lépés számunkra, és nagyon várunk már rá. Addig azokkal a dalokkal fogunk próbálni, amiket nem játszottunk élőben hosszú ideje, meg azokat az új dalokat is, amiket egyáltalán nem adtunk még elő. Ha meg ezen felül marad időnk, akkor az új anyagon is dolgozunk valamennyit.

Mit üzensz a Fémforgács Metal Site olvasóinak és a csapat magyar rajongóinak?

Nézzétek meg az ecard-ot a honlapunkon, van rajta négy új szám, ha még nem hallottátok az új lemezt – és vegyétek meg az albumot, ha tetszik, amit hallasz. Az egyetlen lehetőség számunkra, hogy turnézzunk és további anyagokat vehessünk fel, ha a rajongók támogatnak minket. És remélhetőleg találkozunk egy turnén jövőre!

Köszönöm szépen a lehetőséget és a sok sikert kívánok a csapatnak!

http://www.mercenary.dk/