– Ez az első interjútok ezen a portálon ezért kérlek, mutasd be pár szóval a zenekart!

Mazi: A csapat frontembere Orbán-Ducos Tamás, aki a Gyöngyvér megalakulásánál jelen volt, mondhatni alapító tag. Ösztönös és némileg képzett énekes, közénk való. J A doboknál Vódli Csaba ül, aki „hivatalosan” a második dobosa a zenekarnak, de valójában mégis az első, és az egyetlen. Ő a mi norvég hercegünk. J Mező Ferenc kezeli a basszust. Ő a legrégebbi cimborám a csapatból, mondhatjuk, hogy ketten hoztuk össze a Gyöngyvér-t. Imádja a Senteced zenekart. J Én pedig Mazán Attila vagyok, a gitáros, és a dalok, szövegek írója. Imádom a zenét…

– Honnan a Gyönyvér név?

Mazi: Arany János találta ki, és Gyöngytestvért jelent. De zenekari névnek a párom javasolta. Nem akartam tipikus, mókás magyar, vagy jól csengő angol nevet. Mindenképp egy magyar névben gondolkodtam, sok variáció volt, de ahogy ezt meghallottam, tudtam, hogy ez lesz az, örülök ennek a névnek. Megvan benne minden, amit ki akarok fejezni. Egyszerűség, sötétség, elvontság, művésziség, figyelemfelkeltő, és könnyen megjegyezhető. J

– Miről szólnak a szövegeitek? Ki írja őket?

Mazi: Én írom a szövegeket. Tartalmilag érzésekről, meglátásokról, benyomásokról szólnak. Üzenettel, rejtett megfejtésekkel, kívánalmakkal. Nem osztom azon zenekarok véleményét, akik semmit nem akarnak adni, csak úgy vannak. Mi, adni akarunk. Megvannak a magunk megfejtései, ezeket a dalokban megtalálja mindenki, aki hajlandó elolvasni őket. Nem túl direktek, de azt hiszem ez a mai világban nem is baj, ahol már minden készre gyártott. Remélem lesz, aki hajlandó belemélyedni.

– Mely zenekarokat nevezitek meg főbb hatásaitoknak?

Mazi: Fő hatásaim a Paradise Lost, és a HIM, ezt követte a csapat kialakulása után az In Flames, Soilwork vonulat, amiben a dobosunk keze van benne. Ő ismertette meg velem ezeket a muzsikákat, és nagyon örülök neki. Tamás révén pedig a Queen az, ami nagyon közel került hozzám. De egyénenként is megvannak a fontos hatások természetesen. 

– Debütáló albumotok a Lacrimosa a napokban jelent meg. Kérlek, mondj pár szót a lemezről!

Mazi: A lemez felvétele házilag történt, jómagam vettem fel mindent az otthoni számítógépem segítségével. Néhány jobb szoftver segítségével. A komplett munka úgy két hét lehetett, majd miután végeztünk a rögzítéssel elküldtük az anyagot a szolnoki Denevér Stúdióba, ahol Töfi vette kezébe a dolgokat. Kicsivel több, mint egy hónapot töltött ott, de nagyon megérte, remek munkát végzett. Négy verzió is készült, de a lemezen hallható a legjobb természetesen.

– Volt valami koncepció, előzetes terv az album elkészítésekor?

Mazi: Nem volt koncepció, legalábbis nem a megszokott értelemben. Egyszerűen annyi volt a cél, hogy egy olyan lemez szülessen, ami nagyon jól jellemez minket, közel áll hozzánk, a legjobb dalaink szerepelnek rajta, és rendelkezzen sajátos hangulattal. Az a sok demó is azért készült, hogy kiderüljön tudunk e sajátosat alkotni, akár csak egy picit is mást, mint amit általában hallani lehet. Reméljük sikerült.

– Mit takar a Lacrimosa lemezcím?

Mazi: „Könnyfolyam”. Egyszerűen megadja a lemez karakterét, összefoglalja, hogy mi is történik a dalokban. Minden nóta egy-egy megtisztulás a maga értelmében. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy sírni bár nem férfias dolog, mégis megkönnyebbülést hozhat. Ez a lemez is ilyen, próbál megkönnyebbülést hozni, visszatartott könnyeket előcsalni. 

– Elégedettek vagytok a végeredménnyel?

Mazi: Jómagam teljesen elégedett vagyok. Remek a hangzás, minden hangszernek megvan a helye, és valamennyi nagyon szépen szól. A gitár erőteljes, és jó karcosan, harapósan szól. A végeredmény kellően metalos, modern, mély, és ezt akartuk. Egy modern gót lemezt.

Tomi:  A lemez elég királyul szól, ettől függetlenül koncerten sokkal királyabban szól a mjúzik és sokkal több energiát is ad át. A koncertet jobban szeretem, mint a lemezt .

– Rengeteg demótok látott napvilágot a Lacrimosa előtt. Ez tudatos dolog volt, vagy csak így alakult? Pontosan hány is?

Mazi: Olyan szempontból volt tudatos, hogy jöttek és jöttek az ötletek, és azt akartuk, hogy haladjunk. Tudjuk, hogy idehaza nagyon sok zenekar 3, 4 vagy 5 év alatt jó, ha két demót megjelentet, mi nem akartunk ilyen tempóban haladni, nagy terveink vannak. Ezért a folyamatos dalszerzés tulajdonképpen 7 demót szült, és még jó néhány dalt, amit már senki nem fog hallani. A lemezünkön egyébként 5 demo formájában közel 25 dalunk kapott még helyet. Vagyis egy lemezzel a majdnem teljes Gyöngyvér életmű begyűjthető. 

– Klipet terveztek valamelyik számra?

Mazi: Az „Égboltnak Óceánt” című dalunkhoz készült egy klip, melyet Büki András barátunk teljesen ingyen, baráti alapon leforgatott és megvágott. Egy délután alatt felvettük, amit kellett, ő pedig két hét alatt formát adott az ötleteknek. Nagyon hálásak vagyunk neki mindezért, és mert teljesen rajongó módon áll a Gyöngyvér zenéjéhez. 

– Milyen módszerrel írtok dalokat?

Mazi: A dalokat mindig itthon írom meg a számítógépem segítségével. A kitalált témákat mind felveszem, és elkezdem őket díszíteni, tovább gondolni. Ez egy elég kényelmes megoldás, mivel minden hangszerre rálátásom nyílik, és több időm is van molyolni vele. Megírom a basszust, a szintiket, rakok hozzá valami egyszerű dobgépet. Persze nagyon sok téma van, ami a próbatermi jammelések alkalmával kerül be a tudatunkba, de a dalok mégis csak itthon állnak össze, nincs annyi időnk egyébként sem, hogy a próbateremben próbáljuk meg megírni a következő dalt. Sajnos túl sok a munka, de ezt idehaza szerintem a legtöbb zenekar tudja… L

Tomi: Mazi elkészíti a zenei alapot és a szöveget, én meg szent magányomban kitalálok rá valami ütős dallamot. Ha elakadok, jól felhívom őt és összedugjuk a fejecskénket és abból még nagyobb dallamok születnek.

– Egy kicsit személyesebb téma. Az adatlapodon láttam, hogy Paradise Lost fan vagy. Mit szólsz a mostani, illetve a One Second körüli lemezeikhez? Melyik Paradise Lost érát kedveled jobban?

Mazi: Hát, számomra a Paradise Lost már csak azért is a legnagyobb, mert bármit is csináljanak, az hamisítatlanul a sajátjuk, abszolút felismerhető. Legyen keményebb, metalosabb, vagy épp elektronikával túl fűtött. Az összes lemezüket egyformán szeretem, de kétségtelen, hogy az első két-három anyaguk nem forog nálam annyit, mint az Icon és az azután következők. A legutóbbit is imádom, alig várom már az újat, az „In Requiem” című mesterművet. Mert hogy az lesz.

– Feldolgozás található a repertoárotokban?

Mazi: Koncerteken játszunk feldolgozásokat, de kifejezetten keveset. Jelenleg két dallal lehet találkozni, egy The 69 eyes, és egy The Cranberries dallal. Tervezünk egy-két újabbat, de inkább a magunkét játsszuk. Tudjuk, hogy ez így nehezebb, de remélhetőleg meg lesz az eredménye, pozitív értelemben. 

– Hol lehet találkozni veletek a közeljövőben?

Mazi: Leghamarabb a Gothica 6.66 Fesztiválon találkozhattok velünk. Ott immár a nagyszínpadon játszhatunk 14:30-15:00 között. Ott leszünk az idei Rockmaraton-on is, szintén nagyszínpadon, mivel tavaly a Local Heroes tehetségkutatón ezt nyertük. A további koncertek még szervezés alatt vannak, de a honlapunkon folyamatosan tájékozatunk mindenkit. Várjuk a meghívásokat is. Mindenhová elmegyünk, ahol korrekt feltételekkel várnak minket, vagyis nem mi fizetünk azért, hogy játszassunk. 

– Távolabbi tervek?

Mazi: Koncertek, klippek, külföld, és egy második lemez.

Csaba: Itthon elérni, amit ellehet és tényleg rengeteget koncertezni…

Tomi: Megélni a zenélésből, aztán megvenni a villámat rocksztárként és egy rohadt nagy házavató IHB parti.