–         Milyen visszajelzések érkeztek a legutóbbi Szürkület albumra?

A közönség részéről már bőven jönnek a kedvenc dalok, pl. az Undead fesztiválon a visszatapsnál nem is régi dalt, hanem a Szürkület-et követelték és meg is kapták :). Persze van, akinek ez tetszik, van akinek meg az, de teljes mértékben elfogadták ezt a lemezt az Agregator munkásságának részeként – és hát sokkal jobban is szól, mint az eddigi kiadványaink és a kiadós terjesztés által széles körben hozzáférhető. A szakmai kritikáknál van pro és kontra, de a pozitív oldal van túlsúlyban. A pellengérre állított dolgok egy részével egyetértünk, azon majd dolgozunk, de vannak az általunk képviselt műfajnak, zenei világnak olyan sajátosságai, amelyeket nem szeretnénk úgymond ‘modernizálni’, csak azért, hogy beleférjünk a metalban is fel-felbukkanó, leginkább csak az itthoni szakma által elvárt trendekbe.

–         Elégedettek vagytok a végeredménnyel?

Teljes mértékben. A dalok és a szövegek a helyükön vannak, a borító is elég szemrevaló lett – ez az egész viszonylag sok embert megmozgató projekt lett – csak a külcsínyen három ember dolgozott, ha nem számoljuk az általunk is belevitt ‘favágó’ munkát :). A közönségnek is bejön, érezhetően eljutottak hozzájuk a dalok, ez mind-mind visszajön a koncerteken. Sok munka volt vele, de úgy érzem megérte a vér-meg-a-veríték :).

–         Készül esetleg klip valamelyik dalra?

Terveink szerint a Zuhanás lesz klipesítve. Részleteket nem tudok közölni róla, egyszerűen azért, mert még nincsenek. Ami jelenleg tervek között szerepel, az annyi, hogy a korábbi, tatabányai stábbal fogunk dolgozni, várhatóan nyár végén, ősz elején kezdünk majd bele, de egyéb részlet most nincs. Elég sok megoldandó dolog akadt a tagcsere és az erdélyi út körül, ami miatt minden egyéb ‘projektünk’ mellékvágányra került – ez nem azt jelenti, hogy csúsznak, csak jelenleg nem tudunk foglalkozni velük. Szóval igen, lesz és biztosan jó lesz :).

–         A gitárosotok Preil Tibor a nyár végén kiszáll a bandából, helyére az ex-Killing Art énekes Loderer László érkezik. Miért történik a váltás? Lackó nem is zenélt máshol a Killing Art óta?

Tibcsy a tatabányai Metal Camping-es buli előtt jelezte, hogy úgy döntött elhagyja a zenekart, de természetesen segít utódjának betanításában, illetve minden olyan munkában, amelyik még a nyárra volt ütemezve. Döntését sajnáljuk, de elfogadjuk. Négy évet húzott le nálunk, sokat köszönhetünk neki. Nincsen AZ OK, inkább több kicsi – szakmai problémák, valamint a családi, munkahelyi (több műszak bevezetése), magánéleti (pl. lakáshitel/lakásvásárlás) feladatai mellett egyre nehezebb volt neki a zenekar felé is tevékenykedni. Mindemellett újra beindult régi zenekara, az Ideas, amelynek zenéje hozzá sokkal közelebb áll, mint a mi mocskos death’n’roll-unk :). Ők kevesebbet is koncerteznek, így sokkal könnyebb összhangba hoznia azt életével – és hát az az ő igazi zenekara, hét-nyolc évet élt át velük, inkább vannak egy hullámhosszon.

Lackó a Killing Art óta nem zenélt, így nem kellett alkalmazkodnunk egy másik zenekar időrendjéhez. Mindemellett régóta ismerjük, sok szálon dolgoztunk együtt eddig is, most megnézzük, milyen, ha összezárjuk magunkat Vele egy ilyen rockzenekari csapdába – meglátjuk ki rágja le hamarabb a lábát! :).

–         Még tavaly történt egy kisebb baleset a dobosotokkal Pöpivel. Azóta minden rendben vele?

Igen, W.A.S.P. koncert után otthon, munkába induláskor összetörte a könyökét, így már két vágottkezű /műtéti heges/ tagunk is lett (Tibcsy anno biciklizés közbeni mobilhasználattal érte el a kívánt hatást 🙂 ). Racs Attila helyettesítette őt a Killing Art-ból (ma 1KillEmbrace), neki köszönhetjük, hogy három-négy buli kivételével tető alá kerülhettek a koncertjeink (köztük Erdély, Gothica, stb.). Szóval köszi Dagatt!!! 🙂

–         Úgy tudom, próbálkoztok külföldön is…

 Igen, történt ilyesmi és vannak további tervek. Nemrég kijött a Túlontúl CD (Túlontúl + Puszta lét kiadványok) Oroszországban, ez elég pozitív kezdetnek tűnik. A Szürkületről szeretnénk rögzíteni három nótát angolul is, idővel megírom hozzá a szövegeket aztán indulhat ez a vonal is – csak egyelőre a már említett halasztó tényezők miatt most ez is parkoló pályán áll. Adtunk már koncertet külföldi külföldieknek és teljes mértékben működött a dolog, hiszen az angol nyelvvel nemigen vannak problémáink, szóval konferálás-kommunikáció megy és a produkció magyar nyelve sem okozott fennakadást, az energikus zene egyetemesen hat :).

–         Felélesztettétek poraiból a Tatabányai Zenészegyletet, melynek titkára lettél. Mesélnél erről részletesebben?

Szerintem ez egy külön interjút is megérne, elég sokrétű a dolog. A vezetőséget papíron Somlói Fecával (Cross Borns) látjuk el, de a munkából természetesen kiveszik a részét a környék rockzenei életének aktív résztvevői. A lényege, hogy igyekszünk összehozni az ezen a területen érintett embereket/csoportokat (sajtó, szervezők, zenekarok, szolgáltatók, stb.). Segítjük a rendezvényeket támogatásokkal, promócióval illetve mi magunk is pályázunk forrásokra – a legaktuálisabb, hogy az Astrodusttal való közös székelyudvarhelyi koncertünk egy részét a tatabányai önkormányzat testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésére kiírt pályázatából fedeztük, illetve az egész út az egylet és az udvarhelyi Zeneudvar Kulturális Egyesület közös munkájával jött össze – szóval tartjuk a kapcsolatot azon szervezetekkel, amelyek más térségekben működnek hasonló célzattal. Ezekre példa lehet itthon a Z-Pont, amelyik a vidéki kortárs amatőr zenei műhelyek egy csoportját foglalja magába, együttműködünk a Budapest Rock’n’Roll-al és kiváló kapcsolatot tartunk fenn a PlanetNoir-ral és a NegativeArt-tal  is. Ami még lényeges az egészben, hogy nem tervezzük elvégezni a zenekarok helyett az érdemi munkát, nem is lenne rá erőforrásunk – inkább a bandák tevékenységét támogatjuk, akár anyagilag, tanácsadással vagy vezetőség kapcsolati tőkéjének felhasználásával – szerepünk így elsősorban koordinációs és promóciós jellegű, nem korlátozódik konkrét rendezvények szervezésére.

–         Indult egy kezdeményezésetek, az azóta megboldogult Killing Art zenekarral közösen, a ”Friss Hús a Darálóban” nevű tehetséggondozó program, amelynek az első felvonása nagyon sikeres volt, azonban nem volt folytatás. Miért?

Ezt a programot ketten vittük Loderer Lackóval és valóban szép eredményeket értünk el vele, vagy inkább az ebben részt vevő zenekarok, mi pedig ebből szereztük mindazt a gyakorlati tapasztalatot, amely végül addig bővült/alakult, hogy fel mertük vállalni a Tatabányai Zenészegylet újraszervezését. Ebben nagyjából benne is van a válasz, mert azért nem lett újabb külön program, mert az egészet integráltuk az egyesület programjába és bár most jelenleg nincsen erre dedikált önálló projekt, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni a zenekarokat, amelyek igénylik ezt a fajta törődést. Külön kiemelném a program résztvevői közül az Amphoteros és a Neurasthenia zenekarokat, én úgy érzem, ők tudták a legjobban felhasználni azt a kezdeti lendületet, aminek biztosítására a program ki lett találva.

–         Merre lehet a nyáron elcsípni a zenekart?

Nyári programunk nagy részén már túl vagyunk – voltunk Budapesten, az Undead Fesztiválon, Tatabányán a Metal Campingen, Szabadszálláson a SZ.A.R. Feszten és múlt héten jártuk meg Erdélyt a Székelyföldi Rockmaraton kapcsán. Ami még előttünk áll az a Hegyalja Fesztivál, ahol a szombati napon játszunk, augusztus elején megyünk a Felvidékre, Ekecs-ra a Last Fest-re, lesz még a Harag Napja Fesztivál Tatabányán, a többi hétvége pedig a nyaralás jegyében történik, kicsit szétszéled a banda, hogy ősztől újult erővel folytathassuk a rock’n’roll-t! :). Közben persze Lackó tanulja a dalokat és valszeg a klip körüli teendőket is megkezdjük, szóval mozgalmas lesz és remélhetőleg élményekben gazdag :). A lényeg, hogy a honlapunkon (www.agregator.hu) mindig kint van, hogy hol és mikor fogunk előfordulni, valamint mindenféle egyéb zenekarral kapcsolatos csemege, gyakran frissül, érdemes benézni! 🙂

–         A következő album mikorra várható?

Az eredetei tervek szerint ősszel álltunk volna neki a dalok írásának, ez most csúszik, így csúszik minden. Szerintem 2008 második felében lesz realitása a dolognak, a borító alapja már kész, szóval az sem lassítja majd a folyamatot, szövegek még nincsenek, egyedül annyi fix, hogy a lemez címe Emberség lesz, de hogy milyen jellegű dalok lesznek majd rajta még nem tudom, hiszen ismét változik a dalíró gárda, szóval magam is kíváncsian várom a fejleményeket. A késedelmet igyekszünk majd kitölteni koncertekkel, az angol dalokkal és persze a klippel – még a Szürkületet is bőven van kivel megismertetni, szóval nem vagyunk lemaradva semmivel.

–         Többször is megtapasztalhattam, hogy a zenekar igazi erejét a színpadon tudja megmutatni. Élő felvételt, DVD-t nem terveztek?

Örülök, hogy így látod, mert nekünk leginkább az élő bulik fontosak, azért csináljuk ezt az egész rocknrollosdit, a stúdiómunka csak ilyen szükséges rossz. Jó lenne egy ilyen képanyag, de forrásunk nincsen hozzá, így vizuálisan inkább külön klipekre koncentrálunk. Ha esetleg a kiadó irányából felmerül valami lehetőség, akkor azt majd igyekszünk kihasználni – illetve, ha bármilyen irányból jön valami, akkor azt is. :). Reméljük a legjobbakat! :).

–         Milyen hátrányokat látsz itt Magyarországon a zenélni vágyó fiataloknak?

Nézd, most már sokkal könnyebb elkezdeni a muzsikálást, mint mondjuk a ’90-es években, nem is beszélve az annál korábbi időszakokról. Rendelkezésre állnak a hangszerek, elérhető áron lehet minőségi cuccokhoz jutni, vagy ha nem, akkor ott vannak a hitelek. A segédletek is rendelkezésre állnak, az internet jelenléte pedig olyan előnyökkel szolgál, amelyekről régebben nem is álmodhattunk. Ami hátrány lehet, hogy elvileg a kicsiny piac miatt kevés a szóba jöhető kiadó – nos az underground piac szerintem máshol sem lehet sokkal nagyobb, mégis a hozzánk hasonló paraméterekkel rendelkező országokban ott vannak a kis kiadók, erről csak általánosságban tudok beszélni, mert csak fanzinokból/webzinekből alkothattam eddig erről képet, de tény, hogy nálunk ez a vonal szinte teljesen halott, így kerülőutakon kell érvényesülni. Azt szoktam mondani, hogy ha egy zenekar jó zenét nyom, az max. 10%-a az egész képnek, utána jön a kapcsolatépítés, promótálás és egyéb favágó munka, amelyet a zenekari tagok alapból utálnak csinálni, mert ők zenélni akarnak, viszont csak a zenével nem jutnak előre. Szóval sok hátrányt nem látok, a ‘verseny’ nagy és ezért elég nehéz a különböző ‘ismertségi’ szinteken feljebb kerülni.

–         Látsz valami változást a magyar színtéren, azóta mióta elindultatok?

Rengeteg változás volt. Teret nyert az internet, ez nagyjából ki is pusztította a hagyományos fanzinokat, hiszen jóval egyszerűbben előállíthatóak – vagy inkább azt mondom, hogy munka nincsen kevesebb vele, de az előállítási költségük lényegesen kevesebb illetve nincs velük annyi technikai macera. Jómagam régimódi vagyok, a fanzinokat jobban szerettem – a webzinek – tisztelet a kivételnek – kevésbé kötnek le. Ez utóbbiak gyors közlésre szakosodtak, rengeted információval, de én elég jól elvoltam, ha beszereztem egy fanzint (mindmáig a Black Hód maradt a kedvencem, egyéni hangvétele miatt – a Stygian Shadows előtt pedig le a kalappal a talpon maradásért és azért az információ-özönért, amely mindegyik számnak a gerincét képezi) akkor azt hetekig lehetett lapozgatni, a cikkek, publikációk nagyon érdekesek voltak – ilyenek manapság nagyon ritkán jelennek meg- és később is érdekes volt újra olvasni. Egy kicsit úgy vagyok a webzinekkel, mint amikor anno kaptam egy MP3 CDt, ezer előadó milliónyi számával, egyszerűen lehetetlen feldolgozni – így továbbra is maradok az egyszerre egy CD elvnél, azt meghallgatom párszor és inkább megmarad bennem az egész, mintha csak végiglépegetek a dalokon, mi az ami elsőre megfog valamiért – az igazán jó dalok, sosem hatnak elsőre … szerintem.

 A másik lényeges dolog, hogy időközben kiépült a hazai ‘zeneipar’. Szervezők, ügynökségek, kiadók a mainstream-ben és az underground-ban is és ha valamilyen módon nem kerül a zenekar kapcsolatba ezen szereplőkkel, vagy inkább be az általuk favorizált bandák körébe, akkor esélye sincs a nevesebb rendezvényekre kerülésre. A kezdetekben még lehetett beküldött CD-kel is fesztiválra kerülni, de manapság, ha független vagy és nincs mögötted senki vagy nincs valaki, aki pozícióban van és tetszik neki a zenéd, akkor csak igen kemény küzdelmek árán jutsz ‘előre’ vagy sem.

–         Mit tanácsolsz azoknak a zenekaroknak, akik most kezdik a zenélést?

Általában azt mondják, hogy gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és ha jó a zenéd, akkor biztosított a siker. Én ezt nem osztom, mert ez így önmagában nem igaz. A zenélés csak egy dolog, mellett kell valaki – akár zenekari tag, vagy külsős – aki intézi a zenekar ügyeit, vagy a legjobb, ha a különböző területeket elosztják egymás között, de akkor is kell valaki, aki koordinál és mindig tudja, hogy mi, hogy áll. A CasketGardenes Tótival ezt a pozíciót betöltő személyt általában Mr.Zenekar -ként azonosítottuk. A zenekari demokráciát érdemes nem erőltetni, mert gyakran eredményez döntésképtelenséget, hiszen egyes tagok nem biztosan rendelkeznek annyi helyzetismerettel, hogy felelős döntést tudjanak hozni adott kérdésben. Ami nálunk bevált, hogy közösen megvitatjuk és megegyezünk, hogy mit akar a zenekar, melyek azok a célok, amit el akarunk érni és onnantól az így meghatározott keretek között mindenki teszi a dolgát. A lényeg, hogy az egyéni, hiúsági szempontokat félre kell tenni és a zenekar érdekeit, mint önálló entitásét kell nézni/kezelni. Az ilyen „ez az én dalom, ne szólj bele” attitűd vagy az öncélúan diktatórikus zenekar-vezetés csak rövidtávon működhet.

 Sok ilyen furcsaságot tudnék még írni, de ami szerintem nagyon lényeges, hogy a tagok mindig igyekezzenek fenntartani a jó kapcsolatot egymással (jót tesznek a zenekari léten kívüli közös programok), tanuljanak saját, de leginkább mások hibáiból és tartsák szemük előtt, hogy előre csak mások segítségével, támogatásával juthatnak, tehát a legfőbb dolog az underground résztvevők közötti együttműködés, mert a többieknek való betartással hosszú távon senki sem érvényesül, egész egyszerűen azért, mert szükségünk van egymásra. Lényeges még, hogy négy embernek is ugyanúgy kell zenélni, mint négyszáznak, elszállni sem kell, hiszen nincs különbség aközött, hogy valaki a színpadon áll vagy az előtt – hiszen egy jó buli épp annyira múlik a zenekaron, mint a közönségen.

Végezetül köszönöm a kérdéseket és kellemes nyarat kívánok mindenkinek – találkozzunk a fesztiválokon! 🙂