– Első interjúnk ez veletek, pedig nem ma kezdtétek, jövőre már 10 éves az Embers.Kérlek mutasd be a zenekart! Készültök valamivel a jubileumra?

Pontosan, az Embers jövőre betölti tizedik évét, és tíz évet azért elég nehéz pár mondatba belesűríteni, de megpróbálom csak a főbb állomások említésével. Először is 98-ban megalakult egy projekt banda a helyi HC szín nagy sikerű bandáinak egyesülésével, ill a tagok némi keveredésével, és az Embers nevet kapta. Akkoriban kezdett metal-os hatásokat felvenni a hardcore zene és ennek a bandának az volt a célja, hogy Magyarországon is meghonosítsa ezt a new-school műfajt. Egy idő után kinőttük magunkat a projekt szintből, és a többi tag, akik más bandában is játszottak, nehezen tudtak mindenre időt szakítani. Ezért egy szinte teljes tagváltás után-Farki és én maradtunk-saját talpra állt a zenekar. Akkor már nagyon erős északi metal hatású zenét írtunk, és rögzítettünk egy kislemezt is, amit először magunk adtunk ki, majd az osztrák Burning Season újra nyomta, teljes európai terjesztéssel.Az évekkel a tagok is jöttek-mentek, míg nem sikerült egy olyan felállást összehoznunk, amivel megírtunk egy nagylemeznyi anyagot és fel is vettük. Ezt már a német Beniihana Records adta ki. És, hogy ne teljen unalmasan az idő, kb két évvel ezelőtt, ismét tagváltásokon estünk át, ezt a felállást láthatod jelenleg is a bulinkon. Ez év áprilisában megjelent a harmadik lemez, de ez egyelőre csak itthon kapható, az Edge Records forgalmazásában. Jubileum?! Beszéltünk már róla, és vannak is ötletek, de nem mondhatok semmit, mert nem tudjuk mit tudunk megvalósítani belőlük.

– Hol vettétek fel a Gods Are Traitors-t és mennyi időt töltöttetek a studióban? Azt hallottam a dobra külön hangsúlyt fektetve fél másodperces darabokból pakoltátok össze, hogy meglegyen a kívánt eredmény?

Az érdi Bakery stúdióban rögzült eddig minden lemezünk, így az utolsó is. Összesen 25 napot töltöttünk felvétellel, bár ezt nem egyszerre, hanem decembertől márciusig fel-le jártunk napokra, egy-két heti rendszerességgel. A felvételeket szinte mindenki hasonlóképpen csinálja, dobeditálásnak hívják ezt a stúdiómunkálatot, amire rákérdeztél. A dobos feldobolja takjelre a számokat, de mivel egy ember se működik olyan pontosan, mint egy gép, a sávokat teljesen szétvagdossák és újra illesztik úgy, hogy az szinte óramű pontos legyen. Valaki szereti ha van benn egy kis mocsok, apró csúszka, de a mi zenénkhez elengedhetetlen a pontosság, különben érthetetlen lesz.

– Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a lemezre? Gondolok itt a „szakma” illetve a közönség felől érkező visszajelzésekre?

A szakma felől általában jókat kaptunk. Mindenhol volt valami negatívabb megjegyzés a lemez valamely részére, de ezek általában nem is voltak alaptalanok. Nekünk is van önkritikánk és mi is kiszűrjük a lemez gyengébb pontjait. De átlagban tényleg elégedettek lehetünk a visszajelzésekkel, mert mi se vártuk, hogy most aztán mindenki térdre esik előttünk, sőt számítottunk rá, hogy „letucatoznak” majd minket, mivel az új lemez kicsit populárisabb lett, mint az eddigiek. A közönség részéről pedig ennél is sokkal jobbak a reakciók. Az ilyen zenéket szerető és hallgató srácok nagy százaléka imádja az új lemezt. Sőt még olyanok közül is sok embernek nagyon bejön, akik eddig teljesen más stílusban utaztak, de láttak minket élőben, és beszerezték a lemezt. Persze ezeket csak onnan tudom, hogy a bulik után rengetegen jönnek oda beszélgetni ezekről a dolgokról, és nagyon jól esik ilyeneket hallani.

– Néhány éve elég felkapott lett a metalcore a tengerentúlon, és mondhatni futószalagról ontják a tucatbandákat ebben a stílusban. A menedzsment és a reklám sokszor egyéniség nélküli bandákból csinál sztárokat, az igazi egyéniség pedig elveszik. Mit gondolsz erről az egészről és mi az amivel szerinted egy zenekar tehet ez ellen vagy pedig kitűnhet a tömegből?

Egyetértek, hogy nagyon sok hátránya van annak, hogy ilyen felkapott lett ez a stílus. Sok tehetséges zenekar nem kap elég teret az olyan bandák miatt akik csak a menedzsmentnek köszönhetik a sikereiket.  De ez ellen nem lehet mit tenni, a reklám mozgat mindent a világon.  Csak gondolj az egyszerű vásárlóra. Bemegy a boltba és körül néz a mosóporok közt, majd leveszi azt amiről már annyi jót hallott a TV-ben, hogy az mennyire jó és még olcsó is. A zenében sincs ez másképp, az emberek azt szeretik amit nap mint nap látnak vagy hallanak. Ami az orruk előtt van. Az emberi kényelmet a legkönnyebb kihasználni, hogy manipulálják őket. Mert kényelmesebb a külső hatások által vezérelve élni, mint saját gondolatokkal kialakítani egy önálló életet. És hogy egy zenekar, hogy tűnhet ki a tömegből? ! Rengeteg mindennel, de lehet még ezek a dolgok se segítenek. Sajnos nem tudom a tökéletes receptet, ha tudnám már megléptük volna. Szerintem a lényeg, hogy szívből csináld, amit csinálsz. És akkor teljesen mindegy, hogy sikerül-e kitörnöd vagy sem. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy mindezzel be lehet érni, de ha szívügyed a zenélés, akkor biztos lehetsz önmagadban, hogy mindent el fogsz követni a sikerért és az elismerésért.

– Megpróbálkoztok/megpróbálkoztatok már külfölddel? Gondolok itt elsősorban kiadóra. A dalaitok angolul vannak, a hangzás kiváló, a stílus népszerű, miért mondanának nemet? Fontos egyáltalán számotokra a külföldi siker?

Természetesen külföld is a terveink között van. Mint az elején mondtam, az első két lemezünk külföldi kiadásban jelent meg, és azokban az években elég sokat turnéztunk Európa országaiban. Mondhatnám az adriai tengertől az északi tengerig rengeteg helyet megjártunk. Az új lemezzel is promózunk kifelé, nem csak Európai szinten, de a tengerentúlra is küldtünk már ki lemezt. Őszíntén szólva eddig nem sok sikerrel. Rengeteg banda van, és beszéltük, hogy ebben a stílusban meg aztán tényleg ömlesztik a zenekarokat. A zene és a hangzás már szinte másodlagos dolog, amikor kiválasztják a bandát akivel dolgozni akarnak. Sokat nyom a latba, hogy mennyire könnyen eladható az adott banda. Aztán persze számítanak a kapcsolatok is. Igazából nem tudok a kiadók fejével gondolkodni, de abban biztos vagyok, hogy sok olyan szempontot vesznek figyelembe ami nekünk keleti zenekarnak nem annyira előnyös. A távolság miatt, nem tudunk folyton szem előtt lenni. Persze, hogy fontos a külföldi siker is, de az elmúlt 4-5 évben azt hajszoltuk, kisebb-nagyobb sikerekkel, és most elsősorban a saját országunkra szeretnénk koncentrálni, mivel rájöttünk, hogy sehol se jobb vagy rosszabb a zenekarok helyzete, sőt talán magyar bandaként itthon nagyon sok előnyt tudunk élvezni, amit kint nem.

– Áprilisban külföldi (Ausztria, Németország, Svájc) miniturnén voltatok. Hogy sikerült? Hogy fogadták a zenéteket? Egyáltalán, hogy lett leszervezve a turné? Ápoltok valamilyen külhoni bandával kapcsolatot, akikkel ilyen csere-koncert szerű dolgot tudtok tolni?

Az április csak ilyen bemelegítés volt a lemezmegjelenést követően, de nem is sikerült annyira jól. A Fallenintoashes-el mentünk és nagyon sok km-t belesűrítettünk négy napba. A koncertek jó hangulatúak voltak, bár nem voltak túl sokan egyiken sem. Az egésznek az volt a nagy negatívuma, hogy nagy távolság volt a bulik közt és a rengeteg utazás kiveszi az energiát az emberből. Olyan helyeken játszottunk ahol már jártunk egy-kétszer az évek folyamán, szóval akik ott voltak már ismertek minket és jól érezték magukat. A szervezés is ezen a módon történt, tehát régi kapcsolatokra építve kötöttem le azt a pár bulit. Túl közeli kapcsolatot egy külföldi bandával sem ápolunk, mert ez a csere buli dolog nem nagyon működik velük. Többször próbálkoztunk hasonlóval, de általában nem hozott olyan eredményt, mint vártuk. Sokszor nem kaptunk cserébe a lekötött buliért semmit, vagy csak a szájuk járt, de sorra lemondták a bulikat amit mi akartunk csinálni nekik.

– Gyakran nyomjátok death/black metalos közegben, ráadásul hamarosan a Stereochrist-tal és a Tesstimony-val turnéztok majd. Direkt így, azaz nem teljesen azonos/hasonló stílusú csapatokkal próbáltok szervezni vagy így alakul?

Ez kicsit tudatos is. Ugyanis mi nem akarunk elszeparálódni csak a hardcore színtérre. Hisz a zenénk metal. És mindkét színtérnek jó játszani. Az a tapasztalat, hogy a metal közönség is teljesen nyitott arra amit csinálunk. Sőt sokszor jobb hangulatúak a metal bulik, mint a HC. Mert a metal közönség szeret bulizni, és nem gondolkodik azon, hogy mi trendi és mi nem az. Ami jó és tetszik nekik, azt élvezik. A történet végül is röviden ennyi, hogy szeretnénk ha minél többen megkedvelnék a zenénket stílustól függetlenül. És persze az sem utolsó szempont, hogy Balázzsal a Tesstimony-ból nagyon jó barátságba vagyunk, jókat szoktunk pesten együtt mulatni, és ezt szeretnénk megkoronázni egy vidéki körrel is. 🙂

– Játszatok (játszottatok? 🙂 most szeptember 8-én otthon, Szombathelyen. Gondolom ilyen bulikon a városi közönség 90%-át ismeritek, ha személyesen nem is, látásból biztos. Nehezebb megfelelni így, többet várnak egyáltalán? Mondhatjuk egyáltalán, hogy sok a szombathelyi rajongó? Milyen a szombathelyi társasági élet egyáltalán ezen a színtéren?

Holnap lesz a buli, mert hogy péntek van éppen amikor gépelem a sorokat:). Sok ismerős összegyűlik ilyenkor, de ez máshol sincs másképp. Elég bulizós zenekar vagyunk és az ország minden területén gyűjtjük magunk köré a barátokat. Így mindenhol meg van az a közösség akikkel együtt tudunk mulatni. Semmivel se nehezebb megfelelni hazai pályán, mint máshol illetve mi akárhol játszunk próbáljuk a maximumot teljesíteni. Szeretnénk, ha azok az emberek akik eljönnek a bulinkra jól éreznék magukat és elégedetten mennének haza, mert aznap este részt vettek egy színvonalas koncerten. Legalább is nekünk ez a cél, és reméljük, hogy eddig még nem okoztunk csalódást, és ezután se fogunk. A szombathelyi színtérről meg sokat nem tudok mondani, mert annyira hullámzó az érdeklődés. Van mikor nagyon sokan elmennek egy koncertre, és van olyan is ahol szinte pang a terem. Nem tudom miért van ez, de tény, hogy már a koncertszervezők se tudják előre, hogy mire számítsanak.

– A kiadó azt súgta hogy a 22-ei Blue Riveres koncertetek különleges lesz. Mit várhatunk?

Most bajba vagyok, ugyanis nem tudom mire akart célozni a kiadó. Főleg, hogy a Blue River-es bulit már hónapokkal ezelőtt lemondtuk. Ugyanis okt 31-én lesz egy fergeteges halloween party a kultiplexben és ott fogunk játszani, de a szervezővel kötöttünk egy megállapodást, hogy előtte szeptemberben és októberben nem játszunk Budapesten. A kultis buli viszont biztos, hogy különleges lesz. Az egyértelmű, hogy jelmezes party lesz, mindenki be fog öltözni, még mi is, de nem mondom meg, hogy minek, mert nem akarom lelőni a poént:).

– Zalaegerszegen elcsíptem egy koncerteteket nemrégiben, szimpatikus volt, hogy basszeros nélkül is lenyomtátok a bulit. Amilyen intenzitással toltátok azon a kis színpadon, még lehet jobb is, mert még valaki megsérült volna eheh. A We are the Weapon előtt beszéltél összetartásról a hardcore/punk/metal arcok között, hogy egységben az erő és úgy lehet elérni a célokat. Miben látod a széthúzás okát? Én legalábbis nem érzem, hogy olyan fene nagy egység volna 🙂 Szerinted nálunk van ez csak így?

Az a nóta nem annyira erről a hardcore-unity dologról szól. Inkább a társadalmi összetartásról. Mármint a mi generációnkról, és annak a társadalomban betöltött fontos szerepéről. Arról, hogy a történelem folyamán mindig is voltak és lesznek olyan korszakok amikor politikai döntések miatt az életkörülményeink hullámvölgybe kerülnek, és nekünk fiataloknak nem szabadna hátat fordítani a problémáknak. Merni kell felszólalni minden ellen, ami nem úgy van, ahogy azt mi akarjuk, és merni kell voksolni minden mellett, amit szeretnénk, hogy legyen. Mi vagyunk az a generáció, aki még tehet valamit a változásokért, és tennünk is kell, mert előttünk még áll egy élet, amit mindannyian szeretnénk boldogan leélni, és gondolom mindannyian szeretnénk, ha gyermekeink már egy olyan világba születnének bele, ahol nem csak fizikális, de anyagi és érzelmi biztonságban nőhetnek fel. Az idősebb generáció már megtette a magáét, a fiatalabbnak meg majd eljön az ideje, de soha nem szabad elodázni a problémákat, ha most vannak jelen, akkor most kell ellenük tenni. Szóval azért beszélek ez a szám előtt arról, hogy teljesen mindegy milyen zenét hallgatsz és hogy öltözködsz, a lényeg, hogy mi fiatalok tartsunk össze, mert a közéletbe teljesen egy célért élünk. A saját és a következő generáció boldogsága legyen a célunk, amikor döntéseket hozunk, és igen is álljunk ki a döntéseink mellett.

– Ki írja és mikról szólnak a szövegeitek? Van esetleg a fentieken kívül politikai nézőpontja is a zenekarnak?

Én írom a szövegeket, és mindig olyan dolgokról szólnak amik valamilyen értelemben kapcsolódnak hozzám. Az előző lemezekre sokkal személyesebb jellegűek voltak a szövegek, de erre az utolsóra inkább társadalmi és politikai kritikákat „gyűjtöttem” össze. Elsősorban közéleti dolgokról szólnak a szövegek. Konkrét politikai nézőpontunk nincs. Mármint nem tesszük le a voksunkat se a jobb se a bal oldal mellett. Van egyfajta véleményünk és elképzelésünk az optimális életformáról, a politikai közéletről, és azok következményeiről, és ezt a véleményt bátran ki is nyilatkoztatjuk a szövegeinkben. Nem vagyunk hívei a széthúzásnak, és ezért nem érdekel minket egyik oldal mondanivalója sem. Ez olyasmi, hogy nem létezhet fekete fehér nélkül, de nincs szükségem egyikre sem, hogy kikeverjem a szivárvány színeit.

– Egy komolytalanabb kérdés: Van Straight edge követő a zenekarban? 🙂 Esetleg más szélsőség? Egy vicces sztori turnéról/próbáról/studióból?

Nincs SXE a zenekarban, sőt semmilyen szélsőséggel nem élünk. 🙂 Én ugyan vegetáriánus vagyok már több, mint hét éve, de ez nem hiszem, hogy szélsőséges életforma lenne. Bár külső szemmel nézve sokaknak az, de elárulom nem az. Ez egy döntés volt az életemben, amit nem bántam meg, sőt büszke vagyok rá, de nem szoktam reklámot csinálni belőle. Mert ezt csak magamért, a saját elveimért teszem. És azért nem tartom szélsőségnek, mert nem vagyok radikális állatvédő. Az élőlények iránti tiszteletem miatt táplálkozok húsmentesen, de még soha senkinek nem támadtam neki azért mert épp egy hot-dog-ot evett. Vicces sztorit rengeteget tudnék mesélni, mi állandóan mókázunk. Mostanában a legnagyobb show, amikor Farki és Erik szópárbajba kezd. De azt leírni nem lehet, hallani kéne, ahogy szurkálják egymást, Hacsek és Sajó semmi hozzájuk képest. :)És képesek egy 2 órás utazást végig nyomni. Mi meg csak fekszünk a röhögéstől. 🙂

– Friss hír, hogy Farki beszállt a Bridge To Solace-be. Nem lesz nehéz az egyeztetés? A BTS köztudottan nem egy otthonülős csapat, de Ti is mozgolódtok rendesen.

Ezzel a kifejezéssel azért vitáznék, mert tudomásom szerint egyenlőre csak kisegíti őket. Nem tudom pontosan milyen hosszú időre tervez/nek, de abban biztos vagyok, hogy Farki nem fogja cserben hagyni az Embers-t. A kezdetektől együtt zenélünk, azt hiszem ismerem már annyira, hogy tudjam az álláspontját ebben a témában, arról nem is szólva, hogy beszéltem már vele erről. Szeretjük a BTS-t, mint zenekart és, mint embereket is, de a Farkitól sok szempontból messze áll az a stílus. Pontosabban fogalmazva, Ő az Embers-ben és annak zenéjében tudja teljesen megvalósítani önmagát. A koncertek miatt meg nem aggódok, mert tudom, hogy Farki szeretne minden Embers buliba ott lenni, ami esetleg úgy jön össze, hogy pont fedésbe van egy BTS bulival, azt mi megoldjuk Ádámmal és Áronnal, mert ugye nálunk három gitáros van jelenleg a zenekarban. Persze azért én titkon remélem, hogy nem sok ilyen lesz, mert Ő egy abszolút pótolhatatlan tag az Embersben. Legalább is az én szememben biztos.

– Mikorra várható újabb hangzóanyag a zenekartól? Új nótákkal hogy álltok, mennyire termékeny a zenekar?

Új lemez? Viccelsz? Áprilisban jelent meg az utolsó. Fogalmam sincs mire lesz új, de még nem is tervezzük. Irogatjuk a számokat, sajnos egyelőre nem vagyunk túl termékenyek, mert a folyamatos koncertezés rengeteg időnket elveszi. Nehezen hozzuk össze a próbákat. Ugyan ötlet és téma van bőven, csak nincs időnk összekalapálni és számmá formálni őket. De ami késik nem múlik. Egyelőre csak számvázlatokat rakosgattunk össze, még sokat kell dolgoznunk, hogy egy-két kész új számmal a repertoárban állhassunk színpadra.

– Maradtak fel nem használt dalaitok (akár kész, akár befejezetlen) a lemezfelvételkor?

Nem. Csak témák maradtak, amit már nem tudtunk, vagy nem akartunk felhasználni a lemezhez. De abból viszont rengeteg van, úgyhogy van miből táplálni az új nótákat.

– Hogyan születik egy Embers nóta?

Mint már mondtam először mindig csak témák születnek, azokból számvázlatok, majd ha van jó sok rendelkezésre álló vázlat akkor rögzítjük és agyban dolgozunk vele tovább. Hallgatjuk, és kiszűrünk minden jót és rosszat belőle. Majd ezek alapján szétszedjük őket, és újra formáljuk. Majd a kör kezdődik előlről a rögzítéssel és a hallgatással, egészen addig még nem érezzük tökéletesnek az adott nótát. Akkor jövök én és a szólógitáros, hazavisszük a végleges rögzített változatot és újra jöhet az agymunka. Ő megírja a gitár díszítéseket én meg a szöveget és az éneket, összepróbáljuk és kitaláljuk közösen mi jó és mi nem. Szóval elég időigényes meló ez, és ezért nagy probléma, hogy keveset tudunk próbálni.

– Mik a kozeli és távoli tervek? Mit üzentek a Fémforgács olvasóinak?

A közeli és a távoli tervek is a koncertezésről szólnak, még nem végeztünk az új lemez promóciós turnéjával, úgyhogy év végéig mindenképp ezt fogjuk csinálni. Közbe leforgattuk a videóklippet az új lemezhez, ez jelenleg vágás alatt van, de reméljük rövid időn belül megtekinthető lesz. A fémforgács olvasóinak pedig annyit üzenek, hogy jöjjenek el valamelyik bulinkra és mulatunk egy nagyot! 🙂