Shell Beach

– Mivel viszonylag friss a csapat – legalábbis ez az elsõ interjúnk Veletek – kezdjük a bemutatkozással (megalakulás, névválasztás, stb)!

Sziasztok, Totik Zoli vagyok a Shell Beachből. A csapatot Somló Pali (gitár), Ivánfi Dani (dob) és Mohácsi Matyi (basszusgitár) hozta össze kb. 3 évvel ezelőtt. Horváth Attis (gitár) és jómagam (ének) kb. 2 éve csatlakoztunk. Mindannyian barátok voltunk már a zenekar előtt, ismertük egymást előző zenekarainkból. A névválasztást a Dark City c. film egy fiktív, utópisztikus, elérhetetlen helyszíne ihlette. Röviden összefoglalva, a filmben megjelenő agymosott, állandóan robotoló társadalom számára egy minden jót és megnyugvást ígérő, de igazából elérhetetlen helyszínt szimbolizál a Shell Beach.

– A kiadói infólap szerint az elmúlt két évet koncertezéssel töltöttétek. Hány bulit jelent ez? Nem okoz nehézséget egyeztetni a Subscribe (Attis) és a The Idoru (Matyi) dolgaival?

Hát ezt fejből én sem tudom, hogy hányat :-). Pesten egy-két havonta szokott lenni koncert, vidéken meg össze-vissza, van, hogy csőstül jön és egy hónap alatt eljutunk sok új helyre. A subscribeos és idorus ütközéseket eddig sikerült megoldani, mostanában viszont egyre több meghívást kapunk, ezért volt már hogy egy jó barátunk (Peti, ex-blind myself, jelenleg Seen és Esclin Syndo) ugrott be pl. a Matyi helyett bőgőzni egy bulin. Vidéken sokat játszunk még az említett zenekarok bulijain ilyenkor könnyű az egyeztetés :-).

– Mennyi idõ alatt születtek meg a lemez dalai?

Eléggé változó, van olyan szám, amit egy próba alatt majdnem a végleges formájába öntöttünk, legalábbis zeneileg, de van olyan is, amelyet másfél éven keresztül elő-elővettünk csűrtünk-csavartunk, míg ki nem alakult a lemezen is szereplő végleges változat. Általában egy-két hónapot dolgozunk egy-egy számon.

– Egyáltalán, hogyan születik egy Shell Beach nóta? Mi ihleti õket?

A dalok zenei alapját általában Pali hozza le a próbákra, amihez a többiek egyből elkezdenek saját témákat hozzátenni. Bár a „Sirens” pl. egy az egybe a Matyi száma. A számok szerkezetét közösen gyúrjuk addig, amíg mindannyian elégedettek nem leszünk velük. Amikor nagyjából már kezd alakulni a dal zenei része, elkezdek énekdallamokat próbálgatni rá. Sokszor fel is vesszük ezeket a félkész állapotokat, amiket otthon szoktam körbe-körbe hallgatni, háttérzeneként. Egyszer csak azt szoktam észrevenni, hogy már ki is alakult egy dallam, amit végig dúdolok. Elég természetes folyamat az egész. Általában a végső stádium az, amikor a szöveget megírom a már kipróbált énekdallamokra.

A Shell Beach nótákat természetesen saját életünk ihletik, élmények, kapcsolatok, filmek, zenék stb. … közhely but true.

– Angol nyelvûek az Acronycal dalai. Nem gondolkodtatok magyar szövegekben?

Komolyan nem. Vannak előnyei a magyar szövegnek természetesen, azonban nem titkolt szándékunk a külföld felé nyitás. Szeretnénk külföldön turnézni, lemezt kiadni stb., ehhez elengedhetetlen az angol nyelv. Ez a közös kommunikációs eszköz.

– Mirõl szólnak a dalaitok? Akár egyenként is végigmehentnénk a nótákon?

Általában személyes témájúak és saját élményekhez, tapasztalatokhoz, gondolatokhoz fűződnek. A saját életünk történései alakítják őket, ha történik valami esemény, vagy megtetszik egy gondolat, egy film, egy jó mondat, azt lejegyzem magamnak, és amikor szövegeket írok, ezekből az élményekből „táplálkozva” építem fel a mondanivalót. Mindezek ellenére elég transzparens módon próbálom a szövegeket alakítani, azaz könnyen alkalmazhatóak teljesen más szituációkra, gondolatmenetekre. Szerintem fontos, hogy bárki felfedezhesse saját gondolatait bennük könnyedén. Szóval nekem jelentenek valamit, de lehet hogy nektek valami teljesen mást jelent, és szerintem ez jó.

A főbb gondolatok, amik köré a számok épülnek: A Split Horizons a fiatalságról szól, arról hogy a mi generációnk nagyon sokban más az idősebb generációktól. A The Manouver üzenete a carpe diem, azaz hogy ragadd meg a napot, ne ülj a seggeden és pampogj, hanem kelj fel és tégy valamit! A Stendhal Syndrome egy olyan kérdést vet fel, hogy mi van, ha ez az egész élet csak egy álomszerű valami, meg sem történik, vagy nem úgy történik, ahogyan mi azt gondoljuk. Hasonló álomszerű képekből van összeépítve a Sedona is, csak itt párkapcsolati témájú a szöveg. A párkapcsolati témát folytatja a Visitor és az Are We OK. Előzőben arról van szó, milyen óriási érzelmi hatást tud kiváltani egy teljesen idegen lány/srác mikor először kapcsolatba kerülsz vele és abszolút megigéz, az utóbbiban pedig már arról, hogy rendben vagyunk-e, megyünk-e tovább stb. A Contour Synergy kicsit elszálltabb, merengősebb. Néha az ember elkezd gondolkozni azon, hogy hogy is van ez, hogy mi itt a földön, egy bolygón élünk, és ha felnézünk a csillagos égre, nem tudjuk felfogni, hogy mi van arra kifelé, és legfőképpen, hogy “meddig tart”, egyszerűen érthetetlen… ilyen gondolatok vannak keresztezve azzal, hogy valamilyen szinten félúthoz érkeztem az életemben, már nem vagyok gyerek, igazi felnőtt sem igazán, és hogy mi jöhet ezután. Az akusztikus szám gyakorlatilag egy altatódal is lehetne, míg a lemezt záró Sirens újra párkapcsolati témájú, de sokkal személyesebb élmények által inspirálva.

– Maradtak fel nem használt témák, netán komplett dalok, amik nem fértek fel a lemezre?

Igen, van jó pár régebbi téma, sőt egy-két újabb szerzemény is, amelyek már a felvétel után íródtak. A régebbi témák, amelyeket nem használtunk fel, egyszerűen nem álltak (még?) össze kerek egész számmá, vagy nem éreztük 100 százalékosnak őket, ezért nem kerültek fel.

– Szinte minden dalba sikerült igazán jó dallamokat csempészni. Engem például ezzel nyertetek meg magatoknak. Milyenek a visszajelzések?

Hát még elég korai erről úgy általánosságban beszélni, mert talán még most kezd el egyre jobban elterjedni a dolog. Mindenesetre sok pozitív kritikát kaptunk már azoktól, akik már ismerik, plusz a haveroktól, a „szakmától”, ami jól esik. Negatív kritika is van bőven, abszolút elfogadjuk, hogy ez nem jön be mindenkinek. Pl. a saját kedvenceinket, akikért mi megőrülünk, biztos nagyon sok ember lehúzná, azok is, akik fikázzák a Shell Beachet. Tök egyértelmű, ha belegondolsz, és ezért nincs is értelme ezen rágódni. Csak azért foglalkozzon velünk valaki jobban, mert közelebb lakunk egymáshoz?

– Szerepeltetek a Hammer válogatós CD-jén is. Segített ez jobban megismertetni a Shell Beach nevet a közönséggel?

Hát erről nincs igazi visszacsatolás. Nem tudom mennyien veszik CD-vel a Hammert, azt meg pláne nem, hogy a Hammer célközönsége és a mienk mennyire fedi egymást. Valószínűleg nem rohantak a dimmuborgiros metálgyerekek a boltba Shell Beach cdért.

– A MySpace-es fórumotokat olvasva azt vettem észre, hogy sokan várták az Acronycal megjelenését. Ezek szerint elég jól „bejárattátok” a lemezanyagot a bulikon, nem igaz?

Hát, már nagyjából egy jó fél-egy éve játszottuk élőben az első lemez anyagát, biztos emiatt is találkoztunk mi is sok helyen várakozással a lemezmegjelenés előtt.

– Gondolom a lemezszerzõdéssel nem volt különösebb gond, hiszen egyéb zenekaraitok alapján már ismerhettek Titeket. Vagy tévedek? Mi alapján választottátok az EDGE records-t?

Volt már egy közös múltja egy-két tagnak ugye a kiadóval, úgyhogy ez könnyebbséget jelentett tényleg. Mindenképpen szerettük volna, ha itthon is megjelenik a lemez, és abszolút hozzáférhető lesz, nem csak nálunk, hanem cd-boltokban országszerte. Nekem pl. az előző zenekaromnál, a Velvet Stabnél csak egy német kiadónál jelent meg a CD, ami király, viszont fontos a hazai nagyméretű terjesztés.

Itthon nagyon kevés kiadó van. Ennél még kevesebb, akinek a profiljába valamilyen szinten belefér a Shell Beach. Igazábol sokat nem tököltünk rajta, adta magát az EDGE!

– A lemezfelvétel a Parkplatzban zajlott. Mi alapján választottátok? Más stúdió szóba sem került?

Atish a Parkplatzban dolgozik, Szűcs Szabi és Szentpéteri Zsolt (Superbutt) mellett. Nagyon sokat segítettek nekünk a lemez elkészítése során mind szakmailag mind anyagilag. A Parkplatz is abszolút adta magát tehát. Más stúdióban nem tudtunk volna ilyen szintű lemezt összehozni ennyi pénzből, nagyon nem.

– Saját magatok voltatok a lemez producerei, Attilla keverte az anyagot. Ennyire biztosak voltatok benne, mit is akartok? Nem gondoltatok arra, hogy egy külsõ fül segíthet?

Ahogy az előbbi kérdésnél említettem, abszolút volt külső fül, méghozzá jó tapasztalt külső fül :-). De egyébként eléggé biztosak voltunk a dolgunkban. Igazából ez is pénzkérdés egy szint felett. Ha nagyobb lett volna a büdzsé, biztos hogy együtt dolgozunk külső producerrel, hangmérnökkel, de mondom így is félig-meddig ez volt a helyzet. Atishnak pedig nagyon sokat köszönhetünk a munkájáért, sokat dolgozott a lemezzel.

– A lemez amellett, hogy zeneileg is kiválóan sikerült, a külcsín is nyugati színvonalú. Jó munkát végeztél vele, a zenekar többi tagja mennyire folyt bele ebbe a munkába?

Már régóta ötleteltem a saját borítónkon, úgyhogy mire oda került a sor hogy meg is kellene valósítani, már volt sok félkész skicc amiket megmutattam a többieknek, plusz még gyártottam pár új változatot, így könnyű volt elindulni. A többiek segítettek véleményükkel, ötleteikkel hogy merre menjek tovább egy-egy stációnál.

– A Shell Beach tagja a BPRNR csoportosulásnak, úgy, mint akár a Subscribe vagy az Idoru. Jelent valami elõnyt a tagság?

Épp egy-két hete kerültünk ki mi is az oldalra. A BPRNR sok koncertet szervez és sok megjelenési lehetőséget biztosít egy zenekar számára. Ezen kívül nagyon sok általános, zenekart érintő kérdésekkel, kérésekkel lehet őket bombázni, legyen szó szórólapgyártásról, buszbérlésről vagy jogdíj ügyekről.

– Angolul írjátok a dalaitokat, próbálkoztok külföld felé is (lemezkiadás/turné)?

Igen mindenképp. Most hogy kijött a lemez itthon, kicsit rendezzük sorainkat és ráfekszünk a külföldre is. Első körben kiadót kell keresni, aztán koncertszervezőket, akik majd remélhetőleg turnékat is segítenek összehozni. Kemény meló lesz, de várjuk nagyon.

– Mik a közeli és távlati terveitek? Esetleg születtek már újabb nótáitok?

Közeli tervként egyrészt a külföld, másrészt egy kipp elkészítése, mindkettő már folyamatban van. Közben íródnak az új dalok, van már egy-két újabb szerzemény is. Lassan áthelyezzük lelki fókuszpontunkat a következő lemezre, ha az Acronycallal már mindent „elintéztünk”.

– Van valami, amit szívesen megosztanátok az olvasókkal, de nem kérdeztem meg?

A honlapunk hamarosan indul a shellbeachband.com címen, látogassátok meg ha még többre vagytok kíváncsiak. Köszönjük az interjút!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.