YOG interjú

A YOG egy svájci harmadik generációs grindcore banda, mely az első nagylemezével nagyon meglepett és le is nyűgözött, mivel mind három anyagjukról készült kritika így az állandó levelezés lehetővé tette, hogy simán bevágjam a nagy kérdést: …esetleg interjú? A válasz éppen úgy barátságos és személyes volt, ahogy a kérdésekre adott válaszok. Az pedig már máshová tartózik, hogy ezzel a cikkel már nagyon régóta lógok a népnek… elkészült már vagy 2 hónapja, de a vizsgáim, és a Nuskull-nál történt változások miatt ez idáig váratott magára (át is hamisítottam a Nuskull nevét mindenhol – de azt hiszem jogomban állt, s nem ez lett volna a köszönet két év munkáért), a kérdezz-felelek e-mailben történt meg Fabien Bedoy-val, a zenekar alapító tagjával, na de talán ne is húzzuk az időt, csapjunk a közepébe!

– Először is köszönöm a lehetőséget és a kiadótoknak a CD-t.

– Mi is köszönjük a támogatást és a lehetőséget, hogy bemutattok a magazinban.

– És akkor talán térjünk is át a kezdetekre: mikor alakult a YOG és hol? Kik játszottak benne? (tudtommal egy magyar származású arc is zenélt veletek az elején, és az ő hatására kezdtetek el Napalm Death feldolgozásokat játszani, róla mit kell tudni?)

– 2000 körül kezdtünk játszani. Én voltam a dobos, mert nem találtam megfelelőt, hogy én gitározhassak. Nemrég léptünk ki az előző bandából, egy brutális death metál brigádból, ahol gitároztam és énekeltem. S ez a haver, László, akivel együtt doboltam időről-időre (remek gitáros) és később a punk-rock oldalt is meg akarta dolgozni, kitálalta, hogy hívjuk el a srácokat egy régi death metál bandából és próbáljunk alakítani valamit, kezdve a Napalm Death feldolgozásokkal (ezt mindketten szerettük akkoriban zenélni). Megcsináltuk, és vicces volt, de hamarosan váltottunk saját számokra. László szeptemberben Magyarországra ment, ahol elkezdte az egyetemet, ami 5 évig tartott. Aztán felvettünk a helyére egy új srácot.

– Ki hány éves és mit csinál, mikor nem zenél?

– Manu, a basszusgitáros épp most lett 33. Mathieu, a gitáros 32 éves. Yonni a gyerek, ő csak 24, én pedig 32. Yonni kivételével, aki most végez egyetemen, mind teljes munkaidős állásban dolgozunk. Egyikünknek sincsenek még gyermekei, még mindig tizenévesnek érezzük magunkat, túl korai lenne még egy gyerek. Szeretünk sok zenét hallgatni (különösen Yonni), próbálunk sportolni, ha időnk van rá, de sajnos túl sok időt vesz el a munka. Ha lesz valami ezzel az új albummal és lesz lehetőségünk többet zenélni, akkor valószínűleg lecsökkentjük a munkaidőnket.

– Hogy alakult, hogy a kezdeti crust és grincore-tól eljutottatok ahhoz, ami az új lemez? Melyik anyagotokat hogyan jellemeznéd? És hogy fogadta a média és az extrém metál kedvelők hada az új lemezt?

– Ezt a projectet 2000-ben kezdtük el, csak valami egyszerűt és könnyen játszhatót akartunk készíteni. Sokat gyötrődtünk az előző formációval, egy brutális death metál bandával – magas szintű technikával. Szóval úgy gondoltuk, jobb lenne így játszani, de ahogy telt az idő, nem tudtam nem komplikálni a dolgokat, új hatásokat adtam hozzá, és az új tagok belépésével egyre többet változtattunk az eredeti irányvonalon.
Most pedig a felvételek leírása: a Feed The Masses kicsit tipikus, mint az első próbálkozások általában, de már van benne valami értekes ritmus és törés, a Grindcore Deluxe kissé különleges, mert eleinte nem azért vettük fel, hogy produkció legyen. Van két új szám jelenleg, amihez adtunk még négy régit (régebbiek a Feed The Masses albumnál), szóval csak úgy. Érdekesnek találtuk, ha ott vannak ezek a dalok, hogy mit játszottunk a kezdetek óta, de később újakkal helyettesítettük őket. A Years of Nowhere lemeznek hosszú története van. Itt vannak olyan számok, amelyek kb. 3 év alatt készültek el. Van itt egy pár régi darab, amely a kezdeti YOG-ot reprezentálja, és amelyeket még mindig szeretünk, ezért megtartottuk, és vannak új darabok, amelyek az elmúlt 2 évben keletkeztek, és ez az, amit igazán fejleszteni akarunk most. Bármi is lesz, valami újat akarunk mutatni a hallgatóságnak, nem mindig csak ugyanazt.
Az album kb. egy hónapja jött ki és a visszajelzések fantasztikusak. Elég magas értékeléseket kaptunk eddig, s nagyon örülünk neki. Azt mondják, látszik a fejlődés az előző és a mostani album között, ugyancsak kiemelték a dalok széles skáláját, ez nagyon fontos számunkra. Sok jó hozzászólást kapunk a rajongóktól is.

– Milyen gyakran próbáltok és mennyire jellemzőek a koncertek? Jöttök valamikor mi felénk is?

– Hetente 3-szor gyakorlunk, abból 2 Yonnival, így egy alkalmunk van, hogy az új dolgokra koncentráljunk. Emellett mindenki igyekszik fejleszteni a képességeit és technikáját, különösen mikor új dalokon dolgozunk. A koncertekre a felállás persze időről időre változik, főként az elmúlt két évben, hiszen mindig új dalokkal állunk elő, amelyek már magukban foglalják a legutolsó album nótáit, s természetesen most már új dalokon dolgozunk.

– Svájc a bankok és a pontosság országa. Mennyire lehet észrevenni nálatok az egész világot súlytó gazdasági válságot? Valóban óramű pontossággal zajlik nálatok az élet?

– Hehe, vicces kérdés. Még nem érezzük a gazdasági válságot. A benzinen talán igen. Tudod, Svájc már most egy nagyon drága ország. A fizetés magas, de minden más is. Gondolom, hogy az ország nem most kerül gazdasági válságba. Nem annyira értek a gazdasághoz, szóval amit mondok, talán hülyeség. De meggyőztek, hogy mindent jól irányítanak, nem úgy, mint más országokban. És igen, itt az élet óramű pontossággal megy. Vannak előnyei és hátrányai, attól függ.

– Honnan a zenekar neve és a logót ki tervezte?

– Nick, az első gitárosunk találta ki ezt a nevet. Néhány hónapja játszottunk és az jött az első felkérés, szóval muszáj volt találnunk egy nevet. Nick szerint a YOG vicces volt, mert a joghurtra emlékeztette és volt benne egy kis barbár magatartás is, haha. Én terveztem az első logót, de a többieknek már nem tetszik, ki fog halni. És amúgy is minden lemeznél változtattuk. Talán lecseréljük megint.

– Nagy átlagban miről szólnak a szövegek? Kérlek emelj is ki egyet az új lemezetekről!

– Változatos témákat dolgozunk fel, nincs egy meghatározott sémánk erre. Az egyetlen irányelv, hogy megpróbálunk nem leckéket adni. Szólhat szerelemről, emberekről, közösségről, Supermanről (igen!!!), modern életről, szenvedélyről, bármiről, ami meghatározta utunkat, és úgy éreztük, érdemes lenne írni róla. Általában nem fejlesztjük annyira a dalszövegeket, mert a dalok rövidek, szóval inkább azt próbáljuk meg elmondani, mit tartunk a legfontosabbnak a témával kapcsolatban. Az ének zenei/ritmikai részére helyezzük a hangsúlyt, minthogy csak megpróbáljunk beilleszteni egy szöveget a dalba.
A ‘Mouth Full of Shit Cannot Bite‘-t választom („Szarral teli száj nem tud harapni”), mert tökéletes válasz a kérdésedre: ez a dal arról szól, hogy „mit kellene vagy nem kellene mondani egy dalban”. Kérdéseket teszünk fel, Felsoroljuk, mit vettünk észre mások dalaiban, elmondjuk a véleményünket, de nem erőltetjük rá senkire a véleményünket. Azt a tényt helyezzük előtérbe ironikusan, hogy túl sok ember agresszív és romboló módját választja annak, hogy dolgokat közöljön, és mi nem szeretjük ezt. Innen jön tehát a cím: „ha a fejed negatívumokkal van tele, a beszéded sem lesz építő hatású”.

– Értem, akkor talán folytassuk, rövid válaszokat kérek, pár eldöntendő kérdésben; death metál vagy grindcore?

– Grindcore (100%-ig death metal orientáltak voltunk, mielőtt a YOG megalakult.)

– Régi vagy új Napalm Death?

– Mindkettő.

– Thrash metál vagy Death metál?

– Death metal.

– Extreme Noise Terror vagy Napalm Death?

– Napaml Death.

– Crustcore vagy grindcore?

– Grindcore.

– Napalm Death vagy Terrorizer?

– Az első Terrorizer lenyűgöző volt. A második szar. Ezért Napalm Death 🙂

– Ezzel sajnos maximálisan egyet kell értenem, felesleges újra összeállás volt. Folytassuk; nappal vagy ékszaka?

– Attól függ.

– D.R.I. vagy S.O.D.? (a régi crossover csodák, esetleg M.O.D. vagy Ludichrist?)

– S.O.D.

– CD vagy LP?

– CD.

– Bor vagy sör?

– Mindkettő.

– Van kedvenc könyved, esetleg filmed?

– Sok van, nehéz választani. Páran közülünk imádják az olyanokat, mint Rob Zombie dolgai (én utálom). Imádom a sci-fi filmeket, Yonni és én imádjuk a Spiderman, Superman, X-Men-féle szuperhősös szarokat… Szerintem Tim Burton egy zseni, akárcsak Lynch (még nem vagyok meggyőzve). A könyvek angol címét nem tudom. Yonni többet tudna erről mesélni. De egészen a puszta szórakoztatástól (mint a Harry Potter és a hasonlók) egészen a sokkal komolyabb kulturális dolgokig (Yonni nyelveket és filozófiát tanul az egyetemen).

– Akkor evezzünk egy kissé filozofikusabb vizekre; a nagy kérdés, amit az emberek feltesznek, nem az, hogy mi a lét értelme, hanem az hogy mi haszna az egésznek… te mit gondolsz erről, illetve hiszel a világvégében?

– Igazából sosem gondolkoztam ezen.. az élet értelme.. nagyrészt attól függ, mit teszel érte. Nem muszáj mindennek céljának lennie, ami létezik. Vagy igen? Nem tudom, hogy mondjam. Én csak szeretném az életemet úgy alakítani, hogy megérje; jókat tenni magammal és másokkal egyaránt. Ha van apokalipszis, engem biztos megváltanak az emberek.

– Naa, akkor egy idióta kérdés, mit üzensz az olvasóknak?

– Támogassák tovább a rockot, metált, hardcore-t, grindot és minden ilyesmit. Maradjanak hűek ehhez a szenvedélyhez, ne hagyják, hogy eltérítse őket ez a sok szemét, ami mindenfelől árad. És mindig VÁLASSZANAK, mit akarnak hallgatni. Kösz, hogy olvassátok a Fémforgácsot! Segítsetek nekik, amíg lehetséges!!!

– És még egy, haha… Mit tennél, ha a boldogság egy alma lenne?

a, Beleharapnék, s behabzsolnám.
b, Fényesítgetném, s elraknám.
c, Apró szeletekre vagdalnám, ha szomorú lennék fogyasztanám.
d, Körtére cserélném :}

– 3. megosztanám a metálrajongókkal!!!

– Köszönöm az interjút, azt hiszem mindent, megkérdeztem, ami az szembejutott, valamit az utolsó szó jogán?

– Remélem, eljutunk hozzátok egyszer! 1000 köszönet a támogatásért. És kérlek, folytassátok ezt a jó munkát! Köszönjük, s vigyázzatok magatokra!