2001. őszén Szegeden alakult a zenekar 3 taggal: Zsákovics Gergely (dobok), Varga Balázs (gitár) és Pötörke Zoltán (bass/ének). Mivel az egyetem mellett rengeteg szabadidőnk volt, így kezdetben csak poénként fogtuk fel a zenélést, különösebb terveink nem voltak a bandával. Később aztán gyűltek a saját ötletek, 2003 tavaszán felvettük első demónkat.

2003. nyarán szállt be Kokavecz András, ettől kezdve eléggé beindult a nótaírás, illetve egyre több koncerten mutatkoztunk be. 2004-ben egy újabb demó, 2005-ben pedig egy kislemez következett a sorban. Közben rengeteg tehetségkutatón vettünk részt, melyek legtöbbjén sikerült dobogós helyezést elérni, illetve egyéb különdíjakat begyűjtenünk.

2007. februárjában Varga Balázs-t a tesóm, Pötörke Gábor váltotta fel a ritmusgitáros poszton.

A lemezt 3 különböző stúdióban vettük fel. A dobot Pesten, a gitárokat és billentyűket Szegeden, az éneket pedig Kalocsán. Nem volt feszített tempó, hiszen Szegeden egy zenész cimboránkkal, Vári Gáborral dolgoztunk házi stúdiós körülmények között. Így alacsony áron sikerült egy jól megszólaló lemezt letenni az asztalra.

A kiadó keresés viszont elég hosszas folyamat volt, gyakorlatilag minden szóba jöhető kiadónak küldtem promóciós anyagot, de egyikük sem válaszolt. Végül a Nail Records vállalta be az anyag kiadását. A lemez gyakorlatilag 2007. júliusában készen volt, a Nail-el októberben sikerült megállapodnunk arról, hogy 2008. februárjában országos terjesztéssel kijön az anyag.

Igen, még mindig én írom a szövegeket, úgy alakult az évek során, hogy ez egyedül az én privilégiumom és felelősségem. A dalokat a hétköznapok során észlelt emberi magatartások, benyomások, találkozások, társadalmi feszültségek és visszásságok inspirálják.

A képen látható baba egy mexikói fotós kisfia. Mivel a lemezcím már megvolt, a neten kifejezetten a kezdetre utaló képeket kerestem, amikor belebotlottam ebbe a fotóba. A borítóra és a bookletbe nem akartunk tipikusan metálos, borult, vagy véres dolgokat, hanem inkább figyelemfelkeltő és érdekes képi megjelenítésre törekedtünk.

A bookletben található képek pedig mind utalnak a hozzájuk tartozó dalok témájára. Ezeket a fotókat Kátai Tamás készítette.

Nagy trend most, hogy zenekarok más nyelven is jelentetnek meg számokat, albumokat. Hasonló ötlet nem fordult még meg a fejetekben?

Manapság elég sok hazai banda az angolt választja, vagy a külföldre történő kikacsingatás reményében, vagy azért mert magyarul nem tudnak jó szövegeket írni. Mi úgy éreztük, hogy a szövegeink mind tartalmi, mind formai szempontból színvonalasak, így maradtunk a magyarnál. Ha külföldi áttörést akarsz elérni, ahhoz viszont mindent egy lapra kell tenni. A zenekar tagjai dolgos hétköznapjaikat élik, a munkánkból adódóan nem nagyon tudnánk ezt bevállalni.

Írogattuk az új dalokat, tehetségkutatókon jártunk, elkészült első klipünk. Közben befejeztük az egyetemet és munka után néztünk, ami eléggé befolyásolta a zenekar működését. Balázs helyére Gábor érkezett, így az országban 4-en 3 felé keressük a boldogulásunkat, Gábor Kalocsán, András Szegeden, Geri és én pedig Pesten. Kevesebb a próba, viszont a dalírás ugyanúgy folyamatos, kottázó programmal rögzítjük, és emailben küldjük körbe az új ötleteket.

Igen, a honlap a 2 gitáros műve, innen letölthetőek az előző anyagok.

A 2004-es és 2005-ös anyagokkal kapcsolatban elég pozitív volt a reakció, főleg az Imago-nál, amit mi is jóval kiforrottabbnak tartunk mint az elődjét. Ezek persze szerzőiben jöttek ki, magunk árusítottuk a koncerteken.

Az új anyagon egy dal sem szerepel az említett hanghordozókról, de tervbe van véve, hogy 1-1 régebbi dalt kicsit átgyúrunk majd.

Tervbe van véve, egyenlőre az ehhez szükséges pénzmag előteremtése még kérdéses. A legesélyesebb dal erre szerintem a 6 lépés.

Milyen zenét hallgattok, mely zenekarok vannak hatással rátok?

Északi vonalról In Flames, Soilwork, amerikai vonalról Metallica, Pantera, vagy a kicsit frissebbek közül pl. Slipknot. De rockosabb, progresszívebb, vagy elszállósabb zenéket is hallgatunk.

A letöltések korában ezt elég nehéz felmérni, csak a koncertre járók alapján ezt belőni pedig nem lehet. Az új lemezen nagyobb reklámot kapott, és a tavaszi Depi turné is sokat lendíthet ezen.

Évekig magunk plakátoltuk körbe a várost, alkalmanként vittünk 100 fénymásolt plakátot és 1 vödör csirízt, ami rendkívül jó tapadást biztosított.:) Mint ahogy említettem, már csak András van Szegeden, ezért ritkábbak is arrafelé a koncertek, de évi 4-5 bulit szoktunk nyomni vagy Szegeden, vagy valamelyik környező város klubjában.

Élőben a márciusban indult Depresszió turné állomásain láthattok minket, illetve megcélozzuk a nyári fesztiválokat is, reméljük ott leszünk minél több helyen.

Amíg nem csak papíron volt szegedi a banda, rengeteget nyomultunk a Dystopia-val, akik igazán jófej srácok, őszinte, nem arcos emberek tökös zenével. Ugyanez jellemző a pesti Ad Astra zenekarra is, velük is volt már néhány emlékezetes közös bulink, de említhetném akár még a szegedi The Void-ot is.

Köszönjük az interjút, gyertek koncertekre, töltsétek a letölthetőt, és vigyétek a lemezt. Rock!