Beszélgettem msn-en TG-vel, a GuilThee múltjáról, jelenéről, jövőjéről… Először is aki még eddig nem hallott a zenekarról semmit, annak hogy mutatnád be, mikor alakultatok és milyen stílusban tevékenykedtek? Tudtommal rengeteg tagcserén is átestetek, mik voltak ezek átlag okai? Illetve kérlek mutassad be az újdonsült és remélhetőleg végleges legénységet!

– 2006 júliusa környékén alakult a GuilThee, miután Márton Péterrel egymásra találtunk egy közösségi portálon. Az akkori cél egy nagyon nyers, nagyon extrém zene létrehozása volt. Kettőnkön kívül Nagy Gergő volt még jelen basszerral (később a The Three Knot Lane demón énekesként), és Puskás Péter hörgött. Elfoglaltságaik miatt nem volt maradásuk. A tagcserék általában a zenésztársak nem megfelelő aktivitása miatt volt szükséges. Mostanra a stílusirányzatunk kibővült szintivel, de csakis analóg hangzás visszaadására utazunk ezen hangszerrel. Jelenlegi tagság: Bachstetter Balázs – ritmusgityó, Greskó Károly – szólógityó, Vértesi István – basszus, valamint pár hete Csula Emil hörög, és énekel. Én meg vagyok az elejétől.

– Mennyire vagytok ismertek Veszprémben és a környéken?

– Nem tudom, mert keveset koncertezünk. Az ismeretségünk a nagymérvű netes promóinváziónk miatt mindenfelé terjed. Abból a szempontból, hogy egy amatőr banda manapság a koncerteken kizárólag bukhat anyagilag, annyira nem is érdekel, hogy mennyire vagyunk ismertek Veszprém környékén. Amint az új 50 perc körüli hanganyagunk készen lesz, nem lesz gond a Veszprém körüli hírveréssel sem. Valamint addigra tudni fogjuk az új műsorunkat is. Gyakorlatilag most az történik, hogy csatasorba állítunk mindent, hogy jövő tavasszal neki tudjunk lendülni egy valódi koncertdömpingnek.

– Országos turné dolog?

– Nem tudom, ahhoz kéne egy nagyobb nevű banda. Erre is van már ötletünk. Úgyhogy semmi nincs kizárva.

– Beszélgessünk az új műről! Mit kell róla tudni?

– A legfontosabb szempontok még az év eleji nagy tagcserék előtt eldőltek. Például, hogy nem szabunk magunknak műfaji határokat. Az alap az továbbra is nagyon agresszív lesz, de néhol fel lesz hígítva szintszőnyegekkel, akusztikus gitárral, illetve dallamos énekkel is. Most már két gitárosunk van, így a többszólamú megszólalás, és a gitárszólók is könnyebben megoldhatók.

– Mikorra várható valami végeredmény? Kislemez lesz, demó, album? A mű szót direkt használtam…

– Ja, ez jobb is, mert nem szeretnénk abba a hibába esni, amibe egy csomó kezdő banda. Mindenki lemezzel, albummal vagdalózik, holott egy ratyi hangzású, halk, házilag laptopon kikevert hanganyag, aminek se kiadója, se terjesztője nincs, és a zenekar honlapjáról ingyen letölthető semmiképpen sem nevezhető lemeznek. Egy lemeznek már financiális ereje van egy bandára, így a legfőbb ismérve, hogy ingyér nem lehet hozzájutni… Max. fájlcserélőkkel, de ez más tészta. Úgyhogy igen sok körülménynek kell összejönni ahhoz, hogy „lemez” legyen. Leginkább annak, hogy keresztül tudjuk vinni, hogy a netről pénzért lehessen letölteni. Nyugaton ez már szokássá kezd válni. Nagyobb bandák is árulják a cuccaikat netes felületen. Ha jól fog szólni, és ez is összejön, akkor lesz kész a GuilThee első lemeze. Egyébként ismét csak demó lesz.

– A stílus határok mennyire mélyre vagy magasságba repítenek majd? Magyarul mire számíthatunk a legénység csere folyamán magában a zenében?

– Eléggé sokrétűek vagyunk, de más szemszögből meg nem. Próbálunk valami újat csinálni, de azt ma már nagyon nehéz. Pesta (basszgityó) a leginkább tradicionális arc. Ő tagja volt a legendás ajkai Black Molly-nak. Roy még fiatal és a stílusjegyei is erre utalnak, viszont néha nagyon meg tud lepni. Ezt úgy értem, hogy nagyon jó göteborgi témákat hoz, ami viszonylag ma divat, viszont utána meg ügyesen vált grindre. Baksi (ritmus) hihetetlen thrash arc, nagyon nagy riffművész. Klasszikus zenei tanulmányokat is folytatott egy évtizeden át, így ő nagyon okosan hallgat zenét. Emil meg a minap átküldött nekem egy készre írt nótát (gitárilag, basszerileg, dobilag, szintileg). Én meg jól elámultam, mert kiderült, hogy még a dobba sem kell belenyúlnom.

– De azért nem kell számítani az ügyes svéd vonal miatt jelen kor divatcorejaira, igaz?

– Remélem, hogy senki nem találja majd annak. Főleg, mivel lesznek olyan tételek az anyagon, ami még csak önálló számnak sem nevezhető. Elvont kísérleti témák… Elég sokat kísérletezünk elektronikával. Viszont azt előre kijelenteném, hogy nem a modern elektronikai vonalra kell gondolni, hanem amit a 70-es években nyomattak a Floydban, vagy a Uriah Heep-ben. Vagy a kevésbé ismert Mike Oldfield témák.

– Tehát kísérleti ambientek, progresszív billentyű szárnyalások fültanúi lehetünk? S ha már itt tartunk, mondj már pár személyes kedvencet a zenei világból!

– Progresszív? Hát ezt a szót lehetne boncolgatni, de szinti-virga-futamok biztosan nem lesznek rajta… Borsózik a hátam Jordan Rudess-től… Ha valaki ismeri a Floyd-tól az Ummagumma-t vagy az Atom Heart Mother-t, vagy pláne a A Saucerful of Secrets-t, akkor tudja mire számíthat.Fú, személyes kedvenc… Ez mindenkinél más és más. A honlapunkon ott figyelnek a kedvencek…

– Én most a tieidre vagyok kíváncsi, a frontember egy csapatban meghatározó!

– De én nem vagyok frontember, hé!… Annak ott a Roy, meg az Emil…

– Te vagy az őstag, és a te kezed körül forog a csapat…

– Egyébként hallgatok én mindenféle műfajt. Egyedül a reggae nem fog meg. Hát max. a csapat tennivalóit irányítgatom én, de a zenei része már nem körülöttem forog. Lehet, hogy a végső hangulati elemeket én pakolom rá a szintikkel, de az alapvető stílusjegyeket most már Roy hozza. Meg van egy nagyon karakteres basszerosunk is, aki méltón viseli a zenekari fikagép címet (ha ő valamit kritizál, arra érdemes odafigyelni, mert rendszerint van alapja), meg ott az abszolút hallású ritmusgitárosunk, aki meg mindig meghallja, ha egy hang nincs a helyén. Emil meg az ének mellett működik besszerosként is máshol, de ért a gitárhoz is. Ennyire jó kvalitásokkal rendelkező zenészek mellett nehéz lenne uralkodnom. De nincs is rá szükségem. Hála Istennek jó a hangulat.

– Miről szólnak majd a szövegek? A textualitás eddig is elég súlyos témákat bontogatott…

– Hát Emil esztétika szakon tanul Pécsett, és ahogy figyelem nagyon jártas mitológiai témákban, irodalomban és úgy általában a humán dolgokban. Lesz egy vers feldolgozás a cuccon, valamint megírjuk a bűnbeesés történetét is. Nem fogunk keresztény bandává válni, de az emberi bűnök azok, ami miatt szar egy csomó dolog. Magunkat okolhatjuk a szenvedéseink miatt. Ez valamelyest körvonalazhatja, hogy miről is fogunk üvölteni.

– Nos, erre kíváncsi leszek! Mit üzensz a Fémforgács olvasóinak?

– Szeressétek egymást! Ha valami szar, előbb magadba nézz bele, ne egyből mást szidj!

– …és az utolsó szó jogán? haha!

– Éljenek a magyar sztárok! Fekete Laci, Pákó, és Molnár Anikó!

Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok! Aztán majd november környékén összefutunk!