Vertigo (Metallica tribute) interjú

Debrecenben 2008. szeptember 27-én – mint minden évben – Metallica-est közeleg. Bár sokan hallották már az ország egyik legjobb Metallica Tribute bandáját, a Vertigo-t élőben, mégsem tudnak túl sokat róluk. Úgy gondoltuk, ezért megkérdezzük Usztics Zoltánt, a zenekar énekes-gitárosát…

Kérlek mesélj kicsit a zenekarról!

Idén nyolcadik éve játszunk együtt, változatlan felállással, kisebb-nagyobb intenzitással. Zsigó Laci dobos barátom jó másfél évig rágta a fülem, hogy csináljunk egy olyan koncertet, ahol csak Metallica számokat játszanánk. Lassan össze is jött és szerencsére túl jól sikerült. Hogy mennyire jól, azt mindenki eldöntheti, ha bárhol is „a legjobb magyar Metallica tribute zenekar” névvel illetnek minket, az mindig a riporter vagy plakátkészítő saját véleménye.

Hogy telt az elmúlt féléves időszak?

Menedzser nélkül úgy gondolom, mindenki sejtheti. Nincs igazán sok koncertünk, mindegyiket igyekszünk meg is becsülni. Persze nem szeretnénk havi 15-öt, azt nem engedi a munkánk. Alapvetően havonta 2-3 alkalommal játszunk. Nagyon várják a zenekarok a nyarat, hogy majd jönnek a fesztiválok, meg sem állunk stb., hát ez nem így működik. Persze eljut az ember sokféle fesztiválra, de ahhoz, hogy a nagyobbakon is számításba vegyék, nem elég a korrekt játék és emberség.

Milyen arányba játszotok a különböző albumokról számokat? Mi volt a döntő a választás során?

Nem szeretnénk senkinek a kedvében járni, csak a saját kedvenceinket játszuk, igyekszünk a keményebb dalokból válogatni, meg egyébként is az az irány az elfogadottabb a zenekaron belül. Ezért minden lemezről hangzanak el dalok, aszerint, milyen hangulatban ér minket a koncertet megelőző próba. Lényeges azért, hogy nem kellene játszani a Fight Fire With Fire-t, mert még az sem élvezné, aki szereti. Mindamellett pl. játszuk a Whiplash-t.

Mi alapján választotok a repertoárba még nem játszott Metallica számot?

Jön az ötlet valakitől, általában be is jön mindenkinek, aztán megcsináljuk, és vagy beérik, vagy nem. Van olyan dal (The Memory Remains), amit pl. Maggio (a bőgős – szerk.) utál, de mindig ráerőltetjük, így lassan meg is szokja, sőt, ha jó kedve van, olyan basszust játszik rá koncerten, amitől el is viseli. Én pl. az Of Wolf And Mant nem szeretem játszani.

Gondoltatok-e esteleg sajátszám írásra?

Igen, egyszer majdnem el is hittük, hogy akarjuk. Eltöltöttünk vele 2 órát, aztán másnap rácsörögtem a srácokra, hogy inkább hagyjuk, és egyetértettünk.

Mit terveztek az év végére? Hol koncerteztek majd még?

Ha tudsz valamit, légyszi szólj!

Hallottad-e már az új Metallica albumot? Hogy tetszik?

Hallottam-e? Van olyan, hogy nem azt hallgatom? Valami hihetetlen változáson ment át a Metallica, vagy inkább azt a vonalat folytatta, amit a fekete album után kellett volna, ill. vártunk tőlük. Teljesen természetesen jönnek a riffek, látszólag sokszor nem átgondolt, de hihetetlenül okosan összerakott, felépített számokról van most szó. A leggyengébb teljesítményt Kirk hozta, szinte semmi új nincs a munkájában. Lars kapaszkodik, nagyon jó, bár soha nem lesz már olyan energikus, mint volt, itt-ott el is csúsznak a dolgok egy picit, Robert gitárja teljesen egyedien szól, szépen dolgozik alul, de Hetfield végre feltámadt, és egyszerűen mérhetetlen, amit összerakott erre az albumra. Mindig is ő volt a Metallica, s amikor ő megrogyott, nem is ment úgy a szekér. A hangzás teljesen oké, nyers, vastag medveszar.

Papp Mihály (Kelet Underground)

(Az interjú a Kelet Underground Fanzine számára készült, s a koncert szervezőinek kérésére és engedélyével került fel ide is.)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.