Decadence

– Decadence sem egy mai csapat már. Vegyük végig az eddigi történéseket!
Nem lehetett egyszerű ennyi tagcserét végigvinni. Egy-egy ilyen mennyire vetette vissza a munkát? Illetve nyilván nem jöttetek ki rosszul ezekből.

Üdv!

Először is tudni kell, hogy a Decadence zenekar, mint sok 1000 Magyarországon, nem a zenélésből él (sajnos) és ilyen körülmények között előfordul, hogy az élet közbeszól, s már nem tudod olyan intenzitással tenni a dolgod, leginkább ezzel magyarázható az „emberevő zenekar” jelző.
Valóban nem volt egyszerű a sok tagcsere, s ilyenkor a zenekart bizonyos szinten „dalszerzésileg” visszavetette, de az érkező emberek gyorsan fölvették a zenekar ritmusát, ezért nem volt különösebb leállás a zenekari munkában.
Ugyanakkor ezek a dolgok legtöbbször a körülményeken alapuló, s nem emberi problémákból adódtak, s így annak érdekében, hogy a zenekar az általunk kitűzött úton haladjon tovább szükségessé váltak eme lépések.
A jelenlegi felállást tekintve, szerintem sikerült zeneileg és emberileg egyaránt a legmegfelelőbb embereket megtalálni, s ezeket a dolgokat innen nézve azt mondanám, hogy pozitívan jöttünk ki a tagcserékből.


– Nyilván valamennyiőtöknek megvannak a kedvencei, a hatásai, de ezek mennyire érezhetők a Decadence dalokban?

Igen vannak egyéni és közös kedvencek is. Ezek nyilván befolyásolják a zenei irányt, azonban ezt a dolgot mindenki másként vetíti át a zenébe. Azért egy-két zenekar hatása hallható benne, ám szerintem mégis egyedi.

– Beszéljünk az eddigi hangzóanyagaitokról!

2004–ben jelent meg az első demónk Somewhere In The Night címmel, az anyag három dalt tartalmaz. 2006–ban készítettük a When Angels Fall Ep-t melyen hét szerzemény szerepelt, s 2007–ben a Hammer World terjesztésében újság mellékletben jelent meg. Mindkét anyag elnyerte a közönség és a kritikusok tetszését. Kaptunk építő kritikákat, s remélem sikerült ezeket előnnyé kovácsolni.


– Az országos terjesztésű When Angel Falls… EP-nek milyen eredményei voltak?

A 2007. évi februári Metal Hammer mellékleteként terjesztette a Hammerworld az EP–t, ezáltal ott voltunk az ország szinte összes postáján, és újságárusánál. Ez jelentős lökést adott az anyag promóciójának. Nagyon sok helyről kaptunk pozitív visszajelzést és játszottunk a Gothica 6.66–on ahol (nem kis meglepetésre), énekelték a dalokat, Szóval nagyon örültünk a lehetőségnek.

– Készítettek egy klipet az egyik EP-s nótára – ami nem is sikerült rosszul – szerepeltetek ezzel valahol? Gondolom a klipforgatás sztorija is „megér egy misét”…

Hát az tényleg megér egy misét. Nagyon jó volt a három forgatási nap, a stáb is nagyon jó volt, és nagyon elfáradtunk a végére. A külön poén, hogy árvízvédekezésre voltam beosztva és az éjszakai műszakot toltam, este 6–tól reggel 6–ig. Ezen intervallumon kívül tudtunk alkotni. Sikerült a Kunmadarasi repülőtérre is bejutni (elfoglalni), így ott is „szabadon” garázdálkodhattunk. Egy élmény volt!


– Az új lemezt viszont önerőből adtátok ki. Nem is tárgyaltatok kiadókkal vagy saját kézben akartátok tartani az „üzleti” részt is?

Az EP lemezt is saját erőből adtuk ki, legalábbis az első 100 db–ot, ez most is így van. Persze elküldtük a Hammerworldnek is, de még nem érkezett visszajelzés. Bizakodóak vagyunk, szeretnénk, az anyagot több kiadónak eljuttatni itthon és külföldön egyaránt, reméljük, megtetszik az anyag és látnak benne fantáziát. „Üzleti” rész szerzői szinten nincs! Vagyis, ha egy ilyen szintű zenekar anyagát egy kiadó terjeszti, az annyit jelent, hogy sok–sok munkát, problémát levesz a válláról, (legyártás stb.) illetve a lemez az ország több pontján beszerezhető, s ez által több emberhez eljut, ami egy hatalmas előrelépés egy zenekarnak! (dejólenne) 

– A lemezhez csupa új dalt írtatok vagy voltak korábbi témák, amiket most elővettetek?

Nem, a lemezen teljes mértékben az EP óta alkotott dalok kaptak helyet.

– Mennyi időt vett igénybe a dalszerzés illetve milyen volt ennek a folyamata?

Igazából a dalok a végső köntösüket a stúdióban öltötték magukra, hiszen még ott is rengeteg ötletünk volt, mit, hogy lehetne. Ennek sajnos a rövid idő szabott gátat. Amúgy a dalok az elmúlt két év termései, és teljes mértékben közös szerzemények, mindenki tett hozzá valamit (vagy kihúzott a szövegből)


– Végigvehetnénk a dalokat, miről is szólnak!

Nos, ami a dalok témáit illet, inkább hangulatokat próbáltunk lefesteni, a témák elég vegyesek, na de egyenként:
Bitter Rain: egy szakításról szól
Banished by lies: a hazug világról és képmutatásról
Believe in Me: egy drogfüggőről, aki oly sokszor becsapta kedvesét és önmagát
Between Two Worlds: Elvágyódásról, egyedüllétről
Dawn of a New Age: Szintén az álságos világról és ezen világ új korának hajnaláról
Drowning In Despair: A dal az amstedteni dolgok körül forog. Mit érezhettek a részesei.
Inhale the Sadness: „Szívd magadba a bánatot, hallgasd, a csendet mely ordít belül”
The wayfarer: Egy vándorról szól aki keresi a helyét a világban
Something is Gone: Egy idős ember visszatekintése az életére
+ 1 instrumentális szerzemény kapott helyet, Say goodbye to autumn címmel, mely magyarra fordítva: Mondj búcsút az ősznek–et jelent

– A lemezfelvétel Töfinél folyt a Denevérben. Erről is meséljetek!

Így van, nála dolgoztunk. Az eredeti terv nem teljesen az volt, hogy az egész lemezt ott rögzítjük, de kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot, így júniusban be tudtunk vonulni. Egy nap dob, három nap gitár és két nap ének felvétel volt. Nagyon jó és egyben nagyon fárasztó volt, hiszen majdnem 24 órában zajlottak a felvételek. (Egyébként a bent készült videókból majd akarunk készíteni egy kis stúdió naplót, mert hülyeség az volt). A végeredménnyel, pedig maximálisan meg vagyunk elégedve Töfi nagyon jó szakember.

– Elég sok vendég szerepel az albumon. Kik Ők és mit tettek hozzá az anyaghoz?

Igen, sok vendéget hívtunk, mert színezni szerettük volna a dalokat, ők név szerint:
Balajthy Bernadett: (Charybdis), ének, (fantasztikus hang)
Papp Lajos: (Dying Wish): ének, (Igazi Jókoma)
Spisák László: (Vissza): ének, (igazi Lanyi)
Nádas Péter: (Folk Error): billentyű, (Igazi folker fenegyerek)
Hocza Róbert (Mytra): vendégszóló, (Igor báttya a hegyről)
Ács Sándor (Dying Wish, Stardrive): vendégszóló, (igazi sludger)
Mindenki sokat színezett a saját egyéniségével a nótákon. Szerintünk nagyon sokat dobtak a hangulaton.


– A borítót nézve is erős lett a lemez. Mennyire tükrözi a Ti elképzeléseiteket?

Teljes mértékben tükrözik elképzeléseinket. A borítót Jacsó Balázs készítette, és nagyon eltalálta a hangulatokat. Nagyon jó volt vele dolgozni, szinte fél mondatokból értettük egymást.
És hogy mi lehet a fejében, ha ilyeneket alkot….

– Mi várható most, hogy kint az album? Terveztek klipet vagy egyelőre a koncertezésre fekszetek rá?

Nyílván szereznénk minél több helyre eljutni az albummal, meg szeretnénk klippet, meg pólót, meg még jó néhány dolgot, de majd kiderül, hogy mire lesz anyagi lehetőségünk. Az ősszel, illetve a tavasszal, azért szeretnénk egy jó néhány állomásos „turnét”, a többi majd kiderül. Ötletek vannak, reméljük sikerül őket megvalósítani.

– Ráci a Remorse-ban is érdekelt, mennyire lehet összeegyeztetni a két csapat elfoglaltságait?

Biztos nem lesz könnyű, mivel ők is most indulnak be a D.Ü.H. lemezzel, de megpróbálunk megtenni mindent, hogy zökkenőmentes legyen a dolog. És akár lehetséges, hogy általuk is sikerül egy–két helyre eljutni. Volt már egy nap két zenekarral koncertje, de biztos nagyon fárasztó lehet, hisz mindkét zenekarban benne van a szíve, és max. fordulatszámon tolja. Kiderül, ha vállalja akár együtt is mehetünk koncertezni


– Most, hogy már a nagylemezt is kipipálhatjátok, merre tovább? Mik a távlati tervei a zenekarnak? Külföldi terjesztésben gondolkodtok-e esetleg? Milyen esélyeket láttok magatoknak?

Egy konkrét terv van, szeretnénk turnézni, a többi majd alakul. Ami biztos: dalokat nem írunk vagy fél évig (). Persze gondolkozik az ember mindenben, így külföldi terjesztésben is. Egyelőre nézelődünk hova lehetne kiküldeni az anyagot. Sose tudni hátha ráharap valaki. Itt leginkább, nem az a kérdés, hogy mi mit látunk magunkban, inkább a kiadó mit lát bennünk.



– A „Karcagi Underground” tagjai vagytok. Mi is ez a csoportosulás tulajdonképpen? Hogyan működik, mit jelent a tagjának lenni?

A Karcagi Underground nevéből következően a karcagi illetőségű underground szintű zenekarokat tömörítő szervezet, (Vale of Tears, Stardrive, mi, stb…). Ez inkább ilyen hogyan segítsük magunkat és egymást különböző lehetőségekhez jutni (koncertek, pályázatok, stb.).
Jó dolog, jó pár zseniális hangulatú koncert van már így a hátunk mögött,

– Végül Tiétek az „utolsó szó joga”:

Ráci: Köszönjük a lehetőséget!
Hallgassátok a Bitter Rain lemezt!
Találkozunk a koncerteken!

Huri: Az utolsó szó: YÓGA

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.