– Így van, mindkét gitáros poszton változások történtek. András távozása egyrészt személyes, másrészt zenei jellegű problémából adódott. Mindkét ok együttes hatása, következménye volt, hogy máshol folytatja zenei pályafutását.
Krisztián másik zenekara miatt döntött úgy, hogy inkább megelőzi az esetleges időpontütközéseket és csak az egyik zenekarára koncentrál. Sajnos ott nem tudták megoldani, hogy pótgitáros tudja őt helyettesíteni, ha ilyen eset fordulna elő. Viszont amíg nem találunk helyette új tagot, addig rendelkezésünkre áll, segít minket.
András helyén jelenleg Erdélyi Peti (Ad Astra, Megazetor) helyettesít, hihetetlen tempóban, hibátlanul tanulta be a koncertprogramot, már két alkalommal is bizonyított. A háttérben pedig zajlik nagy erőkkel zajlik a gitároskeresés, melynek kritériumait honlapunkon tüntettük fel, és különböző fórumokon hirdetjük. Rövidesen ki is derül mi lesz az új Salvus felállás.
.
– Már az előző, Minden kezdet lemeznél is érezhető volt a Salvus stílus kialakulása, ami az Önharcképen még inkább szembetűnő lett. Milyen úton jutottatok el idáig?
– A zenekar kezdetektől fogva tudatosan alakítja saját arculatát, fejlődik és a lécet egyre magasabbra teszi. A cél mai füllel is izgalmas, színes, energikus, valóban dallamos modern metal/rockzene szerzése dinamikai feszültségekkel, melynek vázát Zoli személyes, különböző témákból merített, már-már önálló versként is megálló magyar dalszövegei adják. A fejlődés mai állapota tükrözi az Önharckép zenei világát. Büszkék vagyunk rá elejétől a végéig. Kemény munka volt, sok energiát igényelt mind a zenészek és közreműködők, mind Vári Gabi hangmérnök részéről.
– S, ha már itt tartunk, fussuk át a banda eddigi történetét!
– A zenekar születését 2001-re datáljuk. Szegedi egyetemisták összezörrenése forrott ki az évek alatt, 2 demo után 2005-ben vettük fel az Imago kislemezt, 2008-ban Minden Kezdet címmel az első nagylemezt. A legfrissebb anyagunk pedig az Önharckép címet viseli, mely február 9-én jelent szerzői kiadásban. Több mint 250 koncerttel a hátunk mögött rengeteg hazai zenekarral fordultunk már meg egy színpadon.
– Az előző lemezt a Nail kiadásában jelentettétek meg, ha jól tudom. Most viszont elsősorban a letöltős verziót helyeztétek előtérbe. Ennyire kilátástalannak látjátok a lemezkiadást?
– Nem, erről szó sincs. Valójában az igazság az, ki akarjuk próbálni, mit lehet elérni, hány embert tudunk megszólítani, milyen tömegekhez tudunk eljutni úgy, hogy a lemezt szabadon elérhetővé, letölthetővé tesszük. Persze a netezők maguktól nem fognak a honlapunkra találni, ezt az infót is el kell hozzájuk juttatni valahogy. Erre meg is próbálunk minden lehetőséget megragadni. Például egy interjúban felhívni rá a figyelmet…
A lemez egyébként honlapunkon meg is rendelhető gyönyörűen kivitelezett CD formájában. Bízunk benne, hogy sokan válasszák a letöltés mellett ezt a formát is.
– Ahogy a lemezismertetőben is írtam, az album egyik erőssége a szövegekben rejlik. Jól bele lehet ásni magunkat, s eléggé negatív képet festenek, igaz itt-ott azért mintha felsejlene a „fény az alagút végén”. Ennyire pesszimistán látjátok a világot?
– Nem mondanám pesszimistának a szövegeket, egyszerűen a témaválasztás miatt tűnhet egyik-másik dal borongósnak. Én inkább realistának nevezném őket, olyan élethelyzetekről, tapasztalásokról és hatásokról szólnak, amikkel gyakran találkozhatunk. Nyilván nem az élet napos oldaláról szólnak , de a zene súlyossága is megköveteli az ilyesfajta szövegi megközelítést.
Ugyanakkor vannak egészen pozitív töltésű, helyenként jó értelemben vett patetikus hangulatot tükröző szövegek is, így pl. említhetném a Nem volt hiába vagy akár A hídépítő című dalt is, de ott vannak a kissé cinikus, fricskázó tartalmúak is mint az Üzenet vagy a Koszorút fejekre.
– A zenét tekintve kíváncsi lennék, hogy ti milyen hatásokat éreztek benne? S, ha már itt tartunk, kíváncsi lennék a kedvenceitekre is!
-Kedvenceink a progresszív metal örök klasszikusain, a skandináv dallamos death metalon vonalon át a klasszikus/power metalon át sok más stílust is körülölel. A Metallica/Megadeth/Pantera vonal is elég jelentős. Ugyanakkor nehezen tudnék kiválasztani olyan zenekarokat, mellyel leginkább érzékeltetni tudnám a pontos stílusfőzetet. Talán az In Flames dallamossága, súlya keveredik Ákos zenei- és szövegvilágával, szoktuk is mondani: „Ákos meets In Flames”. Azonban ha valakinek lenne egy szaftos körmondat-leírása, legyen szíves küldje el nekünk.
– Ti is Vári Gáborral dolgoztatok, akiről az utóbbi időben több remekül sikerült anyag kapcsán hallhattunk. Mi alapján választottátok ki pont őt?
– Gabihoz többéves ismeretség, barátság fűz minket, ahogy a többek között általa is mívelt Dystopia zenekarhoz. A korábbi időkben a Salvus és a Dystopia együtt koptatta az országutat a szélrózsa minden irányában, megjárva a legeldugottabb klubokat is. A Minden Kezdetnél nagyon meg voltunk elégedve az eredménnyel, ezért a soron következő lemeznél is egyből rá gondoltunk.
– Valamilyen szinten újdonság a samplerek használata, az Üzenet kicsit ki is lóg a lemezről, bár ettől függetlenül vagy tán épp ezért működik nálam. Milyen a munkamódszeretek, vannak tabuk a nótaírás során?
– Így van, a samplereket Hocza „Igor” Robi (Remorse, Mytra) készítette, emailben küldözgettük az ötleteket. Újdonságot hozott a zenébe, ettől, színesebb, profibb, modernebb a hangzás. A nótaírás a számok vázának megszületésével, azok bekottázásával történik. Ezt a kottát mindenki megkapja, és agyalhat a saját hangszerén, ötleteket vihet bele, közben megérik a dalszöveg is. Az új számokat próbán általában csak akkor nézzük meg, ha már legalább 70%-os állapotban vannak, de még a elkészültük után is sokat pofozgatjuk, simítgatjuk az egyes hangszereket, vokálokat.
– A fővárosi lemezbemutatóról meséljetek, hogy sikerült?
– A Dürer-kert kistermét még a West-Balkánban történt borzalmas baleset előtt lefoglaltuk, a lemezbemutató előtt két héttel kiderült, hogy erős létszámstoppal kell számolnunk, amitől kissé megrémültünk. Azonban szerencsére – sajnos 7 ember kivételével – mindenki befért, szóval teltház volt, aminek kifejezetten örültünk. Olyan remek zenekarokat hívtunk meg, mint a Phoenix Files, Remorse és a VL45.
Néhány Imagos és elsőlemezes számmal megspékelve lenyomtuk az Önharcképet elejétől a végéig. Bárcsak minden buli így sikerülne!
– Most nyilván kicsit visszafogják a koncertezést a tagcserék, de milyen terveitek vannak a lemez bemutatására?
– Ez attól is függ mikor tud felállni az új tagokkal a zenekar, több terv is van, de ezt majd akkor szeretnénk pontosítani, amikor már minden helyén van és a kreatív munkára is készen állunk.
Az Unicum által szervezett Tehetségkutatón sikerült bejutni a legtöbb szavazatot szerzett 15 zenekar közé a kb. 189 indulóból. A szakmai zsűri (többek között Tankcsapda tagok, Lénárd Laci…) által díjazott elő megmérettetésen bekerültünk a 10 legjobb közé, ráadásul a „fődíjat” is elvittük. Szóval a Sziget és VOLT fesztiválon kívül az őszi Tankcsapda turné két helyszínén is fellépési lehetőséget kaptunk!
– Készítettetek klipet a Ketten egyedül című dalra, várható újabb videó valamelyik nótára? Érdemes klipet forgatni egyáltalán?
– Mindenképpen érdemes, hiszen ott a YouTube, illetve a 2. lemez megjelenéséhez ez már dukált. Régen szerettünk volna már egy profi klipet, meg is vagyunk elégedve az eredménnyel, szerintünk jól sikerült. A cél zenekaros videó volt, látványos kamerajátékkal. Azért választottuk a Ketten Egyedült, mert közérthető, már-már slágeres, tipikus „klipes szám”. A lemezről még akár a Noé Ébredése, az Amikor Elfordulsz vagy a Festékre Vászon is elképzelhető, mint klipes szám, s ha megtehetjük, adódik rá esély és alkalom, el is készítjük.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.