Mindrot interjú

A Mindrot a 90-es évek doom színterének egyik legalulértékeltebb és legnagyobb potenciállal rendelkező bandája volt. Az alábbi interjúban Adrian Leroux válaszait olvashatjátok…

– A Mindrot-ot szerintem az teszi igazán egyedivé, hogy az atmoszférikus doom zenét folyamatos dühkitörések kísérik.
A ritka párosítás pedig egy egészen torz, beteg végeredményt szül és azt hiszem indulhattok a legbefordulósabb metal lemezek címért is. Tényleg ilyen rossz volt a helyzet akkoriban, mint ami a zenéből árad, vagy csak egyszerűen a koncepció miatt születtek ezek a dalok ilyennek?  Milyen volt az életetek akkoriban ~25 évesen?

Először is köszi a dicsérő szavakat a hangzással kapcsolatban. Nem hiszem, hogy ezt a legbefordulósabb cím nekünk járna, de elég sok jó/különböző véleményt hallottunk már a stílusunkkal kapcsolatban, és elég sűrűn. Tényleg nem történt sem velem sem a srácokkal semmi horror sztori a 90-es években… De úgy érzem, hogy elég sok abból, amit írtunk, az a személyes élményeinken alapul. Nem azért írtunk ilyen dalokat, hogy ránkaggassanak bármilyen jelzőt… Az élet 25 évesen elég érdekes volt… erről csak ennyit mondhatok.


– Mik a legkedvesebb emlékeid a Mindrot időkből?

A legkedvesebb emlékem Mindrot időszakból az, hogy zenélhettünk, akár egy üres teremben, akár egy nagyobb társaságnak, akik megértették, hogy mit is csinálunk…

– A Dawning-ban több helyen is vannak valamilyen filmből (?) bevágott átvezető részek, pl. „its a secret feeling i never told anybody about”.  Egy fórumon azt olvastam, hogy ezek egy X-Akták részből származnak, de soha nem találtam rá. Honnan vannak?

A “The Rapture” című 1991-es filmből.

– A Relapse-nál voltatok, ami szerintem nem kis szó. Ennek ellenére az az érzésem, hogy a Mindrot lényegesen alulértékeltebb/ismeretlenebb, mint lennie kéne… Van róla információd, hogy anno mennyi lemez fogyott el? Mit bánsz leginkább, amit nem sikerült összehozni a bandával?

A Relapse Records-szal szépen belenyúltunk, sokat segítettek a kiadásban és hogy eljusson az emberekhez. Különösen, amikor a Dawning megjelent és a Nuclear Blast Records terjesztette. Akkoriban a Relapse és a Nuclear Blast ugyanaz a cég volt. A Mindrot totál alulértékelt volt… fogalmam sincs az eladási statisztikákról. De azt tudom, hogy a Dawning-ból sokkal több ment el, mint a Soul-ból.
Azt bánom a leginkább, hogy soha nem jutottunk el turnézni az Államokba és Európába.


– Evan Kilbourne és John Flood távozásán kívül volt más oka a feloszlásnak? Alakulhatott volna másképp?

Nos, Evan átment a Save Ferris-be. John és én léptünk ki utána, mert elég instabil volt a helyzet a bandán belül meg amiatt, mert nem akartunk mindent előlről kezdeni egy új dobossal. Evan hihetetlenül tehetséges, rengeteg energiába került volna, hogy pótoljuk a helyét. Így tehát a Mindrot pihenőállásba került.

– Milyen kapcsolatban vagy a tagokkal? Mit tudsz róluk?

Mindenkivel tartom a kapcsolatot Matt Fisher-en kívül. Vele is, csak vele nem beszélek annyit, mint a többiekkel.

– Az Eyes of Fire-be anno hívtak téged is? Azzal a bandával most mi is van?

Az Eyes of Fire-be (EOF) soha nem hívtak énekelni. Meg a Mindrot feloszlása után közvetlenül Matt és Dan megalapította a Shiva-t. Mivel gondok voltak ezzel a névvel, ezért változtatták meg Eyes of Fire-re. Az EOF már feloszlott. Ennek nem tudom a részleteit, de azt elmondom, hogy Dan-nek nem igazán tetszett a zenei irány az EOF-rel, ezért kilépett. Most egy új bandája van, a “Destroy Judas”. Elég jó cucc, kemény.
Hallgassátok meg Facebook-on: http://www.facebook.com/home.php?#!/destroyjudas

– És a Morgion hogy is volt? Mikor miért léptél be és miért léptél ki olyan hamar?

A Morgion-be 2002 végén léptem be, egy új CD összehozása volt a cél meg egy kis turné is talán. Végül a 2003-as “Doomination of Europe” turnén kötöttünk ki, és rögtön azután, hogy hazaértünk, mind éreztük, hogy számomra elég problémás lenne a további turnézás… Nem akartam hátráltatni őket, úgyhogy inkább kiléptem. A “Cloaked by Ages Crowned in Earth” CD-t úgy volt, hogy velem vesszük fel, de erre sajnos nem került sor.

– Kétgyermekes családapa vagy (apropó, Mindrot fanok a kicsik?:), így gondolom nincs túl sok szabadidőd. Ha jól tudom, jelenleg nem zenélsz semmilyen bandában. Nem hiányzik?


Igen, házas vagyok és van két gyönyörű gyermekem… egy fiú és egy lány. Nem Mindrot rajongók. Elég sokat hallják azokat a zenéket, amiket én hallgatok, de nem mondhatnám, hogy igazán élvezik. Igen, nagyon hiányzik az éneklés és talán egy napon majd újra összejön.

– A Mindrot-tal mennyi koncertetek volt anno? Melyik sikerült a legjobban? Emlékszel a lent belinkelt bulira?



Elég sok koncertünk volt Orange County-ban, Los Angeles, Észak-Kalifornia és San Diego térségében… Ezen kívül viszont sajnos soha nem játszottunk, pedig sok koncertünk volt. A legemlékezetesebb az 1991-es volt azt hiszem, a Bolt Thrower-rel. Meg a Neurosis, Entombed, NY Nausea és a Dismember-rel közösek is elég jók voltak. Nem emlékszem arra a bulira, amit belinkeltél… de ez a Forlorn!

– Az utolsó koncerteteken 1998 elején tényleg kb. 30-an voltak csak?

Igen, ez az igazság… 30 ember maximum. Egy nagyon kis klubban volt, az a neve, hogy Club Mesa. Egy last-minute koncert volt, nem volt túlreklámozva. Azt is tudnod kell, hogy abban az időben az a fajta zene, amit mi játszottunk, nem volt túlságosan elfogadott Orange County-ban. Így elég gyakran voltak kevesen a koncertjeinken. Biztos vagyok benne, ha egy héttel később játszunk ugyanott, akkor teltházas lett volna, haha.

– Mostanában sok banda nyom le egy-egy rövid reunion tourt, te gondolkoztál már ilyenen?

Igen, tavaly majdnem össze is álltunk néhány koncert erejéig. A végeredmény az lett, hogy nem tudtunk megegyezni a setlisten, meg Dan és Matt között még mindig van egy kis ellenségeskedés. John és én voltunk azok, akik megpróbálták ezt az egészet összehozni… de sajnos falba ütköztünk. Talán majd máskor. Hamarosan elköltözöm Kaliforniából Washingtonba, így jelenleg elég kevés esélyt látok rá a jövőben. Ez mindig is így ment a Mindrot-tal… az átok folytatódik.

– Utolsó szó jogán?

Köszönet, amiért megkerestél, hogy valami olyasmit csináljak, amit nem tettem már rég… nagyon élveztem. Ezen kívül szeretném üdvözölni és köszönetet mondani azoknak a rajongóknak, akik követtek bennünket és a kezdetek óta hallgatnak. Ha bármi történik a Mindrot-tal, azt a Facebook oldalunkon találjátok meg: www.facebook.com/home.php?#!/pages/Mindrot/218206318206448 Nézzetek rá és lájkoljátok. Én készítettem és frissítem időnként. Üdv m/
Adrian Leroux



Hexvessel Hexvessel
április 24.