Interjú Lennel, a Hybrid Reality értelmi szerzőjével

 Mikor állt talpra a Hybrid Reality project, illetve mesélnél az előzményekről?

Maga a Hybrid Reality csak tavaly augusztus óta létezik. Az évek alatt többször is elgondolkodtam, hogy szeretnék szólóprojektezni és 2007-ben raktam is ki néhány instrumentális számot, de nagyon kezdetlegesek voltak még.
2010 telén egy cimborámmal, Szegvári Bandival kitaláltuk, hogy alapítunk egy zenekart és próbálunk saját számokat írni. Ehhez később csatlakozott Szabó Kata dobolni, majd később Miklós Gábor samplerkedni és Gajer Gergő basszusgitározni.
Viszonylag rövid idő alatt, elég sok dalt írtam és már épp szerettünk volna kiadni egy EP-t, mikor Gábor kilépett és szépen lassan szétcsúszott a zenekar.
Nyáron elgondolkodtam, hogy lehet érdemes lenne ezekkel a számokkal tovább foglalkozni. Így született meg a Hybrid Reality.

Honnan jött a zenekarnév?

A névválasztás mindig nehéz feladat. Mindenképpen olyat szerettem volna, ami valahogy kapcsolódik a zenéhez. Nagaarum cimborám még annak idején a Message from the Otherside-ot „lebegős hybrid gőzmozdonyként” emlegette. Ez a hybrid szó, végül megtetszett. A MftO feloszlása után valahogy minden picit összemosódott… valahogy így jött ez a Hybrid Reality név.

Egyedül szerzed a zenét és a szövegeket, ez változhat a jövőben? Tudtommal koncerten is előadásra került a megjelenés napján az EP anyaga. Kik a társaid ebben? Mennyire lehet ehhez partnereket találni, akiknek így nem különösebben adatik meg az önmegvalósítás lehetősége?

Én úgy vettem észre, hogy a legtöbb zenekarban amúgy is egy, maximum két ember írja a dolgokat. Nagyon ritka hogy mindenki belead valamit zenébe. A Heroes Never Die-ban, ahol Szegvári Bandival is együtt zenéltünk, Ligner Simon írt majdnem mindent zeneileg. A Hybrid továbbra is szólóprrojektként fog működni, viszont ez nem jelenti azt, hogy élőben a dob vagy a basszusgitár nem kap szabadságot. Variálhatják a témáikat. Élvezik és szeretik csinálni, ez nekik is és nekem is buli.
A már említett Bandi gitározik mellettem, a dobosunk másodjára is Szabó Kata lett. Sampler posztra egy gyerekkori barátom, Osztrocska Dávid szállt be, a basszusgitárt pedig a Ska-Pécs-ből ismerős Poulet Dániel pengeti.

Van kedvenc dalod az EP-n? Ha igen, melyik és miért?

Mindegyiket igyekszem egyformán szeretni, de a Wings of Grace azért valahogy kiemelkedik közülük. Nagyon pörgős és dallamos… a legspontánabb dal, amit valaha írtam. Egy reggel felkeltem az ötlettel, másnap délután már kevertem a kész felvételt. Imádom! 🙂

Hogyan kategorizálnád a zenét műfajilag, illetve a szövegeid miről szólnak?

Sosem voltam jó stílus meghatározásban. Amikor írom a zenét, tudatosan nem foglalkozom azzal, hogy bizonyos határokon belül maradjak. Érződni szokott, hogy keverednek azok a stílusok, amiket éppen hallgatok, de konkrét cél soha nincs. Ez a lemez talán leginkább a hardcore, metalcore dolgokhoz áll legközelebb.
Minden szöveg más. Mindig arról írok, ami éppen zavar, vagy foglalkoztat. Általában ezek az érzelmek indítják el magát a zenét is, szóval a dallam és a szavak, nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
A Wings of Grace a békéről, a béke kereséséről szól. A világ tele van felesleges, értelmetlen erőszakkal és háborúkkal. A WoG ezek alól szeretne felszabadítani mindenkit.
A Purgathory, a tudattalan, céltalan lézengő emberekhez szól. Olyan emberekhez, akik nem törődnek sem a környezetükkel, sem semmi mással, ami rajtuk kívül létezik.
Prometheus pedig a fejlődés és a lehetőségek rossz felhasználásán háborodik fel.

Van zenei képzettséged?

Nincs. 🙂

Az anyag elég jól megszólal. Milyen hangszereket használsz?

A hangzásom alapvetően két Ibanez gitárra és egy Line6 Pod XT Live multieffekt pedálra épül.
Az egyik gitár egy régi koreai Ibanez RG 270-R a nyaknál Dimarzio Paff-Joe a hídnál pedig Breed hangszedőkkel. Szinte a „pályafutáslom” eleje óta velem van. Nincs az az összeg, amiért hajlandó lennék megválni tőle.
A másik gitár egy 7 húros Ibanez RG 7420 BP. Remekül kisegít, amikor durvább mélységekben szeretnék alkotni.
Magát a hangzást pedig a Line6 Poddal modellezem. Sokan támadják a modellezős dolgokat, de én egyelőre teljesen meg vagyok elégedve. 🙂

Zeneileg kik/mik voltak rád hatással?

Leginkább három embert tudnék kiemelni.
Az első Mike Shinoda, a Linkin Park egyik énekese/gitárosa/billentyűse/zeneszerzője stb. és a Fort Minor atyja. Imádom, ahogy ő is minden szabályt áthág és nem törődik semmivel. Megy a saját kreativitása után és nem törődik azzal hogy a hallgatók mit gondolnak majd róluk.
A második Rob Arnold. Régen a Chimaira-ban játszott, most pedig a Six Feet Underben tépi a húrokat. Szinte gyerekkora óta a SFU volt a kedvenc csapata és lám most teljesült az álma, egy egész lemezt írt a srácoknak. Zseniális gitáros egyébként. Rengeteget tanultam tőle. A kevesebb néha több, semmit nem szabad túlbonyolítani.
A harmadik Winston McCall. Zseniális szövegeket ír és a szerénységével és az emberszeretetével mindenkinek kiemelkedő példaképe lehetne.
Ami pedig összeköti hármukat az az, hogy a hihetetlen sikereik ellenére és képesek voltak megőrizni az emberségüket és szakma, a zene iránti alázatukat. Ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról.

Melyik zenésszel/zenekarral koncerteznél a legszívesebben együtt? És hol?

Az az igazság, hogy szinte bárkivel szívesen játszanék. Szeretek új bandákkal megismerkedni. 🙂
Viszont ha már így feltetted a kérdést, idehaza legszívesebben a Sleepless, Absent Distance, Absolved, Subliminal Merger, A Journey Home zenekarokkal játszanék. De újra és újra csinálnék közös bulikat olyan csapatokkal, akikkel már más-más formában együtt koncerteztünk, mint például a Sirens Chant, a Rebel for Life, a Coldharbour Lane vagy épp a Backseat Burnin. Imádom ezeket a srácokat, úgyhogy remélem még sokszor fogunk együtt pangani. 🙂
Vannak persze nagy álmok is, hogy valami nagy színpadon együtt bulizhatunk majd a Parkway Drive-al vagy a Northlane-el… de ezek nagyon távoli dolgok.

Hogyan látod a hazai zenei életet, illetve a médiatámogatottságot? Mi a véleményed a térségetek zenei életéről, lehetőségeiről; van az ilyen jellegű zenének közönsége?

Zenei élet? Hajaj… érzékeny téma.
A hazai underground gyakorlatilag csak a fővárosban létezik. Vidéken az emberek csak a haverjaik koncertjeire járnak el. Meg persze a jól megszokott mainstream bulikra.
De komolyan… mi ez? A lemezbemutató koncertünkön játszott velünk egy olasz csapat, a Lies of Nazca. A fellépőkön és a szervezőkön kívül, alig 10 ember maradt, hogy megnézze őket. Szegény srácok ezért utaztak több száz kilométert…
A médiára, nekem személy szerint egy rossz szavam nem lehet, hiszen minden nagyobb webzine támogatja a Hybrid Realityt. De nagyon sok zenekart látok, akik nálam sokkal, de sokkal tehetségesebb és mégsem kapnak elegendő figyelmet.
Baranya megye szinte összes zenésze Pécsett ügyködik. Vannak zenekarok, akik megmaradnak a szülővárosukban, de a legtöbben hozzám hasonlóan tényleg Pécsre járnak zenélni, hiszen ott van bérelhető próbaterem és fellépési lehetőség.
A legtöbb fiatal a heavy-, trash-, folk-metal felé hajlik, de azért van Pécsnek egy kis hardcore közössége is. 🙂

Mi van most a Blackbird Music blogoddal? Elég sok underground banda kapott ott szereplési lehetőséget.

Igen, igyekszem támogatni a kevésbé ismert zenekarokat interjúkkal, kritikákkal és bemutató cikkekkel. Szerencsére erre vevők az olvasók is. Amint felfedezek egy új zenekart, vagy valaki megkér, hogy segítsek, már izzik is a rendszer. Régen nagyon törekedtem arra, hogy akár minden nap legyen valami újdonság, de persze ezt egyedül nem lehetett tartani. Most kicsit visszafogottabban jönnek az új cikkek. De ha bárkinek segítségre lenne szüksége a zenekar promózást illetően és szeretne bemutatkozni az keressen bátran! 😉

Hogyan tervezed a folytatást? Mit várhatunk a Hybrid Reality-től a jövőben?

Ebben az évben még lesz néhány koncertünk és forgatunk egy klipet is, aztán ha minden készen áll, tavasszal szeretnék nekiállni a nagylemeznek.

Van valami, amit megkérdeznél még magadtól, ha te lennél a kérdező? 😀

Háttőőő… azt hiszem nincs. 😀

Valami extra üzenet a ‘forgács olvasóinak?

Hallgassátok az EP-t és kövessétek a Hybrid facebook oldalát! Remélhetőleg valamilyen szinten mindenkit sikerül megfognom a zenémmel! 🙂

Nagyon szépen köszönjük

Én köszönöm a lehetőséget!