Nemrég kaptam két példányt a szóban forgó fanzine-ekből, és pár hétbe telt, mire rendesen átnyálazhattam őket, hiszen a terjedelmük egészen elképesztő. A kettő együtt 225 oldal, és mondanom sem kell, hogy reklám az totálisan nincs bennük, leszámítva egy – két disztro és hasonszőrű lap logóját, akkel kölcsönös baráti – támogató viszonyban van Attila. Mostanra érett meg a dolog, hogy meghívjam az újságok egyik oszlopos létrehozóját – szerzőjét Dr A-t a Fémforgácsra, egy kis csevelyre.

Pontosan ki illetve kik csinálják a két lapot? Mármint a Fekete Terrort és a Tales of the Morbid Butcherst?

Üdv Nagaarum, és üdv mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat. Dr. Amputator vagyok a sásdi láncfűrészes mészáros. Mikor először a kezembe fogtam 2002-ben a Stygian Shadows hetedik számát azonnal elvarázsolt és rájöttem, hogy a Hammerren kívül is van élet. Itt már volt bennem egy vágy, hogy milyen jó is lenne egyszer egy ilyen újságot összehozni. A Fekete Terrort én hívtam életre 2009 elején, hogy valami maradandót alkossak a magyar underground sötét fénye alatt. A kezdetektől fogva a magyar bandák támogatása volt a cél. Csak magyar vagy magyar származású zenekarok interjúi jelentek meg a fanzine-ban és csak a lemezismertetőkben kerültek elő a külföldi bandák.
Több kollégám is volt, akik írtak nekem cikkeket a Fekete Terrorba, név szerint Blackwitch, Dr. Lorenz, Necrolord, L, gunshot22, Elysian, Anaal (horror rovat az első számban), Greskó Peti (scene riport az első számban) és Maniac, aki a mai napig a társam. Az Ő nevéhez fűződik az Oral Climax fanzine, ami sajnos jelenleg inaktív. Ő a második számnál csatlakozz hozzám. Visszakanyarodva a kezdetekhez egy kicsit, először a Magyar Metal Legendák webzine interjúit akartam kinyomtatni magamnak, de aztán mertem nagyot álmodni és megszületett a Fekete Terror első száma.
A Tales Of The Morbid Butchers fanzine-t is én álmodtam meg, de szigorúan Maniac részvételével. Míg a Fekete Terrornál az én akaratom érvényesült, addig itt demokrácia van. Mi ketten vagyunk a beteg mészárosok és mind a ketten azzal csinálunk interjút, akivel csak akarunk, a metal műfajon belül korlátok nélkül.
Mindkét fanzine stábjának a tagja még Kovács Ádám, aki a grafikáért felel. Nagyszerű munkát végez, totálisan meg vagyok vele elégedve. A külföldi interjúk fordításában eddig Stauderer János segített, aki a Metal Ör Die Records feje, de a harmadik számhoz Bonya fordítja az interjúkat, legalábbis amiket én csinálok, aki többek közt a Paragon Zeroból lehet ismerős.
Volt még egy fanzine, ami csak egy számot ért meg, ez volt a Vorarefília. Ezt Dr. Lorenzszel csináltam közösen, de földbe állt, mert a kollégám nagyon elfoglalt volt a magánéleti dolgai miatt.

Eddig hány szám jelent meg ezekből? Mikor jelent meg az első?

Az első Fekete Terror 2009. végén jelent meg piros borítóval, CD melléklettel. A következő támadás 2010. tavaszán érkezett, ez volt a Vorarefília első és egyben utolsó száma. Ebben négy interjú található és hozzá négy recenzió. A/5-ös méretben jelent meg, aminek a szépsége az volt, hogy fekete alapon voltak az írások.
Ha ködös emlékezetem nem csak, akkor 2011. márciusában érkezett meg a Fekete Terror második támadása 140 oldalon. Ehhez is járt CD melléklet és egy Mörbid Carnage poszter. Ez a szám profi nyomdai cucc, ami elég rendesen meg is terhelte az alacsony költségvetésem. 2012. nyarán készült el a Mesék első száma. Ez 76 oldalas volt. A Hentesek meséinek a folytatása 2013. végén jelent meg 92 oldalon.

Milyen a kapcsolatotok a többi fanzine-nel? Ahogy figyelem, ezekben a lapokban a társlapok is meg vannak említve. Mi a helyzet a külföldi hasonszőrű sajtóval?

Hazai lapokkal jó a kapcsolat, részemről biztos. Bennem semmi rivalizálás, áskálódás, irigység nincs. Örülök, ha egy hazai fanzine sikereket ér el és támogatom, ahogy csak tudom. Rendszeresen cserélni is szoktunk, ha van aktuális szám. Számomra egy fanzine-nak kötelessége támogatni a többi fanzine-t, főleg az azonos nemzetiségűeket. Egymást segíteni kell, mert ez mindkét félnek a hasznára válik. Ennek így kell lennie. Persze vannak ellentétek, amik vitákhoz vezethetnek, de ezeket kezelni lehet. Nem vagyunk egyformák, nem egyformán gondolkodunk, de ettől még támogatni lehet egymást. Én is támogatom a Posthuman fanzine-t, pedig aztán a stílusától elég messze állok. Persze ez csak az én véleményem, de ha valaki nem így látja, attól még lehetek vele jó kapcsolatban. A legszebb az egészben, hogy a jelenlegi aktív szaklapok készítőit személyesen is ismerem és ha találkozunk egy koncerten, mindig megiszunk egy finom italt vagy többet.
Nem titok, ha azt mondom, hogy rengeteg jó külföldi fanzine van világszerte. Sajnos nem tudok mindenkivel cserélni, akivel csak akarok, ahhoz kurva kevés a fizetésem. Dolgozó felnőtt ember vagyok, vannak számlák és egyéb költségek, amikre kell a pénz, de közösen az ősökkel megoldjuk a mindennapokat, így a fizum kis részéből tudok gazdálkodni. Ha beszerzek egy külföldi lapot, akkor írok róla és máris
támogattam egy kicsit, vagy ha tudom, hogy jó fanzine, de nincs a birtokomban, akkor keresek egy flyert róla és azt rakom be az újságba. Nekem ezek fontos dolgok. Legutóbb a román Slowly We Rot, a litván Forgotten Path és a chilei Infernal Thrashing fanzine-okkal cseréltem. De rendszeresen cserélek a Bokival a macedón Noisegate lappal vagy Nunoval, aki az Escritas do Subsolo fanzine-t készíti. A perui Legion Of Torture fanzine-nak is küldtem a kettes Talesből. A costa ricai Call To The Infernal Hordes fanzine-nal is cseréltem már. Kiadóknak is szoktam küldeni promo csomagot és cserébe kapok tőlük lemezeket, kazikat recenzióírásra. Maniac is csinálja a maga kis bizniszeit.

Milyen példányszámban jelenik meg a … Terror és a … Butchers? Milyen a kereslet a lapokra?

Az első Fekete Terror 150 kézzel számozott példányban jelent meg. A második 200 kézzel számozott példányban. A Vorarefília már nem volt sorszámozva, és kb. 100 példány készült belőle. A Tales első száma 150 példányban jelent meg, de ez se volt sorszámozva már. A másodikból eddig 120 példány lett nyomva, de én még fogok pár példány gyártatni.
Kereslet? Régen, míg nem volt internet biztos ötször többen vettek fanzine-t, mint most. Most csak a fanatikusok vesznek, azok, akiknek jelent valamit ez a kultúra. Hányszor hallottam már, hogy minek az újság, minden fenn van a neten. Na, ettől hánynom kell. Aláírom, hogy ebben a betegesen felgyorsult világban úgymond „elavult” a nyomtatott újság, mert nem napra kész, pénzt kell adni érte stb, stb. Az interneten meg megkapja az ember fillérekért a rengeteg infót. Mint mondtam ez egy külön kultúra, aminek meg van a varázsa, a kezedbe tudok fogni, élő, vigyázni kell rá, a szívedhez nő nem pedig egy adat a rengetegben, amit bármikor le lehet tölteni. Nem vagyok a webzine-nek ellen, mert ezekre is szükség van ebben a felgyorsult világban, én is szoktam olvasni őket, meg van az előnyük is, de a kézzel fogható dolgokat tartom igazi értéknek. Sokkal nagyobb dolog, ha egy újságban jelenik meg valami, mint a neten.
Ezt napokig lehetne ecsetelgetni, és szerintem nincs is értelme erről magyarázni. Vagy támogatod a fanzine-eket, vagy nem, vagy érted miről van szó, vagy nem. Visszakanyarodva a kereslethez, ha 40-50 példány elkel az nekem már jó. A maradék meg megy cserére, ide-oda. Rá lehet fogni, hogy az országban nagy a szegénység stb, de ezek a lapok nem havonta jelennek meg. Nem érdekli az emberek annyira, hogy pénz adjanak érte, tisztelet a kivételnek. Ennyi. És akkor miért csinálom és csinálják még páran? Mert szeretjük csinálni és fontosnak tartjuk a fanzine-ok létét. Persze külföldön megéri 300-400 példányban kinyomni angolul vagy németül, mert ott más a helyzet.

Zenei kiadványokkal hogyan álltok? Értem ez alatt azt, hogy volt-e ilyen nálatok, vagy terveztek-e esetleg kiadni hangzóanyagokat bármilyen formában is? Akár mellékletként. 

A Fekete Terror mindkét számához volt CD melléklet, amin az újságban szereplő zenekarok egy-egy nótája volt hallható. Azt tudni kell, hogy a második CD válogatáshoz 1000 borító készült, amit Káger Balázsnak a Neverheard Distro vezérének köszönhetek. Ezek promóciós célokra voltak/vannak felhasználva. Promo csomagokba egy írott CD (volt printelt korong is, de én most már csak sima CD-re írom ki) mellé több borítót is szoktunk belerakni, hogy az adott személy tovább tudja küldeni és így az egész világon terjed az ige.
Maniac ad ki zenei anyagokat, mivel több zenei formációja is aktív, mint például a Vrag, Witcher vagy a Gondviselés. Az első kettő formáció korai anyagait szerzői kiadásban jelentek meg, persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy kiadót vezet. Nekem viszont vannak kiadói terveim, de hát az anyagi korlát jelentősen hátráltatja ezt a projektet. Fekete Terror Productions a neve és az első kiadványok Listiusnak a munkái lesznek, természetesen kazetta formátumban, persze ha beleegyezik. Ő nem éppen egy ismert hazai metal arc, akinek több zenei megnyilvánulásai is vannak/voltak. Black Dominator, GoatDominator, Darkspirit Manifest. A Solusos Dáviddal is szeretnék majd dolgozni. Ő nagyon jó arc, hamar összebratyiztunk, miután már megittunk jó pár liter italt. Én ezt már rég megálmodtam, de hogy mikor lesz belőle valami, azt nem tudom. A lényege az egésznek, hogy a hazai bandákat segítsem. Kazetta formátum lenne az elsődleges megjelenési forma, de Pro-CDR-ben is gondolkodok az olcsóbb promóció érdekében. Sajnos minden az anyagiaktól függ, így ez most még csak álom. Épp elég a fanzine körüli dolgokat kigazdálkodni, úgy hogy rendeljek még UG cuccokat is, és koncertre is járjak.

Azon nem gondolkodtál esetleg, hogy összeálljatok pár hasonló arccal (akár többen is), akik szintén kiadót szeretnének alapítani, és közös erővel gyári formátumokat adjatok ki?

Megfordult a fejemben, de inkább egyedül csinálnám legszívesebben. Nem kell kompromisszumot kötni senkivel, nincs vita stb. Fanzine-nál működik a közös munka, de a kiadót nem akarom megosztani senkivel. Viszont a jövő kiszámíthatatlan és ki tudja, lehet akadna olyan ember, akivel jól menne az együttműködés. De ahogy korábban említettem, ezen a dolgon nem is agyalok, mert előbb egy megfelelő anyagi háttér kell, aztán lehet gondolkodni. 50-60 példányszámos kiadványt ki tudnék adni rövid időn belül, de ez után van csak az igazi munka. A cserék, promóciók sok pénzt felemésztenek, ezt tapasztalom az újságnál is, így nem ugrok bele meggondolatlanul.

Érdekes dolgot vettem észre. Az interjúitok amellett, hogy nagyon hosszúak, a kérdések is azok, vagyis egészen finomra van a dolog hangolva, érződik, hogy nem sablonkérdések vannak összehajigálva. Ez tudatos, vagy ösztönösen jön belőletek ez a fajta célzott érdeklődés?

Én a kezdetektől fogva megpróbálok érdekes, nem túl sablonos interjúkat összehozni, több-kevesebb sikerrel. Ez nálam cél volt, de minden spontán jön, mert akkor írok interjúkérdéseket, amikor érzem, hogy van ihlet. Nem görcsölök rajta, néha megakadok, akkor mással foglalkozok, de amúgy az interjúk nálam könnyen születnek, még ha némelyik hosszú is. Egy a célom, hogy érdekes, változatos, izgalmas,
jó hangulatú beszélgetések szülessenek. Vannak sablonos témák, amiket nem akarok kihagyni, mert kell, ahhoz hogy egy zenekart megismerjen az olvasó. Általában úgy kérdezek, hogy a saját véleményemet is beleszövöm a kérdésbe. Túl nagy előkészület nem előz meg egy interjút sem. Elkezdem hallgatni az adott banda lemezeit és hagyom, hogy a csodálatos elmém kibontakozzon. 😀

Kik voltak eddig a legemlékezetesebb vendégeitek az interjúk során?

Részemről az Oral Climax, amikor a Maniacot és a Törököt kifaggattam a fanzine kapcsán 10 oldalon keresztül. Fú, biztos szidták a hátsom, hogy mennyi hülyeséget tudok kérdezni. 😀 Amúgy nekem mind emlékezetes, mindegyikre büszke vagyok. Neverheard Distro-s beszélgetés is remekül sikerült. Balázs nagyon jó cimborám, sokat köszönhetek neki. Vannak, amik jobban sikerültek és vannak, amik kevésbe, de egyiket sem bántam meg, hogy elkészült.

A vallási ideológiákkal kapcsolatos kérdések gyakran előjönnek. Te hogyan vélekedsz a témáról? Van publikus véleményed?

METAL az én vallásom, a többi nem érdekel.

Szerinted a metalon belül mennyire jellemző a vallásellenesség? Illetve mely alműfajoknál vehető észre ez?

Ha a szervezett vallásokra gondolsz, amik úgy működnek, mint egy nagy multicég, akkor jellemző. Akinek van egy kis esze, az köp az ilyen szervezetekre.
Ezt nem lehet alműfajokra bontani. Bármilyen alműfajú zenekar énekelhet bármiről. Mindenkinek a magánügye, és ha nem tetszik nekem, akkor nem hallgatom. Én nem bonyolítom túl a dolgot: köpni kell az összes intézményesített vallásra, a zenét tisztán kell hagyni. A metal lényege a nyers erő, amit képvisel, és amit érzel egy-egy album hallatán. Ezt érezni kell, nem kell túlbonyolítani.
De például rengeteg pogány hitvilágú metal banda van, ami természetesen nem keverendő össze a fent tárgyaltakkal, főleg nem a lakodalmas pogányokkal. Igazi pogány értékeket képviselnek, ami tiszteletre méltó. Ha valaki a sötétséget, vagy a természetet, vagy a bőrt isteníti, az is vallás, az egyén saját vallása. Ez a vallásellenesség kifejezés eléggé félreérthető tud lenni.

Tehát kimondottan csak a szervezett vallást tartod elkerülendőnek? Hogy vélekedsz az otthon Bibliát olvasó hívőkről, akiknek eszük ágában sincs téríteni?

Elkerülök mindent.
Én azt mondom, hogy a saját magad vallását kell megtalálnod, úgy formálni, hogy az neked jó legyen. Mindenki azt csinál a szabadidejében, amit akar, engem nem érdekel. Ha Bibliát akar olvasni valaki, hát tegye, csak engem hagyjon békén vele. Nem vagyok kíváncsi rá, hogy mit olvasott belőle és hogy értelmezi. mi a mondani való stb.

Politizáltok? Most pont aktuális a kérdés (parlamenti választások).

Én nem politizálok. Nagyon minimálisan foglalkoztat. A vezető magyar politikusok nem a magyar népet szolgálják és magasan szarnak ránk. Röviden és tömören én annak örülnék, ha a MAGYAR ember jóléte, a MAGYAR gazdaság fellendítése lenne a középpontban és nem pedig a mindenféle jött-ment söpredék támogatása, seggnyalása. Na, ez egy utópia sajnos.

Arról elárulnál valamit, hogy a magánéletedben mivel foglalkozol? Munka, hobbik?

Amióta leszoktam az ivásról, nincs hobbim. 😀
Komolyra fordítva a szót egy kazángyárban dolgozok logisztikusként nyolc órában, két műszakban. A melóval nincs gond, de a fizetéssel annál inkább. Legfontosabb hobbim, ami az életem is egyben a METAL és az ezzel kapcsolatos dolgok. Fanzine, CD, kazetta, bakelit lemezek, zenekaros pólók vásárlása, gyűjtése. Imádok koncertre járni, elmegyek az ország másik végébe is, ha kell. Ezeket az utazásokat Káger Balázs komával szoktam megoldani. Mivel Ő is lelkes híve a magyar színtérnek, így a legkisebb bulikra is képesek vagyunk elmenni. Szerencs, Révkomárom, Mosonmagyaróvár, Körmend, Szeged, Veszprém bárhova. A másik kedvenc útitársam az Andró, a Malediction basszerosa. Na, ővele aztán lehet metalkodni, igazi bádi ráró! Ezekről a túrákról könyvet lehet írni. Novemberben voltam velük két napot Olaszországban. Volt ereszd el a hajat, háhá. Emellett imádok a barátnőmmel a közeli erdőkben barangolni, ha szabadidőnk engedi, ami elég kevés, mivel családi házban élünk, amihez természetesen telek is tartozik, amin mindig van mit csinálni. Imádok fát vágni vele. Brutális mikor a bütykös tuskókat vadállat módjára szétcsapja, háhá.
Régen volt egy sziklakertem egy kis tóval, ami tele volt aranyhalakkal, de jött a METAL és teljesen felhagytam a kertészkedéssel. Barátnőm hatására az utóbbi időben előjött ismét ez a szenvedélyem is és most ismét csináltam magamnak egy kis kertecskét. Összeszedtem jó pár követ és ehhez illő növényeket és most ezzel is foglalkozok újra. Jót tesz a mocskos lelkemnek. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból
imádom a kőrózsákat. Most még kevés van, de lassan bővítem a készletet. Összességében szeretek a szabadban lenni és a természettel foglalkozni, de sajnos nem jut elég idő mindenre. Nagy szerelmem még a HORROR filmek. Sajnos a gyűjteményem nem túl nagy és 99%-a DVD lemezek, de van egy-két finomság köztük, például a Hellraiser kocka. Régi, új jöhet minden, nem határolódok el az új cuccoktól, de sajnos igazat kell hagynom és egyet kell értenem azzal, hogy a mai világban ritka a nagyon jó film. A számítógépes trükkök teljesen tönkrevágják a produkciót és egyre nehezebb kimagasló alkotást készíteni. Imádom a brutális, kegyetlen filmeket, ahol nem takarnak el semmit. Én látni akarom, ha egy nő egy ollóval kivág egy csecsemőt egy másik nőből. Nincsen semmi bajom, nem kell megijedni, de az ilyen művészi megnyilvánulás kielégítő és szimpatikus számomra. Más komolyabb hobbim nincs. A nagy regények olvasása kimaradtak az életemből, fiatal korom hétvégéit alkoholos mámorban töltöttem, de most már ritkán iszok, de akkor nagyon, háhá.

Jelenleg van folyamatban a két lap közül valamelyiknek a szerkesztése? Ha igen, mikorra várható megjelenés?

A harmadik Talesen dolgozunk jelenleg, vagyis a Maniac még nem, de neki más a munkatempója, mint nekem. Én már télen megírtam hét interjút és van már több recenzió is készen. Hogy mikorra várható? Talán évvégére megjelenik. Minden a magánélettől függ. Nyomás hatására nem szeretek írni, nem kell szigorú határidőt felállítani, mert abból úgyse lesz semmi. Tapasztaltam már. Amikor kész akkor megjelenik, de persze ha évente egy szám megjelenne, annak örülnék. Nekem is ki vannak töltve a mindennapok, de Maniacnál ez hatványozottan igaz. A harmadik Fekete Terror tartalma is kezd körvonalazódni, de sajnos erre még várni kell, idő és pénzhiány miatt.
Nem tartozik közvetlenül ide, de elmondom, hogy a legtöbb interjúm megjelenik angolul is „newsletter” formában. Azért mondom, hogy csak az én interjúim, mert a Maniac meghagyja exkluzívnak az írásait. Egy szám egy interjút tartalmaz. Átlagban egy lapos kiadványok ezek, amik szabadon terjeszthetőek és szabadon sokszorosíthatóak. Ez egy friss dolog, alig egy hónapos, de már rengeteg példány ki van már nyomtatva és csak a terjesztésre vár. Ennek egy a célja, hogy a külföldön is terjedjen az ige és az interjúim által megismerjék a fanzine-ban szereplő bandákat. Itthon csak kiadóknak, disztrósoknak, fanzine készítőknek és olyan embereknek adok, akik szoktak cserélgetni külföldi arcokkal. Ez csak a promócióról, az önzetlen támogatásról szól, ami az underground egyik lényege.

Milyen aktív fanzine-ek vannak jelenleg Magyarországon? Vagyis underground bandáknak kiket tudnál ajánlani demó / lemezküldés céljából?

Itthon jelenleg rajtunk kívül az Old Skull, a Posthuman, a Metal Catacombs és a Subterranean Tenebris aktív. Készülőben van egy Panteon nevezetű újság is, ami Simon Krisztián (Casket Garden fanzine, Hungaryan Records) nevéhez köthető. Ha minden jól megy, akkor május 17.-én, az Extreme Noise Festen fog megjelenni Sápi Miki fanzine-ja is, aki a Rotten Crowz Productions feje. Sajnos az Oral Climax, a Stygian Shadows, a Shrunken & Mummified és a Hold inaktívak. Eddig egy-egy számot ért meg a Dysplasia, Amputation és a Voice Of The Night. Ezekről nem tudok semmit, de például volt a Funeral Vomit fanzine is, ami körül megint csak nagy a csönd. Létezik egy Deadly Illness nevezetű fanzine is, de erről se tudok semmit. Természetesen az internet globális elterjedése előtt rengeteg hazai fanzine volt, akikkel nem álltam kapcsolatban, mert még kölyökképű voltam és csak az volt a lényeg, hogy hétvégére meglegyen a két liter kannás, háhá.

Igen, RCP Miki kiadványát már várjuk egy ideje 🙂 Remélem, hamarosan elkészül vele tényleg.
Hogyan lehet rendelni tőletek?

Modern kor vívmányait okosan kihasználva általában emailben van egyeztetve minden. Aki ebben a körben mozog az tudja, hogy megy. Az aktuális megjelenésről szétdobok egy köremailt, facebookon meghirdetem, szórólapok küldözgetése stb. Több hazai disztró kínálatában is állandóan megtalálható az aktuális szám. Jelenleg a Fekete Terror második száma kapható még, ezt tőlem lehet beszerezni, meg még a Lédeczy Lambertnél is van pár példány és a Neverheardnél is akad szerintem. A második Tales nekem jelenleg nincs, de szerintem Maniacnak sincs már, de a Metal Ör Die Records kínálatában megtalálható. A Neverheard Distro-val, a Terranisszal, a Sigillvm Tenebrae kiadókkal és a Posthumannal is cseréltem korábban.

Megtérül neked (nektek) a munkád (munkátok), amit az undergroundért teszel (tesztek)?

Anyagilag nem, de nem ezért csináljuk. Nem ezért csinálja senki sem, aki ebben mozog. OK, vannak pénzéhes zsidrákok, akik lehúzásból csinálják, de őket ki kell iktatni. Az underground tevékenységhez fanatizmus, komoly elkötelezettség kell, mert ha ez hiányzik, akkor hamar földbe áll a produkció. Az underground egy létforma, aminek nem az a célja, hogy meggazdagodjon az ember, hanem az hogy a hasonló hozzáállású emberek támogassák, segítsék egymást.

Van olyan kérdés, ami nem hangzott el, de szeretnél rá válaszolni? Vagyis tennél fel magadnak egy kérdést?

Ez jó kérdés.
Lássuk. Kedves Attila, miért őrülsz meg koncerten annyira, hogy az se érdekel, ha ömlik a fejedből a vér?
Mert imádom azt az érzést, amikor elkezd bizseregni a testem koncerten az alkohol és a zene hatására.
Előtör belőlem a vadállat és tombol, mint a Katrina hurrikán. Imádom ezt az érzést. Orgazmushoz tudnám hasonlítani. Na, ez a METAL!
Köszönöm a lehetőséget. ÖRDÖG METAL FÖREVER!!!