Nomad interjú

– 2007-ben a Végál(l)om(ás) kapcsán már interjúztunk, azóta jelentős átalakuláson ment át a banda. Érdemes lenne végigpörgetni az eseményeket!
Cicó: Igen, a mostani tagok közül gyakorlatilag én voltam egyedül a 2007-es Nomadban. A Nomad most egy teljesen új zenekar, új tagok, új stilus, új lendület. Ezért talán ketté is választanám a Fodis Nomadra és a Marcis Nomadra. A Bedlam feloszlása után a 2007-es Nomad-albummal tértünk visza ami megörökítette az életem akkori szakaszát. Ez a viszatérés indukálta azt is, hogy 2009-ben a Bedlam újra összeálljon egy turnéra. Aztán Fodi Japánba költözött és így egyszerre fejeződött be a Bedlam és az akkori Nomad is. Az új Nomad 2013. áprilisában mutatkozott be az új tagokkal: Újvári Petya dobos, Nagy Levi basszusgitár, Juhász Marci ének és Jánosi „Cicó” Szabolcs gitár. 2014. október 22-én pedig kijött a Hotel Polimer album.

– A lemez megjelenése után viszonylag gyorsan el is tűntetek a színről, aminek talán a Bedlam újjáalakulása is oka lehetett. Jól látom?

Cicó: A Bedlam feloszlása után, amikor visszatértünk 2007-ben, az volt az érzésem, hogy a magyar zenei élet meddőhányójához érkeztünk, ami nem kínált túl sok lehetőséget. Nem volt könnyű elindulni, a meddőhányók tetején a fuxos rendszergazdák, vagy tudatosan vagy akaratuk ellenére szorították el ujjaikkal a zenei élet ütőerét. Ha nem gondoltad véresen komolyan, akkor könnyen lemaradtál.
A Bedlam szerintem nem zavarta a dolgot.


– Mi a helyzet most a Bedlam háza táján? Fog még valaha újra működni a zenekar?

Cicó: Egyelőre nem került szóba mostanában. Nem tudom, talán egyszer még egy-két bulira összeverődhetünk.

– Vissza a Nomadhoz. A csapat tagjai Marcin kívül veteránnak számítanak. Hogy sikerül ezt a kor- és tapasztalatbeli különbséget áthidalni?
Cicó: Nem nagyon kellett áthidalni különbségeket, inkább egymást inspiráltuk. Kaptuk azt a rendkívül komoly hozzáállást és tüzet amit Marci birtokol, mi pedig ezt a rutinnal párosítottuk. Így a zenekarban az átlagéletkor 20 év (nevet).

– Marci kapcsán mindig szóba kerül a tévés tehetségkutató. Erről hallhatnánk valamit? Nyilván be lehetett látni kicsit a kulisszák mögé…
Cicó: Nekem nincs TV-m, úgyhogy én őt ott nem is láttam. Nyilván, ha a kulisszák és az amögötti rész érdekelne akkor lenne TV-m 🙂

Marci: Sajnos nagyon nem tudok mit írni a tehetségkutatóról, talán csak annyit, hogy nagyon durva látni azt a gépezetet, ami az ember tehetségéből rengeteg pénzt kisajtol utána meg eldob, mint egy használt zsebkendőt. Elhitetik veled, hogy a műsor után te leszel az ország legnépszerűbb előadója, pedig nem: amint vége a műsornak, jön az új, és te már nem érdekelsz senkit. Ezért én nagyon gyorsan, még a verseny közben elkezdtem írni saját számokat és nekiálltam zenekart keresni. Nagy szerencsémre jöttek Cicóék 2012. augusztus 9-én, ami egy nagyon emlékezetes nap nekem, mert a következő hetekben jöttem rá, hogy én nem is tudok énekelni, sőt zenélni sem. Nagy Levi kezdte el mondani, hogy „ne erőből csináld, hanem szívből”. Majdnem 3 hónap kellett míg ezt leküzdöttem és elkezdtem énekelni. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a 3 embernek de igazán azt, hogy ők nem egy fejős tehenet láttak bennem.

– Az új lemez dalai mennyi idő termésének számítanak? Nálatok érvényesül a tabula rasa vagy vannak régről megmaradt, befejezetlen dalok, amiket előszedtetek?
Cicó: Mielőtt Marci jött már zenélgettünk egy ideje hárman, de mikor elkezdtünk énekeseket meghallgatni nyilvánvalóvá vált, hogy az énekes átformálja a saját karakteréhez a zenét. Így hát sok ötletet dobnunk is kellett, illetve rászabni az ő orgánumára és karakterére a dalokat.




– Hogyan működik nálatok a dalszerzés?
Cicó: Nincs igazán recept. Általában kitalálok egy témát, felveszem, kidolgozom, és akkor hozom Petyának, ő rádobol, aztán Levi hozzáadja a varacskot. Utána hozza Marci a szöveget. Ezután nagyjából összeáll a dal szerkezetileg, amit elküldök a többieknek zsűrizésre, aztán olló, borotva és kész is a dal. Én azonban mindig szeretek újítani és nem röghöz kötni a dolgokat, így lett olyan dal is a lemezen, ami a stúdióban készült és a többiek is csak a kész verziót hallották.


– Nagyon eltalált szövegek vannak a lemezen. Mesélnétek erről? Jól tudom Cicó, hogy te most debütáltál szövegíróként?
Cicó: Igen, most debütáltam és eddig nem is nagyon voltak ilyen ambícióim. Különösen, hogy az ország egyik legjobb szövegírója írta a szövegeket a Nomadba Fodi személyében. A szövegek tartalma mind egy darabka az irója lelki világából, nekem még furcsa, hogy a gondolataimat mások is éneklik, illetve magukénak érzik. Kicsit olyan, mint nagy ceróval a nudista strandon (nevet).


– A mai trendnek megfelelően teljes lemezt meghallgathatóvá tettétek. Ez egyértelmű lépés volt vagy azért megelőzte némi dilemma?
Cicó: Persze, annak örülünk, ha minél több emberhez eljut a lemez. Nyilvánvalóan mindenkit ösztönzünk, hogy vegyék is meg a CD-t, pólót, mert ezzel támogatnak minket.



– Megvolt a lemezbemutató koncertetek. Hogy sikerült? A Kowa meg a Vega közönsége mennyire volt vevő a Nomad-ra?
Cicó: Jól sikerült, a koncertek egyre jobbak és ami nagyon jól eső érzés, hogy egyre több ember énekli a dalainkat velünk. Bár Kowáéktól merőben más a zenei stilusunk, az eddigi koncerteken rendkivül jó volt a visszajelzés. A turnét nagyon élvezzük, a hangulat óriási és rengeteg lendületet és energiát ad! Kowáék meg egytől egyig nagyon jó arcok!

– Tényleg, nagyjából milyen széles a rajongói spektrum nálatok?
Cicó: Ezt most egyáltalán nem tudnám behatárolni, bár azt látom, hogy nagyon sokan kísérnek figyelemmel és ebből egyre többen mozdulnak ki, ha valami bulink van. Azon meg is lepődtünk, hogy az ország rengeteg szegletéből rendeltek CD-t, pólót, illetve jelennek meg a turné állomásain Nomad pólóban.


– A facebook bejegyzésekből úgy tűnik, nagyon jó a fogadtatása a lemeznek. Ti mennyire vagytok elégedettek vele?
Cicó: Nem állunk meg! Ha van is bennünk elégedettség, már azon gondolkozunk, hogy mit tudnánk még adni a közönségnek. A lemez a jéghegy csúcsa, ami látható mindenki számára. Nyilván, mi folyamatában átéltük a láthatatlan részeket is, ami a felszín alatt volt, ebből kap egy szeletet a hallgatóság. Ennek egyre többen a részesei lesznek és a pozitív visszajelzések nagyon nagy erőt adnak nekünk.



– Az előző lemez végére két angol nyelvű dal is felkerült. Most nem terveztetek hasonlót?
Cicó: Sajnos azt kell mondjam, illetve azt látom, hogy nincs értelme ma angolul megcsinálni. Bár elmondhatnánk, hogy a Bedlammal stíluson belül egyik úttörői voltunk az angol nyelvű hazai zenélésnek, de sajnos itthon nem alakult ki a svéd vagy német mintára, hogy legyenek nemzetközi zenekaraink. Egy-két kivétel van, de ott sem az emelkedő tendencia látható. Ezt egyébként őszintén sajnálom! Akárhogy is, a Nomad ide készült kis hazánkba és nem is érdekes számunkra a nyugat.



– Voltatok tavaly a Petőfi Rádió Akusztik műsorában. Ez mennyi felkészülést igényelt? Milyen élmény volt?
Cicó: Elég gyorsan jött, ugyanis az első koncertünk után három héttel már akusztikus rádiófelvétel volt. Épp összeraktuk a műsort, amikor jött a felkérés, úgyhogy annyi időnk volt rá, 3 hét. Nekem nagy élmény volt, bár elégedett nem vagyok vele, szerintem még lesz rá precedens, hogy kiforrottan is hozzányúljunk a dalokhoz.

– Talán korai még a kérdés, de vannak már terveitek a következő lemezre? Ugye ezúttal nem kell hét évet várni rá?
Cicó: Biztos, hogy nem kell sokat várni az új lemezre. A következő lemez már meg is fogalmazódott, illetve még mielőtt kész lett a Hotel Polimer, már dőltek az új témák. Amint említettem, a zenekarban mindenki csinálná már.


– A zárszó a tiétek:
Cicó: Kinyílt a Hotel Polimer, úgyhogy ha felkeltettük az érdeklődést, a facebook oldalunkon megtalálhatsz minket, illetve értesülhetsz az eseményekről, koncertekről! Addig is jó hallgatást! Üdv, Cicó és a Nomad