Anya és fia együtt zenél egy industrial metal zenekarban. Nem sűrűn látni ilyet! Honnan jött az ötlet, hogy együtt zenéljetek? Vagy már korábban is csináltatok közösen valamit édesanyáddal?

Édesanyámmal gyerekkorom óta együtt énekelünk, zenélünk, adunk elő dolgokat. Így aztán amikor tizenhat évesen összejött az első otthoni stúdióm, és elkezdtem zenét szerezni, sokszor kisegített engem az énekhangjával. Fiatalos szemléletű, és felfogású anyám van, szóval mindig bátorítva és támogatva voltam abban, hogy feszegessem a határaimat, és járjam a saját utamat. Nincs semmilyen problémája azzal, hogy része ennek a csapatnak, ahol sokszor igen agresszív és súlyos témákról kell énekelnie. Iszonyatosan tehetséges, és nagyon könnyű vele együtt dolgozni, ami ugye sok producer álma, főleg felvételezés idején. Persze van, amikor viták törnek ki kettőnk között, hogy mégis ki is itt a főnök, haha! 🙂

Mesélnél nekem a debütáló lemezetek alkotási folyamatairól? Nyugodtan belemehetsz a részletekbe is!
 

Elég sokáig dolgoztam az album dalain. Az első két nótát még valamikor 2012-ben szereztem, aztán 2013-ban írtam még két dalt, ezeket felhasználva kiadtam egy négy számos EP-t. Aztán még ugyanabban az évben megjelent újabb két szám. Mindezek után kapcsolatba kerültem a DWA lemezkiadóval, ahonnan ajánlatot kaptunk a leszerződtetésünkre, néhány hónappal a debütáló EP megjelenése után. A többi dalon 2013 végén kezdtem el dolgozni, majd aláírtuk a lemezszerződést, és végül 2014 áprilisában megjelent a teljes hosszúságú album is.
 

Hogyan írnád körül a zenét, amiben utazol? Milyen típusú embereknek ajánlanád az RTR-t?

A Rave The Reqviem elsősorban modern metalt játszik, amit elektronikus elemekkel fűszerezünk, olyan műfajokból is merítve, mint a dubstep, a drum and bass, és az industrial. Viszont a fogós kórusok és énekdallamok segítségével – amelyek jórészét a nyolcvanas évek inspirálták – egy szélesebb közönség számára is befogadhatóvá válik a muzsikánk. Ha nyitott elmével létezel, és nem riadsz meg a jövőtől, akkor valószínűleg csípni fogod a zenénket, legyél akár a metal, akár az elektronikus műfajok kedvelője.

A következő kérdésem kapcsolatban áll az előzővel. Milyen zenéket hallgatsz? Milyen zenei gyökerekkel rendelkezel?

Személy szerint leginkább rock és modern metal muzsikákat szeretek hallgatni. Lényegében ezek volnának a zenei gyökereim is. Ez kb. azóta tart, mióta a kilencvenes évek végén megismerkedtem a nu metal szcénával, amire akkor, és ott, teljesen rákattantam. Szintén nagy rajongója vagyok a reneszánsz, illetve a klasszikus zenéknek, de kedvelem az ambient chill-out, és az ilyen atmoszférikus cuccokat is. Egyébként bármit meghallgatok, ha azt jónak érzem, nincsenek műfaji kötöttségeim. Ha az emberek műfaji alapokon lekorlátozzák az ízlésvilágukat, az azt jelenti, nem értették meg mi a Zene értelme, és lényege.
 

Elgondolkodtató szövegeitek vannak. Be tudnád őket mutatni? Honnan szerzel inspirációt, ihletet?

Az élet fájdalmából. A zene számomra egy katarzis, ami segít abban, hogy megtisztítsam a lelkem a rátapadt mocsoktól, amit személyes és érzelmi problémák tapasztanak rá. Az ihlet is innen ered – magából az élet megéléséből. Szeretek vallási és mitologikus témákat, metaforákat használni a szövegeimben, annak ellenére, hogy nem vagyunk egy vallásos banda. A Biblia – főleg az Ótestamentum – egy nagyon beteg cucc. A benne lévő történetek, a látásmód, nagyon drámai, erőszakos, és abszurd, és én pont ezt szeretem benne. Azt hiszem pont annyira haragszom az emberi fajra, mint amennyire Isten.

Milyenek voltak az emberek reakciói az új album kapcsán? Mit gondolnak róla a rajongók, illetve a földalatti média? Mit írnak a kritikák? És leginkább: érdekel-e Titeket mások véleménye, vagy csak az számít elsősorban, hogy Ti elégedettek legyetek azzal, amit csináltok?

Egyelőre az emberek véleménye iszonyatosan pozitív, messze a várakozásaimon túlmenően. Nagyon jó kritikákat kapunk (8-10 pontokat, ahol pontozzák), tetszik a népeknek, ahogyan ötvözünk egy rakás különböző stílust, úgy, hogy közben a végeredmény mégis valahogy homogén marad. Mivel a határok átlépése, a falak lerombolása a célom, bátran mondhatom, hogy elégedett vagyok. Ugyanakkor pont ez áll a hátterében annak, hogy páran – szerencsére nagyon kevesen -, ki nem állnak minket. Ha a zeneszerzés terén megkérdőjelezed a szabályokat, és az elvárásokat, mindig lesz egy néhány arc, akik nem állnak erre készen, és feldühödnek emiatt. A puristák, és a konzervatívok – akárcsak a vallási fanatikus terroristák – mindig azokat támadják, akik megpróbálnak nem mindennapi módon gondolkodni. De én már magasról szarok az ilyenre, nem tehetek boldoggá mindenkit, egyszerűen csak azt teszem, amit az érzéseim diktálnak. Az már csak az embereken múlik, hogy ez tetszik-e nekik, vagy sem.

Nagyon sok filozófiai és vallási témájú szövegetek van. Érdekelne, hogy Te miben hiszel, mi a véleményed a körülöttünk lévő világról? Gyakorolsz valamilyen vallást?

A világ olyan amilyen, és mindig is olyan marad. Az ember egy destruktív és önző teremtmény, aki a hatalom bűvöletében él, és ez így volt már a kezdetek kezdetén is. Nihilista vagyok, nem hiszek a gonosz, sem a jó létezésében. Szeretek magamra, mint megfigyelőre gondolni, aki fentről nézi az emberiséget, mint egy sakkjátszmát. Azokban a társadalmakban, ahol burjánzik a korrupció, és alacsony a létbiztonság, tisztán kirajzolódik az ember valódi természete. A modern, nyugati civilizációkban ez ugyanúgy megvan, csak jobban el van rejtve a részletekben. De az alapelv ugyanaz marad. Az ilyen filantróp szarságok leperegnek rólam, nem tudnak megtéveszteni. Mélyen legbelül, ugyanazok a szaralakok vagyunk. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a vallás és a hit egy nagyon fontos inspirációs forrás a számomra. Megmutatja az ember legrosszabb, és legszebb tulajdonságait. Fájdalmas, sokszor elnyomó, ítélkező, ugyanakkor gyönyörű, törődő, és megbocsátó egyszerre. Ahogy az előbb is említettem, ez a hatalmas és színes világ szívből gyönyörködet. Ami engem illet, rendszeresen meditálok, szóval bátran állíthatom magamról, hogy spirituális személyiség vagyok, annak ellenére, hogy nem tartozom semmilyen felekezethez. Túl jó vagyok ahhoz, hogy lealacsonyodjak az intézményesített vallások tömegpszichózisának szintjére.

Merre játszottatok élőben eddig, és hova szeretnétek még eljutni?

Mindenféle klubokban játszottunk, különféle svéd városokban. Példának okáért játszottunk a malmöi electriXmas fesztiválon a Front Line Assemby előzenekaraként. Áprilisra leszerződtek minket a Sheffield-i Resitanz Fesztiválra is. Jelenleg keressük az alkalmat, hogy külföldön játszhassunk, szóval ha van olyan magyar rendezvényszervező, akinek tetszünk, nyugodtan keressen fel minket, és megyünk!
 

Hogy őszinte legyek, nem tudok sokat a kiadótokról. Be tudnád mutatni őket, illetve a többi bandát, akik hozzájuk vannak leszerződve?

Hogy én is őszinte legyek veled, én magam sem tudok sokkal többet nálad. Emlékezetem szerint kb. tíz évvel ezelőtt alapították Osaka városában, elsősorban egy industrial kiadóról van szó, ám sokszor kötnek ki náluk olyan együttesek, amelyek csak flörtölnek ezzel a műfajjal. Sok zenekar épít bele a zenéjébe elemeket ebből a stílusból, de jelenleg mi vagyunk náluk az egyetlen metal banda.

Azt hiszem ti pont beleilletek abba az űrbe, amit a Pendulum hagyott maga után. Vannak hozzátok hasonló bandák Svédországban, akikről tudnom kellene? Vannak más arcok is, akik az EBM-et dubstepet, és hasonló stílusokat, metallal kombinálják? Itt az ideje a haverok zenekarait kicsit reklámozni… 🙂
 

Sajnos az a helyzet, hogy ilyen bandák nem léteznek. Ez a fajta zene, amit mi is nyomunk, egyáltalán nem népszerű a hazánkban. Szinte mindegyik svéd írótól származó kritikában ugyanaz áll: túl magasztosak vagyunk az itthoni közönségnek, ellenben minden esélyünk megvan arra, hogy nemzetközileg elismertek legyünk. Nálunk a zeneipar – egy-két kivétellel – totál unalmas. Mindenki erre az alternatív pop/rock, meg rádiós cuccokra van rákattanva.
 

Valószínűleg sok a tennivaló a banda háza táján. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Van esetleg valami nagyobb, átfogóbb célod a zenekarral, amit el szeretnél érni?

Hogyne, világuralom! 🙂 Viccet félretéve, most keményen azon vagyunk, hogy népszerűsítsük az albumot, promotáljuk a zenekart. Állandóan a stúdióban dolgozom, új dalokkal bíbelődök, vagy remixekkel. Készülök néhány single-el is, amiket a debütáló lemezről választok majd, de mindenekfelett szeretnénk minél több élő fellépést leszervezni!

Mivel foglalkoztok a zenekar mellett, mit dolgoztok? Mesélj, milyenek vagytok a hétköznapi életben? Zenélésen túl milyen hobbiaitok vannak? Lévén az RTR családi vállalkozás, gondolon fontos számotokra a család. Mesélj róluk is!

Öt éven keresztül magatartástudományt tanultam az egyetemen, és jelenleg állást keresek. Carola nővérként dolgozik Erik és Peter suliba járnak, Frank pedig egy ruhaüzletben melózik. Magamat, és nagyjából a többieket, extrovertált, társasági embernek mondanám, olyan figurák vagyunk, akik nem ijednek meg a beszédtől. A zenén túl nincs más hobbim, elviszi az összes szabadidőmet. A zeneszerzés mellett nagyon szeretek reneszánsz muzsikát játszani klasszikus gitáron.

Butácska kérdés, de sokat elárul a másik emberről a válasz: ha egy lakatlan szigeten kellene élned, ahova csak három dolgot vihetnél magaddal, mit vinnél?

A zongorámat, egy üveg bourbon whiskey-t, és a kedvenc cicámat!

Azt hiszem jelenleg is formálódik egy RTR rajongóbázis nálunk, én legalábbis határozottan rajta vagyok az ügyön. Mit tudsz Magyarországról, voltál már esetleg nálunk?

Ennek nagyon örülök! Bevallom, nem sokat tudok rólatok, kivéve, hogy a nyelvetek hasonló az észthez, és a finnhez, teljesen eltér a többi európai nyelvtől. Nagyon szívesen játszanák egyszer nálatok, hogy többet is megtudjak!
 

Mit üzennél az olvasóknak, és a magyar RTR rajongóknak?

Legyetek nyitott elméjűek, és köszönök mindennemű támogatást amit Tőletek kapunk! Remélem találkozunk a közeljövőben!