Agregator Interjú

Az ősszel megjelent 2 számos Útfélen előzetest követi ez a teljesen új anyagotok. Az elmúlt félév eseményeit fel tudnád vázolni?

Szia! Az Útfélen demó elkészítése óta némi változás állt be a zenekar életében. Tolner Zoltán kilépett bandából, hogy másik zenekarára (Astrodust) tudjon koncentrálni. Helyére Szabó Dávid érkezett a tatai Sable zenekarból. Toló még elvitte a bulikat az augusztus végi Harag napja fesztiválig, szeptembertől pedig már Dávid uralta a gitárosi pozíciót. Itt elég húzóssá vált a tempó, mert mindamellett, hogy Dávidnak meg kellett tanulnia a nótákat, szükséges volt az új album dalaira is koncentrálni. Időközben részt vettünk az előző Kalapács turné pár állomásán, valamint mentek a szokásos koncertek a tatai Killing Art zenekar társaságában. Novemberben megszületett Tibcsy (Preil Tibor gitáros) kisfia, Ákos Levente – így most már abszulút időmilliomossá vált, lévén aludni úgysem tudott, hajnalban is a nótákat polírozta. 🙂 Szintén a Killing Art zenekarral karöltve tető alá hoztunk egy ‘Friss hús a darálóban!’ nevű regionális tehetséggondozó programot, amelyben a tatabányai Peron Music Alapítvány és a Ve-Ga Stúdiós segítségével felkaroltunk megyei és felvidéki bandákat (Neurasthenia, Amphoteros, Raiden, Antropophagia, X-Kharon, Hangszóró) és igyekeztünk minden támogatást biztosítani számukra, hogy kijöhessenek a garázs-életből és úgy érzem a program kézzelfogható sikerekkel zárult. A stúdió időbeosztása miatt csak márciusban tudtuk elkezdeni a felvételeket, majd a trafó kigyulladása és tűzhalála miatt a pót-ütemterv is teljesen felborult, de Jaya Hari das és Moldoványi Jani éjt-nappallá tévő kitartó munkájának köszönhetően sikerült kis csúszással, de megfelelő minőségben elkészítenünk az új albumot.

Kicsit beszélnél arról, hogy hogyan készülnek a dalok nálatok? Könnyű dolgotok van, hogy megegyezzetek, milyen legyen egy szám, ami mindenkinek  megfelel, vagy van, amikor valakinek nem tetszik és olyankor muszáj változtatni a témákon?

A mostani dalok úgy készültek, hogy Tibcsy vagy én levittem egy alapötletet és megpróbáltuk valamennyire összedolgozni, hogy legyen egy működő alap belőle. Ezután Tibcsy hangszerelte és aprólékosan kidolgozta a részeket, a zenekar pedig megtanulta mindezt és mindenki hozzátette a saját megoldásait – majd addig nyúztuk a dolgokat, míg össze nem állt az egész. A szövegek általában a nóta elkészülte után keletkeznek részenként, és a végén áll össze az egész – van ami már csak a stúdióban. Nincsenek nagy viták a nóták írásakor. Amelyek pedig adódnak, építő jellegűek, hiszen a cél közös, minél jobb, igazi koncertdalok szülessenek – minden kísérletezés csak ezen kereteken belül képzelhető el. A témákon, ha úgy adódik változtatunk, ha kell eldobunk egy teljes/félkész nótát. Eddig nem történt sértődés, szerintem a továbbiakban sem lesz ilyesmi 🙂

Beszélnél egy kicsit a Les Gueules Cassées számról, ez egy francia számcím. Mit is takar egész pontosan és ez miért is lóg ki egy kicsit a sorból?

Volt egy zenei alapötlet, ami már önmagában is valamilyen durvább szöveg témát valószínűsített. Azt eleinte nem tudtam, hogy pontosan miről is fog szólni, aztán egyszer az egyik csatornán láttam egy dokumentumfilmet az első világháborúról, amelynek egyik epizódjában megemlítették, hogy a ‘hazával szembeni kötelességük teljesítése során’ arcsérült francia katonák nem tudtak visszailleszkedni a társadalomba, ezért külön csoportokba szerveződtek és így próbáltak annyit kihozni az életből, amennyit még lehetett. Ezek a csoportok futottak ‘Les Gueules Cassées’, azaz ‘szétvert pofák’ név alatt. Nagyjából ezt vetítem le a mai világra, amikor is az embert kisebb-nagyobb célok nevében kifacsarják, aztán félredobják – hiszen ‘mindenki pótolható’. A refrén során szót kap ez a két világ – aki ebbe benne van és aki már nem – de a végére a csak a ‘még jó, hogy miránk más vár’ marad, amelyben úgy igazán komolyan senki sem hihet. A megoldás szerintem itt sem a kesergés, csak a helyzet mielőbbi felismerése és, hogy igyekezzünk legalább annyira kihasználni a lehetőségeinket, mint amennyire mások próbálnak kihasználni minket, ennyi. A nótában Rieckmann Tadeusszal (Echo of Dalriada) hörgő-duettezünk. Ilyesmire már volt példa az előző (A Semmi ágán) album ‘A válság dicsérete’ című nótájában, ahol is Cseh Pisti (CasketGarden) vendégszerepelt. Minden albumon volt egy-egy dal, amely szakított az Agregator szövegek hagyományaival és kissé ‘kifelébb forduló’ volt, ez a mostani nóta is erre példa. Súlyos és zord 🙂

A hangzással meg vagytok elégedve? Nekem úgy tűnik, hogy jobb lett, de még most sem az igazi.

A hangzással abszulút elégedettek vagyunk, itt-ott persze még kalapálnánk rajta, de így is bőven jobban szól, mint az eddigi kiadványaink. Nézd, ez underground, megfelelő korlátokkal. 🙂

A világnézetetek is hasonló, amit átérezhetünk a zenében?

Nem tudom, hogy mennyi jön át a világnézetünkből a zenében. A szövegek az ember útkereséséről és belső világáról szólnak – persze rengeteg szenvedéllyel és keserűséggel fűszerezve. Ezeket az érzelemgazdag pillanatokat akarjuk belefoglalni a dalainkba, úgy, hogy a zene és a szöveg együttesen sugározza mindezt és a koncerteken igazán le tudják venni az emberek. Ez élőben nagyon nagy energiát gerjeszt, igen súlyos tud lenni, amikor minden a helyére kerül. Szóval világnézetről, észosztásról szerintem nincsen szó a szövegekben, csak és kizárólag érzelmekről, amelyek némileg kisebb intenzitással ugyan, de jelen vannak tényleges mindennapjainkban.

Mit szólnátok hozzá, ha az ég szürkületbe borulna és már nem sok remény maradna, hogy valaha is újra világos legyen?

Azt hiszem visszavinnénk az üres üvegeket és összeülnénk a haverokkal újratermelni őket. 🙂 Olyan dolgok kapcsán, amit nem tudunk megváltoztatni, felesleges aggódni. Valószínűleg igyekeznénk jól érezni magunkat, amíg még lehet…

Az új anyaghoz csatolva lett egy bonusz cd is, amin a két korai anyagotok szerepel, szerintem ez egy nagyon jó ötlet volt. Ezt mindenképp el szerettétek volna érni, vagy kiadói ötlet volt?

A Puszta lét és a Túlontúl kiadványok újrakiadása már 2003. óta húzódott. Eredetileg a kiadó gyártókkal történő egyeztetése miatt csúszott, de aztán el is aludt az ügy. Valamikor 2005. elején merült fel, hogy esetleg megjelenhetnének CD-n, de aztán ismét halasztásra került. Amikor a Szürkület felvételei és kiadása kapcsán tárgyalásokba kezdtünk a Nail Records-szal, akkor újra aktuális lett a megjelentetés kérdése és idővel az a megoldás kerekedett ki, hogy dupla CD-s kiadvány lesz a Szürkület, mégpedig úgy, hogy a régi kiadványok felvételei mellett multimédiás részként rá kerül az utolsó két klip (Gyökerek nélkül, A Válság dicsérete) valamint egy ilyen ‘így-készült’ werkfilm a Gyökerek nélkülhöz. Nagyon örültünk, hogy végre méltó külsőségek mellett ismét elérhetővé váltak ezek a dalok, hiszen az Agregator történetének szerves részét képezik, lévén még ma is nagyon sokat játsszuk ezeket a nótákat. A kiadó végig támogatta az újrakiadást, szóval látszott, hogy meglesz a dolog, csak a paraméterek voltak kérdésesek – ezúton is köszönjük nekik!

Sok emberre haragszotok? Szerintetek miért bántják az emberek egymást? Mi lehet esetleg a megoldás, hogy ne legyen ennyi gyűlölet a Földön?

Személy szerint nem haragszom senkire. Ha valakit esetleg nem kedvelnénk, akkor egész egyszerűen nem keressük a társaságát és kész. Marakodástól még nem lett jobb semmi. Miért bántják egymást az emberek? Féltékenység, félelem, tudatlanság, irigység… Talán ezek a fő források. Néha pedig egész egyszerűen a butítás áldozatai lesznek, hiszen egyes vezetők, ha már nem tudnak kenyeret adni az embereknek, akkor találnak valami ellenségképet, amelynek gyűlöletére buzdításával ideiglenesen leköthetik azt, aki ezt megeszi. Mi lehet a megoldás? Szerintem az emberi alaptermészetet tömegekben nem lehet megváltoztatni…mondjuk adjuk vissza a Földet a gyíkoknak, a következő kör talán jobb lesz 🙂

Mi az, amit soha nem tennél meg semennyi pénzért?

Soha nem innék Pöpi (Boros Péter dobos) koktéljaiból! 🙂 Igyekszem tartani magam a saját magam által diktált erkölcsiséghez. Dolgozom, így keresek annyit, amire szükségem van, ezért a pénz önmagában nem motivál – csak addig nyújtózkodom… Persze a nagy pénz az nagy kísértés… A fő szabály, hogy mindent a zenekarért :))

Reméljük még sokat hallunk felőletek, mondj valami lelkesítőt :)?

Itt a nyár és rengeteg a fesztivál! Ki kell mozdulni otthonról és keresni a szabadtéri bulikat – éppen ezért mindenkinek kellemes, rock’n’roll-ban gazdag nyarat kívánok! Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a Fémforgács Metal Site-nak és az olvasóinak!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.