Jeromes Dream
LP

(Deathwish Inc. • 2019)
Professor Shub Niggurath
2019. november 28.
0
Pontszám
9

Ha egy régen meghatározó zenekar, több évtized után újra aktivizálja magát, az elég nem veszélyt jelent. Mármint magára a zenekarra. Hiszen, minimum egy kiváló anyagot kell letenniük az asztalra. Nem elég a régi frázisok kiégett pufogtatása és nem is szabad túlságosan új utakat keresni, hiszen egyből utol éri őket az ős rajongók haragja. Szóval nehéz ügy, láttunk már jól és rosszul sikerült visszatérést is. A Jeromes Dream pedig 18 év eltelte után, próbálja felvenni a fonalat.

A zenekar a 2000-es évek elején.

A Jeromes Dream pedig különösen nehéz helyzetben volt, hiszen azon felül, hogy mai napig kultikus státuszú zenekarnak számít az underground-on belül, annak idején az Orchid-al és a Pg99.-al alakított triumvirátusban uralták, a 2000-es évek eleji screamo színteret. Első lemezük a Seeing Means More Than Safety azóta is hivatkozási pont a stíluson belül. Merítettek grindcore-ból, alter-ből, emo-ból, mathrock-ból lassacskán tologatták a határokat és közben mutattak utat körülbelül egy egész irányzatnak. Majd négy év és két nagylemez után, földbe álltak. Majd 2018-ban a semmiből bejelentették, hogy már írják az új lemezt amit közösségi finanszírozásból akarnak elkészíteni Kurt Ballou vezényletével. Négy nap alatt összejött a kívánt pénz és idén nyáron napvilágot látott, a csak LP-nek címzett új lemez.

A zenekar most.

Mindig is védjegyük volt az agresszív és disszonáns témák, okos matekos dallamokkal való összefűzése. A Presents is már jóval másabb volt, mint az ultra erőszakos Seeing Means More Than Safety. A harmadik lemez pedig szintén lépet egyet előre, vagy hátra azt mindenki döntse el maga. A Presents-en debütált noise rock-os torzított ének az maradt. Mondjuk nem is csoda, hiszen Jeff Smith ha akarna se tudna már screamelni. Ez annak köszönhető, hogy annak idején mikrofon nélkül vokálozta végig a koncerteket, amik egyébként többnyire csak 10 perces voltak. Elmondásuk szerint, ha ennyi idő alatt nem képes elmondani amit szeretnének, akkor felesleges folytatni. Ha meg elmondták akkor úgy szintén. Ez a fajta monoton, torzított ének nem is fog tetszeni sok mindenkinek. Viszont én úgy gondolok rá mint egy másik hangszerre, ami kicsit a háttérbe keverve egyáltalán nem veszi el a rivalda fényt a dobtól és a gitártól. Csak a tőlük megszokott hihetetlen személyes mondanivalóval keltenek bennünk érzéseket, úgy mint a hangszerek a játékukkal. Egy hatalmas szikla ez a tenger közepén, amit a folyton örvénylő, simogató dallam és ritmus hullámok ölelnek folytonosan.

Már a Keep Those Bristles Clean and Closed első percében világossá válik, hogy a fókusz áthelyeződött az agresszív disszonanciáról, a groove alapú matekozásra. A hangzás már elsőre is kiváló, minden pont úgy szól ahogy kell. Olyan érzésem van, mintha az egész lemez azoknak íródott volna akik akkor 2000 környékén az ő zenéjükre bontották le a gimnáziumuk falait. Mondjuk ezt csak gondolom, nyolc évesen még azt se tudtam mi az a screamo, épp elvoltam foglalva azzal, hogy a Joker milyen félelmetesen röhög németül, nővéremék parabolás tv-jén, a Batman Animated-ben. Csak közben eltelt 18 év ők hárman felnőttek épp úgy, ahogy a rajongójuk is. Megnyugodtak picit vagy inkább megfontoltak lettek, viszont a harag, a csalódottság, minden érzés ugyanúgy ott van bennük. Persze néha odazúznak mint a Marrow in the Circuitry-ben, mint egy kiszólás a hallgatónak, hogy megöregedtünk de attól még egy rohadás screamo banda vagyunk vagy mi a fene. Ettől függetlenül az egész lemezt a átgondoltság és a gonddal elhelyezett és felkészített váltások jellemzik.

Valahol azt olvastam, hogy az LP egy teljesen logikus lépés a Presents után, de egyszerre egy új zenekar debütálása is. Ezzel száz százalékig egyetértek. Magában hordoz régi ismerős elemeket, miközben bedobja újdonságnak a post-rock-os hatásokat, a groove centrikus dalszerkezeteket, amiket apróbb disszonanciával fűzerez. Egy érett és jól átgondolt lemez, ami valószínűleg nem fog tetszeni mindenkinek. Azoknak biztos nem, akik nem fogják fel, hogy eltelt 18 év és csak a nosztalgiára vágynak.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.