Rengeteg koponyás-kriptás old school death metal kiadvány lát napvilágot manapság, így megszületett az ötlet, hogy ezekből kiválogatom a kedvenceimet és minden nap megosztok veletek is egyet, melyek jöttére este 7 környékén számíthattok… A lemezekhez jár egy bónusz, ajándék demó bemutatása is az alvilágból… Ezek válogatásában a death metal nagy rajongója és régi tagunk, viribusunitis volt a segítségemre.
Itt a SZERDA. Elvetemült egy hetes old death maratonom harmadik napja. Eddig sunyi és lusta netes kutakodással indítottam, ami az adott napokat illeti, de most túllépünk ezen, mivel ez a nap sok személyes vonatkozást tartalmaz. Saját tapasztalatom alapján a szerdához semmi jó nem kapcsolódik: a hétvége emléke elhomályosul, a következő meg még messze van. Harcolni kell a túlélésért, ezért ridegségre, gyűlöletre és igazi death metalra vágyom.
Így kanyarodhatunk rá a friss Just Before Dawn lemezre, ami a hetes munkaterv egyik legpatinánsabb anyaga véleményem szerint. Ennek leginkább az az oka, hogy a svéd zenekar rendelkezik azzal a plusszal, amivel a legtöbb nosztalgiafaktorra építő zenekar nem igazán: egyedi hangulatot, dallamokat képesek felvonultatni. Mindemellett hangról hangra ontja magából az elmúlás, pusztulás lehelletét, a modern formációkat illetően áltlam oly sokszor hiányolt „kriptaszagot”. Az már csak hab a tortán, hogy a Just Before Dawn egyike a kedvenc B kategóriás slasher filmjeimnek a 80-as évekből…
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal a borító képének megtekintése után, hogy a zenekar központi témaköre a háború, a háborús bűnök és kegyetlenkedések. Az album címe feltételezhetően Rick Atkinson második világháborús trilógiájának egyik részére utal, amely a különböző hadszíntereket hivatott alaposan, személyes beszámolókkal is bemutatni. Maga a téma nem újszerű, ahogy a megközelítés sem, hiszen létezett egyszer egy Bolt Thrower nevű csapat, akiknek most igazából egy jeles utódjáról beszélhetünk. Ezt egyértelművé leginkább a Just Before Dawn kék oszlopos tagja, az Anders Biazzi és Gustav Myrin gitáros páros teszi. Hol súlyosan zakatoló, gépies riffekkel, hol mindent átszakító doom menetelésekkel rajzolják fel számunkra is azt a képet, amit a harcokról elképzeltek. Ezek alapján könnnyen kitalálható az is, hogy nem szűkölködik a közel 50 perces anyag a monumentális pillanatokban, ami furcsa módon megköveteli magának azt is, hogy rászánjuk ezt az időt. Míg sok death cuccból ki tudnék emelni ütősebb, közepesebb szerzeményeket, addig az An Army At Dawnra nyugodtan mondhatom, hogy egyben fogyasztva a leghatásosabb.
Biazzi vendégei nem igazán nevezhetők újdonságnak, hiszen ez már a negyedik nagylemez, amihez rengeteg segítője érkezik és a többség már kapott meghívót korábban. Azért érdemes megemlíteni, hogy a mély hörgésekért, sikolyokért, narrációkért olyan emberek felelősek, mint Ralf Hauber (Revel In Flesh), Matias Nastolin (Decaying), Johnny Pettersson (Wombbath, Gods Forsaken). Ez még ráadásul nem is a teljes lista, azzal nem is fárasztanálak benneteket…
Érdekes azonban, hogy bármennyire is sikerül eltalálni egy-egy régi iskolás anyagot, valahogy mindig hiányérzetem marad a végén. Ez az érzés nem kerülte el a Just Before Dawn albumát sem, viszont több időbe került, míg rájöttem, hol a hiba a gépezetben. Ehhez szükség volt az előző albumok megfülelésére: itt bizony elő-előfordul az önismétlés, néha még dalok tekintetében is. Valamint a rendkívül erős, hosszú dalokkal nyitó anyag az utolsó dalokra érezhetően fárad. A nyitó hármas, a lemez közepén szereplő kegyetlen Dance Of Katyuska a pofátlan módon a digitális kiadványon nem szereplő The Atlantic Wall azért igencsak egyensúlyban tartja a lemezt minőség tekintetében. A digitális megjelenéshez kapcsolódik, hogy ezt meg egy Into the First Wave című szerzeménnyel toldották meg, ami szintén nem nevezhető rossznak. Ezt a verziót a kiadó bandcamp oldalán is meghallgathatjátok.
Indulhat tehát az offenzíva, természetesen az utolsó emberig…
Nem maradhat el a BÓNUSZ demó sem:
Ha már Bolt Thrower, akkor egy újabb rajongó zenekar tűnt fel nemrég a színtéren, ez pedig a texasi Frozen Soul. Ugyan Encased In Ice című bemutatkozó demójuk 2019-re van megcímezve, csak nemrég lett elérhető pár single dallal együtt, amelyekkel már a jövőre esedékes bemutatkozásra gyúrnak. A véleményem szerint felesleges és gyengébbre sikerült Mortician feldolgozás mellett három erős, saját szerzeményt hallhattok, érdemes próbát tenni velük. Lassú, erőteljes riffek, klasszikus vonal és a Century Media támogatása, ami sosem a véletlen műve… A demót ITT érhetitek el, a készülő albumnak pedig már van egy klipes dala…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
