A gyűlölet lefejezve

Nemcsak a magyar, de a lengyel igazság is három, mivel eme szellemben kaptuk meg ezen az estén a Decapitatedet, akiket már szerintem nem nagyon kell az extrém metalban jártasaknak bemutatni; jártak már hazánkban több alkalommal, valamint hozzájuk csapódott a death metalt blackes arcfestéssel játszó honfitárs Hate és a modernebb stílusban alkotó Thy Disease is. Volt még ezenkívül egy holland meg egy angol bemelegítő zenekar is, sajnos a magyarok közül egy sem kapott lehetőséget, hogy ezen a remek estén oroszlánkörmeit megmutathassa (volna pedig jó néhány, amelyik megérdemelte volna a lehetőséget, mi több, élni is tudott volna vele).

Sajnos a holland Aktaiont sikerüt teljesen elbukni, pedig szimpatikus fiatalemberekről van szó, a metalcore/deathcore stílus jegyében, a Krysthlának pedig csak a legutolsó taktusaira értem oda. Mind a két együttes a modernebb, trendibb oldalról közelít az extrém metalhoz, sok-sok groove-val és ifjonti lelkesedéssel. No de ugorjunk rá a harmadikként sorra került Thy Disease-re, akik ugyancsak a korszerűbb vonalat képviselték. Zenéjük indusztriális mivoltából fakadóan náluk is kiemelt szerepet kapnak a húzós groove-ok. Bár a KVLT-ot és a Kék Yukat egyaránt szokták szidni a pocsék hangosítás miatt, szerintem itt nem volt baj, igazán masszív hangzást sikerült kikeverni a lengyel cyber-death metalosoknak. Énekesük pedig igazán megnyerő és közvetlen arc, kenyérre lehetett kenni végig. Voltak pillanatok, amikor le is jött a színpadról, be a közönség közé! Az egyre jobban gyűlő közönség pedig levette a produkciót, dacára annak, hogy a főbandától azért jelentősen eltértek stílusilag. Ám sokkal jobb egy különböző stílusú bandákból összeállított csomagot élvezni, mint egy olyat, ahol az összes zenekar ugyanazt nyomja pepitában. Franc egye meg, hogy már megint senki nem linkelt setlistet a koncerthez!

A koncertek közben arra lettünk figyelmesek, hogy Rafael Piotrowski, a Decapitated énekese rendesen rója a köröket, járkált fel-alá s bár kezdetben még meglehetősen mufurcnak tűnt (sokan a fellépés után oldottabbak), azért csak sikerült elkapnunk fotóra és olyankor úgy tűnt, felengedett végre a rajongók előtt.

A Hate-et ugyan 2013-ban sújtotta egy haláleset, mivel eltávozott Mortifier, az egykori basszerosuk, mindössze 27 évesen, ám ez sem tudta feltartóztatni őket és múlt évben leszállítottak egy erős lemezt Crusade Zero címmel, továbbá kisegítő zenészekkel megtámogatva csinálják jelenleg a Decapitateddel és Thy Disease-zel közös turnét. A varsói székhelyű Gyűlöletben jelenleg a kissé lányos arcú Adam The First Sinner és az Antigamában is érdekelt, ám korábban a Vadert és Decapitatedet is megjárt Pavulon számítanak hivatalos tagnak.

Az arcfestés miatt elsőre mindenki black metal bandának hinné őket, pedig valójában blackened death metal a játék neve náluk. A ’90-ben alakult társulat számos névváltoztatás után talált rá a zenei stílusát legjobban kifejező névre: Gyűlölet. Setlist híján sajnos ne várjátok, hogy  fogok számcímeket sorolni, mindenesetre sorra szórták ránk vallásellenes gránátjaikat. Drámaian és összetetten játszottak, s nem lehet a legnagyobb rosszindulattal sem azt mondani, hogy egyetlen sebességgel darálták volna végig a műsorukat, merthogy a szélvészgyorsaságú témáktól az egész lassú, már-már doomba hajló részekig fel lehetett mindent fedezni. Muzsikájuk nem kevés rokonságot mutat a szintén lengyel Behemoth-tal, akiknél bár több a blackes hatás, egyre inkább a death felé mozdultak el az utóbbi időben. Viszont népszerűségben még nem tartanak ott, ahol Nergalék. Pedig a Hate immár 9 stúdióalbummal bebetonozta magát a színtérre. Volt miből válogatniuk tehát idei magyar bulijukon. Parás volt ugyan, hogy arcfestés nélkül nem fogom őket felismerni, de végül összejött velük is egy-egy fotó. Bár voltak szürkébb pillanatai a fellépésüknek, azért ördögi egy órát produkáltak, annyi bizonyos!

A Decapitated eddig jobbára mindig előzenekarként jött, hol a Meshuggah, hol a Children Of Bodom elé, illetve legelőször a megboldogult  MetalFesten lehetett velük találkozni. Most azonban róluk szólt az este, készültek is nagyon rá láthatóan. A Radetzky March-os intrót követően az aktuális Blood Mantra albumról nyitottak az Exiled In Flesh-sel. Mivel a Blood Mantra népszerűsítéséről szólt a turné, így zsinórban három számot is megkaptunk az elején az aktuális korongról. Az Exiled… mellett az irdatlan hosszú címmel bíró The Blasphemous Psalm To The Dummy God Creation (esküszöm, többet nem írom le teljes egészében ezt a címet!) és a címadó nóta került terítékre. Setlistet sajnos ehhez a koncerthez sem mellékeltek, de gondolom, nem lehetett nagy eltérés a belgrádi koncert műsorához képest. A Post-Organic felbukkanása az old school fejeknek okozhatott nagy örömet, majd jöttek a „számos” címmel bíró dalok: Day 69, 404.

Mára a Lefejezve zenekarban az egyetlen eredeti tagnak a gitáros Vogg mondható, aki a Lux Occultában is érdekelt. A rasztáiról is jól felismerhető Rafael Piotrowski énekesi pozíciója immár 2009 óta (akkor támadt fel hamvaiból a Decapitated, mivel 2007-ben feloszlatták magukat) megingathatatlan, míg a dobos Młody még újnak számít a 2014-es csatlakozásával. Az alapító Viteket ugyan sokan siratták, de állítom, hogy halála óta a banda erősebb, mint valaha. Basszuson a Banisherből és Recemptorból ismert Hubert Wiecek segíti ki őket.

A kissé korai Kornos kezdéssel bíró Carnival Is Forever klip formájában is ismerős lehet; amolyan strandmetalos videót forgattak hozzá a fiúk, emiatt gondolatban meg is kapták tőlem „a death metal Ugly Kid Joe-ja” titulust. 😀 Érdemes nyomonkövetni, miként lett a kezdeti technikásabb halálmetal miként transzformálódott át a korszellemnek megfelelőbb, groove központúbb, mondhatni rockosabb extrém metallá. Ám megijedni nem kell, azért nem lett belőlük Six Feet Under. A végére a Spheres Of Madness/Homo Sum párost hagyták, előbbi szám szintén az öregsulis Deca rajongók legnagyobb örömére csendült fel.



A közép-európai death metal szerencsére nagyon is életképes, ebben a Decapitatednek is mindenképp szerepe van.