Az univerzum legsúlyosabb anyaga lepte be a Tracket!

A Mastodon és a Gojira korunk két legmeghatározóbb metal zenekara, nemcsak népszerűségük miatt, hanem egyediségük és magas minőségi faktorral bíró anyagaik miatt is. Arról nem is beszélve, hogy mindkét zenekar páratlan élményt képes élőben nyújtani. Az, hogy a Concerto elhozta mindkét bandát ilyen rövid időn belül egymáshoz képest, több mint ajándék! Már most nagy gondban lennék, ha el kellene döntenem, kinek adnám az év koncertjéért járó trófeát…

A Gojira, akárcsak a Mastodon, azért is emelkedik ki számos más mai zenekar közül, mert amellett, hogy a metalt ereje teljében, mindent lehengerlő mivoltában tálalja, valami újat, valami izgalmasat, valami csak rá jellemzőt alkot, és zseniálisan fogós dalokká gyúrja az ötleteit. Ha még hozzátesszük, hogy mindezt abszolút professzionális módon elő is tudja adni a közönségnek, akkor kész is a „naggyá válás” receptje.

A franciák másodjára tisztelték meg a budapesti közönséget (először a hajón lehetett őket elcsípni), és sokan voltak rájuk kíváncsiak. Joe Duplantier szerint a Track kevésbé romantikus, mint az A38-as hajó – a sugárút miatt –, de egy bestiális koncert lebonyolítására tökéletesen alkalmas. Az estét azonban nem Duplantierék, hanem az iszonyatosan súlyos Omega Diatribe nyitotta meg, ami remek választás volt. Bár én nem hallgatok otthon Meshuggah-féle zenét, se djentet, a fejet letépő, ultrasúlyos, monstre riffekkel mégis meggyőztek a fiúk élőben, és rendesen bemelegítették a nézőteret is. Nem volt mellébeszélés, az általuk poliritmikus groove metalnak nevezett műfaj teljes mélységében megmutatkozott. Szakítottak a gitárok, akik pedig nézték őket, elismerően bólogattak. Ha a fenn említett „receptet” veszem alapul, a témák fogósságát, agyafúrt jellegét kellene valahogy jobban előcsalni a hangszerekből, hogy ne csak a súlyosság taglózza le az embert, hanem a mellette érvényesülni hagyott megkapó ötletek is, hogy az egyéniség minél nagyobb mértékben járja át a zenét, és hogy a végeredmény minden kétséget kizáró legyen. Talán árulkodó jel az, hogy a következő lemezükről eljátszott új dal tetszett a legjobban a színpadra vitt repertoárból. Szathmáry Ákos bőgőst ki kell emelnem, a játéka igazán elsőrangú, a hangszere úgy szólt, mint egy dúvad, kristálytisztán lehetett hallani minden megpengetett hangot, el is csodálkoztam, milyen erővel képes a témáit megszólaltatni. Komáromi Gergely énekes extrém vokálja illik a zenéhez, annak ellenére, hogy a megszokottól eltérő jellemvonással nem rendelkezik, a megjelenésével ellentétben. Őt érdemes közelről is szemügyre venni, mert roppant bizarr, különleges figura, ami a színpadon mindenképp előny. Csak úgy vonzza a közönség tekintetét.

Az Omega Diatribe erős kezdése után fél óra átszerelés következett, a metalosokat szándékosan idegesítő zenei aláfestéssel, hogy aztán még nagyobb legyen az öröm, amikor a Duplantier fivérek csapata végre belekezd az Only Pain mesteri riffjébe.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy eldobtam az agyam az első másodperctől kezdve, ezek a dalok döbbenetes vehemenciával gyalulnak élőben, az ember erei szinte forrnak minden ismert és agyonhallgatott téma hallatán. Ijesztő precizitás, bámulatos hangzás, remekül hallható ének, iszonyatos energiaáramlás, pulzáló ütemek… Ha kényszerítve lennék, se tudnék belekötni ebbe a koncertbe. Persze, nyafoghatnék, hogy a Pray és a Low Lands nem szerepelt a szerda esti programjukban, de nem elégedetlenkedem, hiszen a szenzációs Magma lemezről öt dalt is hallhattunk, legnagyobb örömömre. És akkor még nem említettem az olyan mindent elsöprő tételeket, mint a L’Enfant Sauvage, az Oroborus, a The Heaviest Matter of the Universe, a roppant hangulatos Flying Whales, vagy a nyakatekert Toxic Garbage IslandFelfoghatatlan, micsoda súlyos, földbedöngölő, falhoz szegező tételekkel bizonyították, mekkora elementáris ereje tud lenni a metal zenének. Joe Duplantier szimpatikus, hétköznapi kinézete ellenére is maga volt Zeusz minden villámával és mennydörgésével, minden pengetése egy-egy istencsapásként hatott, Christian Andreu játékával együtt, teszem hozzá. A közönség is forrongott, egy adott pillanatban a hátam mögött óriási masszaként kavargott a tömeg, csak úgy szikrázott az emberekből az elektromosság!  

A patikai mérleg precizitásával előadott és a fényekkel lenyűgözően összehangolt szaggatások, Mario Duplantier dobszólója, a színpadra felállított ágyúcsövek, amelyek nagy nyomás alatt vízpárát fújtak, mind hatalmas bónuszok voltak és fokozták az amúgy is parádés koncert élményét. A ráadásban eljátszott Territory-t a Sepultura sem tudná ilyen gyilkosan, masszívan előadni, tökéletesen beillett a műsorba, bár Sepultura helyett még szép, hogy inkább egy újabb Gojira dalt hallgattam volna. Így viszont érdekesebb volt, azt elismerem. Az sem semmi, hogy egy adott ponton a Duplantier testvérek helyet cseréltek, Joe ült be a dobok mögé, és Mario énekelt (hörgött), gitározott – méghozzá kesztyűben! Értenek a fűszerezéshez, épp csak annyit tesznek hozzá, amitől különlegessé válik az esemény, de a zenéről egy másodpercre sem veszik le a reflektorfényt. A műsorban a Gojira hangulatosabb, elszállós oldala is helyet kapott, úgyhogy teljes volt a kép.
 

Intenzív, tömör másfélórával károsodott tovább a hallásunk a megélt belső örömök javára, és nagyon remélem, hogy sokszor lesz ez még így. Mellékesen hozzáteszem, hogy ameddig lehetséges olyan koncertélményt teremteni, mint amilyet a Gojira (vagy a Mastodon, a Devin Townsend Project, a Dead Congregation… stb.) addig ez akarva-akaratlanul kialakít egy mércét, amellyel minden színpadra álló zenekar megmérettetik. Ez törekvést, plusz motivációt eredményezhet, tovább emelheti a fellépések nívóját, a közönség pedig csak nyerhet vele. Talán még azoknak is meghozza a kedvét az élő bulikhoz, akik eddig csak YouTube-on nézegették a kedvenceiket. Mindenesetre az ilyen koncertélményeket mással nem lehet kiváltani.

Ezen az estén a metal zene ismét kimutatta a foga fehérjét!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az univerzum legsúlyosabb anyaga lepte be a Tracket!: 10 komment

  • boymester boymester szerint:

    Az emberek általános IQ mértéke 100. Tehát ez a középút, az átlag, a többség. Nekik szükségük van az okos telefonra, mert így kevésbé érezhetik magukat idiótának. Bár a sors valahogy úgy hozta, hogy az idióták nem tudják magukról, hogy azok, sőt, általában a legbüszkébb emberek gyűjtőhelyeként szolgálnak.

  • blackzone blackzone szerint:

    [quote=Weide:w37xf7z8]
    akkor miért nem szóltok nekik?
    [/quote:w37xf7z8]
    Egy percig ne aggódj legyen az mozi, vagy koncert én nevelem a népet. Szerencsére van egy fajta stílusom is és megjelenési formám is ahhoz, hogy ne nagyon legyen vita. Csak azt nem értem, hogy miért kell tiszteletlennek lenni másokkal, akik a filmre/zenére kíváncsiak, és kierőszakolni, hogy szóvá tegyem a viselkedésüket. Ámbátor az arrogancia és a taplóság pestis módjára terjed, szóval nagyon nem kellene meglepődni…

  • perszepeta perszepeta szerint:

    Engem csak a hely “sajátossága” zavart az elején, a free zone a híd oldalán, a sok ingyen koncertező, de ezt a frontember is szóvá tette. Mondjuk a helyszín üzemeltetője helyében én biztos rakatnék oda valami vásznat vagy bármit, de ez van. Ettől függetlenül ez a koncert TÖKÉLETES volt!

  • weide weide szerint:

    Amúgy pont ehhez hasonló tendencia figyelhető meg a mozikultúrában is, már ami a nézőket illeti. Jószerivel majdnem minden alkalommal belebotlom vagy telefonozó idiótákba, ami amúgy nem is zavarna, mert legalább nem hangos, viszont hihetetlen irritáló a sötét teremben az érzés, amikor hirtelen 2000 lumen égeti ki a retinádat, vagy pedig pofázó, beszélgető társaságba, amit végképp nem tudok megérteni. Mi a fészkes fenének járnak ezek moziba beszélgetni? De ami a legelkeserítőbb, amikor túlságosan fiatal gyereket látok olyan filmeken, amiket nagyon-nagyon nem kéne még látniuk. Legutóbb az [i:xb246e5e]Egészség ellenszeré[/i:xb246e5e]re ült be egy család, apuka, anyuka és két 6-7 éves forma kislány, és egyszer nem fordult meg a szülők fejében, hogy esetleg megszakítsák az idilli családi programot és eltakarodjanak a picsába megnézni inkább a Csillámpóni kalandjait vagy bármit… Nem, ezek végigülték egy olyan filmet a kicsi gyerekeikkel, amiben aztán van vérfertőzés, erőszak és alapból egy olyan nyomasztó atmoszféra, amit nem kéne átélnie senkinek ilyen korban. Magát a személyzetet sem értem, miért nem engednek be egyáltalán láthatóan kisgyerekeket ilyen vetítésekre… Na mindegy, bocs, hogy elkanyarodtam a témától, a lényeg, hogy megértem a frusztrációkat és valóban dühítő, amikor olyan szituációba kerül az ember, amivel hosszú távon nem tud mit kezdeni.

  • weide weide szerint:

    Nem tudom, hogy csak mázlim volt-e, de én még nem voltam olyan koncerten, ahol nem tudtam élvezni a zenét túl hangos beszélgetés miatt. A sok telefonnal kamerázó félkegyelműt én sem értem, de ha annyira zavar bárkit, akkor miért nem szóltok nekik? Meg ennyi erővel a metálvillás kalimpálók is ennyire zavaróak, vagy ha éppen beáll eléd egy kétméteres ogre. Ezeket nem lehet kivédeni, vagy arrébb kell állni/előrrébb menni, vagy szólni az illetőnek, mert utólag puffogni és emiatt megfosztani magunkat egy koncertélménytől szerintem butaság. Múltkor egy öreg fószer oltott le, hogy nem lát a hajamtól… Ami btw lófarokba kötve lógott a hátamon, vagyis kvázi alacsonyabb lehetett nálam, amivel nem lehet mit kezdeni. 😀

  • blackzone blackzone szerint:

    [quote=Nagaarum:w37xf7z8]
    Hát… hogyha a Secrets of The Moon ellátogat Magyarországra…
    [/quote:w37xf7z8]
    Erre éppen szólnak a hangfalból, mikor ezt olvasom. |-D
    Ha jönnek, arra megyek én is és akkor kialakíthatunk valami kis közösséget. Vállalom a nép nevelését, alkoholt nem fogyasztok, nem is dohányzok, kussolok, szóval igazi jó fiú vagyok. (a)

  • ensomhet ensomhet szerint:

    Ráadásul tök felesleges a telefonnal szarakodni, mert úgyis egy hulladék lesz belőle. Vagy vegyen profi technikát, vagy ha a közeg olyan, hogy közelről lehet nyomkodni anélkül, hogy mást zavarjon, akkor ok. A menet közbeni pofázást se értem, ha nem érdekel egy fellépő, akkor maradok a pultnál az italommal, nem kötelező nézni, lehet társasági életet élni.

  • blackzone blackzone szerint:

    Ezen most ugyan nem vettem részt, de metál koncertre éppen a közönség miatt nem szeretek menni. Igen a modern kori átok, a telefon az egyik, de ami engem sokkal jobban fel szokott dühíteni, hogy szofisztikált maradjak, az a pofázás. Amikor túlordítják a zenét, vihognak, kvázi kifizetnek több ezret, hogy sörözhessenek és menjen élőben a hátérzene.
    Az olyan barmok pedig mint akik próbálják a zene élményét megélni azzal kell foglalkozniuk, hogy valahogy alig pofázós társaságba keveredjenek.
    Én mondjuk mindenhová egyedül járok, így kicsit könnyebb mozogni.
    MÜPÁban érdekes mód tudnak viselkedni az emberek, bár nyilván merőben más a közönség és a közeg. Ettől függetlenül mások élményét elvenni metál koncerten sem kellene. Ez nettó bunkóság.

  • nascence nascence szerint:

    [quote=emp:5d4uehet]
    Szuper koncert volt, nekem egy szívfájdalmam van csak, az pedig a küzdőtér első harmadában kialakult rákfene. Sok ellenszere nincs, el kell fogadni, de akkor is szót emelek ellene. Ez pedig a folyamatos kamerázás a nagyonokos telefonnal. Arra magasról teszek, hogy ha az adott koncertlátogató figyelmének nagy része a koncert kellős közepén arra terelődik, hogy minden benn legyen a képben és egyenesen tartsa a kis szerkentyűjét. Azt viszont közölném, hogy a mögöttük álló több sornak cseszik el a koncertélményét, amikor a kezeiket, meg a telefonjaikat látjuk csak a színpad helyett. Kifizettük a belépőt, előrementünk és volt olyan szám, hogy csak 8 kezet és 4 telefonkijelzőt láttam a színpad helyett.

    Kedves telefonosok! Közölném veletek, hogy totálisan tönkrecseszitek mások koncertélményét és emiatt nyugodtan rohadjatok meg, engem nem érdekel, hogy otthon kinek akarjátok mutogatni a recsegő, szar minőségű felvételeiteket! Ha kamerázni akartok, takarodjatok a hátsó sorba és zoomoljatok tökig. Nem, nem áll jogotokban mások koncertélményét tönkretenni azzal, hogy egész dalokat rögzítetek! Legszívesebben partvisnyéllel csapkodtam volna le a kezüket, hogy rohadjanak meg!
    [/quote:5d4uehet]

    Én pont az voltam, akinek elcseszték az élményt. Dühtől bedagadt fejjel távoztam…Nem csak a telefonosok jelentették a problémát, hanem pofázó hétvégi metálosok. Nagyon sokan csak 1-3 számot ismertek, azon bólogattak is erőtlejesen, a többien meg hangos diskurzust folytattak a körülöttök levő hasonszőrű baromarcúakkal.

  • farrrkas farrrkas szerint:

    [quote=emp:s9988a6j]
    Szuper koncert volt, nekem egy szívfájdalmam van csak, az pedig a küzdőtér első harmadában kialakult rákfene. Sok ellenszere nincs, el kell fogadni, de akkor is szót emelek ellene. Ez pedig a folyamatos kamerázás a nagyonokos telefonnal. Arra magasról teszek, hogy ha az adott koncertlátogató figyelmének nagy része a koncert kellős közepén arra terelődik, hogy minden benn legyen a képben és egyenesen tartsa a kis szerkentyűjét. Azt viszont közölném, hogy a mögöttük álló több sornak cseszik el a koncertélményét, amikor a kezeiket, meg a telefonjaikat látjuk csak a színpad helyett. Kifizettük a belépőt, előrementünk és volt olyan szám, hogy csak 8 kezet és 4 telefonkijelzőt láttam a színpad helyett.
    [/quote:s9988a6j]

    Egyetértek. Én pontosan emiatt mentem az első sorba, csakhogy oda nem fér be pár ezer ember… Néhány kép emléknek még rendben van, de a videózás totál értelmetlen!

augusztus 21.,
augusztus 22.,
augusztus 29.,