Back to Floyd koncert

9000Sanyival szinte házi versenyt tartunk a tekintetben, hogy melyikünk látogat el több Pink Floyd tribute zenekaros koncertre. Ő a Keep Floyding megmozdulásain vesz részt előszeretettel, én pedig a Back to Floyd fellépéseire igyekszem eljutni. Igaz, eddig csak szabadtéren sikerült elcsípnem őket, amikor klubbulit tartottak nekem rendre más elfoglaltságom/kötelezettségem akadt… De egyszer biztos vagyok benne, hogy megnézem őket, mondjuk a Vén Bagolyban! 🙂
Tavaly nyáron egy hónapon belül két koncertet is adtak a srácok Eger két megújult terén, tegnap pedig újfent a Végvári Vitézek terére esett a csapat választása.

Megjegyzem kiváló koncerthelyszínről van szó, jó az akusztikája, a látvány is szép. Ehhez képest nincs annyira kihasználva ebből a szempontból. Ezúton is bátorítanám az egri, vagy környékbeli, de akár messzebbről érkező, Egerben fellépni vágyó bandákat, hogy a tavaszi/nyári időszakban érdemes koncertjük helyszínéül választani ezt a teret!
Sanyi a Keep Floyding kapcsán megemlítette, hogy azért minden koncertjük egy kicsit más. Ugyanez elmondható a Back to Floyd-ról is. Bár a tegnapi programban is akadtak kihagyhatatlan darabok, ezúttal érezhetően a keményebb, riffelősebb dalok domináltak.
A Pigs eljátszása speciel meglepetésként ért, de egyéb újdonságok is feltűntek.
Például az, hogy a hol ritmusgitáron, hol basszuson tevékenykedő Juhász Tibi egy gitárszólót is megeresztett, miközben Kiss Norbi szokásához híven tett egy tiszteletkört a közönség közt.

A koncert elején akadtak technikai problémák, de ez nem is csoda, hisz esetükben három fő próbálja előállítani a Pink Floyd lemezhangzását, ergo sok, előre beprogramozott dolog van náluk, és koncert közben is gyakran be/át kell állítaniuk ezt-azt. Ergo ha 1-2 muzsikus még csatlakozna hozzájuk, az mindenki, de főleg a főprogramozó, szintetizátoros Kiss Ricsi válláról venne le terhet. Elsősorban egy dobos csatlakozásának tudnék örülni. Hisz a gépdob előre beprogramozott volta miatt nem tud bizonyos helyzetekre úgy reagálni, mint egy hús-vér ütős. Másrészt a hangzás is jóval dinamikusabb lenne általa. Sőt, jammelni is könnyebb, hisz egyből tud reflektálni a többiek témáira. Tudom, hogy a srácok szeretnének tovább fejlődni, közelíteni példaképeikhez, tehát elképzelhető, hogy ha kb. egy év múlva ugyanezen a helyszínen ismét koncertet fognak adni, már nem három fős lesz a társaság…


Tibi
egyébként megosztotta a közönséggel, hogy ebben a felállásban három éve működik a Back to Floyd és volt olyan fellépésük, ahol tízen voltak rájuk kíváncsiak. Ilyenkor jön ugye a nagy dilemma, hogy ennek mi az oka. Ők a siránkozás, hátraarc helyett azt az utat választották, hogy megpróbálnak fejlődni minden téren. Zeneileg, hangzásilag, látványilag, promóció terén, stb. És ennek meg is lett az eredménye!
Fő támogatóik a szűk családon kívül leginkább helyi szervezetek, intézmények.
De a tegnap esti nézőszám is azt mutatja, hogy sokakhoz eljutott ennek az ingyenes koncertnek a ténye. Norbiék ráadásul ajándék Back to Floyd-os kulcstartókat osztogattak a buli végén, amiből nekem is jutott egy példány! 🙂

A műsorba az olyan, közismert klasszikusok ismét bekerültek, mint a Time, Money, Us and Them (kiált ez a nóta egy igazi szaxofonszólóért!), az Another Brick in the Wall két része, vagy épp a záró Wish You Were Here.
És igen, utolsó előttiként, amikor már párom azt hitte, hogy megúszta átszellemült „éneklésemet” felcsendült a Comfortably Numb, és én hoztam a formámat… 😀
Újfent jó volt látni, hallani, amint Norbi a One of These Days-ben széken ülve, gitárját ölébe fektetve tolta azt az emblematikus slide-gitár szólót.
Tibi ugrálása, beindulása is mozgásra késztette a közönséget!

Szinte elszaladt az a majd’ két óra/20 szerzemény. Pedig nem mindegyiket játszották végig, egyesekből csak témákat ragadtak ki.
Családias, baráti légkör uralkodott a téren, több generáció igénye ki lett szolgálva ezekkel az örökzöld nótákkal. Bár mindhárman „prózáztak” is néha, én nem bántam volna még több kommunikációt, esetleg némelyik dal kapcsán valami érdekességet/kulisszatitkot felkonfként, de így is rendben volt a buli!

Köszönöm a Back to Floyd-nak ezt az újabb élményt, Víg Lajosnak pedig a fotókat!