Insomnium, Keep of Kalessin, Satyricon

Öt fős társasággal vágtunk neki a kétszáz kilóméteres vonatútnak, hogy megfigyelhessük a címben említett három északi banda budapesti koncertjét. Az út eseménytelen volt, a várost is nyugodtnak találtuk. Az koncert helyszínéül szolgáló A38-hoz közelítve egyre nagyobb számú feketébe öltözött egyént láttunk, a hajó bejáratánál már lehetett gondolni, hogy nem leszünk kevesen. rsc kollégát is felleltük, aki saját bevallása szerint már viszonylag jól érezte magát, pedig még be sem sötétedett 😉
A szokásos ismerősüdvözléses és ruhatáras ceremónián átesve megszemléltük a színpadot, melyen már ott díszelgett Frost látványos dobcucca, előtte pedig a másik felszerelés, melyen a többi banda játszik.

Elsőként a finn Insomnium lépett a hajó színpadára. Eddig három nagylemezt jelentettek meg, az Above the Weeping World című az utolsó a sorban – annak bemutatására csatlakoztak a Satyricon turnéhoz -, így várható volt, hogy főleg arról hangzanak el majd dalok. A régebbi munkáikat ugyan hallottam valamikor, de már nem igazán emlékezem rájuk, a friss albumot viszont a koncert előtt néhányszor megfüleltem, s arra a megállapításra jutottam, hogy a jelenkori Dark Tranquillity elég nagy hatással lehetett rájuk, mivel a svédek neve ugrott be több helyen is. Az énekes/basszer elmondta, hogy ezelőtt Horvátországban voltak, ahol szépek a jányok meg jók az ételek, de itt méginkább. Koncertjüket valóban az új album dalaira alapozták, talán nem is játszottak régit, de ez érthető is, hiszen alig több, mint fél órát voltak színpadon, és olyan hosszabb nótát is elővettek, mint a hét perces At the Gates of Sleep. A hangzás rendben volt, mint ahogy a hajón általában, egyedül a pergőt találtam kissé halknak. A közönség soraiban túl nagy mozgás nem alakult ki, de a dalok utáni tapsból arra lehetett következtetni, hogy tetszett nekik a zene.

A svéd zenét játszó finn fiatalok után szinte még “frissítőket” sem volt idő vásárolni, mert máris jött a norvég zenét játszó norvégok első alakulata, a Keep of Kalessin. Már jártak nálunk a Hypocrisy előzenekaraként, de ott én nem voltam, így számomra ez volt az első találkozás velük. Ők tradícionális black metal bandaként indultak, majd a most megjelent Armada címre hallgató harmadik nagylemezükre egy vastagabb, tisztább hangzású, több dallamot és vokálokat felvonultató muzsikát rögzítettek. Az ő koncertjük is eme album nagyközönsének való bemutatását szolgálta, így jobbára erről játszottak, de régebbi nóták is terítékre kerültek. A koncertet a The Wealth of Darkness dallal kezdték, ebben lehetett megfigyelni a csoportos vokálozást (ezt követően már csak a az énekes birtokolta a mikrofont). A hangzás az elején nem volt tökéletes, halknak találtam a gitárt, azonban gyorsan helyreállt az egyensúly, s sorjáztak a szélvész black metal nóták. A koncert közepe táján többi tag pihentetése végett a dobos megcsillogtatta hangszeres tudását, egy rövid dobszólót prezentált. A tömör, 35-40 perces bulit a The Black Uncharted nóta zárta, mely azt hiszem különösebb kívánnivalót nem hagyott maga után, a már egész szép számban jelenlévő koncertlátogatók végig lelkesen fogadták a dalokat, volt mozgás is.

A Keep of Kalessin levonulása után némi átszerelés, majd tömörülés (határozottan nagyon sokan voltunk), és közel fél órás várakozás következett, mely alatt volt idő még alaposabban szemügyre venni Frost dobisten cuccát, Satyr fura formájú, kék fényben fürdő mikrofonállványát, sima és fordított pentagrammot egyszerre viselső leányzót, lehetett próbálkozni a banda nevének közös skandálásával őket hamarabb a színpadra csábítani stb.
Végül aztán a Dark Medieval Times nyitó hangjaival és a Walk the Path of Sorrow-val kezdetét vette a Satyricon első magyarországi koncertje. A “boat”-hoz méltóan nagyszerű volt a hangzás, minden arányosan és erőteljesen dörrent meg, Frost dobjátékát élmény volt hallgatni! Mivel ők is lemezbemutató koncertet tartottak, így sok dal hangzott el a Now, Diabolical-ról (címadó, K.I.N.G., A New Enemy, The Pentagram Burns), de szerencsére régebbiek is előkerültek (Dominions of Satyricon, Du Som Hater Gud, Fuel for Hatred, Repined Bastard Nation, Filthgrinder). A Satyr / Frost duót a Keep of Kalessin gitárosa, valamint számomra ismeretlen gitáros, basszer és szintis leányzó egészítette ki. Jól, pontosan játszottak, állat módon megszólalt minden, de mégis hiányérzetem maradt, és nem csak nekem. A koncert után kérdezősködtem az ismerősöknél, hogy mi a véleményük, s általában a kurvajó és a nemtetszett között váltakoztak. A Satyricon már a Rebel Extravaganzával elindult egy új irányba, ez folytatódott a Volcano-n is (ami szerintem eddigi legrosszabb produkciójuk), és következett belőle a Now, Diabolical is. Ez az út pedig szerintem elfelé vezet a black metaltól, annak eredeti szellemiségétől, és a mainstream felé tart. Ezt támasztja alá a nagyobb kiadóhoz történő szerződés, különböző buta fesztiválokon való haknizás, és hát legfőképp a zene, melyben szerintem már egyáltalán nem érezhető az a plussz, ami a Nemesis Divina-ig bennük volt, s megalapozta ismertségüket és elismertségüket a műfajon belül. Azt értem, hogy nem lehet éveken át ugyanazt játszani, mert unalmas lesz, és haladni kell vagy fejlődni. De lehet ezt úgy csinálni, mint pl a Darkthrone, aki egy remek rákenrollos albummal rukkolt elő, mégis teljesen hiteles. Lehet persze, hogy mi is változunk, és ami érzés egyszer elmúlt, az már soha nem tér, nem térhet vissza… Az új lemez dalai élőben működőképesek, ha “bulizni” akar rá az ember. Lehet rá egy-két-há-négy KIRÁLY-t kiabáltatni, ugrálni stb. Viszont összehasonlíthatatlan azzal, amilyen pl a nyitó nóta volt, nem tudja azt nyújtani. A közönség nagy részének mondjuk gondolom inkább tetszett a buli, elvégre kétszer is vissza lettek tapsolva, az első ráadás-blokkot a Slayer – Raining Blood-jával zárták (örök klasszikus, de azért játszattak volna saját dalt is…), és utána lett csak úgymond kikönyörögve a Mother North, amit ráadásul szerintem kissé elkapkodva játszottak…
No, hát kb ilyesmik fogalmazódtak meg bennem a buli után, tulajdonképpen megérte egyszer látni őket, elvégre mégis csak Satyricon, de legközelebb én nem hiszem, hogy mennék.

A koncert után Zero tolt nekünk súlymetált, de a Guns’n’Roses-ra már beléfojtották a “dalt”, így átvonultunk a Filter nevű helyre Depesmód/EBM estre, aludni, de ez már senkit nem érdekel. Ja, láttunk vízágyút is, nem működés közben.

Köszönet a lehetőségért a Planetnoir / NegativeArt stábjának.

(A koncertről készült fotókat megtaláljátok a Koncertképek rovatban!)

Insomnium, Keep of Kalessin, Satyricon
november 23.,