Az aprítások estéje

Második alkalommal került megrendezésre a Grind Over Europe névre keresztelt minifesztivál Budapesten. Elég sokat váratott magára a folytatás (2012-ben került sor az elsőre, akkor az Exhumed, Rotten Sound és Magrudergrind zúzták meg a zajra fogékony hallgatókat), pedig azért megmutatkozott, hogy igenis van igény a blastbeatekre, az underground zajongásra nálunk is. A főszerepet most is az amcsi Exhumed és a finn Rotten Sound kapta, az összeállítás a germán gyökerű Implore és a magyar Gyilkos csatasorba állításával vált teljessé.

A felvezetésért felelős Gyilkost ugyan sajnos lekéstem (bocs, srácok!), ám az Implore-ra már sikerült beérnem. Az eredetileg német, jelenleg Berlin-Barcelona-Milánó tengelyen mozgolódó trió a crustot, a svédes death metalt és a kő-grindot gyúrja össze egy hagyománytisztelő eleggyé. Náluk nincsenek industrialközeli megoldások, mint mondjuk a Napalm Death-nél, Pig Destroyernél, vagy Antigamánál, az Implore nem akarja a kereket sem feltalálni újra, egyszerűen nyomják zsigerből a töltényöves old school death metallal összeboronált alapgrindot, amelyben még valahol a Motörhead gyökerei is felfedezhetők. Lemezen eddig jobbára kimaradt nekem a brigád, ám a mostani koncertjük meggyőzött arról, hogy érdemes lenne behoznom a lemaradást. Cirka félórába belesűrítették a legütősebb nótáikat, amiken keresve sem lehetett fogást találni. Igazán őszinte, minden görcstől és felesleges pózoktól mentes arcokat ismerhetett meg bennük az, aki rájuk szánta az időt.

A Rotten Sound a legnagyobb kedvencem a csomagból, kiéhezve vártam tehát a fellépésüket. A finnek a jelenkori mezőny egyik legjobb csapata a stílusban, ám finoman szólva sem kényeztetik el itthoni rajongótáborukat (ez volt a második magyarországi koncertjük), de remélhetőleg a jövőben jobban ide fognak szokni. Náluk is eléggé érződik a crust hatás, amely stílus sajátosságait hangzásban is egyre jobban levették. Nincs az ő zenéjük sem túlbonyolítva, nem lesznek előreláthatóan náluk sem akkora pálfordulások, amik egy Napalm Death-nél, vagy Extreme Noise Terrornál még esetleg beleférnek. Sajnálatos módon eléggé elhanyagolják a bemutatkozó lemezüket, pedig nekem az a kedvencem tőlük; arra még egy hardcore-osabb hangzás volt a jellemző. A gitárosuk, Mika “Q” Aalto éppen aznap ünnepelte szülinapját, az Exhumedes srácok tartogattak is neki egy meglepetést a maguk módján.




Az alapítók közül már csak ketten maradtak hírmondónak a Rohadt hangzásban: a gityós mellett az ordibálóember Keijo Niinimaa, aki a svéd grind legenda Nasumot is kisegítette annak búcsúturnéján. A 47 éves frontember remek formában üvöltötte végig a programot. Mind a négy tagon amúgy jól látható volt a lelkesedés; a kiváló hangulathoz minden bizonnyal a már említett szülinap is hozzájárult. Az olyan nótákkal pedig, mint a Targets, Voids, Insects, Fear Of Shadows, nyilván nem lehetett tévedni.

Az Exhumeddel megintcsak visszaeveztünk az old school vizekre. Vérben tocsogó muzsikájukhoz abszolút passzolt a külső megjelenés is; a Rotten Sound hácésebb imázsával ez éles kontrasztban állt. Az egyik Exhumed tag, Matt Harvey a death metalos Gruesome-ban is érdekelt – gondolom, az  érdeme elsősorban, hogy az Exhumedben annyi Possessed beütés lelhető fel. Az ő muzsikájuk sincs túlgondolva, bár kétségtelenül komplexebb, mondhatni heavy metalosabb, mint a többi csomagban szereplő csapaté. Setlist sajnos az ő koncertjükről sincs, de a Defenders Of The Grave, Necromaniac, Unspeakable, The Anatomy Act Of 1832, In My Human Slaughterhouse, Limb From Limb minden bizonnyal elhangzottak a repertoárban. Ezeket ugyanis valamennyi 2018-as bulijukon előszedték. A fellépésük közben került sor a már említett sajátos szülinapi köszöntésre is.

Aki ezen az estén zajt akart, megkapta többszörösen is. Köszönet a szervezőknek, hogy ezt a csomagot tető alá hozták Budapesten! A magam részéről izgatottan várom a folytatást jövőre; remélhetőleg az a felhozatal sem fog gyengélkedni!


október 18.,
október 19.,
október 21.,