Metal Mania 2007

Harmadszor rendezték meg Magyarországon a Metalmania fesztivált, amely – mint köztudott – a nagy múltú lengyel rendezvény helyi mutációja. Az időpont természetesen idén sem volt tökéletes, pénteki napon volt a koncert, ezért a korai kezdés miatt kénytelen voltam kihagyni az első fellépők koncertjét – ez nyilván nem csak nekem okozott problémát. A másik újdonság, hogy a mostanában eléggé hanyagolt Almássy Téri Szabadidőközpont adott helyet a rendezvénynek, ahol megmondom őszintén, a fesztivál előtt még sohasem jártam.

Viszonylag későn érkeztem, de valami miatt elég nagyot csúsztak már az elején is a programmal, így bőven 5 óra után sikerült elcsípnem a Cadaveres koncertjének kezdetét. A banda magyar viszonylatban elég korrekt zenét játszik, a színpadi rutin is megvolt. Ilyen korai időpontban értelemszerűen elég foghíjas volt a terem, a fénytechnikáért pedig fekete pont jár az illetékeseknek, hatalmas reflektorokkal nappali világosság volt az egész teremben. Értem én, hogy ők előzenekarok, de ennyi azért kijárt volna nekik. A második döbbenet az volt, hogy úgy 4 szám és kb. 25 perc után vége volt a koncertnek, feltehetően a tetemes késés miatt nagyon megnyirbálták a csúnya szervező bácsik a programot. Már az elején látszott, hogy elég kevés időt kaptak, ugyanis Körmi gitárjával volt valami probléma, de várakozás helyett elkezdték egy gitárral a koncertet. Kellemes volt, hogy az énekes srác hangja élőben is teljesen korrekt, a dallamos és a kiabálós részeket is jól hozta. Először láttam a zenekart élőben, de semmiképp nem utoljára.
Következő zenekar a Watch My Dying volt, akiket számtalanszor láttam már, és őszintén, ennél sokkal jobbat is tudnak. Hasonlóan a Cadaveres-hez, is csak 4 dalt játszottak, a hangzás sem volt teljesen tuti és a reflektorokat továbbra sem akarta senki lekapcsolni. Gondolom a körülmények is közrejátszottak abban, hogy most haloványabb teljesítményt nyújtottak. Hiányoztak a lazább konferálások, némi mosoly és derültség, mindössze annyi történt, hogy feljöttek, eltolták a 4 dalt és kalap. Kár volt ezért, mert ők tényleg oad tudnak vágni élőben, de most valahogy nem jött össze.
A Korpiklaani-ra nagyon kiváncsi voltam. Bár lemezen nem nagyon jött be a zenéjük, sok jót olvastam magyarországi koncertjeikről. Sajnos nagyon kilógtak a sorból a sok, szigorú zenét játszó banda között. Természetesen a színpadon minden csupa mosoly és jókdev volt, a közönség jó része pedig vette a lapot, az már tényleg nem a zenekar hibája, hogy pár szám után meguntam a sok umppalumppát és kimentem sört venni. Ez volt az első koncert aznap, amelyen végre lekapcsolták a termet megvilágító reflektorokat, valamint ekkor már kezdett megtelni a terem. Az előadás természetesen profi volt, a körítés szintén, elhozták a jópofa agancs-mikrofonállványt és (majdnem) mindegyik zenekartag finn parasztnak volt öltözve, ahogy ehhez a zenéhez illik is.
A nap főbandája számomra egyértelműen a My Dying Bride volt. A koncert érdekességét az adta, hogy ez volt az első fellépésük az új felállással. Az új dobos, Dan Mullins néha elrontotta ugyan a témáit, de ettől még maximálisan élvezhető koncert volt. Az új bőgős lányból sokat nem lehetett látni, elődjével ellentétben végig a háttérben maradt. Az eléggé harmatosra sikerült új lemez nyitódalával kezdtek, ami aggodalomra adott okot. Szerencsére ezen kívül csak egy dalt játszottak a Line Of Deathless Kings-ről, méghozzá a klippes Deeper Down-t, ami testvérek között is életművük egyik leggyengébb szerzeménye. Nagy-nagy örömömre elővették a For You-t, amit előző két, szigetes koncertjükön hanyagoltak, pedig ez lenne az egyik slágerük. Az énekes Aaron ezúttal eléggé visszafogott volt, a többiek pedig gyakorlatilag egy helyben álltak, de ez náluk teljesen normális, mi több, elvárható. A záró dal náluk mindig valamilyen durvább szerzemény, de azért kicsit meglepő volt, hogy előkaparták az első lemezes Forever People-t.
Az utolsó, és nyilván a fellépők közü a legnagyobb népszerűségnek örvendő zenekar a Testament volt. Gondolom őket nem kell senkinek bemutatni, alap zenekar, ráadásul majdnem az eredeti felállással tették tiszteletüket. Az egyetlen új ember a dobos Nick Barker, aki természetesen itt is állatul dobolt. A koncert programja, ahogy várható volt, nagyjából lefedte a Live In London DVD-t, az egyetlen különbség a The Gathering lemez dalaiból összeállított blokk volt. A hangzás nem lett volna rossz, de sajnos túlságosan hangos volt az egész és ennek köszönhetően kicsit kásás is. Technikai problémák is akadtak, a koncert elején 2 szám erejéig elszállt a hangosítás, egyedül Chuck Billy-t hallottuk. A kontroll ládák működtek, így a zenészek nem vettek észre ebből semmit. A fentieket leszámítva nagyon kellemes koncert volt, a zenekar tagjai láthatóan élvezték az egészet, Chuck Billy pedig megint nagyon jól énekelt. Számomra döbbenetes, hogy ezek a jóval 40 fölött járó arcok mennyire élvezik a zenélést, mosolyogva, lazán és gyakorlatilag hibátlanul tolták végig a programjukat.
Hálátlan helyzetben volt a Testament után fellépő Obiat, mert egyrészt az este főzenekarai rendesen lefárasztottak mindenkit, a késői időpontban túl sok embert nem mozgatott meg pszichedelikus, elszállós zenéjük. Maga a zene egyébként egészen tetszetősnek tűnt, lemezen nyilván sokkal nagyobb élmény lenne, mint ott, olyan késői időpontban. Mivel kezdett nagyon leverni a fáradtság, a koncert felénél elindultam hazafele, számomra ennyi volt a 2007-es Metalmania fesztivál.

Összegzésként elmondható, hogy nagyon jó kis fesztivál volt ez, a helyszín is kellemes volt, a hangzás pedig átlagosnál picit jobb. Számomra sokkal nagyobb élmény volt, mint a tavalyi, a szervezők nyilván belátták, hogy a kevesebb néha több. Az egyetlen, amibe igazán bele lehet kötni, az az előzenekarok programjának lerövidítése, 20 percnél több műsoridőt érdemelt volna a Cadaveres és a Watch My Dying is (meg természetesen a Remorse és a Wackor is, akiket nem láttam, de mások elmondása szerint ők is jók voltak). Köszönet a lehetőségért a szervezőknek.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.