Vissza – 5. születésnapi koncert – Kunhegyes, MűvHáz

Újabb hétvége, újabb születésnapos zenekar. Most épp a Vissza zenekar fennállásának ötödik évfordulóját ünnepeltük a kunhegyesi Művelődési Házban. Igazán jól sikerült, amihez a meghívott zenekarok éppúgy hozzájárultak, mint a megjelentek (ennyien a régi társaságból már rég jöttünk össze). A közönség nagy része, rajongóként érkezett, de így is találhatott mindenki kedvére valót, mert műfajilag a rocktól egészen a metalig terjedt a skála.

Szóval a karcagi Kontrollzé kezdett, akikről már nem egy beszámolót olvashattatok. Jellemző, hogy szinte sosem ugyanabban a felállásban lépnek színpadra. Jelenleg, ahogy egyik daluk címe is mondja: hárman zenéltek. Igaz, nem az eredeti hármas, mivel a programokért felelős és perkás Kutrás Csabi egy időre külföldre távozott. Így most a két gitáros – Nagy Feri (ének is!) és Szaki – mellett Kóródi Árpi vendégeskedett basszusgitáron. A kunhegyesi Művelődési Ház aulája nem épp a kiváló akusztikájáról híres, azonban ezen az estén viszonylag minden zenekarnak sikerült elfogadható hangzást kreálni.

Talán a Kontrollzével volt ilyen téren a legkisebb gond. Bő fél órás programjukba most a wavok EP-ről kevesebb dal került (Hárman, Hívom, Hajnal), bár még talán mindíg ez adja a műsor gerincét. De az újabb nóták is abszolút koncertre valók. Volt még az Idegen, az Oltsd a lámpát illetve az Álmomban. Ezen kívül egy vadiúj még cím nélküli nóta, aminek próbatermi változatát Ferkó barátom jóvoltából már a buli előtt volt szerencsém hallani és megállapítom, hogy élőben sem okoz csalódást.

Másodikként a szintén karcagi Decadence következett. Ezen az estén ők voltak zeneileg a legsúlyosabbak, legzúzósabbak. A Cowboys from Hell (esetükben Karcag) intro után a When Angels Fall EP-ről (ami sok helyre eljutott a HW mellékleteként) jött a Nightqueen, a Slayer-es Dawn of a New Age, később a vége felé klipes Dream Again.

A feldolgozások szerencsére elég változatosak. Az In Flames Only for the weak-jétől a nem túl nyilvánvaló, ám talán épp ettől telitalálat Holding Out For A Hero-ig Bonnie Tylertől. A közönség vevő volt rájuk, Ők meg hálásak. Meg is köszönték a lehetőséget meg persze minden nóta közben ünnepeltették a Visszát. Ajánlom figyelmetekbe a csapatot önálló koncerten, pl. ma (10-én) Karcagon.

Ezután a budapesti dIREKT zenekar következett. Őket ismertem(tük) talán a legkevésbé, így náluk nótacímekkel sem szolgálhatok, bár a honlapjukat böngészve, mintha a kONTRA cím rémlene…

Viszont a koncert alapján érdemes kutatni utánuk, én is szeretném egy jobb megszólalású helyen lecsekkolni a bandát.

Ezek után következett az est főszenzációja, az ünnepelt, azaz a Vissza zenekar.
Igaz, hogy végigkövettem a fennállásukat, de valahogy fel sem tűnt az elröppent öt év. A srácok a Vissza megalakítása előtt sem voltak már kezdők, de jelentős a fejlődés az öt év alatt.

Relatíve hosszú bulit játszottak, ahol a két demo majd’ minden nótája elhangzott. Volt Véletlenek, Hallom és érzem… és Mélység az elsőről, valamint Tudat alatt, Képek, Csak érezni kell a második demoról. Voltak új dalok, mint a koncertnyitó Lebegés, a Zöld angyal vagy a Szó és hang, amik kissé más irányt mutatnak, de tartalmazzák a csapat ismertetőjegyeit is. Természetesen volt Black-Out feldolgozás, a Faith No More Diggin’ the Grave-ja meg Kaláka is. A közönség végig lelkes volt, a csapat nem különben volt vigyorgás. Tibi hozta az utánozhatatlan grimaszait, Lanyi frontemberként remekül helytállt, szinte utánozhatatlan ahogy konferált, és persze nem szabad nem megemlíteni, hogy mennyit fejlődött énekileg a kezdetek óta. A ritmusszekcióról meg mit is mondjak, Süti és Bálint jó párost alkotnak, akikre bátran alapozhat a csapat.

Nyomtak egy instrumentális számot is (még nem készült hozzá szöveg), de így is erős volt.
Javaslom a Vissza koncertek látogatását is a nagyérdeműnek, hogy ünnepelhessünk még néhány kerek évfordulót a csapattal.

Boldog születésnapot, VISSZA!

augusztus 16.,
augusztus 26.,