XV. Támadás! – Self-Destruction, Doghitters, Septicmen

Ahogy az iménti cikkben utalást tettem rá (megvilágosodás itt) egy jó barátommal (Brandan Tomika) tiszteletünket tettük a Ka-rock szervezte XV. Támadás! névre keresztelt megmozdulásra, ahol három csapat csapott a húrok közé. Sajnálatos, hogy a rendezvény május 3.-án történt lebonyolításra, de én csak most írok róla, ennek oka, hogy időközben szigorlatoztam, és amúgy is rengeteg dolgom és problémám volt mind magánélet – mind időhiány terén, de igyekszem törleszteni az elmaradásaim, még ha rövidke is lesz.


 
A bulit a székesfehérvári Doghitters kezdte, akik kezembe nyomták a koncert végén a promójukat – erre utaltam megvilágosodás gyanánt, amelyről a kritika is megszületett ma – melyről megint csak a megvilágosodás linknél olvashatsz, haha. Őket részben lekéstük, csak az utolsó 2 számot csíptük el illetve két dalt eljátszottak még1x ráadásképpen. Zenéjük intenzív, Pro-Pain és Madball taposta kicsit groovos, kicsit punkos HC zúzda, de nem szeretem magamat ismételni, meg értelmét se látom. Jó volt és korrekt, csak kicsit rövidke, sajnálom hogy így lemaradtunk róluk, de majd a Csósztokon bepótolásra kerül ez is remélhetőleg.
 

Majd a várpalotai Septicmen kezdte meg thrash hadjáratát, ők is ellőtték folyamatosan a feldolgozás repertoárjuk minden szegmensét, Slayer, Kreator és Cult és egy kis régi Judas Priest-tel is „bolondították” a fáradt közönséget. A saját dalok is jól mentek, fura volt hallani, hogy az új dalok némelyikében Gyuszi a magyar és angol szöveget váltogatta – ebből lehetne rendszert is csinálni. Kaptunk szép szólókat rengeteg random ízzel, de nagyon profin megtekerve, és a dobok terén se volt gond, úgy érzem Németh Róbert most már végképpen át tudta venni Eszes Imi agyas témáit.

Végül a helyi Self-Destruction kezdte meg Sepultura – Chaos AD. idejéből merített urbánus lázadásukat, melyen én megint csak keveset voltam benn, hiszen a Septicmen-ékkel készítettem a már egy ideje megint csak halogatott-ígérgetett interjút, s elsősorban az új lemezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre igyekeztem koncentrálni, ők meg a sörösüvegükre és a poénjaikra – erről is hamarosan olvashattok. De térjünk vissza a nagykanizsai önpusztító brigádra. Éppen koncert előtt beszélgettem Ramónnal, hogy mi a helyzet az új dalokkal – alig vannak próbák, semmi se megy, nem tudjuk mi lesz… de azért meglepett azzal, hogy a PanteraCowboys from hell-jével próbálkoznak, de nagyobb meghökkenést is tartogatottak nekem a rombolók…
Az interjúról visszatérve a szokásos dalokat hallhattam, pár sajátot, amik között akadnak nagyon jók, és kevésbé kidolgozottak – a zenekar fő problémája hosszú ideig az volt, hogy nem találták meg valós teljes tagságukat és mindig azt játszották, amit éppen tudtak, így a repertoár nagyon vegyes a saját nóták terén, a feldolgozások szempontjából, pedig mindig lemegy korrekt módon az a három régi Sepultura, ami már jó ideje az ereikben csörgedez. A buli végére ugyanis az utolsó Slipknot nagylemezről hallhatunk egy remek tracket, ahol Ramón megint csak megmutatta, hogy az ő hangszálai bizony sok mindent kibírnak, ízlésük pedig ficamokkal együtt is jó. A zenekar nagyon ott volt, talán eddigi legjobb bulijukat láthatta az a pár ember, aki ott volt. Miért írom, hogy pár ember? Mert éppen abban az idővállúmra esett a ballagás, így a közönség száma igencsak csekély volt, ami sokban befolyásolja a zenekarok és az egész koncert hangulatát – erre jó lenne a szervezőknek legközelebb jobban oda figyelni!
Furcsa érzés ennyi idő után visszaemlékezni és felidézni egy buli eseményeit-hangulatát, s úgy érzem nem is ment olyan rosszul, mely nem a hatalmas adatinformációs sztráda agyamnak tudható be, hanem annak, hogy emlékezetes mozzanatokat hordozott magában a koncert! Találkozunk Csósztokon!

Az egész összeröffenésről pedig irományom mellé vizuális ingerek hiányában ide katt…

The Dwarves The Dwarves
július 24.
Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.