Brutal Assault 2008 – 3. nap

gf: Hoppá! Máris a harmadik napnál tartunk. Financiálisan teljesen üresre ittam a pénztárcámat, úgyhogy felkerekedtem a városba, hogy megcsapoljam a bankszámlámat egy ATM-en keresztül. Az erős egy órás kis kerülő az 500 koronáért az időmön kívül még 1500 Ft-ba fájt a külföldi tranzakció díjáért. Tanulság: válts több pénzt, úgyis jössz jövőre is.

gf: A második bandára, a Wayd-ra értem vissza. A szlovák vajdák technikás zenét játszottak, komplex, patent gitárjátékkal, a bőgős és az egyik gitáros is énekelt, zenéjüket jazzes, elszállós témák is díszítették.



gf: Az Uprise-ról már nehezen bírnék pozitívakat írni, a cseh banda grindcore zenéje teljesen átlagos és ezáltal fölösleges is, szerintem.

emp: aham… naszóval a harmadik nap. Khm.. és ümm… Tegnap Blizz666 érzékeny pontra tapintott a fórumon. Na jó először megírom a koncertbeszámolóimat, aztán egy kicsit mást is.

emp: Mivel a sátorlakó haverok a második nap még elmentek hajnalig dorbézolni, így a szagból, illetve egy gyors szemrevételezésből arra a véleményre jutottam, hogy ők bizony nem fogják összeszedni magukat egyhamar. Nekem viszont dagadt a zsebem a kuponoktól, a hangulatom jó volt és a gyomrom sem vacakolt, így elindultam zenét hallgatni.

emp: Uprise kezdésre értem a színpad elé, és a három nap során először sörrel a kezemben, (na jó egyet ittam asszem pénteken is) kicsit álmosan de tiszta fejjel figyeltem a grind banda ténykedését. Ha jól emlékszem olyan mélyenszántó gondolatok jutottak az eszembe, hogy mi a szar is ez a műfaj úgy egyáltalán… és hogy ki hallgat egy átdolgozott nap után este otthon Uprise himnuszokat? Én biztos nem. Egy-két húzósabb témát leszámítva domináltak a gf által megfogalmazott letyefetye énektémák és a… hát grind durvulatok. Jó reggelt mindenkinek.

emp: Neve alapján sok jóra nem számítottam, de maximálisan pozitívat csalódtam a brazil Imperious Malevolence koncertjében. A dél amerikai srácok mind kinézetben, mind hangulatban nekem leginkább a Morbid Angel-t juttatták az eszembe. Kellemes őrlős, néhol durvulós death metaljuk kellőképpen hangulatba hozott. Tolták is rendesen, főleg a dobos mozgását nézve jutott eszembe gyermekkorom egyik meghatározó élménye, amikor is felkönyörögtem magam a centrifugázó mosógép tetejére. Na a srác pont úgy nézett ki, mint ahogy én ott éreztem magam.

gf: Az Imperious Malevolence last minute érkezett Brazíliából, mint 2002 körül, ismét fejükbe vették, hogy a nyarat átturnézzák, repülőre szálltak és irány Európa… fellépnek idehaza is két helyen, a pécsi buli pont tegnap volt, ha időben kerül ki ez a beszámoló. Fene lelkesek a grinder srácok, de így is a semmi extra a legpontosabb jellemzése a zenéjüknek. Dolgokat nehezítette az is, hogy ismét nekiállt ömleni az isten áldása fentről…



emp: Az Imperious Malevolence koncertje alatt megeredt rendesen az eső és kb. 30-an néztük a ténykedésüket, így igencsak meglepődtem a Jig Ai fellépésére érkező tömeg méretén. Először nyugtáztam, hogy durván kétszer annyian vannak, majd jött a hármas és a négyes szorzó is. Sajnos a helyiek felfokozott érdeklődése számomra nem állt párhuzamban a zenei produkció érdemeivel. A három srác ismét grind húrokat pengetett, számomra az elviselhetetlenebb fajtából. Ha minden igaz, akkor szövegeik nincsenek (de aki benfenntesebb nyugodtan cáfoljon rám) így a gitáros/énekes minden számban előadja az „életképek egy disznóvágásról” című történetet. Na léptem sörözni.

gf: A cseh Jig-Ai már szinte kultusz a grindcore rajongók körében. Át is adom a szót a Szilárdnak, szóljon blast beat-ről a fáma!


Stench: Hát a szombat délben kezdődő japán Hentai mutilated porno inspirálta Jig-Ai bulit sajnos eláztatta az eső, de azért volt tömeg és pogó, amit nem sok zenekarnál láthattunk a déli órákban. A vége felé sok számot játszottak az új albumról, ami szerintem egy erős közepesre sikeredett. Viszont nem maradtak el a banda grindcore „slágerei” mint pl. a Ninja Gangbang vagy a Japanese Gut cake és a nagy kedvencem a Phimosiectomy Made By Scrub-Slasher. Jó buli volt, ezt vártam a srácoktól, le nem álltak egy percig a színpadon, szerintem a gitáros srác futott a koncert alatt vagy 2 km-t. 😀
Több ilyen zenekar kellene erre a fesztiválra, mert az eső ellenére is látszott hogy érdekli az embereket ez a műfaj, aminek személy szerint nagyon örülök.


gf: A bugyuta nevű Locomotive és a Kruger az eső és a távolabbi sörsátorban való tartózkodásunk miatt teljesen kimaradt, érdekes kísérletként azt tesztelgettem, hogy többször is el lehet-e játszani, hogy 5 kuponért kapok-e cserébe 1 sört és 8 kupont vissza, de sajnos csak egyszeri alkalomnak bizonyult a jelenség.


gf: Színpadra lépett viszont az orosz Illidiance, bár ne tették volna. Idézem a jegyzetfüzetemet: „buzi tiszta ének és csipogós szinti. Pain feldolgozás, shut your mouth up. Undorító.” Hát igen, valóban befoghatták volna…





gf: Aztán jött még egy orosz csoda, az Arkona. Folkos pogány egyveleget toltak, a bulizós ugrálós fajtából, női énekkel. A csaj nikkelbolhát játszott a színpadon, amikor éppen nem a sípját fújta. Voltak egészen kellemes pillanatok is, de néha a tehetségtelen bagázs kifejezés is megfordult a fejemben… Összességében a moszkvai zenekar szerintem egy teljesen felesleges Storm/Kari Rueslätten koppintás.

http://www.youtube.com/watch?v=KA58KY8fHAs&




gf: Az angol Code-ot aztán végképp sehová nem bírtam tenni. Csak fél füllel hallgattam őket, de az egyik dalnál nem bírtam rájönni, hogy ez éppen egy nagyon elcseszett Satyricon feldolgozás, vagy egyszerűen csak egy nagyon feltűnő pofátlan lopás? A többi dalból viszont csak egy átlagos black metal bandának tűntek.



gf: A Zubrowska szerencsére már kellemes meglepetés volt. Bár a francia banda nevéről mindig a sztrapacska jut eszembe, a zenéjükre szerencsére ez nincs kihatással. Nem egy könnyen behatárolható és talán nem is könnyen befogadható muzsikát danolnak ők, komplex, brutális death metal, melyre több stílus is hatással volt, talán egyedül a dobos az, aki csak átlagos témákat hozott. A szemüveges kopaszodó énekesen kívül az egyik gitárost hallhattuk még háttérvokálozni. Érdemes volna egy lemezükkel is megpróbálkozni…


gf: Miért nem játssza soha a Feeling the Neverworld-öt a Kataklysm? Most látom őket kb. harmadszor, és a kedvenc számom mindig kimarad… A kanadaiak valami filmzene szerű intróval indítottak, aztán ment a death metal zúzda. Profi zenészek ők, ilyen szinten már nem lehet hibázni. Amiket biztosan játszottak: Like Angels Weeping, Crippled And Broken, As I Slither, Shadows and Dust.
Nézzétek meg, hogy kell pogózás közben felvenni a zenekart:




emp: Szóval itt most következett Brutal Assaultos életünk legcsúnyább epizódja, amit ha megengedtek a beszámolók végén összefoglalok pár mondatban, csak úgy zárszóként.


emp: Tehát a következő banda, akire visszaértünk nem más volt, mint a német sörthrashlegenda Sodom. A tömeg már kellőképpen felduzzadt, a heveny esőzés miatt ismét sártenger a színpad előtt… Sodom-ék aprítanak, mint állat, de sajnos egy „kis” baleset miatt le kellett koccolnunk még mielőtt igazán felvettük volna a fonalat.



emp: Az Arch Enemy felére értünk vissza és teljesen megőrültünk a hangulattól, volt pogo, ugrálás, üvöltés és kukkoltuk is Angela formás alakját rendesen hehe. Iszonyat nagy hangulatot csináltak az Amot tesók. Nekem a legjobban a Heart Of Darkness című tétel tetszett, benne azzal a megunhatatlan szonár hanggal, ami itt most úgy ütött, mint Toldi vasökle. Azt hiszem Angela kisasszonyéknak most a nap koncertjét sikerült számomra összehozniuk!


gf: Egy ismerős, aki supportként turnézott 2001 körül a svéd Arch Enemy-vel, azt mondta, hogy Angela Gossow hangja bizony csak lemezen jó. Így arra számítottam, hogy néhány szám átásítozása után inkább sörözni fogok és ennek megfelelően hatalmasat csalódtam, mégpedig pozitívan… Angela és a srácok szétszedtek és széttéptek mindent és mindenkit, hatalmas műsort és hangulatot teremtettek, az énekesnő igazi talentum, igenis élőben is tökéletesen bír teljesíteni, tátott szájjal bámultam végig az egészet.


gf: Tartottunk egy kis szünetet, az Agnostic Front és a Paradise Lost így kimaradt, a Front-ot így utólag bánom kicsit, de a Paradise Lost-ot borítékolni merem, hogy pocsék lehetett, hiszen rátermettségükről néhány hónapja a Zöld Pardonban már bizonyítottak…



gf: Carcass-t is előre leírtam ám… előre elkönyveltem magamban, hogy ezek is csak a pénz miatt álltak össze, mint ahogy az mostanában oly divatos, nézzük csak meg a Wacken elmúlt éves exkluzív fellépőit, és egy erőltetett, lagymatag showt vártam. Úgy látszik ez a feledhetetlen koncertélmények titka, ne várj semmi jót, állj hozzá úgy, hogy egy rakás szar lesz az egész. Egy jó banda esetén így garantált a pozitív csalódás!



Szóval a Carcass fenomenális volt. Felülmúlhatatlan. Járok egy ideje koncertekre, de ekkora élményben hát fogalmam sincs már mióta nem volt részem. Ezek az arcok zseniálisak, annyira könnyedén, barátságosan és vérprofin adták elő a brutális szerzeményeiket, hogy ott kő kövön nem maradt. Iszonyatos hangulat volt, az arcok pedig, mint említettem mindenféle sztárolás, nagyzolás fennhéjazás nélkül játszottak. Az énekes az átvezető szövegeiben is kedves volt, látszott rajta, hogy a közönségért csinálnak mindent. Egyik mondatában emlegette a 91’ körüli prágai koncertjüket, hogy akkor jártak Csehországban utoljára és hogy tetszett nekik… Hihetetlen volt. Csakúgy, mint a hangosítás: senkinek egy szó panasza nem lehet, a tökéletes lemezminőség áradt a hangfalakból…
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a Heartwork dalai szólnak a fejemben…



gf: Már hajnali 1 múlt, amikor az Esoteric neki kezdett. Kíváncsi voltam, hogy ezt a féle lassú doom metalt hogyan lehet fesztiválon előadni, tartottam is tőle, hogy délután kettőkor napfényben vagy inkább szakadó esőben kell játszaniuk. Szerencsére a funeral doom-ot ők azért nem csak a lassú és szenvedős, hanem a gitárorientáltabb death metalos oldalról is megközelítik, így mégsem válik unalmassá a produkció. Gondoljatok csak bele, ha egy Nortt vagy egy Until Death overtakes me lett volna a helyükön: nem a depressziótól, hanem az unalomtól vágtam volna fel az ereimet. Félreértés ne essék, szeretem az ilyesmit is, de nem fesztiválra illik.
Mivel késő volt már és másnap még várt rám 700 km a kocsival, csak az első 10-15 percet néztem végig, a hangzás és a hangulat jó volt, a zenészek a színpadon eléggé átélték a performanszt. A kissé punkosra nyírt hajú énekesen rádiós fülhöz rögzített mikrofon volt, ilyet tőle láttam a fesztiválon először. És idén utoljára.



emp: Na akkor egy kis beszámoló egyéb dolgokról is. Szóval Jig Ai alatt lekoccoltam sört inni, ami annyira jól sikerült, hogy egy osztrák és cseh társaság közepébe csöppentem. A cseh gyerek éppen próbált eladni egy előző napból a padon maradt segg részeg csókát az osztrák csajnak. Kb. 5-6 sör után én is beszálltam az aukcióba, de végül is az ár magas volt, az árú, pedig enyhén romlott. A részeg arcot sikerült felverni és gyorsan le is lépett, viszont a pokrócát és egy istentelen nagy Vileda törlőkendőt ott hagyott. Na ez már portéka volt a javából, és miután kiderült, hogy az a pokróc valójában repülő szőnyeg, meg is vettem másfél kuponért. Csakhogy a szőnyeg nem akart elindulni, úgyhogy reklamáltam a cseh srácnak, hogy ez bizony nem megy. Kértem tanítson meg vezetni. Ő azonnal leterítette a tömött sörsátor közepére a szőnyeget és fel is pattantunk rá. Mint kiderült ráadásul angol volt a szőnyeg, mert jobb oldalt volt a kormány, de csak nem akart elindulni, így megkértük az osztrák csajokat, hogy tolják be… hehe igen mókás akció volt, majd a pokróc maradt a földön a sárban én viszont buktam a másfél kuponomat… ejj.

emp: Ezek után gondoltam megnézem a sátorlakókat, hátha feleszméltek már. Ja. Feleszméltek. Én már ekkor meglehetősen durván megcsíptem magam hat sörrel, szóval rávettem nagy nehezen a srácokat hogy igyunk már valamit. Ők viszont csak boroztak, szóval váltottunk. Fél úton egy sátorból három csuda aranyos kis szlovák csaj kukucskált ki, szóval megadtuk magunkat a látványnak és jött egy másfél órás beszélgetés és fűzés. Közben megjelent Sámson, és mint kiderült az egyik csajnak ő előző este már megmutatta a magyarok Istenét. …Egyszer csak a meredek sáros úton valaki hason lecsúszott…

emp: Mi pedig úgy döntöttünk, hogy van még a kocsiban egy kis whiskey, nem kéne hagyni, megromlani. Szóval csajok a váll alatt, irány a kocsi. Whiskey le, mi vissza. Hozzánk csapódott két szlovák gyerek, akik a bejárat előtt itták rendesen a piánkat, majd elkezdődött a „magyarszki – magyarszki” duma meg nagy röhögés. Miután többszöri kérésre, majd felszólításra sem fordították le, elzavartuk őket a büdös halál valagára…

emp: Így érkeztünk meg egy szem szlovák csajjal a Sodom koncertre, ahol Hudi a nagy pogózásban akkorát taknyolt, hogy restartolt a bal keze, de csak nem akart elindulni. Irány a mentősátor. Ott megmondták, hogy ááá ez csak rándulás, kösse föl pihentesse. Így mi ittunk tovább.

emp: Arch Enemy után belefutottunk két francia srácba és annyira megörültünk nekik (Bence egy évig Franciaországban élt) hogy máris nekiláttunk együtt inni. Ja ha még nem tűnt volna fel, teljesen totálkárosra ittuk magunkat már délelőtt… Hajnalig duma, majd ájulás, sátorban alvás. Szlovák csaj persze nem jött össze… nekem se, meg Bencének se. Ez van.

emp: Másnap már itthon kiderült a balesetin, hogy Hudi-nak felkarcsont-törése van, és azonnal műteni kell… Ennyit az elsősegély sátorról.

emp: Szóval akkor mit is lehetne itt a végén írni összegzésként? Idén is megnéztünk egy rakat kiváló koncertet, buliztunk három napon át, ittunk szlovákokkal, csehekkel, osztrákokkal, törökökkel és franciákkal, nem fürödtünk három napig, az idő ismét szar volt, a hangzás viszont most iszonyatosan jó, a jegyár még mindig szemtelenül olcsó, az út tűrhető… Asszem jövőre ugyanitt ugyanvelünk!

Brutal Assault 2008 – 3. nap (3 komment)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.