Igazán izgalmasnak ígérkezett az este, mivel szégyen, vagy nem, én a fellépők közül még senkit sem láttam élőben. Sőt, még a zenekarok albumait sem ismertem egy-két számot leszámítva. Így ez az összevont metalest tökéletesen kielégítette az érdeklődésemet és egyben a magyar undergorundbeli hiányosságaimat is egy kicsit feljavította. A három fővárosi, egy mosonmagyaróvári és egy debreceni zenekar erre a koncertre több mint elégséges átfogó képet adott arról, hogy mi folyik kis hazánkban a nyugati végektől a keletiig (a Dunán és a péntek este hazafelé igyekvő román vendégmunkásokon kívül).

 Mivel a GPS jó dolog, így a hátsó ülésre szorulva (másik két zenebarát társaságában) meglehetősen jó hangulatban telt az utazás, viszont mikor egy kis pusztábaszaladós eltévedős történet után megérkeztünk, gőzöm sem volt, hogy hol is vagyunk. Mindegy, a klub előttünk, szóval nagy gond nincsen! A nyolcórai kezdés ismét a nyolcórai pénztárnyitást jelentette, de sebaj, ennyi belefér. A hely (Avalon klub) egyébként nagyon tetszetős, profi színpaddal, világosítással, japán hangulatú beülős boxokkal és kultúrált tiszta mellékhelyiséggel igen jó benyomást tett rám.

 Szóval a kezdés kilenc órára tevődött át, ekkor csapott a húrokba a Kill With Hate. A csapat többek között Archaic és Sin Of Kain zenészek, ex-zenészek új bandája és meglehetősen technikás, gyors és profi death metalt tolnak. Sajnos a hely minden pozitívuma, profi külseje és belseje ellenére ismét egy (a hazai undergroundban megszokott) vacak hangzással kínálta meg a hallójáratainkat. Tolták a srácok rendesen, de a kásából szinte semmit nem sikerült érdemben kihalásznom. Pedig ehhez a sűrű zenéhez marhára alap lenne egy tiszta profi hangzás, hogy a témák valóban üssenek és átjöjjenek. Az azért bőven lejött, hogy jól tolják, érdemes lesz odafigyelni rájuk.

 A viszonylag rövid bemelegítés után jött az általam leginkább várt zenekar a Deadwing! Nem mond sokat a név ugye? Legalábbis egy Porcupine Tree albumcímen kívül. Na majd fog! Mivel jó barátomnak tudhatom az agytröszt, zenekarvezető és zeneíró gitárost, Turi Antalt, aki mellesleg a Sin Of Kain oszlopos tagja is volt, így nagyjából tudtam, hogy mire számítsak. Volt szerencsém egy-két korai vázlatba, készülő számba belefülelni. Mit is mondjak. Minden várakozásomat felülmúlta a koncert. Ők már meglehetősen pengén szóltak, irtózatosan profin, pontosan és feszesen játszottak. Bátky Zoltán (ex Stonhenge, Wendigo) személyében talán a hazai színtér egyik legjobb prog. torkára, és karizmatikus, tapasztalt frontemberére tettek szert, nem kis örömömre. Remélem ő is megtalálja a Deadwinggel a számításait! Nekem a Stonhenge túl prog. volt, a Wendigo meg egyszerűen semmilyen. Na de vissza a koncerthez! Minden klappolt, nagyon jók voltak a fények, iszonyatosan ütöttek a sampleres elektronikus betétek, és mindegyik szám hozta a nagybetűs hangulatot. Ordított, hogy az egész produkciót Anti viszi a hátán, vele a színpadon egyedül BZ vette fel a versenyt. A többiek bár nagyon jól tolták, inkább csak „bedolgozó munkásoknak” tűntek, akik jól láthatóan lesték a karmester minden mozdulatát. (az érdeklődők kedvéért megjegyzem, hogy a zene olyan, mint ha a kései Green Carnationt nyakon öntenének egy kevés Dream Theaterrel és Porcupine Tree-vel). Szóval nagyon sok sikert, minél hamarabb egy albumot és sok szerencsét kívánok srácok! Nagyon megérdemlitek!

 A harmadik fellépő a debreceni Neochrome volt. A nagyon korai vérgáz anyagokból ügyesen kikeveredő csapat, mára az extrém vonal egyik vezér egyénisége lett. Nagyon sok koncerttel, hírrel, saját fesztivállal folyamatosan jelen vannak, mondhatni forró a név és ennek úgy tűnik meg is van az eredménye. Szerencsére a hangzással náluk sem volt gond, tisztán érthetően szóltak. Az újkori munkáikat nem ismerem, de eléggé meggyőztek ahhoz, hogy utána járjak a mindenhol jó kritikákat kapott utolsó lemezüknek. A fentebb említett ugrásszerű minőségi javulás még élőben is igen csak szembetűnő volt, amikor elővezették a Misanthropy pt.2-t ami számomra a koncert gyengébb pillanatai közé tartozott. Nem tudom, hogy miért ragaszkodnak ehhez a számhoz, szerintem egyáltalán nem izgalmas… Mindegy ez csak a szubjektív véleményem. Volt még egy problémám a Neochrome koncertel. Mégpedig a Satyricon cover… Megjegyzem, hogy egyik kedvenc zenekarom a Satyricon, akiket több ízben is volt szerencsém élőben megtekinteni. Na hát itt és most a Pentagram Burns nagyon elhasalt. Nem tudom hogy mi történt, de úgy játszottak, mintha a dobos srác betolt volna egy marék xanaxot… A verzéknél már azt hittem, hogy mindjárt megállnak. Egyébként is szerintem eléggé hullámzott a tempo, nem volt igazán feszes a produkció. A marha nagy kalapálások között a lassabb dobtémákkal érzésem szerint rendszeresen meggyűlt a bajuk. Hogy ennek mi volt a hátterében, nem tudom, de igazából a színpadon nincs, nem lehet ok. („the show must go on” akármi is történik, csak hogy egy igazi klasszikust idézzek). Nafene, hát így visszaolvasva tisztára lehúztam szegényeket! 😀 Nem ez volt a cél, ne vegyétek a szívetekre, összességében élveztem a koncertet! (mellesleg az énekes/gitáros frontember ezzel az új frizurával és arcszörzettel egy az egyben úgy néz ki, mint a Melechesh frontembere! :D)

 Az utolsó előtti fellépő és a fő esemény felvezetője a mosonmagyaróvári Casketgarden volt. Sajnos valaki a keverőpult mögött ismét azt hitte, hogy a több, az jobb is, és kaján mosollyal tökig tekerte a hangerőt. Kedves hangmérnök! Én nem értek a hangosításhoz, de még nulla tudással is tisztában a vagyok vele, hogy a széthangosítás a kása hangzás mellett teljesen dinamikátlanná teszi a zenét. Nem mellesleg a hallgató is pillanatok alatt megfárad. Ez most megtörtént. Egyébként sem vagyok oda az óvári srácok fénymásolt svédgombájáért, illetve CasketIsti kappan rikácsolásáért. Így pár szám után az izgalom és adrenalinfröccs teljes hiánya, valamint az említett hangerőproblémák is először a mellékhelyiségbe, majd a pult elé zavartak. Nyilván nem volt gond egyébként a koncertel, a közönség az este alatt rájuk indult be a legjobban, volt pogo meg ugrálás rendesen. Szóval a fanok megkapták, amit vártak!

 Hajjaj! Lassan hajnali fél egyet – egyet ütött a digitális kakukkórám, a szemem kezdett egy mongol lovaséra hasonlítani, mikor épp a napba néz, de kizárt volt, hogy a fő eseményt kihagyjuk, holmi fáradság és csüggedés ürügyén! Na a Sin Of Kain egy nagyon speciális koncertel örvendeztette meg a nagyérdeműt. Az első apropója a dolognak az volt, hogy a 2003-as felállás lépett újra színpadra. Nevesítve, Jakab Ferenc (dob) Turi Antal (gitár) Rom Csaba (billentyű) Hurtik Imre (bőgő) Havasi Gergely (gitár) Gyémánt Krisztián (ének). A másik, hogy csak korai számokat toltak, a harmadik, hogy ez szinte búcsúkoncertnek tekinthető megnyilvánulás volt (legalábbis ahogy 1-2 tag elejtett infomorzsáiból kihámoztam), a negyedik, pedig az volt, hogy party van a haverokkal. Nem kicsit, nagyon. Ez a nem gyengén sör, bor pálinkagőzös hangulat igen csak rányomta a bélyegét a showra. A srácok már meglehetősen „jó” állapotban kerültek fel a színpadra és ebből a helyzetből egy igen mókás, nagyon közvetlen és baráti hangulatú történet kerekedett ki. Mint ha csak egy kerti partyn zenéltek volna a haverok szórakoztatására. Mi pedig szórakoztunk, csápoltunk és üvöltöttünk. Az est egyik legmókásabb pillanata az volt, mikor Gyémánt Krisztián meglehetősen egyéni mozgáskoreográfiával a színpadról egyszer csak lekerült az első sorba! Miután sikerült visszakeverednie a posztjára, így kommentálta a történteket: „ti is be vagytok baszva, mi is be vagyunk baszva, rock’n’roll!” XD. Azonban azt meg kell jegyeznem, hogy a kicsit túlfűtött hangulat egyáltalán nem vált a zene kárára. Iszonyatos energiával, lendülettel, profizmussal és kihallható elbaszás nélkül tolták le a best of régi idők programjukat. Ezt a véleményemet azok is alátámasztották, akik már több ízben látták élőben a zenekart. Véleményük szerint ez az egyik legjobb koncertje volt a SoK-nek. Véleményem szerint meg „csak” egy piszokjó koncert volt. Összességében pozitív élményekkel, némi sörrel és a füsttől bevérzett szemekkel, gyors búcsú után angolosan távoztunk, lévén a szekér Győrig csak Tatán állt meg! Srácok! Köszönjük ezt az estét!