Mivel a Stardrive tavalyi lemeze (Kings and Slaves) az év végi toplistámon – már, ha csináltam volna olyat – az élmezőnyben végez a hazai produktumok között, vártam a lehetőséget, hogy színpadon is hallhassam a dalokat. A hosszú hétvége miatt amúgy is esedékes volt a családlátogatás, s kaptam is az alkalmon, hogy mindjárt három bandát is láthassak a karcagi Ifiházban. A veterán Remorse és a Stonedirt játszott még az este folyamán.
Mivel Míra lányom születése óta nem nagyon futottam össze a barátaimmal, most erre is sort kerítettünk (ez persze kicsit a koncertek „rovására” is ment, szóval nem láttam a teljes programot).

A pontos kezdést mindíg nagyra tartottam, s most ez is ílyen buli volt. A sort a Stardrive nyitotta, s nem csalódtam. A csapat épp átalakulóban van, ezért most két kisegítő gitárossal (Elek Jani – Maximus, Sinful Passion és Szaki – Kontrollzé) álltak ki. Ez viszont nem érzett a produkción, legalábbis számomra ezen az estén Ők adták a legjobb bulit. Mondjuk lehetett volna hosszabb, meg pár elsőlemezes kedvecet hiányoltam (Leaving Chicago, Mercy on my Soul például) is, azonban a csapat nagyon odatette magát.

Cselényi Csabi szerintem kiváló frontemberként vezényelte le a bulit, átkötőszövegei eléggé társadalomkritikusak, meg politikusak is kissé, de igazából ez nem is számít. A közönséggel sikerült kontaktust teremteni, s nem ült le a buli egy pillanatra sem.
Az új lemezt is nyitó War of Souls-szal indítottak, s az új lemezről olyan dalok szóltak még, mint az It’s Getting Dark, a Breaking Bones, a Judgement Day, a Painful Overdrive. A Rust-ot a CalcYoulator (mekkora dal ez is!) meg a Burning Wheels-szel idézték meg.
A koncert csúcspontja viszont számomra a „kun himnusz” a Welcome To Cumania volt. Ennek (ahogy már a lemezismertetőben is írtam) akkora refrénje van, hogy kitörölhetetlen. A hidegrázás is megvolt, már ezért a nótáért megérte eljönni! Köszi!

Egy másik kedvencem is elhangzott még, a Pax Vobis, a High Heel Shoes-t viszont kissé hiányoltam.
Remélem a csapatban hamarosan helyére kerül minden, s ahogy meglett az új basszer (Papp Sanyi búcsúbulija is volt ez egyben!), úgy Mulicz Zoli megüresedett posztját is sikerül betölteni!

Az este második fellépője a hazai thrash színtéren már „öregnek” számító ózdi Remorse volt. Rájuk is kíváncsi voltam, mivel a legutolsó, D.Ü.H. című lemezük eléggé meggyőzött. Mint már említettem, ezen az estén a cimbizés is elég nagy hangsúlyt kapott, így csak a buli második felét láttam. (Bocs, majd legközelebb!)

Ment az akció a színpadon, mondjuk az olyan nótákkal nagyon nem lehet hibázni, mint az Ébredj vagy az Erdélyi Peti (Megazetor/Ad Astra) vendégeskedésével előadott Kín. Az meg egyértelmű, hogy koncertrutin terén nincs hiányosság. Mindenki bejárja a színpadot, volt mozgás bőven.
Sütött az egész csapatból a lelkesedés, ami azért tanítanivaló. Zsola kitartása előtt pedig le a kalappal!

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, ezen az estén engem nem győzött meg a banda, de ezt az én számlámra írom. Nem voltam thrashre hangolva.

Utolsóként a Stonedirt lépett színpadra. 2007-ben adták ki első lemezüket Redneck Blues címmel. Ha a cím alapján próbálod elhelyezni a csapatot a zenei palettán nagyot nem tévedhetsz, ugyanis egyfajta southern beütésű metalról van szó, amire véleményem szerint legnagyobb hatással a Pantera volt (Dime és Anselmo). de a Down illetve a C.O.C. emlegetése sem nagy tévedés.

A négytagú banda jó töményen, feszesen szólt, az elánnal sem volt gond. Játszottak új dal(oka)t is. Stílusilag nem lóg ki az eddigiek közül. A Wall of Sleep-ben is gitározó Kemencei Balázs egyértelműen a hazai gitárosok élmezőnyéba tartozik. Dimebag stílusa mondjuk rányomta bélyegét a játékára úgy érzem, mint ahogy Endre is az Anselmo/Kyle Thomas-féle vokálmunkát favorizálja, ráadásul jól is csinálja. Igaz, Ő elég „fáradtnak” tűnt a buli végére már. Legalábbis az átkötőszövegeinek érthetősége erősen csökkent, viszont az előadásával nem volt gond.

Összességében azt kell mondjam egy nagyon erős összeállítású estén vagyunk túl. Mindhárom bandát élmény volt látni, hallani. Bár némelyek elégedetlenek voltak a hangosítással, azt kell mondjam, hogy bőven élvezhető volt mindhárom csapat bulija. Nekem nincs emiatt hiányérzetem.