Stonedirt, Ad Astra, Godgiven

Az úgy kezdődött, hogy a Facebookon belebotlottam a Stonedirt posztjába, amiben nyereményjátékra invitáltak (belépő/CD/húrkészlet) az Árkádia hangszerbolt támogatásával. Nem nagyon szokott szerencsém lenni, de azért egy „tetszik és megosztás”, valamint ennek kiposzotolása belefért. Az volt a meglepetés, hogy péntek délelőtt üzenet jött Kemencei Balázstól, hogy a koncerten a jegyszedőknél átvehetem a nyereményt. Tehát menni kellett. A Stonedirt élő teljesítményére az új lemez fényében igencsak kíváncsi voltam, de az Ad Astra lemeze sem sikerült rosszul, bár abban még nem volt időm annyira elmélyedni.

A Dürer Kert kistermébe hirdették a bulit, ami őszintén szólva nekem nem sokat mondott, a helyszín ismeretlen volt számomra. Nem vagyok már tizen/huszonéves, ritka a koncertlátogatás. S valahogy eddig nem került utamba a klub. Viszont tetszetős a hely, van benne valami retro, művházas hangulat. Az árak elfogadhatóak, a hangosításra sem panaszkodhatok.

A kiskunfélegyházi Godgiven kezdett, akik korábban FreeFlyZone-ként ténykedtek. A négyes szimpatikus kiállású, kezdetben afféle, inkább a Stonedirt-rokon csapatnak tűnt. Főképp, mert az első két dal alapján amolyan riffes, üvöltős metalnak képzeltem a csapatot. Aztán jött az első feldolgozás, a Deftones-féle My Own Summer (Shove it), és egyből megváltozott az addig egydimenziósnak hitt csapatról a véleményem. Ahogy azt a Facebookos bemutatkozásukban olvasható, modern, alternatív metál vonalon mozognak, de zenéjükben fellelhetők grunge, stoner és doom elemek is. Játszottak még egy-egy Spineshank és Korn feldolgozást a saját számaik mellett a Low
c. EP-jükről, amit meg is tudtok hallgatni.

Úgy érzem, a zenekarról hallunk még. Elsősorban a gitáros-énekes Győrffy András és Nagy Gábor basszer vitte a hátán a produkciót.

Másodikként az Erdélyi Peti vezette Ad Astra volt soron, hogy bemutassa nemrég megjelent, Open Wide c. új lemezét. Mit mondjak, a lemezanyagban a koncertig nem sikerült kellőképpen elmélyülni, de annyit megállapítottam, hogy nagy lépést tettek előre a korábbi anyagokhoz képest. Adva volt a kérdés, élőben mindezt hogyan tudják prezentálni? Úgy érzem az Ad Astra komplex metalja, bár koncerten is képes működni, mégis inkább otthon hallgatós. Főképp azért is látom így, mert a lemezen ezt ugyan nem éreztem, élőben viszont arra a megállapításra jutottam, hogy Peti jobb gitáros, mint énekes. Ez persze nem gond, mert a témákat jól hozza úgy is, hogy közben a gitáron is varázsol, de mégis hiányérzetem volt. Még úgy is, hogy mind a basszer Csaba, mind pedig a csapatba visszatért Spala Márk kivette a részét a vokálokból. Az este jelszava számukra a lemezbemutatón túl a ’90-es évek voltak. Azaz a saját dalok közé beszúrt feldolgozások ebből a korszakból érkeztek. Volt Faith No MoreGentle Art of Making Enemy, fekete lemezes Metallica nóta, zárásként Anthrax dal. De nem maradhatott ki a lemez bónuszaként feldogozott Peter Gabriel Sledgehammere sem. Mondhatom mind nagy sikert aratott. A lemezen szereplő vendégek is tiszteletüket tették. A Finite-ban a Salvusos Pötörke Zoli, aztán Dragee a Megazetorból, valamint a Stonedirt-ös Endru és Balázs.

 

A Stonedirt buliját vártam leginkább, annak okán is, hogy az új lemezük, az Inherited Fever rendesen elkapott. Meg kíváncsi voltam hová fejlődtek, mióta utoljára találkoztunk. Nem is csalódtam, talán valamivel kevesebben voltak kíváncsiak rájuk, mint az Ad Astrára, azonban erőteljesebbnek, gördülékenyebbnek éreztem az előadásukat.



A négytagú csapat olyan intenzitással tolta a Pantera jellegű zenéjét, hogy arra nem lehetett nem mozogni. Kemencei Balázs gitárjátékát remekül alapozza a ritmusszekció. Endru meg, bár nem a szavak embere (legalábbis e buli alapján), de nem is csodálom, hogy a dalok között nem a szavakat, hanem a levegőt kereste, amilyen hangszálszaggatást vitt végbe. Én ugyan kicsit hiányolom a dallamosabb énektémákat, de így is nagyon élveztem a bulit. Stonedirt-öt a népnek!
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.