Punk’s Not Dead, avagy Győr hősei újra nálunk zúztak

Bevallom, azért nem kicsit vacilláltam, hogy elmenjek-e szombat este punkulni, hiszen aznap még volt jó pár buli a fővárosban, ami érdekelt volna. Példának okáért a Bleeding Through búcsúkoncertje a Yukban, azon a napon tartotta visszatérő koncertjét a Showbarlangban a Nomad, plusz volt még Anna&The Barbies a Barba Negrában, Paddy&The Rats a Club 202-ben, CLUE a Rohamban…túl sok a jóból. Végül Wattie-ékra esett a választásom és egyáltalán nem bántam meg!

A koncertre jegyet kizárólag a helyszínen lehetett venni, ez valami Punk-Rock Maraton féle szervezői specialitás. Mikor odaértem, meglepve konstatáltam, hogy nincs sorállás az utca végéig, pedig a G.B.H./Extreme Noise Terror buli előtt volt tumultus rendesen! Valamint a jegyszedés a múltkoritól eltérően nem a bejárati ajtónál volt ezúttal. Az idestova 33 éve színen lévő skót punklegenda előtt a székesfehérvári Fegyelmező Részleg gondoskodott a bemelegítésről. A srácok éltek is a lehetőséggel a nekik kiszabott kb. háromnegyed óra alatt. Az eddig három teljes albummal rendelkező társulat repertoárjából igyekezett belesűríteni műsoridejébe valamennyi ismertebb nótáját: “A sört szeretem jobban“, “Kispolgár”, “Öt pont“, “Lázálom“, “Slepp“, stb. Poénokból nem volt hiány fellépésük alatt, még a közönséget is megénekeltették. Eredetileg öt tagot számlál a banda felállása, az egyik gityós valamiért távol maradt ezúttal. Külön dícséret illeti a dobost, aki annyira lelkesen tolta, hogy még fel is állt és úgy dobolt! 🙂 Már a Fegyelmező műsora alatt el lehetett kapni az Exploited némely tagját közös fotóra, netán aláírásra, ami mindent elárul közvetlenségükről! Bármennyire is sikk lett ‘ploited pólóban járkálni, ‘ploited hátfelvarrót hordani, meg hivatkozni rájuk úton-útfélen, ők nem szálltak el maguktól, szimpatikusak és szerethetőek. Még Wattie zorall külseje is tkp. egy halál rendes fazont takar.

Az átszerelés után jöhetett a várva várt főattrakció! Akiknek ’96-os győri koncertje már legendaszámba megy, az őket kísérő akkori punkfalka ugyanis komplett garázdálkodást rendezett a dunántúli városban. Wattie-ék egyébként szeretnek kis hazánkba visszajárni; utoljára a pécsi Rockmaratonon adtak koncertet, így csak idő kérdése volt, mikor láthatjuk őket újból önálló klubbuli keretében. Szépen meg is telt a terem a kezdésükre, bár hátrébb így is simán táncolni lehetett. Iszonyat bika, már-már metalközeli hangzást kaptak, így a kannásbor illatú punkhimnuszok még jobban pogózásra és tömeges együttordítozásra predesztinálták a népet. Végig elképesztően intenzív iramot produkáltak; így kell kérem igazán tökösen punkzenét tolni! Így élőben jön le igazán, mekkora hatást gyakorolt ez a társulat egy rakás különféle metal és hardcore brigádra, még a mostanában divatos crust/D-beat vonulat zászlóvivői is jócskán merítettek munkásságukból. Jöhetett tkp. bármi: üthettük a csirkefogókat a “Beat The Bastards”-ra, együtt szidhattuk a rendszert a “Fuck The System” alatt, kirobbanthattunk háborút a “Let’s Start a War”-ral – meg volt véve az egész közönség. Még az Egyesült Államok is megkapta a magáét a “Fuck The USA“-jel, amelyet a Destruction is feldolgozott. Wattie egyszerűen nem öregszik; 56 évesen is csúcsformában van! Kísérői se nyeretlen kétévesek: Matt Justice személyében olyan gitárossal dolgozik együtt, aki a metalt is érzi (erre már az Anthrax pólója is bizonyíték volt), a basszeros Irish Rob látványra se semmi a hosszú rasztáival, a doboknál pedig változatlanul Wullie (Wattie egyik testvére) püfölte gőzkalapácsként a szélsebes ütemeket. Amennyire tudták, belakták a Dürer színpadát és nemcsak ők: a “Sex&Violence“-nél egész rajongósereg rohant fel a deszkákra és táncolt, meg skandálta együtt a refrént a bandával. Nagyon hatásos volt! Az említett dalt amúgy véleményem szerint kissé feleslegesen nyújtották el, helyette nyugodtan belekezdhettek volna másik nótába. Természetesen a “Barmy Army” sem maradhatott ki a szórásból, valamint a nemrég elhunyt Vaslady-nek címzett opuszuk, a “Maggie You Cunt” is elhangzott. A roppant intenzív konci ráadásaként a “Punk’s Not Dead” című tarajos klasszikust és a “Was It Me“-t zúdították ránk.



Parádés koncertet produkált a veterán punkcsoport, hiába, a ‘ploiteden nem fog az idő! 🙂 Azon punkzenekarok közé tartoznak, akiket mindenképp érdemes elcsípni élőben, mert példaértékű az az intenzitás, energia, ami belőlük árad! Sok kivénhedt stílusbéli társaság tanulhatna tőlük! Mindamellett roppant közvetlenek, ahogy azt az elején leírtam, koncertjük után is készséggel álltak az ott ragadt fanok rendelkezésére. Csodák csodájára még Wullie-t (akinek nem szokása kijönni vegyülni a rajongósereggel) is elcsíphették a szemfülesebbek! Az Exploited bulija az év punkkoncertje eddig, nem vitás, még az amúgy szintén rendben lévő G.B.H.-t is kenterbe verte nálam! Aki lemaradt, sajnálhatja!



Downset Downset
június 10.