Deathcrew Night – Volume 2.

Hol is kezdjem? Van ugye ez a mindentől távoleső kisváros, ahol soha nem történik semmi. Illetve dehogynem, történnek dolgok, de azok nem erre az oldalra tartoznak… Történt úgy, hogy a Mortem hamvaiból feléledt helyi Drow zenekar meginvitálta az undergroundban immár 20 éve jelenlévő Nadir-t, akik persze nem mondtak nemet a felkérésnek, és 2014. 04. 19-én eljöttek többszáz kilométerrel dacolva, hogy bemutassák nekünk az underground csínját-bínját. A hely maga jó feltételekkel rendelkezik, kiváló lehetőséget biztosít az élő megszólalásra, mondhatni minden adott volt, hogy egy tökéletes este kerekedjen ki ebből a baráti kezdeményezésből, és ki is kerekedett…

Mint az koncerteknél szokásos, kis késéssel indultak be a dolgok: a meghirdetett 20:00 kapunyitásra vonatkozott, fél tíz után kezdett a házigazda Drow. Várták a Club 68-ba betévedő embereket, akik nem igazán akartak érkezni. A kb. 100-150 főt befogadó helyen lehettünk úgy negyvenen, szóval tolongás éppen nem volt, de még így is minden adott volt egy „100% underground” estéhez.

A Drow zeneiségét leginkább a sludge és a death jelzőkkel lehet definiálni. Az intrót (Skull) is beleértbe rögtön az első három dal különleges volt, mert a zenekar fiatal rajongója, Usztics Dániel pengethette a basszusgitár húrjait. Pengette is, hiba nem volt benne, jár érte a gratuláció! Szép gesztus volt ez a csapattól. A hangzásban semmi kivetnivalót nem találtam, jól kivehető volt minden hangszer, kezdetektől nagyszerű volt a megszólalás.

Tehát a Drow színpadra lépett és hibátlanul adta elő 9+1 dalát. Szigorúan csak saját szerzeményekből állt a repertoárjuk. Feldolgozások nem is hiányoztak, mert igazán erős dalokkal büszkélkedhetnek. Mélyre hangolt doom/sludge/death riffekkel bombázták a hallójáratokat, melyek hallatán a Nadir tagjai is fülig érő szájjal bólogattak. Külön öröm volt számomra, hogy az amúgy vehemens hörgés/üvöltés mellett Szabó Szabolcs, a csapat frontembere egyre több dallamos vokalizálást prezentált. Természetesen ennek okán nem veszít a zenéjük a súlyosságából, hanem színesíti azt.
Kb. egy éve láttam/hallottam őket utoljára, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy  igazi fejlődésről tettek bizonyságot. Profi módon uralták a színpadot, nem voltak bakik, kifelé legalábbis semmi ilyesmi nem jött le. Az évek folyamán elég sok koncerten jeleskedtek, és ezek hatása érezhető volt. A Skull (intro), Dance of Demons, Kill With Hate, Hand in Hand to the Grave, Demoniac Blues, The Flood, False Belief, Low-Down, Dying Flesh, Dark Side of the River című szerzeményeik élőben nagyot ütnek. Remélem, hogy az éppen készülő bemutatkozó EP-jükről sem fog hiányozni az a dög, ami koncerten átjön! Külön kiemelném a gitárosok (Usztics Péter és Lehóczky Gábor) teljesítményét, akik nem csak hogy urai hangszreiknek, de ügyesen kidolgozott szólóiknak köszönhetően emelik a dalok színvonalát. Hibátlan teljesítményt nyújtottak, nagyszerűen felvezetve a Nadir-t, amiért elismerés jár.

A budapesti csapatnak nem kellett korgó gyomorral színpadra lépnie, ritkaságba menő fogadtatásban volt részük, volt ellátmány rendesen. Szemmel láthatólag meg voltak lepődve, jól is érezték magukat. Nagyon barátságos, szimpatikus társaság, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Drow-val közös split anyag ötlete hallatán szinte gondolkodás nélkül igent mondtak, szóval van esély rá, hogy még idén közös kiadvánnyal fog jelentkezni a két zenekar.

A Nadir fellépett a színpadra és kezdetét vette az őrület. Hatalmas elánnal kezdtek az Eco-Ethic lemezükön szereplő The Prometheus Deception-nel, ami nagyszerű nyitásnak bizonyult. A hangzás – mondanom sem kell – itt is nagyszerű, agyszaggató, gyomorba vágó volt. 14 dalt adott elő a budapesti ötös, nem aprózták el a dolgokat. Néhány ember szemmel láthatóan élvezte a színpad előtt az előadásukat, amire hatalmas vigyorral az arcukon reagált minden zenekartag. Vitya le is jött néhányszor a színpadról, hogy a közönség sorait erősítve onnan üvöltse a mikrofonba a szövegeket. Igazi klubhangulat volt, sőt még annál is több. Sorra jöttek bivalyerős szerzemények, mint az Eco-Ethic lemezüket nyitó …And the Hunting Season Begins / Unjustified páros, a The Test of Time, a Poacher Bashers, a Hyrcanian, az Altamira, a Were Here For a Cause, aztán a nemrégiben bakelit formában is megjelent A Lasting Dose of Venom címadó tétele, majd a súlyos képi bevágásokkal nyomatékosító klipnóta, a Feed on Me.

Folytatták a sort a Culture Crisis, Capacity to Kill, Rescue Shelter, Eco-Ethic dalokkal, majd a végén a Plunderers of the Earth-szel tetté fel az i-re a pontot. Kezdetben sajnáltam ugyan, hogy az általam is nagyon kedvelt Crowbar-tól nem adtak elő feldolgozást, de mint ahogy a végén a srácoknak is említettem, egyáltalán nem hiányzott a brutális saját szereményeik közé.

Tökéletes este volt, semmi hiányérzet nem maradt bennem. Mindkét zenekar nagyot teljesített, amiért gratuláció és elismerés jár. A vendégek mosollyal az arcukon távoztak, és nem győztek hálálkodni a meghívásért és a szervezésért. Nagyon jó kedzeményezésnek találtam én is, és nagyon remélem, hogy lesz még folytatás. Köszönöm a felejthetetlen estét mindkét zenekarnak!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.